Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-30 / 209. szám
lója volt az elnyomottaknak s létükért verejtékes munkában küzködőknek. Petőfi a munkásoknak barátja volt. És midőn azt irta, hogy: „Tiszt vagyok, ha lát a közlegénység, Tisztelkedve megyen el mellettem, — Én meg pirulok, gondolva magamban, Nincs igazság, nincs igazság ebben. Nekünk kéne köszönteni őket. Mert ők nálunk sokkal többet érnek.“ Midőn, mondom, Petőfi ezeket írta, nemcsak a katonaság, hanem a munkások közlegénységére is gondolt. A Petőfi-társaság nevében üdvözlöm tehát önöket, Petőfi kedvenceit. Hadd legyen ő mindörökre eszményképünk. Miként ő, úgy önök is tiporják sárba a fekete zászlókat, a türelmetlenség és fajgyűlölet zászlait. Miként ő, lobogtassák önök is fönnen a piros zászlókat , a testvériség, egyenlőség és szabadság zászlait ! És ha esténket a gyárból, a műhelyből hazatérnek a családi kör csöndjébe, vegyék elő olykor-olykor a szent bibliát, Petőfi verses könyvét, hogy abból nemcsak a hazafias emberszeretet magasztos eszméit újból és újból merítsék, hanem hogy lelküket füröszszék amaz örök szépség tengerében, mely Petőfi minden, egyes verséből árad* Az Isten áldja meg önöket ! És most tegyék le kegyeletük, hódolatuk, rajongásuk koszorúját Petőfi lábaihoz ! A lelkes tetszéssel fogadott beszéd után a »Szózat«-ot énekelte a kaszinó dalárdája, hogy azután teljes rendben szétoszolva, a kaszinó helyiségeiben folytassák az ünnepélyt, mely lelkes, hazafias lefolyásával dicséretére válik a kaszinó hazafias érzésű munkás tagjainak épen úgy, mint az ügybuzgó rendezőségnek. Az ünneplő Segesvár. A város már ma ünnepi díszt öltött. A középületeken és a magánházakon nemzeti szinti és gyászlobogók lengenek mindenfelé. A rendezés munkájában löbb° előkelő szász nemzetiségű is nagy buzgalommal részt vesz, sőt a vidékről a szász papoktól számos meleghangú, rokonszenves levél érkezik a rendezőbizottsághoz, melyekben jelzik, hogy részt vesznek az ünnepélyen, ami azt a benyomást kelti, hogy Petőfi emléke közeledést és összekötő kapcsot képezhet a város szász és magyar elemei között. A mai vonatokkal máris számos vendég és küldöttség érkezett ide. A küldöttségek zászlókkal érkeznek, a koszorúküldemények százával jönnek; eddig tizenkét kocsi koszorút vittek ki Fehéregyházára. A megérkezettek közül számosan kirándultak a vidékre, többek közt Károlyi István gróf Zichy Jenő gróffal. Az idő kedvező, tiszta, és minden jel arra mutat, hogy a holnapi ünnepély a várakozáshoz méltó módon fog lefolyni. * Székely-Üdvarhelyt az Ugrón Gábor elnöklete alatt alakult székely bizottság nagy tevékenységet fejt ki, hogy a segesvári Petőfi-ünnepély minél fényesebb legyen és a székelység minél nagyobb számban vonuljon föl. Már említettük, hogy négy külön vonatot bocsátanak a résztvevők rendelkezésére, díjtalanul; minden vonat 30 kocsiból áll s igy több mint 4000 embert vihet. Azonkívül külön vonulnak le Sz.-Kereszturról több száz kocsin a székelyek Ugrón Gábor személyes vezetésével. A menetet kiséri egy diszbandérium Udvarhely városi és sz.-kereszturi polgárok és földbirtokosokból, kik a Fehéregyházán megérkező vendégeket fogják a csata-síremlékhez kisérni és az ünnep alatt a rendet föntartani a székelység között; az ünnep végeztével a kocsikon Segesvárra bevonuló illusztris vendégeket fogják bekisérni. A székelyek nagy tömege a segesvári Petőszobornál tartandó ünnepélyességben részt nem vehetvén, Fehéregyházáról zárt sorokban fog az állami iskola udvarára bevonulni, hol a székelységnek külön ünnepséget rendeznek. Az ünnepi beszéd tartására vármegyéjük szülöttét, Bartha Miklóst, kérték föl. Közreműködésre fölkérettek még Endrődy Sándor és Szász Gerő. Sándor Domokos sz.