Pesti Hírlap, 1895. május (17. évfolyam, 119-148. szám)

1895-05-12 / 129. szám

PESTI HÍRLAP 1895. május 12. diházi tárgyalásokon részvegyen. A gyöngélkedő agg főpap kit a múlt alkalommal is csak betegsége tartott vissza a szavazástól, a Lukács fürdőt hasz­nálja.­­ (Alice Mária főhercegnő betegsége.) Pozonyi levelezőnk írja: Frigyes főherceg egyik leá­nya Alice Mária két hét előtt Bécsben súlyosan meg­betegedett. Az erős láz dacára, mely a kis főherceg­nőt gyötörte, azonnal visszahozták Pozonyba, ahol Tauscher Béla dr. udvari orvos gyógyítja. A beteg skarlátba esett s anyja Izabella főhercegnő önfelál­dozón ápolja. A többi főhercegleányokat a palota más szárnyába költöztette. E betegség következtében Izabella főhercegnő a május 5-iki nagy udvari fogad­tatáson nem lehetett jelen.­­ (A bolgár fejedelem) csak rövid ideig marad Bécsben. A fejedelem, ki már tavaly érezte az erőltetett tevékenység következményeit, az idén is kénytelen neuralgikus baja miatt bécsi orvosaival konsultálni. Ezután visszautazik Bulgáriába és csak később kezdi meg rendes karlsbadi kúráját. Hétfőn a fejedelem Bécsből Stájerországba utazik fajdvadászatra. A fejedelem távolléte alatt uralkodói teendői a minisz­tertanácsra vannak bízva.­­ (Az E. M. K. E. jubiláris díszközgyű­lése.) Székelyföld anyavárosa: Székely-Udvarhely nagy napoknak néz elébe. Az E. M. K. E. junius 4-én tartja meg jubiláris közgyűlését, amely alkalommal érdekes ünnepélyek folynak le. Lesz junius 3-án, az érkezés napján, nagy népünnepély, amelyen a versenye­ken kívül a székely nemzeti viseleteket és táncokat is bemutatják. Ezután ismerkedő este lesz. Junius 4-én hálaadó zenés mise, ennek végeztével közgyűlés az ev. ref. templomban. Ugyanekkor az udvarhelymegyei népnevelési egylet is megtartja 25 éves jubileumát. A kettős jubiláris gyűlés után lakoma a Budapest szállóban. Este a főreáliskolában hangverseny, melyen közreműködnek a főváros művészei és írói közül Csáday, Ábrányi Emil, Küry Klára. A hangversenyt tánc követi. Jún. 5 és 6-án kirándulás a hajmási barlanghoz, a dobogói, homoródi, lobogói és köröndi fürdőkhöz. A fővárosból Apponyi Albert, Kossuth Ferenc, Horváth Gyula,­ Bart­ha Miklós, Ugrón Gábor , a vidéki nagyobb városokból előkelő politikusok és a társadalmi élet kitűnőségei közül számosan vesznek részt az ünnepélyen. A 100-as rendező bizottság lá­zasan működik a siker érdekében. A bizottság élén Ugron János alispán és dr. Vajda Emil tanár áll. A „Sz.­Udvarhely“ című helyi lap három napon át ün­nepi számot ad ki. E­zenkívül dr. Vajda Emil szer­kesztésében igen érdekes „Emléklap“ jelenik meg, a­melybe az írók, művészek és művésznők közül szá­mosan küldtek be emléksorokat. — (Gresham,) az Egyesült­ Államok államtit­kárának állapota, mint Washingtonból távírják, rosz­­szabra fordult. A betegnél a malária tünetei mutat­koznak. — (Tüzek mindenfelé.) Göncről írja nekünk Pilzy János, ottani ev. ref. lelkész ur . Füstölgő üszkök, düledező kormos falak közül írom e sorokat I­ttem oly célból írom pedig, hogy a nagy közönség egyszerűen tudomást vegyen arról, hogy Göncz egy­­része romokban hever, hanem, hogy fölhívjam a rész­vételtől nem idegenkedő nemes szíveket a könyörü­­letre, a könnyek törlésére, az ínség enyhítésére. Mert 42 család — a legszegényebbek közöl — maradt nálunk, tegnap, május 9-én hajlék nélkül, élelmi­szer nél­kül, minden nélkül. Más 50 család pedig, kiknek há­zuk cserép alatt állt, elveszíté csürjét, szénarakodóját, utolsó szál takarmányát is. Szóval itt a kár felszá­­míthatlan, a nyomor megmérhetlen. A