Pesti Hírlap, 1898. október (20. évfolyam, 271-301. szám)
1898-10-01 / 271. szám
2__________________ __ FESTI HÍRLAP 1898. október 1., erejével bir), akkor azt csakis magának tulajdoníthatja. Ha ugyanis eg «egy kis taktika« akart lenni, előre kellett volna róla informálni a magyar kormányt; ha pedig egy kis csempészkedés, no akkor még kevésbbé illette meg a kímélet. Bánffy b. mai nyilatkozatában épen az volt a valóban meglepő, hogy parlamentáris kötelességét azonnal fölismerte s férfias bátorsággal, egy pillanatig sem habozva, tárta föl a valóságot az osztrák csempészekkel szemközt. Ellenfelei kétségkívül kevésre becsülik Bánffyt, de a férfiaseszélynek s a hazafias fölfogásnak ez a közvetlen megnyilatkozása teljesen lefegyverezte az ellenmondást és nem közönséges becsületet szerzett neki. Még maga Horánszky is, akinek különös okai vannak ellenzéki álláspontja evidentiában tartására, csak gyarló klauzulákra szorítkozott, amelyeket utólag talán maga sem vett komolyan, mert hisz az az állítása, hogy a kormány a quotában való meg nemállapodással sértette volna meg az 1898. I.-cikket, talán még Polónyi Géza előtt sem birt értékkel. Egyébiránt sem Apponyinak, sem egyáltalán az ellenzéknek nem lehet fölróni, hogy gravamenjeivel ebben az esetben előállott. A helyes mértékeket és az igazságot mindenkor előmozdította az, ha a túlzásokkal állították szembe s a gyanúnak is megvan az a jó tulajdonsága — ha máskülönben a bizalomnál sokkal gyarlóbb indulat is,hogy a derekasságnak piedesztálképen szolgál. Ma, íme, csak egy sissé nyilatkozott meg a miniszterelnök azokban a kérdésekben, amelyek miatt még obstrukcióval is fenyegetik és máris általános helyeslés erősítette azt, amit mondott. Nem gondolja a t. Obstrukció, hogy ez még néhányszor ismétlődni fog s hogy épen az ő gyarló vergődése, meggondolatlansága és gyermekes rövidlátása lesz az, ami Bánffy b. és kabinetje nagy érdemeit egész Magyarország szemében a maga igaz értékére fogja emelni ?! Mert, ím, nem veszett el a mai ülésnek egy másik érdekes mozzanata sem. Polonyi Galonné: Az embernek sokkal jobban érvényesül az alakja. Galon : Sőt túlságosan is érvényesül. Galonné : Igen, ha az embernek szép termete van . . . Galon: Ámbár a te termeted egy kissé . . . Galonné: Mi ? • azt akarod mondani, hogy formátlan vagyok ? Galon: Formátlan nem vagy, de kétségtelen, hogy 120 kilót nyomsz. Galonné: Nem tesz semmit. Erős csontjaim vannak. Galon: Igazad van. De nézd csak, hogy tetszik neked ez a fasor ? Azt hiszem, hogy itt . . . Galonné: Jó. Megpróbálom. De mit csinálsz te addig ? Galon: Olvasok. Galonné: Ponson du Terraist? Galon: Igen. Galonné: S ez téged mulattat? Galon : Nagyon! Ó ez a Rocambole! Galonné: Hova ülsz? Galon: Ide a fa alá. Galonné: S velem nem is fogsz törődni ? Ha valami baj talál érni, mit bánnod is te azt! Galon: De kedves gyermekem . . . Galonné: Csodálatos férj vagy. Legalább segítenél, mikor látod, hogy fel akarok ülni a gépre. Gálon : Igen. Itt le és föl kerékpározhatsz, míg ki nem fáradsz. De vigyázz, hogy meg ne izzadj! Galonné: Ha egy kicsit udvarias volnál, tudod mit csinálnál ? Gálon (aggódva): No mit? Galonné: Szaladnál a kerékpár mellett. Galán: De úgy sietsz, hogy nem bírlak követni .. . Géza azért rohanta meg a miniszterelnököt, hogy