Pesti Hírlap, 1897. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1897-02-23 / 54. szám

8 PESTI HÍRLAP 1897. február 23. A krétai válság. A török nagyhatalom. Csaknem nehezére esik az embernek, mi­kor Törökországról azt a furcsaságot kell leír­nia, hogy: »nagyhatalom.« Hivatalosan persze még úgy van beje­gyezve a hatalmak névsorába, képviselői az ide­gen udvaroknál most is mint nagykövetek sze­repelnek s nagykövetek képviselik a különböző országokat is a szultán udvaránál. A papiroson még most is az áll, hogy a török birodalom területe 5,814,764 négyszög kilométer 45,716.000 lakossággal. Minő óriási terület, minő imponáló szá­mok ezek! Ha azonban közelebbről tekintjük a mozaik­táblát, melyet ez a »nagyhatalom« kép­visel, akkor csakhamar megrohad a török glóbusz és sorvadást jelző behorpadásokat mutat. A berlini béke óta Románia, Szerbia, Montenegro teljesen függetlenekké váltak. Ezeket tehát nem is jegyzik többé az Ottomán biroda­lomhoz való tartozandóságok közé. Ezek nél­kül is imponáló nagyhatalmat képviselne, ha a többi részek jelentékenyebbjeit nem pusztán képzelt kötelékek fűznék hozzá. Például: ki hinné el, hogy Bosznia, Hercegovina, Bulgária, Kelet-Rumélia, Egyiptom, Tunisz, Cyprus még ma is azon értelemben tartoznak az Ottomán biro­dalomhoz, hogy közös cél, közös érdek tartja össze s ha valaki a szultánt megtámadja, ezek mind védelmére kelnek ? Ezek pedig együttvéve közel harminc mil­lió lakosságot képviselnek, amely közül a ke­resztények milliói alig várják, hogy az Otto­mán birodalom romba dőljön, a mohamedánok pedig idegen pr­otektorok vaskeze alatt meg sem mukkanhatnak. És vájjon közvetlen mohamedán alattvalói­ban megbízhatók-e föltétlenül ? Nem hallunk-e évről-évre újabb zendülésekről Ázsiában? Hol mutatkoznak az erős kapcsok, melyek egy nagy válság pillanatában, az összetartozást képviselnék ? Amióta a hódító szultánok letűntek, a handzsár, a vörös zsinór elvesztette vezérszere­pét, mintha minden kiveszett volna a­ török nemzetből, ami egy államnak életet, erőt, fejlő­dést kölcsönözhet. Nem tudott semmiben lé­pést tartani a nyugati népekkel, pedig a hatal­mában maradt terület a kultúra minden ágára alkalmas. A birodalom összes gazdasági viszonyai a legszomorúbb állapotban vannak. A szultánok s kormányaik héke-korba nagy fölbuzdulást ta­núsítottak a civilizáció felé. De a lelkesedés, a jószándék csakhamar beleveszett a keleti lom­haságba, migten odáig jutott, hogy helyzete Európában csaknem tarthatatlanná vált. Európai lakossága ma már a négy milliót alig közelíti meg, és ha az európai hatalmak levennék róla kezüket, mint a kártyavár, ösz­­szeomlanék. A török nagyhatalom tehát ma már puszta fikció­s fönmaradása csak úgy képzel­hető, ha teljesen ráfordul a nyugati civilizáció országútjára. Lehetséges ez? Van reménység hozzá, hogy a teljesen enerváltnak látszó Ozmán dinasz­tia képes lesz szakítani tradícióival, babonái­val és élvezetekbe fullasztott erélyét újabb cse­lekvésre galvanizálni ? Két év óta egyebet sem hallunk, mint hogy a hatalmak újból talpra akarják állítani s biztosítani számára a jövőt. És, úgy látszik, még ma sem juthattak tovább a kezdetnél. Azt min­denki belátta, hogy a szultán a jelen anyagi viszonyok között a reformokat segítség nélkül meg nem valósíthatja, tehát a hatalmak arra is hajlandók voltak, hogy rendezzék a pénzügyeit. De ebben is akadályt akadály után gördítenek Konstantinápolyban a hatalmak tervei elé s a legrafináltabb módon ássák meg eképen saját hatalmuk sírját Csakis a török kormány őrületes politiká­jának tulajdonítható, hogy a sok huzavona után bekövetkezhetett az, hogy a parányi Görögor­szág vakmerően megrohanja birtokát s azt minden népjog ellenére tulajdonának prokla­­málja, mialatt követe a szultánnál még hivatalos funkciót végez. Ez a kalózvilág korát eleveníti föl, da­colva egész Európa