pusztító elem d. e. fél 10 órakor ütött ki egy szegény háznál, hol épen kenyérsütés volt. Alig néhány perc alatt — az orkánszerű szél által élesztve — a lángtenger egy egész városrészt borított el! Mentésről szó sem lehetett. És mert a forgószél majd erre, majd arra szórta a szik­rákat: mindenki a saját jószágait igyekezett szabadí­tani, valóját menteni! Két cserépház, a plébános cserepes istállója, pléhvel fedett kamarája sem tudott ellentállani a romboló elemnek, ezek is­­ nemcsak leégtek, de be is égtek. Itt 3 sertés, má­soknál rengeteg baromfi pusztult el. A városon kívül épült, attól 3—400 méternyire fekvő régi urasági ma­jor is fedél nélkül maradt. Fokozza a kárt a gyü­mölcsös kertek megsemmisülése is az egész vonalon, merre a tűz haladt. Vészka, nyitramegyei községben tegnap óriási tűz pusztított, melynek majdnem az egész falu áldo­zatul esett. Összesen 80 lakóház és 300 melléképület égett le. A lángok közül semmit sem lehetett meg­menteni. Egy öreg asszony a szabadban égett össze. Többen súlyos égési sebeket szenvedtek. Számos te­hén és ló pusztult el. A községnek vagy 700 lakosa jutott koldusbotra. Felvincen, a régi Aranyos-szék egykori főváro­sában, tegnapelőtt tűz pusztított, melynek mintegy 20 ház esett áldozatul. A tűznél megjelent a tordai és hagy­enyedi tűzoltóság is. A kár igen­ nagy. Szapáry-Liget aradmegyei község már másod­szor gyűlt ki tegnap s nehány ház kivételével az egész falu leégett. A tüzet gyermekek okozták, kik­nek szüleit följelentették a hatóságnak. Árvamegyéből ismét nagy tűzvészt jelente­nek. Trsztenában tegnap éjjel óriási tűzvész puszit­­ott, amely a városon kívül fekvő száznyolcvan csűrt és kilenc lakóházat elpusztított. A tűz terjedését azért nem lehetett meggátolni, mert kút alig van a közel­ben és a szárazság a vidéken rendkívül nagy. Tegnap temették el Alsó-Kubinban a tűzveszély folytán szerencsétlenül járt 11 személy holttestét. Borzasztó volt hallani a gyászolók jajveszéklését; mindenkit mélyen megrendített a véghetetlen siralom. Több súlyosan megsérült még betegen fekszik s igy megközelítőleg sem lehet megállapítani az áldozatok számát. A leégett alsó-kubini kát­ templom tornya összedőlt, a harangok alázuhantak. Bussán (Nógrád megye) folyó hó 6-án dél­után a gyermekek játék közben tüzet rak­tak, amelytől Ullmer kisbirtokos cselédháza csakha­mar tüzet fogott. A szélvészben a tűz átcsapott a szomszédos és átellenes házakra és rohamosan ha­rapódzott tova. A környékbeli falvak lakóinak nagyobb­­része idejekorán megjelent tűzoltó felszereléseivel együtt, de mentésről szó sem lehetett, mert a dühön­gő­ szélvész még inkább növekedett s a megfeszített munka dacára még jobban élesztette a tüzet, melyet csak akkor lehetett lokalizálni, midőn a két házsor teljesen végig égett. Mintegy 50 ház összes ingóságai­val és melléképületeivel együtt lett a tűz martaléka, de —­ hála a gondviselésnek, — ember nem esett áldozatul. A kár igen jelentékeny, csekély rész volt csak biztosítva. Az apácskai tűzvész elpusztította az egész kis községet. Mindössze három ház maradt megkímélve a pusztító elemtől. A szerencsétlen község kára nagy. A lakosságnak alig van betevő falatja.