semmi érdemleges tárgyat nem enged a napirendre. Apponyi Albert dr. pedig mindjárt utána kijelentette, hogy a holnapi napirendet azért nem obstruálja, mivel abban semmi érdemleges tárgy nincsen, mivel ha volna benne érdemleges tárgy, meg nem engedhetné mindaddig, amíg a miniszterelnökből ki nem kényszerítette az osztrák miniszterelnökkel történt megállapodásokat, amelyek pedig még csakugyan nem esedékesek. Ma sokkal kevésbbé, mint tegnap. íme, Polónyi, aki dolgozni akar és Apponyi, aki nem akar. Hát van-e ennél egyátalán valami bizarabb, fonákabb és komikusabb ! ? Sajnos, az országra nézve mindig az a vége a dolognak, hogy hol Polónyi, hol meg Apponyi nem engedi meg az érdemleges munkát a képviselőházban s hol ez, hol amaz okozza miatta — Bánffy bárót! Egyébiránt ez a valóban ostoba helyzet már csak napok kérdése. Az osztrák reichsrath csakugyan belement a kiegyezési törvények tárgyalásába s a szileges »munkaképesség« nagyon virágzik. Minket azonban ez egy pillanatra sem téveszt meg s október 8-dikát ma is kritikus napnak tartjuk az osztrákokra nézve. Ez a kártyavár akkorra össze fog dőlni s úgy reméljük, vele a magyar obstrukciós hangulat is, amelynek alapjait már a mai kis intermezzo is gyökeresen megrázta. Bármit mondjanak is azok az urak, így nem szokás az ország érdekeit elárulni. Belpolitikai hírek: Az Erzsébet királyné emlékének törvénybe igtatásáról rendelkező törvényjavaslat holnap délelőtt átmegy a főrendekhez s nyomban — délelőtti tizenegy órakor — tárgyalás alá veszi azt a főrendek bizottsága. A jövő hét elején tartandó ülésen a főrendiház plénuma is hozzájárul a javaslathoz, amely eként még a jövő hét folyamán királyi szentesítés alá lesz terjeszthető. Az országgyűlési szabadelvű párt Podmaniczky Frigyes b. elnöklete alatt ma este rövid értekezletet tartott, amelynek tárgya a ház alelnöki állására s a ház egyes bizottságaiban megüresedett tagsági helyekre való kijelölés volt. Alelnöknek újra Berzeviczy Albertet jelölték ki, a ház közlekedési bizottságába pedig a kereskedelmi minisztérium volt államtitkárát, Vörös Lászlót, a pénzügyi bizottságba a főispánná kinevezett Fenyvessy Ferenc helyett egy másik veszprém megyei képviselőt, Szabó Imrét, a földmivelési bizottságban Bethlen András gr. elhunyta folytán megüresedett helyre Justh Ferencet, a számvizsgáló bizottságba pedig, ahol Bausznern Guidó lemondása következtében üresedett meg egy hely, Kulinyi Andort. Az értekezlet előtt minisztertanácsot ültek a kabinet tagjai a pártkör miniszteri szobájában. A honvédelmi miniszter jelentései. A képviselőház pénzügyi bizottsága más években a honvédelmi budgettel együttesen szokta tárgyalás alá venni a honvédelmi miniszternek az egyéves önkéntesi tiszti vizsgák eredményére, a hadsereg képzőintézeteiben állami alapítványi helyeken levő magyar ifjakra vonatkozó és több más jelentését. A pénzügyi bizottság tegnapi ülésén kijelentette a miniszter, hogy ezeket a jelentéseket, mert a közös hadügyminisztériumtól nem kapta még eddig meg a szükséges adatokat, még nem mutathatja be; a jelentések azonban mindenesetre még oly időben a ház elé terjesztetnek, hogy azok a honvédelmi budgettel együttesen nyerhetnek parlamenti elintézést. A bizottság tudomásul vette s a háznak benyújtandó