Pesti Hírlap, 1900. június (22. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-01 / 149. szám

2 1900. június 1., péntek. PESTI HÍRLAP szót énekelték tegnap és nem is utoljára. De a pápai himnuszt, azt először énekelték! És mi­vel tudásunk szerint az egyetemi fiatalságnak eddig elő épenséggel nem volt kedvenc dala a pápai himnusz, kell, hogy ezt valahonnan im­portálták az alma mater falai közé. Hát azt is megmondjuk, honnan. A Szent Imre nevéről nevezett kath. ifjúsági egyesület­ből. Ezt az egyesületet a néppárt főúri és papi vezetői a néppárti agitáció egyik tűzhelyévé tet­ték, sőt, úgy látszik, egyenesen evégből rendezték be. A Budapestre feljövő kath. ifjakat jól ki­számított taktikával fogdossák bele, — már aki tudniillik belemegy — s itt a néppárti fő­urakkal és jeles papokkal való gyakori és elő­kelő érintkezés varázsával kötik le őket a nép­párt szolgálatába. És innen került be az alma mater falai közé a pápai him­nusz. A néppárt jövendőbeli pepineriája ez a hely. Csöndesen, zajtalanul, de jó számítás­sal készült el ez a fészek, ahol, igaz, az oda édesgetett egyetemi ifjak nagyobb kényelmet és jobb társas érintkezést találnak, mint a füstös kávéházakban, de hajh, ennek az ára sem cse­kély. Befogják őket Zichy Nándor gróf, Zichy Nép, János gróf és Molnár apát-plébános sze­kerébe és a pápai himnuszt énekeltetik velük. Poéta tollára méltó föladat lenne versben meg­inti, hogy mit mondana az Üdvözítő, ha ezek közé a néppárti farizeusok közé letévedne és látná azt a munkát, amit ott az ifjúság lelké­vel és tiszteletreméltó hitével elkövetnek! Sajnos, az egyetemen a felekezetiesség másik végletét is látjuk. Az izraelita hitfeleke­zetű fiatalság, sub titulo „radikális párt“, szin­tén felekezeti jellegű csoportba verődött. És ez a felekezeti csoportosulás előttünk épen oly kevéssé tiszteletreméltó, mint amaz. Még az sem mentsége, hogy ezt az alakulást amaz a csoportosulás idézte elő. Kardinális hiba, az egészséges fölfogás megromlása és eltűrhetetlen állapot, hogy Magyarországon az ultramontán számításokat felekezeti s még­hozzá ilyen felekezeti csoportosulással akarják megtörni. Ez igenis jó arra, hogy a jövőt már kiskorában erről a részről is a vallás­gyűlölet ragályával inficiálják, de küzdelemnek dőreség. Az ultra­montanizmus ellen Magyarországon csak a nem­zeti lobogó alatt lehet küzdeni. Mindazok, akik felekezeti jelvények alá lépnek, határozottan az ultramontanizmus és a néppárt ügyét viszik előbbre, még akkor is, amikor ellene küzdenek. Sőt akkor talán legjobban. És alapjában véve az ifjúság szempontjából nézve a dolgot, ez a kereszt­ügy sem volt más, mint az első ütkö­zet a két szélső felekezetiesség közt. Az egye­temen le kell szerelni minden felekezeti alaku­lást, mivel az a néppártnak használ és a jövőt rontja meg. Elborzad az ember, ha meggon­dolja, hogy az utánunk következő nemzedék a felekezeti partikularizmusnak ilyen iskoláiban tanulja meg a nyilvános szereplést­. Ez az egyetlen komoly tanulság, ami eb­ből az ügyből következik. A többi: szó, szó, szó ! Egyébiránt pedig megjövendöljük, hogy az ehez hasonló kegyes vállalkozások ismét­lődni fognak mindaddig, amíg Molnár János esztergomi kanonok nem lesz ö­szenlétben más, még pedig női írással befirkált papírszeletek is. Ezeket hasonlóan összeragasz­­ totta Krok apó és nagy nehezen elolvasta a következőket: „Kedves öcsém. Kívánom Istentől, hogy­­ezen levelem leg­alább friss jó egészségben találjon. Piroska beteg, leveleid zsare összeráznák az idegzetét. Tudod, szegényke milyen filigrán- Kíméld