Pesti Hírlap, 1895. május (17. évfolyam, 119-148. szám)
1895-05-01 / 119. szám
látni, észlelhették egyéb jelenségeken: a szocializmus terjedésén, mely mindig ott van a szegénység nyomában — a „post equitem sédetatra cura“ megfordított ülésrendben ! — mozgolódásokon és zavargásokon, egyeben és máson, hogy a fogyasztási adókra súlyos idők vannak következőben. Bölcsebb államformák közt ezt a tételt úgy kellene ugyan formulázni, hogy a kisebbedő fogyasztási adókból az intéző körök aggódva láthatták a mögöttük feltűnő nyomorúságot, de minthogy ez idő szerint az államrasson nem ezt, hanem az adót lesi, úgy mi e pillanatban ezzel is beérjük. Bizonyos, hogy a kettő fenyegető barátságban jár egymással karöltve és ha mi a mai napra való tekintetből csak azt a deficitet sajnáljuk most, amely a jövedelemben mutatkozik, az intéző köröknek jól fog illeni, ha azt a deficitet sajnálják és nézik mégis, amely a néperőben és egészségében vált betekinthetővé ennek a fátyolnak a föllebbentése általi A tény maga, hogy az államháztartásba léket ütött már megint a nyomorúság, mindenesetre elszomorító valami. Ilyenkor nem filozofálni, hanem tömni kell, aki matróz a hajón. Filozofálni és a hajó hordképességét számítgatni előbb illik, vagy majd azután. Most a számítási hibát kell jóvátenni és más helyről elvenni, ami ott fölösleges. Sok fölösleges van pedig a mi hajónkon, amelyen szörnyű módra el szoktuk mi vetni a sulykot a terhek elrendezésében, mintha csak örök időkre szólnának egyes esztendők kövér tehenei és sovány tehenek nem is volnának már a világon. A katonaság telhetetlen gyomra megeszi persze a kövér és sovány teheneket egyaránt és ha a hornyák is ráadják, ezeket is beveszi. Ez a jeles intézmény a maga évenkinti tökéletes süléseivel rászolgálna azonban valamelyes takarékoskodásra és mi igen komolyan hiszszük, hogy az évek óta fenyegető béke megengedhetővé tenné csakugyan bizonyos tartózkodó magaviseletét a kiadások terén. Ugyanígy vélekedünk mi némely egyéb tárcák körül is. Vannak tárcáink, melyekben igen hézagos fogalmak uralkodnak a pénz természete körül ; ezeket figyelmessé kell tenni arra, hogy szegény ország ez a Magyarország, amelynek nincsen kenyere, ha egy nyáron át nem esik az eső, amely alapvető tételt általában jó volna, ha megjegyeznénk magunknak mindnyájan. Valahány igazság van azonban a politikában, mindenek fölött igaz és megjegyezni való az az egy, hogy „pauper agricola, pauper imperator.“ A római császárságnak ezt a nemzetgazdászati tételét ma így variálja a mi államtudásunk : „Szegény nép, szegény álladalom.“ Amit az okszerű politikus megfordított látcsövön nézve, úgy észlel, hogy ha az államot akarod jó módban, legyen rá gondod, hogy néped legyen abban, valameddig azonban néped a kenyerét kénytelen keskenyebbre szegni és az uralkodó eszméidtől s ideáljaidtól elfordulva, idegen boldogulási eszmék körül csoportosulva a „szegények nemzetét“ hirdeti a „gazdagok nemzete“ ellenében : államiságod is meg fogja sínyleni ezt a bifurkációt, addig pedig „ren-dezett háztartásról“ csak úgy nem lesz szó szó etnikus értelmében, mint közgazdászati jelen- tőségében. (A) — Csak nem megy egyedül a kisasszony haza ? Ha megengedi, én majd elkísérem. Paula és Laura tiltakoztak. — Ő nem, Pepi nagyon messze lakik, a csömöri után, aztán mindig egyedül szokott menni, mert ő nem fél. — Semmi, semmi, — kiáltott Pepi,— egyszer akad nekem is egy gavallérom, aki haza akar kisérni, azt is el akarjátok venni? Nem, Szalai úr, kisérjen el, mert én félek egyedül menni. Ma félek egyedül menni. Szalai úr átment a szobájába a kalapjáért, botjáért, Pepi hangosan, folyton kacagva búcsúzott Markovitséktól, aztán együtt távoztak. Szalai úr igen különösen érezte