Pesti Hírlap, 1897. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1897-02-01 / 32. szám

1897. február 1.3 ___PESTI HÍRLAP__ ban tartott mulatságok részvételi dija régebben 10 forint volt, most pedig 50 forint. Ez állapotok javítását ajánlják az indítványt benyújtók. Ivánka Oszkár annyiban csatlakozik az inditványhoz, hogy az étkezés és a mulatságok olcsóbbá tételét helyesli. Esterházy Mihály gróf kijelentette aztán, hogy a választmányban azért nem pártolhatta az indítványt, mert a jövőben választandó igazgatója nem akart kötelező határozatot hagyni, egyébként azonban a javaslat iránya figyelembe fog vétetni. Ezután megtörténtek a választások, melyeknek eredményét a február hó 7-iki gyűlésen hirdetik ki. Az Országos Kaszinó. Az országos kaszinó vasárnap délután négy órakor tartotta a tagok nagyszámú jelenlétében évi rendes közgyűlését, melynek elnökévé Ghyczy Bélát választották. A felolvasott jelentések szerint a kaszinó évi bevételei 109,777 frtot, kiadásai pedig 105,119 forintot tettek ki, ebből azonban jelentékeny összeget a kaszinó felszereléseire fordítottak. A ház bérletei a kaszinó saját helyiségein kívül 33,695 forintot jövedelmeztek. A jövő évi költségelőirányzat tárgyalása rendjén Vavrik Antal nem találta indokoltnak, hogy a házfelügyelő 800 frt, a házmester 600 frt díjazásban részesüljön s a két tételnél megtakarítást ajánlott. Wekerle Sándor felvilágosításai után az előirányzatot elfogadták. Ezután a választmányba 17 rendes és 1 póttagot választottak. A szavazatszedő bizottság Lipthay István elnöklete mellett Pásztélyi Ferenc, Uray István, Vámossy Károly és Vértesy Sándor tagokból alakult. Megválasztanak választmányi rendes tagokká: Széchenyi Béla gr. 449, Apponyi Albert gr. 447, Máriássy János báró 435, Tarkovich József 433, Vértessy Ferenc 427, Beniczky Lajos 426, Ugrón Ákos 421, Bohus László 401, Rudnyánszky Béla 388, Dobóczky Ignác dr 386, Csernovich Diodor 359, Miklós Ödön 324, Lisznyay Tihamér (uj) 312, Bedő Albert 302, Nagy Ödön dr (uj) 275, Bársony János dr (uj) • 254, póttag: Halászy Jenő (uj) 217 szavazattal. Elhalasztott közgyűlés. A Lipótvárosi kaszinó évi közgyűlése is vasárnapra volt kitűzve, de mert a tagok nem gyűltek ősz- i sze határozatképes számban, el kellett azt halasztani. Újabb határidőül február hó 21-ét állapították meg. Szocialista földművelők kon gresszusa. Vasárnap reggel kezdődött meg a magyarországi földművelő munkások kongresszusa, melynek az a a körülmény kölcsönöz különös érdekességet, hogy ez az első ilynemű kongresszus. A víg utca egyik vendéglőjének nagytermében gyűltek össze a kongresszus tagjai, de a polgári osztály tagjai közül is sokan voltak ott, hogy az érdekes tárgyalásokat meghallgassák. Csak a vörös szövettel bevont szószék tanúskodott arról, hogy a szociáldemokraták kongresszust tarta-nak, a szokásos feliratokat és diszítéseket mellőzték. A hatóság képviseletében dreiner Ákos r. kapitány és három rendőrfogalmazó volt jelen, a kongresszus első napja azonban teljesen rendben folyt le s a hatóság képviselője csak egy ízben talált okot egy szónok félbeszakítására. A szociáldemokrata pártvezetőség nevében egy budapesti agitátor nyitotta meg a kongresszust, hivatkozva a múlt évi pártkongresszus határozatára s kiemelte annak fontosságát, hogy magyarok, németek, tótok, szerbek és