Pesti Hírlap, 1902. szeptember (24. évfolyam, 240-268. szám)
1902-09-01 / 240. szám
__________________________ PESTI HÍRLAP ■902. szeptember 1., hétfő. tökörök óhajtása, hogy ama kellemetlen körülmény dacára, amely a két udvar személyes érintkezését akadályozza, az elismerés érzése, amelylyel a két kormány egymásnak adózik, teljes kifejezést nyerjen.« Hát bizony egy külügyminisztertől ez is politiikátlan »kihangzás.« Mert hogy a kis Victor Emánuel királyt valami akadályozhatná rokonánál, az agg Ferenc József császár és királynál tisztelegni, arról szó sincs. Nagyatyja, II. Victor Emánuel, aki pedig más legény volt, nagyon boldognak vallotta magát, azmikor Velencében fogadhatta Ferenc Józsefet, aki az akkori külügyminiszter, gróf Andrássy Gyula társaságában őt látogatásával megtisztelte. Különben is Victor Emánuel mostani látogatásai nem revanche-látogatások, hanem lemutató vizitek. És így »Bécs kikerülésének szüksége« sehol sem fedezhető föl. & Vosdohe Zeitung: Viktor Emánuel királyról. A Vossiche Zeitung egykor I. Vilmos császárnak leibjonnnalja volt. Jelenleg is sokszor tolmácsolja a legfelsőbb nézeteket és akaratot. Viktor Emánuel királynak bizonyára nagyon fog tetszeni, amit róla írt. Tényleg szép is és így szól: „Az olasz király személyes érintkezésében a magas méltóságokkal, akikkel összejött, kiválóan jelentékeny benyomást tett. Benne egy magában teljesen megállapodott, az uralkodásra gondosan előkészült és kiművelt személyiségre ismertek, egy férfiúra, aki nemcsak saját hazájának belviszonyaira nézve bír teljes tájékozottsággal, hanem országa külügyi viszonyait is világosan áttekinti és abban a meggyőződésben él, hogy Olaszország helye — úgy mint azelőtt — régi szövetségesei Németország és Ausztria-Magyarország oldala mellett van. A király ebből a felfogásából nem csinált titkot és őszintén, minden hátsó gondolat nélkül nyivánította. A szívélyesség, amelylyel a császár fogadta, teljesen meggyőzte a királyt amaz érzés bensőségéről, amelylyel irányában a mi császárunk viseltetik és a viszony a két uralkodó közt ép oly bensővé és bizalmassá fejlődött, aminő a nagyatyáik és atyáik közt uralkodott.“ Az orosz sajtó az olasz király berlini látogatását csaknem teljesen ignorálja. Egyedül a Novosti jellemzi az egész berlini találkozást „pleonasmus“nak. Minden a réginél marad — írja — mert változások csak a német vámtarifajavaslat sorsának eldöntése után következhetnének be. TÁVIRATOK. London, aug. 31. Botha, Dervett és Delarey búr tábornokok ma délelőtt ideérkeztek. Isohl, aug. 31. A király ma este kíséretével az adria-tengeri hadgyakorlatokra Pólába utazott. Bécs, aug. 31. Ragner főherceg ma este Pólába utazott. Valencia, aug. 31. Az itteni gáztársaság fűtői sztrájkolnak. Berlin, aug. 31. Virchow Rudolf tanár tegnap este visszatért Berlinbe. Az utat jól állotta ki. — Mindegy . . . szívesen megteszek önért valamit . . . valamit, ami nekem nem kerül semmibe. Ez az ötlet tetszett neki és másodszor is ismételte: — Tenni valamit, ami nem kerül semmibe. A következő napokon állandóan gondolkozónak látszott, mintha álmodozna és több ízben ismételte, hogy tenni akar értem valamit, ami neki semmibe sem kerül. * * * Egy reggel az én öreg, fösvény Darraz barátomat különös állapotban leptem meg, jó ruhába öltözött. Magára öltötte kevésbbé kopott kabátját, legkevésbbé rongyos mellényét és a legépebb kalapját. Amikor megpillantott, vidáman dörzsölte a kezeit és így kiáltott már meszsziről elém: — Szükségem van önre . . . még pedig rögtön. El kell engem kisérnie Preslékhez . . . Mint minden hozzám hasonló bolond, én sem voltam képes magam visszatartani attól a fájó gyönyörtől, hogy meglássam azt, akit szeretett. Beleegyeztem öreg barátom ajánlatába és elmentem vele Preslékhez. Az úton odáig Darraz szokatlanul vidám volt. Minden szava pattogó éle és szellemes irónia volt. Bizarr alakja a különös, ünnepélyes külsőben valósággal nevetésre ingerelt. Végre eljutottunk a komoly Presle úr elé. Katonás, merev tartásán valami hideg, ellenszenves gőg érzett. Igen lenézően fogadott engem, de annál tiszteletteljesebben kísérőmet. — Uram, — mondta Darraz a kölcsönös üdvözlések után, — egyszerű kéréssel jövök önhöz . . . Presle meglepetten nézett rá. — Igen, nagyon egyszerű kéréssel - - - ami azonban kötelességem: ez a fiatal ember az életemet mentette meg . . . Szeretném, ha ön neki adná a leánya kezét. Nagy örömet szerezne nekem azzal. És amikor Presle bámulattal vegyes fölindultsággal meredt rá, ismételte: — Igen, nagy örömet! — Az ön korára és helyzetére való tekintettel — kiáltotta most Presle, — megbocsátom önnek ezt a lépést . . . — És miért szorul bocsánatra az én lépésem ? — kérdezte Darraz méltóságteljes komolysággal. — De hiszen ön jobban tudja, mint bárki