-kereszturi képezdei tanár egy, ez alkalomra irt »A székelyek Petőfi hamvainál« című ódát fog elszavalni. A székely-udvarhelyi dalárda a Honfidalt és Petőfi »Trombita harsog, dob pereg« c. dalát énekli dr Rátzkövy Sámuel vezetése alatt. Itt fog beszélni Ugrón Gábor is. Az ünnepély végeztével fölvonulnak a székelyek zárt sorokban Petőfi emlékszobra elé s azután elszélednek a vármegyeház koronázta hegy oldalában levő sétaterekre, elkölteni a magukkal hozott elemózsiát. A székelyek szekerei az említett hegy alatt elterülő fapiactéren táboroznak s ez miniatűr kiadásban meg fog felelni a hajdani agyagfalvi székely gyűlés képének. ------ - - - - P E S TI n I R L A P 1899. julius 30. 7 A székelyek magukkal viszik mozsárágyusokat is, melylyel az ünnepi lövéseket végezik. * A segesvári Petőfi-ünnepen az országos honvédegyletek központi választmánya részéről jelen lesznek a fővárosból Illyés Bálint orsz. képviselő, a küldöttség vezetője, Tóth N. János, Feleld Miklós, Urhegyi Gyula, Gömöry Károly, Borszéki Soma, Blaskovich Lajos, Szolidh Ferenc, az erdélyiek közül pedig Pünkösdy Gergely, Tuzson János, Vajna Tamás, Horváth Ignác és Lázár Mihály. Ez utóbbiak Segesvárott csatlakoznak a budapesti bajtársakhoz. A budapesti tudományegyetem képviseletében a tanács részéről Herczegh Mihály prorektor utazik Segesvárra s koszorút helyez a Petőfi-szoborra. Esti levél. — Az ember — Néhai Scheuthauer professzorról csak bizalmasai tudták, hogy a pathologiai anatómián kívül olyan egy tudománynyal is foglalkozott, amelynek neve talán pathologiai irodalomtörténet lehetne. Nagy költők élete, orvosi szemmel nézve; az ember, a nyomorult ember a művészben ; az égi alkotások és a földi valóság; az igazság és a hazugság — ez voló az ő kedves és szomorú vizsgálódásának tárgya. Akik csak egyetemi előadásairól ismerték Scheuthauert, nem is sejtették, mily nagy beszélő mester ez a Kraxelhuber-nyelvű öreg úr. Ami estéinken persze németül szólott. De milyen ékesen, milyen hürtli művészettel! Ez a collegiuma — mert tulajdonkép előadások sorozata voltak ez a vacsorás csevegések — mint mondtam, a költők pathologiáját, a művészek nyomorúságát tárta elénk. A tudásnak és az adatoknak oly iszonyú halmaza volt a fejében, hogy csak a részletek részleteiből hullatott el egyetmást, de még így is azt mondom, hogy Heine és Leopardi az ő kegyelméből él bennem, mint eleven ember. Tudása borzalmasan nagy és aprólékos volt. Igazi anatómus, vagy ha jobban tetszik: detektív-tudomány. Pillantása, mint a bontó kés, behatott mindenhová: a legmélyebb rejtekekbe, a soha napfényt nem látott zugokba, élesen, finoman és kegyetlenül. Haj, micsoda bámulatos tudással gyűjtött és megrostált anekdoták, furcsaságok és pletykák váltakoznak itt a nagy, megdöbbentő, lesújtó tényekkel! Az öreg nem igen szeretett általános ítéleteket mondani. De mikor egy-egy bús titok föltárása után ajkához emelte a poharat, mert hallgatni akart , fényes szemében sötéten csillant meg a tragikum. Az az agyvelő szerkezet, melyet tehetségnek nevezünk, ritka ez világon. Milliók vagy ép milliók százai között akad egy-egy. És természetéből tulajdonkép csak ezt az egy hitvány adatot ismerjük bizonyosan. A többi titok. Hogyan lesz, mi szüli, milyen erők hatásának foganatja? Nem tudjuk és alkalmasint nem is fogjuk megtudni soha sem. Ami elméletet az öröklékenységről csináltunk, és a tehetség tüneményén dől meg. A tehetség egyedülvaló vérei között és egyedülvaló az emberek között. Az ember a természet rendje szerint nem tehetséges. Az a csodálatos erő, a géniusz, mint idegen vendég, mint valami másik, különböző érv lakozik benne. Ez a két lélek teljesen megegyezni nem tud soha. A tehetség legtöbbször, szinte mindig, elkülönzi magát az embertől, mint a tökéletes a tökéletlentől. Nagy gondolkodók, politikusok, hadvezérek, művészek kicsinyek mint emberek. Életök ellene mond alkotásaiknak. Akkor hazudják a legnagyobbat, mikor legnagyobb