bunyevácok testvériesen tanácskoznak együtt, nem érezve nemzetiségi gyűlölséget. Nem ismer el különbséget földmivelő és ipari munkások között, mert csak egy szocializmus van, a nemzetközi forradalmár szociáldemok-rácia. Ezután megválasztották a tisztikart és a külön- böző bizottságokat. Elnökök lettek: Rigó János (Szabadka), Urbán Pál (Cegléd), Aladzsics Szaniszló (Szabadka), Kreutzer Jakab (Tisza-Szent-Miklós), Leszl Jakab s Nyerges Mihály, az egybehívó pártvezetőség részéről pedig Pfeiffer Sándor, Rády Sándor és Teszársz Károly. A napirend első pontja a Jelentés a földművelő munkások helyzetéről.11 Előadó Urbán Pál (Cegléd.) A nép nyomorának okai — úgymond — a gazdasági viszonyok, mert a földművelést csakis nagy területen lehet sikerrel űzni, mivel a technikai fejlődés a kisbirtokosokat versenyképtelenné teszi. Csakis azok bírnak boldogulni, kik ezen eszközök fölött rendelkeznek, a többi kisbirtokosok pedig tönkre jutnak és a proletárok számát szaporítják. A munkások eledele egész héten száraz kenyér, ruhájuk rongy, gyermekeiket nem jártathatják iskolába. Keresték erre az orvosságot s megtalálták a szervezkedésben. Először Orosházán kezdtek szervezkedni a földművelő munkások, onnan kiterjedt a mozgalom Csabára, Csorvásra, Hódmező-Vásárhelyre. A hatalom igyekezett a mozgalmat a birtokosok parancsára elfojtani. 1891-ben ez látszólag sikerült. Az egyletet bezárták, az elvtársakat a börtönbe hurcolták, de az igazi bűnösöket nem zárták be, mert hiszen ezek parancsolnak a hatalomnak. Újra szervezkedtek. Akkor jött a hódmezővásárhelyi katasztrófa. Ismét megteltek a börtönök, de a szervezkedést nem bírták megakasztani. Ezer meg ezer munkás szeretett volna osztozkodni a bebörtönzöttek sorsában. Behozták a kivételes állapotot. A párt bizalmi férfiainak hetenkint két napot is el kellett a szolgabírói hivatalban tölteni, de a mozgalomnak ez sem ártott. Ezután Simon János terjesztette elő az igazolóbizottság jelentését, mely szerint 40 község 70 küldöttel van képviselve. A mandátumok mind kifogástalanok voltak. Szabó Antal (Zenta) ecsetelte a munkások sorsát, kik nyáron a meleg, télen a hideg miatt szenvednek s 120—150 forint keresetből kénytelenek családjukat eltartani. A sors mostohaságát mind egyenlően érezzük, mert ha kis ujjúnkat megvágjuk, a hüvelykujj is fáj. Fendrik Ferenc (Zenta): Zentán több ezer munkanélküli van, de ha egy csapat összeáll munkát keresni, a rendőrkapitány szétzavarja őket. Nem szabad megállniok azon utón, melyet ők maguk készítettek. Az aratók helyzete sem jobb. Az asszony örömmel várja otthon a kocsit, mely az eleséget hozza, helyette a gép által megcsonkított beteg férjet hozzák. A zentai munkások kérvényt intéztek a képviselő-testülethez, munka végett, de 4000 munkanélküli van, s csak 1500 forintot szavaztak meg közmunkákra. Panaszkodik a robotmunka miatt s a képviselőháztól követel törvényes intézkedéseket a robotmunka eltörlésére. Szász Pál (Csorvás): Csorvás uradalmaktól van , körülvéve, s azért a munkások alig kereshetnek 1500 forintot. Ebből kell lakásra 25—30 frt, állami adó 5—8 frt, községi adó 3—5 forint, ruha 30 forint, fűtés 20 forint, szerszám 5 forint, egyházi adó 3 fo-rint, marad élelemre évenkint 48 frt 50 kr, tehát na-ponkint 13 kr. Gera András (Temerin) a robot-munka ellen kel ki. Fernbach Pál birtokán 12 és fél napi fizetett aratási munka mellett 20 napi ingyen munkát kell teljesíteniök. Azt mondják, hogy Magyarország tejjelmézzel folyó föld. Hol van ez ? A munkásnak csak kukorica, kenyér, sült krumpli és savanyu káposzta jut. (Hosszantartó zajos helyeslés és taps.) Molnár János (H.