Pesti Hírlap, 1895. május (17. évfolyam, 119-148. szám)

1895-05-10 / 127. szám

1895 május 1­0. PESTI HÍRLAP 9 . (Baross Gábor hamvainak) végleges el­helyezése a klobusitzi mauzóleumban országos jelen­tőségű nagy ünnepélyességek közt ment ma végbe. Budapestről az államvasutak nyugati pályaudvaráról két különvonat vitte a gyászünnepélyességre a kül­döttségeket. A különvonatokon Illavára utaztak: a kormány képviseletében Dániel Ernő és Josipovich miniszterek, továbbá a képviselőház s a főváros kül­döttségei, a keresk. minisztérium, az államvasutak, több törvényhatóság és keresk. kamara képviselői. Délután 1 órára érkeztek meg Illavára, hol Szalavszky főispán fogadta a minisztereket. Dániel miniszter vá­lasza után a küldöttségek tagjai az illavai templomba vonultak, melynek belseje egészen be volt vonva fekete drapériával. A templom közepén hatalmas katafalkra volt helyezve Baross t­ábor koporsója, melyet egészen elborítottak a szebbnél-szebb koszorúk, köztük a képviselőháznak gyönyörű pálmakoszorúja. A templom első padsoraiban a nagy emlékű halott családja, neje, anyja, gyermekei és többi rokonai, a többi padsorokban a küldöttségek tagjai foglaltak he­lyet. Az újra beszentelés gyászszertartását Bende Já­nos nyitrai püspök végezte fényes papi segédlettel. A beszentelés után gyászszekérre helyezték a kopor­sót s a hosszú kocsi sorból álló menet megindult a klobusitzi mauzóleum felé. Klobusitz községen túl, lombos fák koszorújából emelkedik ki a díszes mau­zóleum, szemközt avval a kis villával, amely legked­vesebb tartózkodási helye volt az elhunytnak. A villa bejárata előtt leemelték a koporsót, újra fülhangzot­tak az egyházi imák és énekek, aztán előre lépett Bende püspök s szép beszédet tartott Baross Gábor fölött. A gyászszertartás után a miniszterek, Darányi képviselőházi alelnök s többen a küldöttségek tagjai közül látogatást tettek Baross Gábor özvegyénél. . . (Horvát növendékek a kultuszminisz­ternél.) A zágrábi tanítóképezde Budapesten időző növendékei Gyertyánffy István fővárosi tanítóképez­­dei igazgató vezetése alatt ma tisztelegtek Wlassics Gyula közigazgatási miniszternél. Gyertyánffy igaz­gató üdvözlő szavaira a miniszter örömét fejezte ki, hogy a horvát növendékek ellátogattak a magyar fő­városba, majd így folytatta : Óhajtjuk, az a belső kapocs, mely minket Horvát-Szlavón Dalmátországhoz csatol, ne csak közjogi legyen, hanem a legnagyobb szeretetnek is széttörhetlen kapcsa legyen. Arra kell törekedniök, hogy önök, kik a tanítóképző isko­lából kilépnek és tanítani fogják a horvát ifjúságot, egy nagy eszmét csepegtessenek a tanulók szívébe azt, hogy az a legjobb horvát, aki a legjobb magyar, hogy soha szem elől ne téveszszék, hogy a magyarok úgy, mint a horvátok Szt.­István koronájának magyar állampolgárai. Hiszen egy hazá­nak vagyunk fiai. Nem létezik külön állampolgárság, hanem csak egy s­ebben kell mindnyájunknak föl­olvadnunk. Arra kérem önöket, hogy a lelkes nagy elődeik és vezéreik, a mostani horvát bán, a Josipo­­vicsok, a Bedekovicsok által kijelölt irányt követve, csepegtessék az ő elveiket a tanuló ifjúság hazasze­­rető szivébe. Ez lesz az az irány, mely mellett Szt.­­István koronája nagy, hatalmas és erős lesz. Ezen eszmék hatása alatt még egyszer szívesen üdvözlöm önöket. (Lelkes éljenzés.)­­ (A rab fülem­lék.) Megható dologról érte­sít temesvári levelezőnk. A német konzulátus utján ugyanis a hatóság tudomást szerzett arról, hogy több idevaló külvárosi lakos tömegesen exportálja a száz számra összefogdosott fülemüléket. A rendőrség erre az illetőknél házkutatást tartván összesen 200 füle­mülét talált elküldésre készen. A fogoly dalosokat ekkor a városligetbe vitték s nagy néptömeg ujjon­­gása közt szabadon eresztették.