­­ (Daniel Pál temetése.) Dániel Pál orsz. képviselő holttestét ma délután szentelték be a József­­körút 26. sz. a. házban, a­melynek udvarát ez al­kalomra gyászlepellel vonták be. A végtisztességen ott voltak: Daniel Ernő kereskedelemügyi miniszter, Gaj­­zágó Salamon, az államszámszék ny. elnöke, Kubinyn altábornagy, Ivánka Zsigmond, Sváb Károly, főrendi­házi tag, Nikolits Fedor báró, Molnár Antal, Zsám­­bokréthy József, Müllnich Aurél, Rónay János, Be­­licska Béni, Demkó Pál, Chorin Ferenc orsz. képvi­selők, Vadnay Károly stb. A gyászszertartást Kano­­vics Béla józsefvárosi plébános végezte nagy segéd­lettel, mely után a díszes érckoporsót kivitték a pályaházba. A holttestet Ó-Lécre szállítják, hol hol­nap, e hó 12-én helyezik a családi sírboltban örök nyugalomra.­­ (Grófné mint detektív.) Érdekes dolgot beszél a „Gazetta di Venezia“. Colere grófné Rómá­ban, akinek a napokban nagyértékű ékszerét loptak el, parasztasszonynak öltözött és igy indult el a zsi­­ványok nyomozására. A grófné Casle sikerrel járt, felfedezte a tolvajokat és elvette tőlük az ékszert. Az ékszer­ tolvajok egyikét a rendőrség letartóztatta. — (Az oravicai „Aranykor“) magyar­nyelv­terjesztő egyesület elnöksége még a múlt év végén gyűjtőíveket bocsátott ki, amelyekben kisded­­óvó-intézetének elhalaszthatlan kibővítéséhez szüksé­ges költségeknek födözése czéljából adakozásra szó­lította föl az ország nagyjait és maecenásait. A gyüj­­tőivekre eddig összesen 281 fit 50 kr. folyt be, a­mely kegyes adományokért hálás köszönetet mond az elnökség; egyúttal azonban fölkéri mindazon ne­mes szivü ad­ozókat, akiknek címére gyüjtőiv érkezett, hogy becses adományaikat, avagy a gyüjtőiveket, a gyűjtést kezelő elnökség igazolása és tisztázása céljá­ból Kruesz Ferenc esp. plébános elnök címére Ora­­vic­­ára Krassó-Szörényi. mielőbb beküldeni szíves­kedjenek.­­ (Tavaszi mulatság.) A budapesti állami ipariskola ifjúsága az intézet datásköre javára junius hó 1-én a svábhegyi „Eötvös“-nyaraló összes helyi­ségeiben tánczc­al egybekötött tavaszi mulatságot rendez. — (Az új bosnyák katonai zenekar­ va­sárnap délután tartja első hangversenyét az alsó mar­gitszigeti vendéglőben. — (Végzetes ugrás.) Liptó-Szt.­Miklósról írja levelezőnk e hó 10-éről: Szielnic községben Wavrecsok György nem a legjobb egyetértésben élt feleségével. E héten Wavrecsokot annyira felbőszítette a folytonos perpatvar, hogy a templom tetejére ment és onnan levetette magát. A szerencsétlen ember a végzetes ugrás közben eltörte jobb lábát és jobb karját... (Vizbefult gyermek.) Biglics József nyolc éves zala­szent­gróti gyermek Lina nevű három éves húgával folyó hó 8-án a délut­áni órákban, a Zala Siójának partján játszva, játéka a vízbe esett. A 3 éves Lina utána nyúlt, miközben egyensúlyt vesztve, beleesett ő is. — A közelben játszó Bogyai Károly 10 éves fiú ezt látva, nyomban utána ugrott, de már későn volt, mert mire sikerült a kis leányt elérni, ez megfulladt. — (Diszgyűlés.) A Rőser János nevelőintézet Önképzőköre,május­ hélfo­ án délelőtt 9 órakor Rei­ser János védnök ur névpnapja alkalmából diszgyü­­lést rendez.­­ (Halálozás.) Szilágy-Somlyón e hó 4-ikén meghalt schleitheimi Keller Róbert nyugalmazott fog­­házfelügyelő, az arany érdemkereszt tulajdonosa, 48-iki honvédszázados, Sz.-Somlyó város volt rendőr­főnöke, a volt Kraszna megye egykori várnagya és kórház gondnoka, élete 77-ik évében. Budapesten e hó 5-én halt meg ikáchi Péterffy István leánya, Péterffy Sarolta, élete 13-ik tavaszá­ban. A nagyvárad-olaszii sírkertben temették el nagy részvét mellett, Özv.­dabasi Halász Balázsné szül. Föl­dváry Mária, köztiszteletben álló matróna, a nemrég elhunyt pestmegyei alispánnak Földváry Mihálynak nővére, ma rövid szenvedés után meghalt. Halálát a Végh, Ma­­darassy, Hajós és más pestmegyei előkelő családok siratják. Temetése hétfőn délután 4 órakor lesz a soroksári­ utca 16. sz. gyászházból. Ninger Ignác nagyszebeni plébános, kit vallás­­különbség nélkül az egész város szeretett és tisztelt, ma délután 72 éves korában meghalt.