tekintélyével. Miért nem fél Görögország e hatalmas tekintélytől? Mert a helyzet azt mutatja, hogy amit Európa megvé­deni szeretne, az már csak képzelt szükség, a­mennyiben célt soha sem fog érni vele, miután maga a török kormány dúlja szét a török érdek összes védbástyáit. Bizonyára senki jobban, mint magunk nem óhajtja, hogy a status quo a Keleten fön­­tartassék, mert ez volna egyelőre a béke biz­tosítója. De vájjon remélhető-e, hogy ez sikerül­het , midőn többé nem titkolható, hogy a nagy­hatalmak egyetértése immár korántsem oly szi­lárd, mint Georgios király merész színvallása előtt. A krétai válságról szóló hírek, mint alább olvasható sürgönyeinkből kitűnik, világosan el­árulják, hogy maguk a nagyhatalmak nagy za­varban vannak s oly lépéseket tesznek, me­lyeknek indokolását hiába keressük. Mert hogy miért kellett a kívülről fölbuj­­togatott szerencsétlen fölkelők táborát megbom­bázni, midőn napok óta tűrik, hogy görög ha­jók csapatokat, tüzérséget szállítsanak partra, tehát a hatalmak szeme láttára oly cselekedetet vigyenek véghez, melyből Kréta keresztény lakói egyebet nem magyarázhattak, mint hogy a ha­talmak hallgatagon ügyük mellett vannak s csak ép pro-forma teszek úgy, mintha a szultán legitim jogai mellett hevülnének. Ha komolyan akarják meggátolni, hogy Kréta ne jusson Görögország kezére, akkor te­gyék azt, amit II. Vilmos császár ajánlott, és ne a félrevezetett szerencsétlen krétai fölkelő­ket bombázzák, hanem a görög hajókat és a Piraeust. És pedig ugyancsak siessenek vele, ha nem akarnak Macedóniában megélni oly szörnyű vérengzést, mely mellett a krétai eltörpül. A hatalmak bombázták a fölkelők táborát. Athén, febr. 22. (Hajnali 1 óra.) A „Ha­vas-ügynökség“ jelenti. Tegnap reggel Kanea környékén, Haleppa fölött fegyvertűz hangzott. A város felől görög zászlót lehetett észrevenni. Délután a fegyverlövések szaporodtak. Négy óra­kor az idegen hajók parancsnokai elhatározták, hogy a földeket lombáztatják. Miután a fel­­kelők tüzelése még öt órakor is tartott, az ösz­­szes hajók ágyukból kezdtek tüzelni. Egy angol hajó kezdte meg a tüzelést, melyet a többi ha­jók folytattak. A „Hydra“ nevű görög hajó intéz­kedett, hogy szükség esetén visszavonulhasson. A német hajó Melinit-lövegekkel tüzelt. A gö­rög táborra 40 ágyúlövést tettek. Mivel a löve­­gek a körülfekvő magaslatokra hulltak, azt gya­nítják, hogy több keresztényt megöltek. A lövé­sek beszüntetése után a görög tábor fölött lo­bogót tűztek ki. Délután 50 nizam hagyta el Kaneát, hogy a benszülött mohamedánokat erő­sítsék. Az angolok a föltartott „Laurion“ nevű görög hajó gépeit leszerelték. ■■vafsgig?!!»** London, febr. 22. A „Daily News“ jelenti Kaneából. Tegnap délután fél 5 órakor három angol, egy olasz, egy orosz hajónak és a német hadihajónak jelt adtak, hogy a krétaiak had­állásaira kezdjék el a tüzelést. Összesen 70 lö­vést tettek. A krétaiaktól megszállott helyet szét­­dúlták és a lobogót csakhamar bevonták. Tíz perc múlva a tüzelést parancsszóra beszüntették, mire a lobogót ismét fölhúzták. London, febr. 22. (Saját tudósítónktól.) A »Daily News«-nak következőket jelentik még az ide­gen hadihajóknak a krétai fölkelők tábora ellen inté­zett bombázásból. A »Miaulisz« nevű görög hadihajó pa­rancsnoka szombaton átküldte Vassos ezredes­nek az öt hatalom tengernagyainak ultimátumát, mely tudtára adta a görög csapatok parancs­nokának, hogy tovább Kanea város ellen elő­nyomulnia nem szabad. Vassos ezredes azt felelte, hogy ő úgy Kaneát, mint a nagyhatalmak zászlóit respektálni fogja, ezentúl tisztán védelmi állásra szorítkozik. Vasárnap a hajókon a Kaneából keletre fekvő halmok irányából hirtelen heves tüzelést hal­lottak. A felkelők állásait a hajókról tisztán látták. A krétaiak egy falut és egy bedőlt há­zat tartottak megszállva. Állásuk az egyesül hajóraj állásától mintegy 4000 