Pesti Hírlap, 1895. május (17. évfolyam, 119-148. szám)
1895-05-10 / 127. szám
1895 május 10. PESTI HÍRLAP 9 . (Baross Gábor hamvainak) végleges elhelyezése a klobusitzi mauzóleumban országos jelentőségű nagy ünnepélyességek közt ment ma végbe. Budapestről az államvasutak nyugati pályaudvaráról két különvonat vitte a gyászünnepélyességre a küldöttségeket. A különvonatokon Illavára utaztak: a kormány képviseletében Dániel Ernő és Josipovich miniszterek, továbbá a képviselőház s a főváros küldöttségei, a keresk. minisztérium, az államvasutak, több törvényhatóság és keresk. kamara képviselői. Délután 1 órára érkeztek meg Illavára, hol Szalavszky főispán fogadta a minisztereket. Dániel miniszter válasza után a küldöttségek tagjai az illavai templomba vonultak, melynek belseje egészen be volt vonva fekete drapériával. A templom közepén hatalmas katafalkra volt helyezve Baross tábor koporsója, melyet egészen elborítottak a szebbnél-szebb koszorúk, köztük a képviselőháznak gyönyörű pálmakoszorúja. A templom első padsoraiban a nagy emlékű halott családja, neje, anyja, gyermekei és többi rokonai, a többi padsorokban a küldöttségek tagjai foglaltak helyet. Az újra beszentelés gyászszertartását Bende János nyitrai püspök végezte fényes papi segédlettel. A beszentelés után gyászszekérre helyezték a koporsót s a hosszú kocsi sorból álló menet megindult a klobusitzi mauzóleum felé. Klobusitz községen túl, lombos fák koszorújából emelkedik ki a díszes mauzóleum, szemközt avval a kis villával, amely legkedvesebb tartózkodási helye volt az elhunytnak. A villa bejárata előtt leemelték a koporsót, újra fülhangzottak az egyházi imák és énekek, aztán előre lépett Bende püspök s szép beszédet tartott Baross Gábor fölött. A gyászszertartás után a miniszterek, Darányi képviselőházi alelnök s többen a küldöttségek tagjai közül látogatást tettek Baross Gábor özvegyénél. . . (Horvát növendékek a kultuszminiszternél.) A zágrábi tanítóképezde Budapesten időző növendékei Gyertyánffy István fővárosi tanítóképezdei igazgató vezetése alatt ma tisztelegtek Wlassics Gyula közigazgatási miniszternél. Gyertyánffy igazgató üdvözlő szavaira a miniszter örömét fejezte ki, hogy a horvát növendékek ellátogattak a magyar fővárosba, majd így folytatta : Óhajtjuk, az a belső kapocs, mely minket Horvát-Szlavón Dalmátországhoz csatol, ne csak közjogi legyen, hanem a legnagyobb szeretetnek is széttörhetlen kapcsa legyen. Arra kell törekedniök, hogy önök, kik a tanítóképző iskolából kilépnek és tanítani fogják a horvát ifjúságot, egy nagy eszmét csepegtessenek a tanulók szívébe azt, hogy az a legjobb horvát, aki a legjobb magyar, hogy soha szem elől ne téveszszék, hogy a magyarok úgy, mint a horvátok Szt.István koronájának magyar állampolgárai. Hiszen egy hazának vagyunk fiai. Nem létezik külön állampolgárság, hanem csak egy sebben kell mindnyájunknak fölolvadnunk. Arra kérem önöket, hogy a lelkes nagy elődeik és vezéreik, a mostani horvát bán, a Josipovicsok, a Bedekovicsok által kijelölt irányt követve, csepegtessék az ő elveiket a tanuló ifjúság hazaszerető szivébe. Ez lesz az az irány, mely mellett Szt.István koronája nagy, hatalmas és erős lesz. Ezen eszmék hatása alatt még egyszer szívesen üdvözlöm önöket. (Lelkes éljenzés.) (A rab fülemlék.) Megható dologról értesít temesvári levelezőnk. A német konzulátus utján ugyanis a hatóság tudomást szerzett arról, hogy több idevaló külvárosi lakos tömegesen exportálja a száz számra összefogdosott fülemüléket. A rendőrség erre az illetőknél házkutatást tartván összesen 200 fülemülét talált elküldésre készen. A fogoly dalosokat ekkor a városligetbe vitték s nagy néptömeg ujjongása közt szabadon eresztették. (Férjgyilkossággal vádolt nő.) Ipolyságról Írják: Titokzatos bűnesettel foglalkozik tegnap óta az idevaló