­­ (Férjgyilkossággal vádolt nő.) Ipoly­ságról Írják: Titokzatos bűnesettel foglalkozik tegnap óta az idevaló kir. ügyészség. Tesmag hontmegyei községben, amelynek határa Ipolyság határával szom­szédos, halva találták a lakásán Pál György odavaló földesgazdát, aki hatvannégy esztendős volt. Az öreg­ember hirtelen halála nagy meglepetést okozott a községben. Életerős, vidám, egészséges férfinak ismer­ték a falujabeliek, s az előző napon még semmi baja sem volt. Erre a körülményre az emberek figyel­meztették a halottkémet is. A halottkém tüzetesebben megvizsgálta a holttestet és a halántékon külső erő­szak nyomait fedezte föl. Kérdezte az elhunyt gazda feleségét a halál­ oka felől, de az asszony csak sirán­kozott, mint az özvegyek szoktak és a hozzá intézett kérdésekre úgy felelt, mintha a nagy fájdalom miatt nem értené azokat. Tapasztalatait a halottkém kije­lentette az elöljáróságnak, mely az ipolysági királyi ügyészséghez fordult. Azonnal kiment a helyszínére az ügyészség, s jelenlétében megejtették a törvény­­széki boncolást. Ennek során kétségtelenül megállapí­tották, hogy a hatvannégy esztendős embert baltával agyonütötték. A vizsgálóbíró szigorú vallatás alá fogta az özvegyet, aki előbb tagadott, de azután bevallott annyit, hogy a férjével a halálesetet megelőzőleg összeveszett és ő a verekedésnél csakugyan baltát használt. Mennyiben felel meg az özvegy vallomása az igazságnak, azt nyomoztatja most az ügyészség. — (Jótékonyság.) Földiák Gyula a Fehér Kereszt orsz­­lelemház egyesületnél 1000 frt és egy­­alapitványt tött — (A diák-kongresszus ) Az idei diák-kon­gresszusra, mely e hó 14., 15. és 16-ik napjain lesz, nagyban készülődnek mindenfelé. A kongresszus Deb­recenben lesz, s védnökei Simorffy Imre kir. tanácsos polgármester és dr. Öreg János jogakadémiai tanár. A fővárosból nagyobb számmal mennek az egyetemek hallgatói a kongresszusra, Martos Ferenc, a diák­­szövetség elnökének vezetése alatt.­­ (Visszavont alapítvány.) Kolozsvári tu­dósítónk jelenti, hogy Veres Ferencné, a vízaknai ev. ref. egyházközség részére nagyobb alapítványt tett, azt visszavonta és pert indított az egyház ellen. A vízaknai egyházközség most kimondta, hogy nem folytatja a pert, hanem visszaadja az alapítványt. E határozatot a református egyházkerület igazgató ta­nácsa helybenhagyta és igy nem lesz alkalom az ér­dekes jogi eset tárgyalására.­­ (A Kölcsey-egyesület birtokvásárlásai.) Aradról sürgonyzi tudósítónk. A Kötesey-egyesület mai ülésén várúr lett. Lukács pénzügyminiszter Ugyanis leiratban tudatta, hogy az egyesület káréi, mire egy aranyért a marosmenti török időkből fenn­maradt nevezetes sólymosi várat átengedi. Az egye­­sület ezt a várromot és a régi Arad helyén levő szintén megvett öt halmot, nagyobb ünnepséggel veszik birtokába.­­ (Hymen.) A krisztinavárosi templomban tegnap délután vezette oltárhoz Márkus Imre fővá­rosi jegyző Schumy Ilka úrnőt, Schumy Rezső te­kintélyes fővárosi műépítész leányát. A nagy számú közönség sorában ott voltak Márkus József polgár­­mester és neje, Rupp Imre miniszteri tanácsos és neje, Fáik Miksa orsz. képviselő, Bogisich apátplébá­nos, Viola tanácsos, Pulszky Károly és neje, Garan­­csy miniszteri titkár stb. — (Eljegyzések) Weisz Simon, a Hercz gép­gyár könyvvezetője Miskolcról (Alsó-Kubin) eljegyezte Grossmann Ignác ur kedves leányát, Irma kisasz­­szonyt Tolcsvárról. — Hirschl Ármin valkói földbir­tokos, május 5-én eljegyezte özv. Fuchs Antalné leányát Arankát, Dabasról. — Bieter Kálmán ceglédi földbirtokos eljegyezte Fuchs Vilmát, Fuchs József pilisi földbirtokos leányát.