magát, amint a leánynyal lebotorkált a három emeleten. Ő akarta támogatni a leányt, de nem mert hozzá nyúlni, ez azonban megfogta a karját s figyelmeztette: — Vigyázzon, még két lépcső. Én a sötétben is látok. Kiléptek az utcára. Enyhe, világos májusi éjszaka volt. A szabad levegőn Paszománt Pepi egy kicsit megkomolyodott és hallgatott. De nem tartott soká. — Hát melyik tetszik magának, Szalai úr, — kezdte. — Paula, vagy Laura? Szalai úr elfogultan sütötte le a szemeit. — Ő kérem, mind a kettő igen szeretetre méltó kisasszony. — Hát akkor egyik sem tetszik magának ? iga, úgy látszik, nagyon becsületes ember. Lássa, ha én magának volnék, akkor nem soká haboznék. Ezek a lányok bomlanak magáért s akármelyikök bármely pillanatban ... no de nem szabad beszélnem, hátha Markovits mamának nem tetszik, hogy beszélek. Szalai urnak főtt a feje. Ezek a dolgok, miket Pepi olyan magától értetődőknek emlegetett, neki újak voltak s különös varázszsal hatottak rá. Hogy a Markovits lányok előtt becsülésben áll, azt tudta. De hogy azok őt szerethetnék, szerelemmel, azt nem sejtette. Öt szeretni! Ő belé szerelmes egy leány, vagy pláne kettő! A vér a fejébe szállt. S Paszománt Pepi azt mondta, hogy neki csak akarnia kell s akármelyik dal a karjaiba. Csak akarnia kell! Szalai úr mélyen sóhajtott, amint az elhatározás benne volt, hogy akarni fog, sejtette nyomban, hogy sohasem fog neki ez az akarás sikerülni. A szűk utcákban nem volt rajtuk kívül egy árva lélek sem. Paszománt Pepi is elhallgatott s némán mentek egymás mellett. Szalai urra ez a némaság, ez az éjjeli magánosság, melyet nem ismert, különösen hatott. Lopva, félénken sandított a mellette menő leányra s úgy találta, hogy igy, elkomolyodva, nagyon szép. S egyedül van vele s a leány olyan szabad viselkedésű. Csak akarnia kellene ! Egy darabig biztatta magát, hogy akarjon, de aztán csüggedten fölhagyott vele. Paszománt Pepinek is voltak gondolatai, sokára nem tudta elhallgatni. — Régen volt, hogy férfi kísérővel mentem éjszaka az utcán. Hej, akkor a szembejövők nem csalódtak, mint most, ha ránk fogták, hogy itt egy szerelmes pár megy. Szép idő volt az, de hát Markovits mama erre azt mondaná, hogy sze szont de tám pászé. Igaza van, a gazember megcsalt. Különben jól tette, számát minden félik, aki nem csalja meg a szeretőjét. A csömöki után Pepi becsöngetett egy ócska házba. — Köszönöm, Szalai úr, hogy elkísért, — mondta öreges komolysággal. — Nagyon örülök, hogy maga olyan derék ember. Mert nem szeretném, ha Markovitsék közül valamelyik úgy járna, mint én. Pedig úgy járna, ha a szoba uruk nem volna olyan derék ember, mint maga jó éjszakát, most folytatom a verekedést testvéreimmel. Szalai urat eleinte hízelgően érintette ez a kvalifikálás: derék ember! Aztán nagyot sóhajtott, mert nagyon, de nagyon szeretett volna kevésbé derék ember lenni, csakhogy nem tudott . Talán az csakugyan jóság is, amit bennem élhetetlenségnek neveznek, — töprengett, — de szeretném tudni, hogy minden jó ember olyan félénk-e, mint én vagyok! Két óra elmúlt, mire hazaért, csüggedkedvben a maga gyámoltalanságán s tele forrongó benyomásokkal a mai est után. A három leány alakja táncolt folyton előtte, a Paul szőke, a Laura barna szépsége incselkedett vel* 'S hirtelen ,hallotta, a Pepi hangját, csak akarni. PESTIH I RA P AxJUJ Urf i . Belpolitikai hírek. Az állami bevételek a folyó év első negyedében az immár összeállított kezelési kimutatások szerint, mint értesülünk, hét millió forintnyi visszaesést mutatnak. Ez a jelenség kisebb-nagyobb mértékben köztudomás szerint más években is észlelhető volt az év első negyedében s ezúttal hátrányos befolyással voltak az állami bevételek alakulására a rendkívül hosszas tél, a hófúvások