kir. ügyészség. Tesmag hontmegyei községben, amelynek határa Ipolyság határával szomszédos, halva találták a lakásán Pál György odavaló földesgazdát, aki hatvannégy esztendős volt. Az öregember hirtelen halála nagy meglepetést okozott a községben. Életerős, vidám, egészséges férfinak ismerték a falujabeliek, s az előző napon még semmi baja sem volt. Erre a körülményre az emberek figyelmeztették a halottkémet is. A halottkém tüzetesebben megvizsgálta a holttestet és a halántékon külső erőszak nyomait fedezte föl. Kérdezte az elhunyt gazda feleségét a halál oka felől, de az asszony csak siránkozott, mint az özvegyek szoktak és a hozzá intézett kérdésekre úgy felelt, mintha a nagy fájdalom miatt nem értené azokat. Tapasztalatait a halottkém kijelentette az elöljáróságnak, mely az ipolysági királyi ügyészséghez fordult. Azonnal kiment a helyszínére az ügyészség, s jelenlétében megejtették a törvényszéki boncolást. Ennek során kétségtelenül megállapították, hogy a hatvannégy esztendős embert baltával agyonütötték. A vizsgálóbíró szigorú vallatás alá fogta az özvegyet, aki előbb tagadott, de azután bevallott annyit, hogy a férjével a halálesetet megelőzőleg összeveszett és ő a verekedésnél csakugyan baltát használt. Mennyiben felel meg az özvegy vallomása az igazságnak, azt nyomoztatja most az ügyészség. — (Jótékonyság.) Földiák Gyula a Fehér Kereszt orszlelemház egyesületnél 1000 frt és egyalapitványt tött — (A diák-kongresszus ) Az idei diák-kongresszusra, mely e hó 14., 15. és 16-ik napjain lesz, nagyban készülődnek mindenfelé. A kongresszus Debrecenben lesz, s védnökei Simorffy Imre kir. tanácsos polgármester és dr. Öreg János jogakadémiai tanár. A fővárosból nagyobb számmal mennek az egyetemek hallgatói a kongresszusra, Martos Ferenc, a diákszövetség elnökének vezetése alatt. (Visszavont alapítvány.) Kolozsvári tudósítónk jelenti, hogy Veres Ferencné, a vízaknai ev. ref. egyházközség részére nagyobb alapítványt tett, azt visszavonta és pert indított az egyház ellen. A vízaknai egyházközség most kimondta, hogy nem folytatja a pert, hanem visszaadja az alapítványt. E határozatot a református egyházkerület igazgató tanácsa helybenhagyta és igy nem lesz alkalom az érdekes jogi eset tárgyalására. (A Kölcsey-egyesület birtokvásárlásai.) Aradról sürgonyzi tudósítónk. A Kötesey-egyesület mai ülésén várúr lett. Lukács pénzügyminiszter Ugyanis leiratban tudatta, hogy az egyesület káréi, mire egy aranyért a marosmenti török időkből fennmaradt nevezetes sólymosi várat átengedi. Az egyesület ezt a várromot és a régi Arad helyén levő szintén megvett öt halmot, nagyobb ünnepséggel veszik birtokába. (Hymen.) A krisztinavárosi templomban tegnap délután vezette oltárhoz Márkus Imre fővárosi jegyző Schumy Ilka úrnőt, Schumy Rezső tekintélyes fővárosi műépítész leányát. A nagy számú közönség sorában ott voltak Márkus József polgármester és neje, Rupp Imre miniszteri tanácsos és neje, Fáik Miksa orsz. képviselő, Bogisich apátplébános, Viola tanácsos, Pulszky Károly és neje, Garancsy miniszteri titkár stb. — (Eljegyzések) Weisz Simon, a Hercz gépgyár könyvvezetője Miskolcról (Alsó-Kubin) eljegyezte Grossmann Ignác ur kedves leányát, Irma kisaszszonyt Tolcsvárról. — Hirschl Ármin valkói földbirtokos, május 5-én eljegyezte özv. Fuchs Antalné leányát Arankát, Dabasról. — Bieter Kálmán ceglédi földbirtokos eljegyezte Fuchs Vilmát, Fuchs József pilisi földbirtokos leányát. (Égő asszony.) Pozsonyban tegnap este a magas ut 11. számú háza rémes szerencsétlenség színhelye volt. A Palugyay borkereskedő cég könyvelőjének felesége Michlovits Mária asszony hathetes csecsemőjének tejet készült melegíteni a spirituszon. E közben a spirituszszal teli üveg, mely szintén az asztalon állt, explodált s egy pillanat alatt mindent lángba borított. A szerencsétlen