műveiket teremtik. Haj, mlyen igaz és egész ember a senki, aki névtelenül élte le napjait, és milyen hamis és töredékes ember a halhatatlan, ki mennyei magasságban repült sáros szárnynyal! Ó, a szépség, az igazság, a szabadság, az erő, a bölcsesség választottjai, akik rútak, ármányszövők, talpnyalók, gyöngék, gyermekesek! Ó, a szentek, akik pénzeiket busásan kamatoztatják; ő, a na-gyök, akik szarvakon viselik a babért! Ó, a sok óriás, aki törpe ! !. És ha végignézünk a nagy szellemek világtörténetén, egy van, egyetlenegy tünemény, egy legendás alak, ki mint ember nagyobb vasásművészeténél is. — ő, a mi édes szerelmünk, a mi dicsőséges vérünk: Petőfi Sándor. Huszonhatéves fiú. Az én koromban már fiúnak mondjuk a huszonhatéves embert. És mégis ő az örökkévaló tanítómestere az életnek. • Ő az igaz. A becsületes. A nemes. A szabad. A jó fiú. A jó szerető. A jó férj. A jó barát. A jó magyar. A jó katona. Ő a tökéletesség. Az erő.. A szeplőtelenség. A tisztaság. Az egész. Az ember. A legnagyobb ember. Köszönjük néked, sújtó és irgalmas Isten, hogy elveved tőlünk őt, ismeretlen dicsőségben, ágyútűz között vagy sárba tiporva. Mert ha azt rendeled, hogy közöttünk éljen tovább is, mi emberek öljük vala őt meg, nem tűrhetvén magunk között fajunknak ilyen tökéletességét. Buknia, halnia kellett volna néki. Ellene mondott volna ez az egész hamis világ, melynek ő ellene mondott. Ha idegen hóhér teszi a kezét szent testére, még szerencse, és vértanúink fénykoszorúja ragyogóbb egy Nappal; de ha mi magunk öltük volna őt meg ! . . . Pedig megöltük volna. Mert az emberi nagyság tökéletessége a legfelsőbb tragikum. « . Ha fiam lenne, a legszentebb szent a legnagyobb ember nevére, Petőfi Sándornak kereszteltetném. SZÍNHÁZ és zene. * (Petőfi-eat a budai színkörben.) Zsúfolt ház tapsolt és éljenzett a krisztinavárosi színkörben azoknak a hazafias és kegyeletes képeknek, amelyeket Petőfi Sándor halálának 50-ik évfordulójára. Makó színigazgató ma este előadatott. A földszint és páholyok tömve voltak, a karzaton pedig Budán talán még sohasem szorongott annyi nép, mint mar. A zenekar Petőfi-nyitánya után Verő Károlynak a Hadak útja c. darabjából mutattak be két képet (Talpra magyar és Petőfi halála), a kettő közt Rudnyánszky Gyulának Petőfi c. drámai költeményét, amely szép ugyan, de színpadra kissé alkalmatlan.Petőfit mindenütt Szakács Andor személyesítette s a nő szereplők, valamint a szerző pompás babérkoszorúkat kapott és sokszor kellett a lámpák előtt megjelennie. Utolsónak Jókai Mór apostheózisát szavalta el nagy hatással Nagy Bella vendég, aki szép, lenge costume-jében kiváló képességgel személyesítette Hungária alakját. Az Apotheozis Petőfi szobránál játszik, amely mögött már ott emelkedik a Petőf-ház. A dicsőítő költemény után Nagy Bellának és Jókainak — aki veje és lánya társaságában jelent meg a színházban — gyönyörű virágállványt és pompás koszorút nyújtottak föl, míg Jókai arany-babér-koszorút kapott. A folytonos tapsra és éljenzésre maga Jókai is megjelent a színpadon, s onnan köszönte meg hajlongva az ovációt, a következő néhány szót mondva : Szeretett közönségem ! A holnapi és ez a mai est legyen egészen Petőfi emlékezetéé. Minden koszorú, amit ma kötöttek és minden babér- vagy pálmalevél, amit letéptek ma, Petőfinek, a mi legnagyobb, halhatatlan költőnknek és nékem egykor kedves jó barátomnak szobra talapzatát diszitse. Csak ő rá gondoljatok, minket pedig felejtsetek el ! Frenetikus taps és éljenzés volt erre a válasz." Kimenetkor a fiatalság ki akarta fogni a koszorús költő fiakere elől a lovakat, de Jókai kifogott rajtuk s leányával és Feszty Árpáddal gyorsan fölhajtatott a Svábhegyre. * (A városligeti színkörben) vasárnap délután fél 4 órakor díszelőadásul a tavaly elhunyt Egervári Potemkin Ödön 48-as honvédtisztnek, s az