őt, ha szereted és szeresd becsületes szerelemmel. Ne haragudj, hogy ezt megmondom édes Janikám és hozzá intézett leveledet fölbon­tatlanul visszaszármaztatom bizodalmas szolga­legényed által; én nénéd vagyok neked, tőlem fölveheted a szót, ki a te javadért imádkozom Istenhez, mivelhogy tégedet nagy megpróbálta­tásba taszítani méltóztatott, de azt nem akar­hatom, hogy annak a szelíd báránykának, aki úgyis eleget szenved érted (mert érted beteg­­, kedves fiam) még jó hírnevét is felt­érje abból az árnyékból, melyet Isten balkeze vet szerentsétekre. Ám a szerencse megfordulhat és meg is fog fordulni, mert hiszen két keze van az Istennek, a másik, ne félj, nem fagyott el és mozdítja majd azt is, de a hírnév, édes fiam, minden hajadonnak a legfőbb kincse és meg sem fordulhat a hírnév, mert ha elől rossz volt, soha se lehet az utána valóval tökéletesen jó. !Mit szólnának az emberek, ha ő most veled le­velezne vagy ha együtt találkoznátok? Épen c­sak ti ketten vagytok mindenek közt, akiknek egymást kerülni­ illendő lészen, igy kívánja azt a jámborságba oltott úri erkölcs, nemkülönben a leány atyja ura, ki reám bízta őt, mig ő maga te érted fáradozik Budán, mihez Isten adjon neki erőt, egészséget, szerencsét és szabadítson meg mindnyájatokat a Gonosztól, hiszen tudod, kit gondolok. Az is nagyon fáj, hogy hozzánk se hívhatlak e miatt, pedig mily szép most a kert a tegnapi eső után. Egyéb, jó azonban, ke­rül most bennünket. A gyümölcsfák egy része elfagyott, a Zsiga fiunk hátaslova, a „Maczkó“ pedig ugrás közben beleszúrta magát a karóba. Jaj, milyen felfordulás, patába van most emiatt a háznál, szinte könnyebbség, hogy én most itt­ lakom Horváthéknál. Jó volna, ha kímélete­sen tudatnád Zsigával, mert sem én, sem az öreg nem merjük neki meginni. Ezerszer csókol szerető édes nénéd Bernáthné. P. S. Légy erős és türelmes, kedves ötsém és gondold meg, hogy más emberek is szenvednek; hertzegek, Királyok, sőt császárok, istennek kicsiny­ férgetskéi mind és mindgyárt meg nem tehetnek némelyeket azokból, ame­lyeket szeretnének megtenni. Gondolj én rám is, mikor most hat éve abban a nagy vak­bélgyulladásban feküdtem és utána két álló esztendőkig nem volt szabad gyümölcsöt érin­teni, pedig majd meghaltam az utána való epe­kedésben. Evésről jut eszembe, hogy a Vidonkáné­nak orbánca van, szegény jámbor, aligha el nem patkolt Még egyszer csókol Ugyanaz. Krok uram nem talált semmi vezérfonalat a levelekben, amelyen elindulhatna. Kedvetlenül vette magához a ragasztmányokat,­ hogy meg­mutassa Fáynak, ki ez alatt szerencsésen ol­dotta meg dolgát az ungvári Griby doktorral. Míg ugyanis bent tárgyalt Krok apóval, keser­ves sirassal rohant fel a kertész,­­ bizonyos Kápor András, hogy a felesége haldoklik, hal­lotta, hogy itt van a doktor, hátha talán be­adna neki valamit, ha a tekintetes úr ide­engedné. — No, hogyne ? . Bizonyosan bead neki. Nekem úgy sem igen van szükségem. (Szörnyen idegessé tette a doktor jelenléte,, ha egészséges volt és a hiánya, ha beteg volt'.") Milyen sze­rencse. Akarom mondani, milyen szerencsétlen­ség. Csak menjen, menjen, édes doktorkám! A hosszú, vézna ember savanyú képet vágott a váratlan betegséghez, a váratlan meg­gyógyulás miatt, de azért készséggel ment mű­szereivel és tarisznyájával, melyben bizonyos generális szereket hordott. Nem sokára vissza­jött, nagy léleknyugalommal. — Hát adott be neki valamit? — Semmit, nem kellett már. — Csak talán nem halt meg ? — De bizony meghalt­­, nem vér­­t. Belpolitikai hírek. Az országgyűlési szabadelvű párt, mint