­­ (A lencse.) A tudomány az ő mai állapotában három féle lencsét ismer. Azt, amit megfőzve ser­téskarajjal tálalnak föl; azt, amit egyik-másik szép asszony itt meg ott rejteget; és azt, ami a „dalmű" színházi látkukucsok,§-ban s más ilyen szerszámokban van. A látcsok és a szép asszonyok pikáns lencséiről e helyen nem lészen szó, mert ennek a napihírnek a tárgyát az a közönséges lencse képezi, amiért az a boldogtalan Ezsau eladta az apai jussát. Mióta ez az eladás történt, azóta sohasem jutott valami kiváló szerep a lencsének, amelyről mindenki tudja, hogy édesen is, ecetesen is eszik, meg hogy igen könnyen gyomorégést okoz. A lencse igen közönséges főzelékké változott, ami után az emberek nem igen törték magukat s aminek semmiféle nagyobb traktán nem jutott hely. Szerényen, meghúzódva tengette életét s leginkább a külvárosokban és a falvakban tűnt föl oly­kor, de sohasem úgy, mint valami várva-várt vendég. A kenyér, a krumpli, a vaj, a tojás, mind előkelőbb szerepet játszott a terített asztalokon s ezek mellett a jámbor, a közönséges lencse meg sem állhatott. Az éhező nép lázongott kenyér után, a tót vágyako­zott krumpli után, de lencse után nem törte magát senki. A kenyér viharokat csitított le, a krumpli nö­velte a házasságok számát, ám a lencsének nem jutott hivatás. Ily körülmények között utód fölött nagy szenzációt fog kelteni a fővárosi statisztikai hivatalnak ama kis közleménye, amely, az igaz­at mondó számok kérlelhetlenségével konstatálja azt a szinte érthetlen dolgot, hogy a lencse az utóbbi idők­ben a kenyér s a krumpli fejére nőtt. A különöse de föltétlenül megbízható számok azt mondják, hogy­ az utolsó tizenhárom év alatt a kenyér, a krumpli é­s a vaj olcsóbb lett s igy azoknak, akik az élet drágulása miatt tele szájjal panaszkodnak, nincs tel­jesen igazuk. A kenyér az említett idő alatt 21 szá­zalékkal, a krumpli pedig 23 százalékkal olcsóbbo­dott meg, a vajjal együtt, amelynek az ára 10 szó­lókkal esett. Íme, az a két cikk, amely leginkább ke­lendő a nagyobb tömegek előtt, most jóval jutányos­­sabban kapható, mint annak előtte. Ám, amikor ezeknek az ára hanyatlott, akkor a lencse ára jelen­tékenyen emelkedett. A lencse ma 37 százalékkal drágább, mint tizenhárom év előtt s a lencse ár­emelkedése folyton várható. A len­cse a viszonyok ilyen állapota következtében még delikatesz cikké nőheti ki magát s ha fokozatosan drágul, az urak asztalán állandó helyet talál és végre is rehabilitálni fogja azt a boldogtalan Ézsaut, aki olyan nagy rek­lámot csinált neki. 1 ' ' — (Mérgesé*.) Miskolcról sürgönyzik nekünk, hogy ott borzasztó szerencsétlenség történt. Faki Jámbor Lajost és családját közvetlen az ebéd után fájdalmas görcsök fogták el. Az apa és legidősb fia csakhamar meghalt, az anya és két leánya nagy ki; nők között a halállal vivődik. Az orvos mérgezést konstatált, a vizsgálatot megindították.. . (Eljegyzések.) Vörösmarty Béla m. kir. államvasuti hivatalnok ma eljegyezte Méhes Sándor földbirtokos leányát, Lenkét. Braun József hevesmegyei birtokos eljegyezte Pollitzer Gizellát, Pollitzer Mór pestmegyei birtokos leányát. Oesterreicher Márton eljegyezte Kohn Salamon prasici földbirtokos leányát, Gizellát.­­ (A pünkösdünnepi vásár ellen.) A buda­pesti kereskedők körében mozgalom indult meg, hogy a június 2. és 3-ikára eső országos vásárt a keres­kedelemügyi miniszter a következő hétre halassa.L­ép úgy, mint a nyolc nappal

Next