Pesti Hírlap, 1898. július (20. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-07 / 186. szám

1898. julius 5 . ESTI HÍRLAP­ ban opportunus és dörgölőzik az istenadta, ahol csak teheti­k fölfelé. Hódol a tekintélyek kultuszának, mely közszellemü­nk egyik kirívó betegsége. Keresi ő is a rangot és kitüntetést. Számtalan esetben látjuk, hogy egy egész élet szorgalma árán megszerzett va­gyonát könnyelműen föláldozza a magasabb társa­dalmi rétegekkel való családi összeköttetésekért. Szó­val a polgári osztály lehetne is, akarna is demokra­tikus lenni, de nincs meg az ereje ahoz, hogy új szellemi áramlat élére álljon és küzdjön mellette tel­jes elszántsággal. Hátra van a munkás-oszlár. No, ezzel röviden végezhetek. Mert , ez már körülbelül túl van a de­mokratizmuson. Átugrotta ezt és belekerült a szo­­cializmus forgatagába. És rántja magával a paraszt­ságot, mely bolond hittel megy, nem tudja hová, föl se éri gyarló elméjével, de megy, íme, a mai magyar társadalmi rétegek egész skálájában nem találhatjuk meg a demokratizmusnak azt az erejét, mely ez idő szerint alkalmas lehetne arra, hogy a közszellemet megtöltse azzal a tiszta és egészséges tartalommal, mely mellett büszkén és dia­dalmasan haladhatna a tökéletesedés célja felé. ■ * Fővárosi Ügyek: Az épülő nagy csatorna. A magasan fekvő főgyűjtő csatorna kiépítésére vonatkozólag az államvasutak igazgatósága értesítette a tanácsot, hogy a csatornának a keleti pályaudvar homlokzata előtt a tervezett módon való vezetését nem tartja célszerűnek, mert az lehetetlenné teszi a jövőre nézve bármely földalatti vasútnak a keleti pá­lyaudvarral való kapcsolatba hozását, mert a csatorna mellett ilyen vasutat a pályaudvar perronjával ösz­­szeköttetésbe hozni és ott állomást létesíteni nem lehet. Az államvasutak igazgatósága ennek folytán az iránt kereste meg most a tanácsot, hogy a csatornát a keleti pályaudvartól oly távolságban építtesse meg (például a felvételi épület előtti kert megkerülésével a temető-út felé, illetve folytatásában ezen út alatt) hogy az esetleg a pályaudvarhoz vezetendő földalatti vasút és a szükséges váróhelyiség a pályaudvar hom­lokzata előtt elhelyezhető legyen. A csatorna végpontja előtti szakaszában a bu­­dapesti ceglédi vonal alatt van tervezve 0­3 m. erős boltozattal. Az államvasutak igazgatósága ez ellen kifogást emel s azt kívánja, hogy a csatornát e helyen oly méretekkel építsék ki, mint amilyenek a vas­úti boltozott műtárgyakra nézve elő vannak írva. Eszerint a téglából épült fal boltozatának 60 cm­ - *~'l ''-r.—’­ a zárkő vastagsága 55 cm. Az üllői­ uton épülő főgyűjtő csatornának azon részét illetőleg, mely az államvasutak üllői-úti áthida­lása alatt épül, az államvasutak igazgatósága kikö­tötte, hogy a híd állékonyságának és biztonságának szempontjából a főváros a folyékony homokréteg föl­­tartására vörös fenyőfából tornyok szádfalat épít­tessen. Ennek a költsége 8128 frt 36 kr, amely ösz­­szegre a kőbányai főgyűjtő-csatorna költségvetésében fedezet nincsen, azért a mérnöki hivatal annak utó­lagos jóváhagyását kéri. — Fővárosi tisztviselők Szabadságon. Halmos János polgármester már az összes szabad­ságkéréseket elintézte. A polgármester Rózsavölgyi Gyula alpolgármesternek e hónap 11-től kezdve há­romhetes szabadságot adott, helyettese ez idő alatt Kullmann Lajos tanácsos lesz. Viola Imre tanácsos szintén e hónap 11-től hat heti szabadságot kapott, helyettese Melly Béla tanácsjegyző lesz. Szabó Ká­roly tanácsos ma ment hat heti szabadságra, ez idő alatt helyettese gróf Festetich Géza tanácsjegyző lesz. Toperczer Péter X. kerületi elöljáró mai naptól hat heti szabadságot kapott, helyettese Dévény Gyula jegyző lesz, dr Toldy László főlevéltáros