­­ (Égő asszony.) Pozsonyban tegnap este a magas­ ut 11. számú háza rémes szerencsétlenség színhelye volt. A Palugyay borkereskedő­ cég köny­velőjének felesége Michlovits Mária asszony hathetes csecsemőjének tejet készült melegíteni a spirituszon. E közben a spirituszszal teli üveg, mely szintén az asztalon állt, explodált s egy pillanat alatt mindent lángba borított. A szerencsétlen asszonynak ruhája, haja is égni kezdett, mire kifutott a szobából s le az első emeletről az udvarra, ahol a jajveszéklő és lángba borult asszonyt a szomszédok pokrócokba burkolták. A szobában e­közben a bútorok s az ágy is égni kezdtek. Szerencsére a hathetes csecsemőt még meg lehetett menteni. A kétségbeesett anya a veszedelem pillanatában megfeledkezett róla. Égési sebei oly na­gyok, hogy fölépülésihez semmi remény nincs. — (Joniaux asszony,­ akit rokonai megm­ér­­gezése miatt Antwerpenben halálra ítéltek és akinek büntetését Lipót király élethossziglani fogságra változ­tatta, veszélyesen megbetegedett. A belga lapok azt írják, hogy a méregkeverőnő állapota reménytelen.­­ (A nyomor.) Prozogai József 50 éves nős napszámos ma reggel nyolc órakor a Margit rakpartról a Dunába ugrott. A rakparton dolgozó munkások csolnakon utána eveztek és még élve kimentették. Bevitték a Szt.­János kórházba. Azért akart meghalni, mert nem kapott foglalkozást. (Ami elég csodálatos, mikor vidékről is annyi ezer meg ezer ember kap most munkát a fővárosban) lakása nincs és családja nyomorog.­­ (Sikkasztó konzul.) Danzigból táviratoz­­zák, hogy Gibsone az ottani spanyol konzul, Gibsone titkos tanácsos fia, tartalékos hadnagy a fekete hu­szároknál, igazgatója a Visztula gőzhajózási részvény­társaságnak, tetemes összegeket elsikkasztott. A vá­rosban 400,000 márkát emlegetnek. A konzult elfogták és a részvényesek közt óriási nagy az izgatottság.­­ (Eltűnt karmester.) Monte-Karlóból je­lentik lapunknak : Nagy izgatottságot kelt itt a ger­uai Szent Ambrus-templom karmesterének eltűnése, aki egy hét óta lakott itt feleségével. Az eltűnt karmes­ter, aki a zenei világban nagyon ismert egyéniség, valószínűleg elvesztette vagyonát a kártyán és azért kárt tett magában.­­ (Alsó-Kubin pusztulása.) Árvavármegye székhelyén tegnap nagy tűzvész pusztított, mely csaknem a félvárost elhamvasztotta. A tűz oly hir­telen terjedt tova, hogy mentésről szó sem lehetett. A lakosság teljes bútorzata, vagyona odaégett. Tizen­két ember esett a tűz áldozatává. A szomszédos Bisztereczben a biró felesége és három gyermeke odaégett. A katolikus templomból csak a falak ma­radtak meg. A helyzet oly borzasztó, hogy azt toll le nem írhatja. Bisztereczben csupán három ház ma­radt meg. Iskola, korcsma és kovácsmühely mind leégett. — (Elöntött bánya.) Miskolcról sürgönyzi tudósítónk: A borsodmegyei andornaki kőszénbányá­ban hatalmas sugárban bugygyant fül a talaj­viz. A bányászok rémülve menekültek. A bányát a viz csakhamar elöntötte. — (Halálozások.) Esterházy Kálmán gróf országgyűlési képviselőt, a képviselőház jegyzőjét, súlyos csapás érte, egyetlen fia, dr. galanthai gróf Esterházy Dénes élete virágjában, a legszebb remé­nyekre jogosító politikai pályájának megszakadásával, ma reggel 33 éves korában meghalt. Mindenütt ahol megfordult, közbecsülésben és tiszteletben részesült az elhunyt, kiben különösen a kolozsvári társasélet vesztette el egy kedves és mindenekfülött munkás tagját. Családja a következő gyászjelentést adta ki: galanthai gróf Eszterházy Kálmán országgyűlési kép­viselő és a képviselőház jegyzője és neje bethleni gróf Bethlen Paulina, leányai: Irma, férje Széplaki Makray László és gyermekek, Ágnes, férje Branyics­­kai báró Jósika Lajos és gyermekeik, valamint az összes rokonság nevében szomorodott szívvel tudat­ják, hogy fiuk, testvér és nagybátya dr. galanthai gróf Esterházy Dénes folyó évi május hó 9-én reggel érettnek 33. évében az urban elhunyt. A boldogult­­nak földi maradványai f. hó 10-én d. u. 3 órakor fognak a vörös-kereszt-egylet kórházának kápolnájá­ban a róm. kath. vallás szertartása szerint beszen­­teltetni, azután Kolozsvárra szállítva, ugyanott f. hó 11-én d. é. a sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat Kolozsvárit f. hó 13-án reggel 10 órak. a t. piaristaatyák templomában fog a mi­­­­denhatónak bemutattatni. Budapest, 1895. évi május hó 9-én. Áldás és béke szeretett poraival! — Pap Elemérné szül. nemesoroszi Mocsy Róza, Pap Elemér komáromi aljárásbiró neje, Pap Gábor ref. püspök menye elhunyt. — Horváth Menyhért nyug. járásbiró a máramaros ugocsai ev. ref. egyházmegye világi tanácsbirája, s a huszti ev. ref. egyház fő­gondnoka f. évi május hó 2-án életének 69-ik évé­ben meghalt.