költségvetési jelentésébe fölveendőnek határozta a miniszternek e kijelentését. A katholikus autonómiai kongresszus kilences albizottsága a főrendiház tanácskozási termében Szapáry Gyula gróf elnöklete alatt f. hó 30-án tartott ülésében befejezte az előadói javaslat tárgyalását és azt némi módositásokkal elfogadta. A hitelesitett tervezet most közöltetni fog a biboros-hercegprímással és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, hogy észrevételeiket a kilences albizottság elaborátumára megtehessék. Ezen esetleges észrevételek azután közöltetni fognak a kilences albizottsággal, amely azokat tárgyalás alá veszi. Az ülés végén Hornig Károly báró veszprémi püspök a bizottság nevében köszönetet mondott az elnöknek a tanácskozások szakavatott és odaadó vezetéséért. Galonné: Igen, de ha nagyon szaladnál ... Gálon (megrémülve): Gondolod ? Galonné: Nos, még habozol ? Gálon: De . . . de . . . akkor nem olvashatok . . . Galonné: Azt hiszem, futás közben is lehet olvasni, ha már az ember minden áron olvasni akar. Galon : Te csak tréfálsz velem. S ez nem szép tőled. Galonné: Hát akkor ne olvass. Rocambolet máskor is olvashatod. Galon: De ez a könyv érdekel engem. Kitűnő könyv. Épen odáig olvastam, ahol Sollandrara herceg . . . Galonné: Mi közöm hozzá ? Tartsd csak egy kicsit a gépet. (Felül a gépre.) Galon: Jól van ? Galonné: Még nem ... (a gép ingadozni kezd.) Ne . . . ne . . . még ne engedd el. Galon: Mi baj ? Galonné: Semmi. Galon: De hát miért nem indulsz? Galonné (kezével a távolba mutat): Ott emberek járnak . . . Galon: Eb, majd elmennek. Galonné: De valaki még ott maradt. Galon (elneveti magát): Igen, egy kutya. Galonné (megijed): Még meg talál harapni! Menj, kergesd el azt a kutyát ! Galon : Ugyan ne légy olyan nevetséges ! No, indulj! Galonné : Már jól ülök ! Galon : Indulj! Indulj ! Majd lökök egyet a gépen. Galonné (rémülten): Ne, ne ! Gusztáv, kérlek, tarts még egy kissé! (Leszáll a gépről.) Te halálra akarsz kínozni, te ostoba. Igen, a halálba akarsz űzni. Galon: Ugyan ne légy ily félénk . . . Galonné: Nem is vagyok! Szeretném látni, te mit csinálnál, ha az én helyemben volnál! Galon : Úgy lármázol, mintha vernének. Galonné: Rosszul vagyok . . . Szédülök. Galon : Csak bátorság ! Galonné: Érzem, hogy ma képtelen vagyok kerékpáron csak egy lépést is tenni. Galon: Komolyan beszólsz? Galonné: Igen. . . S egyáltalán nem tudom, vájjon jót tesz-e nekem a kerékpározás. Galon: És az orvos ? Azt mondta, hogy elsorvadsz . . . Galonné : És te miért nem kerékpározol ? Galon: Mert . . . mert én nem sorvadok el úgyse. S ki nem állhatom ezt a sportot... S mégis, a te kedvedért kerékpáros ruhába bújtam. Többet csak nem kívánhatsz tőlem. Nos, szállj föl a gépre. Csak bátorság, szívem ! Galonné: Semmi kedvem sincs hozzá. Galon: Nem akarsz felülni? Galonné: Nem birok. Tudom, hogy valami baj érne. Galon (minden türelmét összeszedve): Ne légy olyan gyerek! Nagyon jól s igen kecsesen kerékpározol. Már nyolc nap óta minden este kerékpározol a Parmentier-avenuen anélkül, hogy valami baj ért volna. S a kerékpározás határozottan nagyon jót tesz neked. Galonné: De itt félek . . . nagyon sok itt a fa . . . Gálon: Itt vagyok én is, vigyázok rád. S az erdei levegő is kitűnő. Meg ha már kocsira is költöttünk . . .