e hónap 16-tól kezdve hat heti szabadságot, helyettese Sipkay Artur. Dr Schermann Adolf tiszti főorvos a mai nap­tól négy heti szabadságot, helyettese dr Magyarevits Mladen. Mezey Lajos V. kerületi elöljáró e hónap 18-tól hat hetet, helyettessé dr Szalay Sándor jegyző . Ólhauser Pál I. kerületi elöljáró e hónap 11-től hat hetet, helyettese Józsa Mihály jegyző; dr Bencze Benő III. kerületi elöljáró e hónap 6-tól hat hetet, helyettese László Iván fogalmazó; Rényi Dezső fő­jegyző e hónap 18-tól hat hetet, helyettese Földváry Antal; Polli Ferenc IX. kerületi elöljáró e hónap 6-tól hat hetet, helyettese Gergelyi Sándor jegyző. Toldy József tiszti főügyész e hónap 18-tól négyheti szabadságot kapott, helyettese Fülepp Kálmán ügyész lesz. Maga a polgármester csak a jövő hónap köze­pén megy szabadságra, amikor Márkus József főpol­gármester és Matuska Alajos alpolgármester vissza­tér Budapestre. A polgármestert szabadsága alatt Ma­tuska alpolgármester fogja helyettesíteni. — Utcák rendezése. Ma délelőtt árlejtés volt az új városházán, több utca burkolása és csa­tornázására. Az I. ker. Csaba-utca, Krisztina-körut és Ördög-árok közti részek betonból való csatornázását Basch M. és Halász H. vállalja, 28 százalék enged­ménynyel ; a III. ker. Zichy-utca mókus- és Lajos­­utca közti részének gyalogútja aszfaltozását a hazai aszfalt­ipar r. t. 17. százalék engedményei s a fönn­tartást 45 százalék engedménynyel, a kocsiút köve­tésére a kőszénbánya társulat adott be legjutányo­­sabb ajánlatot, 10 százalék engedménynyel s a fön­­tartásért négyszögméterenkint 10 krral; a VII. ker. Csengery­ utca Almássy­ tér és király-u. közti részének burkolására legelőnyösebb a Magyar kerámiás gyár r­­t. ajánlata, 11 százalék engedménynyel s a föntar­­tásért 10 kijával, ugyancsak a Csengery-utcabeli kö­vezés előmunkálataira Zech Károly tett legolcsóbb ajánlatot, 37 százalék engedménynyel; a VII. ker. Bethlen-utca egy részének makadám-szerű rendezését Obendorfer J. vállalja, 39 százalék engedménynyel; a VIII ker. kis stáció­ utcabeli csatornának betonból való átépítését Schiffer és Véri teljesíti 17Vi6 száza­lék engedménynyel; a IX. ker. Ranolder­ utca kocsi­­útjának burkolására legjutányosabb a Magyar kerámiás gyár r. 1. ajánlata, 16 százalék engedménynyel s a föntartást 10 krjával, ugyancsak a Ranolder-utcai kö­vezés előmunkálatára Schrödling T. 30 százalék en­gedménynyel ; a IX. ker.­mester-utca egy részének csa­tornázását Kemény és társa vállalja, 272/16 száza­lék engedménynyel. P­ifítliet költött s Pierre úgy érezte, mintha valami hi­deg tárgy ütődött volna az oldalába és ép oly hirtelenül nagy bágyadtság vett rajta erőt. Egy pillanatig mozdulatlanul állt s a direktort nézte, aki rémülettől sápadt arccal menekülni próbált. Kadja e percben megfogta Pierre kezét és rész­véttel kérde: — Nagyon megsebezte? Pierre nem­et akart mondani, de olyan sajátságos gyöngeség vett rajta erőt , mintha meleg áram folyna alá a mellén. Leült, föltépte mellényét és a vérző sebre esett pillantása. A lá­bainál véres kése hevert. A fájdalom vagy szemrehányás egyetlen szava sem hangzott aj­kairól. Kadja mélységes fájdalommal az arcán, odahajolt föléje és milyen szívesen mondta volna a leánykának, hogy mennyire szép! De a sátor ekkorra már megtelt kiváncsiakkal, akiknek nyomában a rendőrség toppant be. Egyik hivatalos személyiség Pierrehez kö­zeledett s megkérdezte: — Ön a sebesült? A direktor félrehúzódva, a félelemtől resz­ketve állt ott és egyre ismételte, hogy ő maga se tudja miképen történhetett a dolog. — A kiváncsiakat küldje ki! Pierre egyre gyöngébbnek érezte magát, de ez nem bántotta. Inkább megelégedettség vett rajta erőt, mert ő a történet hőse, mint ahogy Yan neki mesélgette. És a hősnő Kadja, az emir leánya. — Mi a neve ? — kérdezte tőle a rend­­őrtisztviselő. Pierre bemondta a kívánt adatokat. — És a maga neve? — kérdé Kadjától. A leányka oly hangon, mintha ez a leg­természetesebb dolog volna a világon, válaszolta: »Pétard Mária.