értesülünk, mához egy hétre tartja az ünnepi szünidő után első értekezletét Tárgya lesz az értekezletnek az állategészségügyi szolgálat államosításáról rendel­kező törvényjavaslat. Ez alkalommal dönteni fog az értekezlet ama kérdésben is, vajon föntartassanak-e, avagy töröltessenek a törvényjavaslat 12-ik és 13-ik szakaszai, amelyek sorsa fölött a ház bizottságai összekülönböztek. A földmivelési bizottság t. i. ra­gaszkodik a kérdéses szakaszok föntartásához, a köz­­igazgatási bizottság ellenben azok törlését proponálja, mert, úgymond, „ezekben a szakaszokban lényegileg ugyanazok a határozmányok foglalvák, amelyek iránt a hatályában továbbra is föntartott 1888. VII. tc. 23 és 26. szakaszai rendelkeznek.“ A Pacok-ügy utóhangja. Arról a beszélge­tésről, melyet a király Pacak cseh delegátussal tegnap az udvari ebéd után folytatott s melyről már közöl­tünk tudósítást, ma tudósítónk újból Pocoktól eredő információk alapján még a következőket jelenti: •— ő felsége — úgymond Pocak — velem kegyesen beszélt. Több oly nyilatkozatot, melyet neki tulajdonítanak, ő felsége nem is tett, Ő felsége ama nyilatkozatom után, hogy a nyelvtörvények ránk nézve teljesen elfogadhatlanok, „ohó­­“ kiáltással fe­lelt. És amikor azt mondtam, hogy ha a nyelvtörvé­nyeket a 14. §. alapján léptetnék életbe, az a per­manens harcot jelentené, ő felsége ismét „OWM kiáltott, ő felsége nem a külügyminiszterrel szemben tanúsított magatartásunkról szólt megrovólag, hanem ez a megrovás az obstrukcióra vonatkozott, ámde A felsége sem a német, sem a cseh obstrukcióról nem beszélt, hanem általában az obstrukcióról. Amidőn aztán megmondtam véleményemet az obstrukcióról, ..6 felsége igy szólt­: — Gúny tárgyává lettünk az egész világ előtt ! Szégyen ! Erre aztán én (Pacak) igy feleltem:■ — Felséges úr, ezt az eszközt nem mi találtuk ki; nem mi kezdtük ezt az obstrukciót; mi ehez az eszközhöz csak akkor folyamodtunk már, amikor azt más körben is fölhasználták parlamenti eszköznek. Mi öt éven át az állammal szemben a legkorrektebb álláspontot foglaltuk el, amint azt felséged maga is a leghatározottabban elismerni méltóztatott. Mi ön­hibánkon kívül jutottunk abba a helyzetbe, melyben most vagyunk. Pacak kijelenti továbbá, hogy az az állítás, mintha ő felsége boszankodásának egy kézmozdulat­tal adott volna kifejezést, nem felel meg a valóság­nak. Ő ily kézmozdulatot nem vett észre. Végül azt mondja Pacak, hogy azt, amit ő felsége az obstrukcióról s annak következményeiről mondott, emelt hangon s erős nyomatékkal mondta. Pénzértékek a gyámpénztárban. Egyik árvaszék fölkérte a belügyminisztert annak engedé­lyezésére, hogy egy hosszabb idő óta ismeretlen he­lyen tartózkodó nagykorú egyénnek a gyámpénztárban kezelt pénzét hozzácsatolhassa a gyámpénztári tarta­lékalaphoz, oly föntartással, hogy azt a netalán je­lentkező jogosultaknak bármikor köteles legyen ki­­adni. A miniszter kijelentette, hogy a pénznek a gyámpénztári tartalékalaphoz való csatolását nem en­gedélyezi, mert a törvény világos rendelete szerint ily esetben a pénzt köteles az árvaszék bírói kézbe tenni le. Szigorúan utasította is ennélfogva a minisz­ter az árvaszéket, hogy a gyámpénztárban kezelt összes önjogunk pénzeit a kamatokkal együtt, továbbá a­­pénzértékeiket, ha azokat hat hó alatt a jogosul­tak nem vették föl, azonnal bírói kézbe tegye le. Az igazságügyi reformok. Említettük, hogy az igazságügyi reformok tárgyában június 12-én az igazságügyminisztériumban szakértekezlet lesz. Az enquéte-en az igazságügyi reformok egész sorozata ké­

Next