asszonynak ruhája, haja is égni kezdett, mire kifutott a szobából s le az első emeletről az udvarra, ahol a jajveszéklő és lángba borult asszonyt a szomszédok pokrócokba burkolták. A szobában eközben a bútorok s az ágy is égni kezdtek. Szerencsére a hathetes csecsemőt még meg lehetett menteni. A kétségbeesett anya a veszedelem pillanatában megfeledkezett róla. Égési sebei oly nagyok, hogy fölépülésihez semmi remény nincs. — (Joniaux asszony, akit rokonai megmérgezése miatt Antwerpenben halálra ítéltek és akinek büntetését Lipót király élethossziglani fogságra változtatta, veszélyesen megbetegedett. A belga lapok azt írják, hogy a méregkeverőnő állapota reménytelen. (A nyomor.) Prozogai József 50 éves nős napszámos ma reggel nyolc órakor a Margit rakpartról a Dunába ugrott. A rakparton dolgozó munkások csolnakon utána eveztek és még élve kimentették. Bevitték a Szt.János kórházba. Azért akart meghalni, mert nem kapott foglalkozást. (Ami elég csodálatos, mikor vidékről is annyi ezer meg ezer ember kap most munkát a fővárosban) lakása nincs és családja nyomorog. (Sikkasztó konzul.) Danzigból táviratozzák, hogy Gibsone az ottani spanyol konzul, Gibsone titkos tanácsos fia, tartalékos hadnagy a fekete huszároknál, igazgatója a Visztula gőzhajózási részvénytársaságnak, tetemes összegeket elsikkasztott. A városban 400,000 márkát emlegetnek. A konzult elfogták és a részvényesek közt óriási nagy az izgatottság. (Eltűnt karmester.) Monte-Karlóból jelentik lapunknak : Nagy izgatottságot kelt itt a geruai Szent Ambrus-templom karmesterének eltűnése, aki egy hét óta lakott itt feleségével. Az eltűnt karmester, aki a zenei világban nagyon ismert egyéniség, valószínűleg elvesztette vagyonát a kártyán és azért kárt tett magában. (Alsó-Kubin pusztulása.) Árvavármegye székhelyén tegnap nagy tűzvész pusztított, mely csaknem a félvárost elhamvasztotta. A tűz oly hirtelen terjedt tova, hogy mentésről szó sem lehetett. A lakosság teljes bútorzata, vagyona odaégett. Tizenkét ember esett a tűz áldozatává. A szomszédos Bisztereczben a biró felesége és három gyermeke odaégett. A katolikus templomból csak a falak maradtak meg. A helyzet oly borzasztó, hogy azt toll le nem írhatja. Bisztereczben csupán három ház maradt meg. Iskola, korcsma és kovácsmühely mind leégett. — (Elöntött bánya.) Miskolcról sürgönyzi tudósítónk: A borsodmegyei andornaki kőszénbányában hatalmas sugárban bugygyant fül a talajviz. A bányászok rémülve menekültek. A bányát a viz csakhamar elöntötte. — (Halálozások.) Esterházy Kálmán gróf országgyűlési képviselőt, a képviselőház jegyzőjét, súlyos csapás érte, egyetlen fia, dr. galanthai gróf Esterházy Dénes élete virágjában, a legszebb reményekre jogosító politikai pályájának megszakadásával, ma reggel 33 éves korában meghalt. Mindenütt ahol megfordult, közbecsülésben és tiszteletben részesült az elhunyt, kiben különösen a kolozsvári társasélet vesztette el egy kedves és mindenekfülött munkás tagját. Családja a következő gyászjelentést adta ki: galanthai gróf Eszterházy Kálmán országgyűlési képviselő és a képviselőház jegyzője és neje bethleni gróf Bethlen Paulina, leányai: Irma, férje Széplaki Makray László és gyermekek, Ágnes, férje Branyicskai báró Jósika Lajos és gyermekeik, valamint az összes rokonság nevében szomorodott szívvel tudatják, hogy fiuk, testvér és nagybátya dr. galanthai gróf Esterházy Dénes folyó évi május hó 9-én reggel érettnek 33. évében az urban elhunyt. A boldogultnak földi maradványai f. hó 10-én d. u. 3 órakor fognak a vörös-kereszt-egylet kórházának kápolnájában a róm. kath. vallás szertartása szerint beszenteltetni, azután Kolozsvárra szállítva, ugyanott f. hó 11-én d. é. a sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat Kolozsvárit f. hó 13-án reggel 10 órak. a t. piaristaatyák templomában