« — Hány éves? — Tizenkilenc. — Hol született? — Vaugirardban. — Mivel foglalkozott ezelőtt? — Varróleány voltam — s a direktorra mutatva hozzátette: — ez az úr tanácsolta, hogy művésznővé legyek. A sebesült megborzadt és minden erejét összeszedte, hogy a csapást kiheverje. Tehát nem is Kadja a neve! S az ő regényes szár­mazása, tánca, mosolya, minden hamis! Lázas és szomorú tekintetét csalódással telve emelte a leányra s szaggatottan rebegte: — Az emir leánya . . . Biskra . . . Po­tard Mária . . . S lehányta szemeit, hogy ne is lássa: »A tündéreket sohase közelítsük meg!« A kórházba vitték. Mikor a sátor küszö­bét átlépte, a leányka reszkető hangon, kinyúj­tott karral tartotta elébe a márvány­szivet: — Vigye el, kérem, nem akarom többé látni, mert ez az oka az egész szerencsétlen­ségnek. — Nem, csak tartsa meg, — felelte Pi­erre gyönge hangon. — Már nem lesz időm más­nak adni. Pierre anyja pár nappal később egyik hírlapban azt olvasta, hogy St Maloban egyik vásári bódéban veszekedés volt . Bonnate Tito, a társulat igazgatója, oly súlyosan megsebezte Pomerio Pierret, hogy az pár órával később a kórházban meghalt. A vizsgálat során bebizo­nyult, hogy Bonnate önvédelemből használta a kést s ezért szabadlábra helyezték. A vén öz­vegy megsemmisülve ült székében és sehogy se bírt abban megnyugodni, hogy ez az ifjú az ő Pierreje legyen, akit oly régóta vár az anya aggódó szeretetével vissza. SZÍNHÁZ és zene. * (A budai nyári színházban) ma este az az ifjúság dominált a színpadon. Az előadott operettet ifj. Bokor József írta, »A kis alimuszi« a címe és három­iatal kis művésznő játszta a három női sze­repet. Az idő is kedvezett nekik, az eső lehűtötte a levegőt és kedvesen paskolta a színház fedelét. Még­is melegük volt, mert például a kis alamuszi vicomte, Ámon Margit, alig bírt a temperamentumával. Igen sikkes és pajkos volt, a kalapja le is esett emiatt néhányszor, a nyakkendője is elkívánkozott, de a nad­rág, az maradt rendületlenül. E fiatal leány játékában csakugyan van kedvesség és ami ritka dolog újabb primadonnáknál, vannak ötletei és eredeti gondolatai is a szerepe interpretálásában. Csak épen a­mikor melege lett, nem úgy törölte a kendővel az arcát, mint egy vicomte, hanem, mintha mondaná: »Kérem, én igazán nem tehetek róla, én csak egy leány va­gyok, ne nézzenek egy kicsit ide.« Partnere, Anday Blanka (Sára) ezúttal is sok tapsot kapott szép énekéért; a második felvonásban a vicomte-tal énekelt duett­jét kétszer megismételtették. A szerpentin-tán­cot színes lámpák világítása nélkül táncolta, de ez is tetszett s ezt is megismételtették. A harmadik fiatal leány, Brecsányi Vera, Maryt adta s igazán oly szép volt, hogy a vicomte bátran beleszerethet, még ha valóságos vicomte lenne is. Dezsőn és Kovács emelték az előadás értékét. Az operette korábban bevégződött, mint az eső, ellenben az omnibuszok (melyek lényeges kellékei annak, hogy a vége jó legyen) későbben érkeztek. * (Esküvő.) Paulay Ede, a népszínház tagja, néhai Paulay Edének unokaöcscse, ma tartotta eskü­vőjét a pesti református templomban rétszentmiklósi Éless Margit kisasszonynyal, az országos színművé­szeti akadémia végzett növendékével. * (Altmann Leo), az ismert nevű hegedű­művész, tegnap Szliácson sikerült hangversenyt ren­dezett ; Mendelssohntól, Bazzinitől, Simontól és Hu­­baytól játszott szerzeményeket és minden egyes elő­adásával zajos elismerést aratott. A hangversenyen

Next