méternyire lehe­tett. A törökök és a krétaiak kölcsönösen na­gyon hevesen tüzeltek egymásra, a törökök azonban nem sokáig voltak képesek fentartani a tüzelést és előrelátható volt, hogy nem lesz­nek képesek további ellenállást kifejteni. Délután fél négy órakor a „Dryade“ „Har­riet“ és „Revenge“ angol hadihajóknak, vala­mint egy-egy olasz, francia és orosz hadihajó­nak megadták a jelt arra, hogy kezdjék meg a lövetést a krétai hadállásokra. Összesen mintegy 70 gránátot vetettek, ebből mintegy negyvenet az angol hadihajókról. Kevéssel erre lebocsátották a felkelők táborában az ott kitűzve volt görög lobogót és a hadihajók a tüzelést tíz perc múlva megszüntették, közvetlenül ezután pedig a görög lobogót ismét fölvonták. A törökök a flotta köz­­belépése által felbátorítva újra hosszas tüzelésbe fogtak, a krétaiak azonban, kik időközben se­besülteik elszállításához fogtak, erre többé nem válaszoltak. A »Daily News« levelezője megjegyzi, hogy nem épen épületes és inkább nagyon melanchólikus látvány volt a hadihajók bom­bázása. Athén, február 22. A Havas­ ügynökség je­lentése szerint Skures külügyminiszter kijelen­tette, hogy Görögország, ha a tegnapi eset ismét­lődik, kénytelen lenne Törökországhoz való vi­szonyát megszakítani. Másfelől az hírlik, hogy Assim boy, török követ, a csapatok visszahívását kívánja és a viszony beszüntetésével fenyege­tőzik. A fölkelők tegnapi lövetésénél Haleppa mellett 18 keresztény, köztük 3 apáca, sebesült meg. Az olasz hajók a bombázásban nem vet­tek részt. A trónörökös üdvözlete. Paris, febr. 22. A Havas-ügynökség jelenti Athén­ből, hogy a trónörökös ezrede zászlóaljához, amely a Vu­­kolics-erőd bevételénél harcolt, a következő táviratot in­tézte : Büszke vagyok arra a fényes győzelemre, me­lyet kivívtunk. Szerencsét kívánok tisztjeimnek és a legénységnek. A vitézül elesett katonák emléke örökké élni fog.­ A helyzet Kréta-szigetén. Konstantinápoly, febr. 22. Az a hír, mintha Görögország Gennadiszt, volt kaneai főkonzulját krétai királyi tanácsossá nevezte volna ki és a többi konzulátusokat megszün­tette volna, kapcsolatban azzal a hírrel, hogy a görögök a szigeten mind jobban előre­nyomulnak, a Yildiz­kioszkban nagy izgatott­ságot keltett. Egy csoport azt akarja, hogy el­lenrendszabályként a törökök vonuljanak be Görögországba. Erről volt szó a legutolsó mi­nisztertanácsban a nélkül, hogy határoztak volna. Nem lehetetlen, hogy a szultán hirtelen határozza el magát, mert a porta eddigi tar­tózkodása a mohamedánok közt nagy elégület­­lenséget szül. A porta egyelőre itt és a kül­­földön ismételt kísérleteket tett arra, hogy a hatalmaktól tanácsot kapjon. Konstantinápoly, febr. 22. Megbízható ér­tesítések azt jelentik Krétából, hogy az ottani mohamedánok helyzete, kik magukat a portától elhagyatva érzik, nagyon szorult. Több helyen a körülzárt mohamedánok élelmezésére és fel­szabadítására vállalatok alakultak. Több helyről érkezik híre annak, hogy a hadakozó felek egymást gyilkolják és hogy a keresztények túl­ereje folytán a mohamedánok az erősebben szenvedő fél. Konstantinápoly, február 22. A Kréta szi­getén levő görög csapatok száma 3000 főre rúg. A sziget belseje egészen a görögök kezé­ben van. Köln, február 22. A Köln. Ztg-nak tele-', gratálják Kaneából. A görög katonák Kukplisz mellett egy török csapatot egészen megsemmi­sítettek. A török notabilitások elhagyják a vá­rost. A görögök a csőcseléket fegyverrel látják el. Aj­a mellett a görögök két török erődöt bombáztak és sok török katonát elfogtak. A görögök két tisztet és sok közlegényt vesztettek. Páris. február 22. A Havas-ügynökség je­lenti Athénből. Mint hírlik, egy török szállító­­hajó Herakleionban török katonákat vesz föl és egy angol torpedóhajó kíséretében Kancába megy, hol még több katonát vesz föl. Mint biz­tos forrásból értesítenek, a hajóparancsnok fel-

Next