fog a midenhatónak bemutattatni. Budapest, 1895. évi május hó 9-én. Áldás és béke szeretett poraival! — Pap Elemérné szül. nemesoroszi Mocsy Róza, Pap Elemér komáromi aljárásbiró neje, Pap Gábor ref. püspök menye elhunyt. — Horváth Menyhért nyug. járásbiró a máramaros ugocsai ev. ref. egyházmegye világi tanácsbirája, s a huszti ev. ref. egyház főgondnoka f. évi május hó 2-án életének 69-ik évében meghalt. (Pusztító forgószél.) Dél-Dakotában a forgószél majdnem egy egész várost szétrombolt. A vasutakban és a táviróoszlopokban is nagy a kár, több iskola összedőlt. A sok gyerek az iskolában majd mind elveszett, egy része súlyosan megsérült, sok gyereket, amint hazamenekült, a szél egy sodronykerítéshez csapott, ezek mind ott haltak meg a helyszínen. Csak Jowában magában 52 ember esett a vihar áldozatául. De az egész környéken dúlt a rettenetes forgószél és rettentő pusztításokat idézett elő. (Dahomey hős a bécsi rendőrségnél.) Éppoly furcsa, mint érdekes alakra tette rá ma kezét az osztrák főváros szemfüles rendőrsége. A belváros utcáin ma, mint levelezőnk táviratozza, egy felette idegen arcú fiatalember keltett feltűnést viselkedésével és exotikus ruházatával. Kék paszomántos fehér vászonnadrág volt rajta, melyet ugyanolyan blúz és sapka egészített ki. A napbarnított arcú fiatalember lábait ezenfelül posztócipő fedte. A furcsa jövevényt, kit állandóan nagy néptömeg kísért, végre is a rendőrségre vitték, ahol előadta, hogy ő drezdai illetőségű serfőzőlegény, aki annak idején kivándorolt Franciaországba, honnan az idegenek légiójával ezelőtt öt esztendővel kiment Dahomeybe. Az afrikai szerecsen király ■ ellen folytatott háborúkban a német serfőzőlegény saját előadása szerint ötvenkét ütközetben vett részt, számtalanszor megsebesült és bátorsága jutalmául megkapta a hadi vitézségi érmet. A dahomeyi hadjárat után visszakerült Franciaországba és a múlt esztendőben, amikor a madagaszkár háborúra megtették az előkészületeket, a francia tisztek a vitéz katonát, ki a dahomeyi háborúban a forró égalj veszedelmeivel szemben olyan nagy ellenállást tanúsított, biztatták, hogy vegyen részt a madagaszkári expedícióban is. A drezdai német ekkor azonban már megunta, hogy bőrét a „grande nation“ érdekében újra kockára tegye és egy francia hadihajón már útban lévén a hovák országa felé, több honfitársaival együtt szökésre határozta el magát. Ez azonban nem ment egyszeriben és a németek végre is azt gondolták ki, hogy a Suez-csatornában a tengerbe vetik magukat és úszva igyekeznek a partot elérni. Harminc kilométernyire Port-Saidtól Opitz 25 társával együtt, egy értetlen pillanatban csakugyan bele is ugrott a csatornába. A francia katonatisztek, a Suez-csatorna nemzetközi szerződések értelmében semleges terület lévén, melyen katona-szökevényekre lőni nem szabad, fatuskókat dobáltak a tengerbe, hogy az úszva menekülő katonák szökését meghiúsítsák. Opitz lebukott a víz alá és amikor ismét fölmerült, már csak két társát látta maga körül, akikkel együtt szerencsésen kiúszott az afrikai partokra. Cairoban a három szökevény jelentkezett a német konzulnál, aki pénzt adott nekik a hazautazásra. Hétfőn Opitz Triesztbe és onnan Bécsbe érkezett. Pénze fogytán lévén, újabb segélyért a bécsi német konzulátushoz akart folyamodni, de mielőtt ezt megtette volna, letartóztatták. E vallomás után a bécsi rendőrség átadta az érdekes embert a német konzulnak, aki gondoskodott róla, hogy Drezdába tovább utazhasson. Opitz elbeszéléséből érdekes még az is, hogy egy ízben ki volt rendelve egy szökevény légionárius kivégzéséhez. Opitz nem akart lőni az elítéltre, amiért 30 napi fogsággal büntették. „Éljen Poroszország ! Le Fraciaországgal.“ kiáltotta az elitélt, mire a francia katonatisztek gyorsan tüzet vezényeltek, hogy a további demonstrációknak elejét vegyék.