­­ (Pusztító forgószél.) Dél-Dakotában a forgószél majdnem egy egész várost szétrombolt. A vasutakban és a táviróoszlopokban is nagy a kár, több iskola összedőlt. A sok gyerek az iskolában majd mind elveszett, egy része súlyosan megsérült, sok gyereket, amint hazamenekült, a szél egy sod­­ronykerítéshez csapott, ezek mind ott haltak meg a helyszínen. Csak Jowában magában 52 ember esett a vihar áldozatául. De az egész környéken dúlt a rettenetes forgószél és rettentő pusztításokat idé­zett elő.­­ (Dahomey­ hős a bécsi rendőrségnél.) Éppoly furcsa, mint érdekes alakra tette rá ma ke­zét az osztrák főváros szemfüles rendőrsége. A bel­város utcáin ma, mint levelezőnk táviratozza, egy felette idegen arcú fiatal­ember keltett feltűnést visel­kedésével és exotikus ruházatával. Kék paszomántos fehér vászon­nadrág volt rajta, melyet ugyanolyan blúz és sapka egészített ki. A napbarnított arcú fiatalember lábait ezenfelül posztócipő fedte. A furcsa jövevényt, kit állandóan nagy néptömeg kísért, végre is a rendőrségre vitték, ahol előadta, hogy ő drezdai illetőségű serfőzőlegény, aki annak­ idején kivándorolt Franciaországba, honnan az idege­nek légiójával ezelőtt öt esztendővel kiment Daho­­meybe. Az afrikai szerecsen király ■ ellen folytatott háborúkban a német serfőzőlegény saját elő­adása szerint ötvenkét ütközetben vett részt, szám­talanszor megsebesült és bátorsága jutalmául meg­kapta a hadi vitézségi érmet. A dahomeyi hadjárat után visszakerült Franciaországba és a múlt eszten­dőben, amikor a madagaszkár háborúra megtették az előkészületeket, a francia tisztek a vitéz ka­tonát, ki a dahomeyi háborúban a forró égalj ve­szedelmeivel szemben olyan nagy ellen­állást tanúsí­tott, biztatták, hogy vegyen részt a madagaszkári expedícióban is. A drezdai német ekkor azonban már megunta, hogy bőrét a „grande nation“ érdekében újra kockára tegye és egy fran­cia hadihajón már útban lévén a hovák országa felé, több honfitársaival együtt szö­késre határozta el magát. Ez azonban nem ment egy­szeriben és a németek végre is azt gondolták ki, hogy a Suez-csatornában a tengerbe vetik magukat és úszva igyekeznek a partot elérni. Harminc kilo­méternyire Port-Saidtól Opitz 25 társával együtt, egy értetlen pillanatban csakugyan bele is ug­rott a csatornába. A francia katona­tisztek, a Suez-csatorna nemzetközi szerződések értelmé­ben semleges terület lévén, melyen katona-szö­kevényekre lőni nem szabad, fatuskókat dobáltak a tengerbe, hogy az úszva menekülő katonák szökését meghiúsítsák. Opitz lebukott a víz alá és a­mikor ismét fölmerült, már csak két társát látta maga körül, akikkel együtt szerencsésen kiúszott az afrikai partokra. Cairoban a három szökevény jelentkezett a német konzulnál, aki pénzt adott nekik a hazauta­zásra. Hétfőn Opitz Triesztbe és onnan Bécsbe érke­zett. Pénze fogytán lévén, újabb segélyért a bécsi német konzulátushoz akart folyamodni, de mielőtt ezt megtette volna, letartóztatták. E vallomás után a bécsi rendőrség átadta az érdekes embert a német konzul­nak, aki gondoskodott róla, hogy Drezdába tovább utaz­hasson. Opitz elbeszéléséből érdekes még az is, hogy egy ízben ki volt rendelve egy szökevény légionárius kivégzéséhez. Opitz nem akart lőni az elítéltre, amiért 30 napi fogsággal büntették. „Éljen Poroszország ! Le Fraciaországgal.“ kiáltotta az elitélt, mire a francia katonatisztek gyorsan tüzet vezényeltek, hogy a további demonstrációknak elejét vegyék.

Next