-M.-Vásárhely) mindenben igazolja előtte szólók előadásait; utána : Simon János (Temerin) emelt szót. A munkások keresete Temerin vidéken egész évre 81 forint. Fő oka ennek, hogy már akkor kénytelenek az aratást elvállalni, mikor még azt sem tudják, milyen lesz a termés. Büszke arra, hogy a városi képviselőtestületi választásnál, habár a bíró nem is akarta az ő embereiket jelölni, szívós kitartással győztek s a bírót, valamint 10 képv. testületi tagot behozhatták a szocialisták. (Éljenzés.) Ifj. Doboz István (Duna-Pataj) beszélt még ezután, majd Aladzsics Szaniszló (Szabadka) szerb nyelven hangoztatta a munkások szolidaritását és testvérkezet nyújt a magyar és német munkásoknak. Kreutzer Jakab (Tisza-Szt.-Miklós) németül adja elő, mennyire rosszabodnak a viszonyok. József főherceg birtokából 1890-ben 12—16 forintért bérelhettek holdankint, most 25—30 forintért. Nem is adják ki a földeket kis részekben, csak néhány száz holdankint s a nép kénytelen kettős áron albérletbe venni. A nyomorúság oly nagy, hogy a gyermekeket is 6—7 éves korukban kell fölzavarni édes álmukból, hogy a munkába menjenek s ettől kívánják, hogy később hazáját védje. Sonders Henrik (Varsád) németül panaszolja, hogy nem csoda tehát, ha a napszám 30—50 kr. Vizsolyi uradalmában még a biztositási dijat is az aratóktól vonják le. Posch Fülöp (Nagy-Jézsa) németül: Nagy- Jécsán 700 család 60—80 frt évi jövedelemből kénytelen megélni. A gyermekeket már 6—7 éves korukban kiveszik az iskolából s a mezőre küldik dolgozni, hogy megélhessenek. Szombathelyi József (Halas), Kiss Ferenc (Pádé) Varga János (Ócsa), Erdei József (Makó) felszólalásai után Schaut Fülöp (Temesvár) németül nyolc község megbízásából szólalt föl. Majd Torma János (Makó) a kisgazdák szomorú helyzetét ecse-telte. A Csanádi püspök 24.000 hold birtokát 8—12 forintért adta ki nagybérlőknek, a kisgazdák pedig a legrosszabb földet kapják 28—40 forintért holdankint. A Rónay uradalom meg 100 frt bért kér holdankint. Midőn küldöttséget akartak a siüspökhöz küldeni, méltányosabb bérföltételek végett, a rendőrkapitány megtiltotta nekik az összejövetelt s háromnál több embernek nem volt szabad összejönni. Fendrik Ferenc (Zenta) és Szemenyey Imre (Orosháza) fölszólalása után a napirend első pontja le volt tárgyalva, mire az elnök az ülést bezárta és a kongresszus folytatását ,hétfőre halasztották. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. Német színészek Budapesten. A bécsi színészvilág egyik legérdekesebb alakja mutatkozott be vasárnap a budapesti közönségnek. Egy asszony, akivel mindig történik valami, akit mindig emlegetnek és akiről mégsem mondható, hogy a feltűnőt keresné. Még a válópöre is, amelyet oly hamarosan intéztek el, inkább a férj, Girardi Sándor reklámozásának tetszett. Odillon Helén évekkel ezelőtt rossz napokat látott Berlinben, azután Bécsbe került és egyszerre csak a császárváros kedvencévé lett. Hogyne érdeklődött volna iránta a mi publikumunk, amely annyira fogékony a külföldi művészet iránt. Legyünk