okozta forgalmi akadályok s az ország nagy vidékein a vízáradások. A csökkenést remélhetőleg ki fogják egyenlíteni legalább részben az év további hónapjai, mindamellett komoly kötelességévé teszi ez a jelenség a pénzügyminiszternek, hogy a legnagyobb óvatosságot és szigort tanúsítsa a kincstár irányában minden oldalról támasztott követelésekkel s nevezetesen egyes minisztertársainak túlhajtott igényeivel szemben. A pénztári készletekről, Lukács pénzügyminiszter, mint értesülünk, holnap törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni. E javaslat benyújtásával a kormány visszavontnak tekinti azt az azonos tárgyú javaslatot, melyet ugyan e tárgyban az előző kabinet nyújtott volt be. A holnap benyújtandó javaslat a jövő hét folyamán napirendre kerül a képviselőházban. A képviselőház csütörtökön tartandó ülésében tárgyalás alá veszi a katonai beszállásolási törvény némely rendelkezéseit módosító törvényjavaslatot. Amennyiben a javaslat tárgyalása még azon ülésban befejeztetnék, pénteken a kereskedelmi miniszternek a helyi érdekű vasutak tárgyában benyújtott hat törvényjavaslata kerül a házban napirendre. Az állandó országház építésének előrehaladására vonatkozó miniszterelnöki előterjesztés tárgyában a képviselőháznak benyújtott pénzügyi bizottsági jelentés kiemeli, hogy az ezredéves ünnepség tekintetbe vételével, megállapított munkaprogramm alapján lehetővé válik, hogy az Országgyűlésnek ünnepélyes ülése a millennium alkalmából már az új országházban tartassák meg. Meggyőződést szerzett továbbá a bizottság, úgymond a jelentés, hogy a figurális szobrászmunkáknak, különösen pedig ő felségeik szoborcsoportjának előállítására tett intézkedések olyként történtek meg, hogy ez által a hazai művészetnek megfelelő működési tér biztosítassék. Végre, hogy a munka előrehaladása és a tett tényleges költségek a munkatermek és a tervezet szerinti költségeknek megfelelnek. A képviselőház holnapi ülésének végén az elnök előterjesztést fog tenni a ház további munkarendjének megállapítása iránt. A Kel. Értesítő szerint a ház legutóbbi ülésében előterjesztett bizottsági jelentések kerülnek elsősorban tárgyalásra, ezek közül csakis a katonai beszállásolási törvény némely szakaszainak módosítására vonatkozó törvényjavaslat fog hoszszabb vitára okot szolgáltatni. A delegációk összeírására vonatkozó királyi leirat kihirdetése és a delegációk választása valószínűleg már a jövő hét vége felé fog megtörténni. Interpelláció: A képviselőház holnapi ülésére Serbán Miklós képviselő, mint értesülünk, a kereskedelmi, belügyi és igazságügyi miniszterekhez intézendő interpellációt jelentett be a fogarasteleki helyi érdekű vasút kisajátításai ügyében, amely kisajátítások máig sincsenek keresztülvive, ámbár a nevezett vasutat már 1892-ben átadták a forgalomnak. A főrendiház május hó 2-án csütörtökön d. e. 11 órakor ülést tart. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt f. évi május 1-én, szerdán, d. u. 6 órakor (zöldfautca 14. sz. a. lévő közhelyiségében) értekezletet tart a képviselőház napirendjére kitűzött tvjavaslatok tágyában. Uj főispán. A hivatalos lapszáma közli Kiss Pál országgyűlési képviselőnek Zólyom vármegye főispánjává való kinevezését. A királyi kézirat igy szól: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére nemeskéri Kiss Pál országgyűlési képviselőt Zólyom vármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. április hónap 22-én. Ferenc József, s. k. Perczel Dezső, s. k. Nemeskéri Kiss Pál, nemeskéri Kiss Miklósnak, a magyar emigráció kiváló tagjának fia, 1856-ban született, anyjának St.-Ange nevű birtokán Franciaországban. Itt végezte középiskolai, valamint jogi tanulmányait. 24 éves korában hazajött atyjának