igazságosak! ! Azt a vendégszeretet, amelyet olasznak, franciának megadunk, nem tagadhatjuk meg a némettől sem, ha igazi művészetét akarja előttünk produkálni és senki jó lélekkel nem mondhatja, hogy Odillon aszszonyt nem volna szabad Budapestre bocsátani, csak azért, mert német nyelven szolgálja Tháliát. És aki látta, amint a Somossy-mulatónak, színházi előadásokra alkalmatlan nézőterén, mint ült az előkelő közönség hering módra összepréselve, mint húzódott végig a páholyok során elegánsnál elegánsabb hallgatóság és aki hallotta, hogy mindenütt magyar nyelven bírálgatták a színészeket és a vígjátékot, annak lehetetlen be nem látnia, hogy számot kell vetni a nagyváros oly publikumával, amelyre nem szabad a gyámkodást rákényszeríteni. A német színészet állandósítása ellen akárhány érvet lehet fölhozni, az egyes német előadások rendezése ellen csak azt lehet fölpanaszolni, hogy a rendőrség tűri a publikum oly mérvű összepréselését és kizsákmányolását, amilyen a nagymező utcai orfeumban tapasztalható. ( Odillon kisasszony új darabot hozott magával Bécsből. Arany Éva a címe: Schönthan Ferenc az egyik szerző, akinek nevét nálunk is ismerik, a másik szerző Koppel Ellfeld, akinek nevét sohsem fogják nálunk megtanulni. Arany Éva Augsburg legszebb özvegye, aranyműves mesterné, akinek a bókok fejébe szállnak. Nagy rálát, grófi férj után vágyódik, de utóbb észreveszi, hogy tulajdonképen a Péter legényt szereti és Péterhez megy feleségül. Ezt az igénytelen történetet, amelyet ékes rigmusokba fűztek, a lovagkorba helyezték a szerzők, akik nyilván jól tudják a fizikából a nyúlékonyság híres példáját: egy aranynyal egész lovas lovastul bearanyozható. Péter legény akármilyen ügyes fiú, nem tudna egy aranyat úgy kihúzni, nyújtogatni, mint ahogy a német írók nyújtják ezt a sovány cselekményt, megtoldva két fahrende Ritter és egy szerelmes vén gazdasszony esetével. De erkölcsös, szörnyen erkölcsös a vígjáték. Akármelyik nőnövelde tanítványait testületileg is odavihetnék, benne gyönyörködni. És egészben véve jobb szeretjük, hogy így eredetiben láthatták a budapestiek, mert ezt a lapos idillt nem érdemes lefordítani. Odillon Helén volt természetesen az, aki felé leginkább fordult az érdeklődés. Élénken emlékeztet Csillag Terézre, de orgánuma sötétebb és nincs meg nála — ma legalább nem mutatkozott — az a szentimentális vonás, amely a mi jeles naivánknál néha mutatkozik. Ezzel az összehasonlítással nagy elismerést fejeztünk ki a vendégművésznő iránt. A közreműködők közt kitűnt Burghardt Thea egy inas szerepében, mindenekelőtt azzal, hogy amint először lépett a színpadra, önkéntelenül leült a világot jelentő deszkákra. Különben pedig ügyesen játszott, Ilubsam Carl igazi német szerelmes színész, és úgy szavalt mint valami igazi német szerelmes színész. Rocki Lujza, Friese és Schwarz a vaskosabb komikumot képviselték. A közönség sokat tapsolt. * CM- k. operaház.) Vasárnap este a Ház tücsök került szilire, szépszámú közönség előtt, igen jó előadásban. Ábrányiné igen jól volt diszponálva és az ízléssel énekelt ékszerkeringő után nyílt sziner is zajos tapsokat kapott. Perény Irénnek is jó estés volt, úgyszintén Arányinak és Berknek. A zenekar ezúttal Kerner István vezényelte, igen temperamentumosan, a harmadik felvonás előtti internettel ezúttal is megismételtették.