más, hogy a leányomat nem adhatom szegény embernek. — Az én fiatal barátom nem szegény ember ! — felelte a fösvény. — Ne játsszunk a szavakkal . . . Vérande úrnak mindenesetre van annyija, amiből megélhet . . . — Igen, most ... De néhány év múlva épen olyan gazdag, ha nem gazdagabb, mint ön! . . . És gyöngéden átölelve engem egyik karjával, így szólt: — Örökömbe fogadom. És sietve hozzátette: —• De semmit sem kap a halálom előtt! Presle még jobban elpirult, mint az imént; először megrendült, aztán mosolyogni próbált és határtalan udvariassággal szólalt meg: — Ez más! .. . Nem marad egyéb hátra, mint megkérdezni a leányomat! * * * — Nos! — morogta Darraz, amikor a Fülöp Ágost-kastélyba visszatértünk. — El van intézve . . . szolgálatot tettem önnek, ami nem került semmibe! . . . És hangos örömkiáltásokkal dörzsölte a kezeit. Aztán pillanatra hirtelen elkomorult. Néhány percnyi csöndes merengés után halkan megszólalt: — Mindegy ... Nem igazságos ... Az ilyesmit mégsem szabad megtenni. Szerencsétlenséget hozna. Hallgasson rám, fiam . . . kell, hogy valamit adjon nekem . . . Nézze, adja nekem armoisei erdejét. Odaadtam neki armoisei erdőmet. . . . Amikor Darraz ősei után elköltözött, oda temettük őt az armoisei erdő szélére és amikor Claire és én az alkonyat homályában ott merengünk a házunk terraszán, ahonnan az erdőm fáit láthatjuk, mindig eszünkbe jut a fösvény, aki boldoggá tett bennünket, anélkül, hogy az egy fillérjébe került volna. J. H. Rosny, New York, aug. 31. Managuából jelenti egy távirat, hogy ott megint erős dübörgést hallottak a Massya-vulkánból. Konstantinápoly, aug. 31. A szultán tegnap kihallgatáson fogadta Constans francia nagykövetet. A kihallgatáson a Bonvier-féle kölcsönegyesítési tervről volt szó. San Sebestian, aug. 31. A király a perzsa sahnak az aranygyapjas rendet adományozta. Szent Ilona, aug. 30. Ma este 1000 hadifogoly megy Fokvárosba a „Malta“ gőzössel. Az olasz király elutazása. Potsdam, aug. 31. Az olasz király ma reggel Prinetti külügyminiszterrel és egész kíséretével misét hallgatott. Wildpark Station, aug. 31. Vámos császár és Viktor Emánuel király délelőtt 9 óra tájban jött ki az új palotából a pályaudvarra, ahol már a trónörökös, Eitel Frigyes herceg és gróf Bülow birodalmi kancellár várta az uralkodókat. A két uralkodó nagyon melegen búcsúzott el egymástól. Ismételten megcsókolták egymást. A vonatról a király még egyszer kezet szorított a császárral. Mialatt a vonat a közönség lelkes tüntetése között megindult, a király folyton integetett a kocsiból. A királyt a díszszolgálatot tevő tisztek kísérték útján. Frankfurt, aug. 31. Az olasz király megérkezése alkalmából a pályaudvar környékét és azt az utcát, amelyen a király végig fog menni, gyönyörűen földiszítették. Mara-Frankfurt, aug. 31. Az olasz király ma este ideérkezett. A francia hadügyminiszter beszéde. Bourgoin, aug. 31. André hadügyminiszter ma jelen volt a hazáért elesett katonáknak állított emlék ünnepies leleplezésén és beszédet mondott, amelyben azt hangoztatta, hogy a hadsereg és Franciaország között nézeteltérés nem lehet. Erős hadsereget akarunk — mondotta a miniszter — mert mostantól fogva győznünk kell s azért szükséges, hogy minden fegyverfogható francia polgár kiképzést nyerjen, amelyet a kitűnő tisztikar két év alatt hajlandó nekik megadni. A miniszter a 28, illetőleg 13 napos fegyvergyakorlat hívének vallotta magát és végül hangsúlyozta, hogy jól kiképzett és fegyelmezett hadseregre múlhatatlanul szükség van Franciaország területi épségének biztosítására. Az angol-chinai kereskedelmi szerződés. Sanghan, aug. 31. (Reuters) Az angolchinai kereskedelmi szerződést nem írták alá. Mackay és a többi meghatalmazott összejött ugyan a szerződés aláírására, de úgy találták, hogy a császári rendelet nem kielégítő és homályos. Mackay, aki a szerződés aláírása után mindjárt el akart utazni, megtagadta a szerződés aláírását és elhalasztotta elutazását, hogy Pekingből újabb értesítéseket kapjon. Az aláírás elmaradása csodálkozást keltett. China magatartása bizalmatlanságra vall. Azt hiszik, hogy China ürügyet keres, hogy a szerződést ne kelljen elismernie. Chamberlain úr beszél. Birmingham, aug. 30. A hadi érmek kiosztása alkalmával Chamberlain beszédet mondott, melyben arra a kormány ellen hangoztatott vádra utalt, hogy a háborút nem készítette elő kellően és azt mondta, hogy nézete szerint az ország soha sem fog magára vállalni annyi költséget, amennyi kellene, hogy mindig elő legyen készülve háborúra. Mindig a nép hazaszeretetéhez kell majd fordulni, hogy az állandó hadsereg hiányát pótolja. Az önkéntesek segítségének köszönhető főleg, ha nem egészen, hogy Anglia a nagy hadjáratból, győztesen került ki. Sztrájkoló városi vasút. Firenze, aug. 31. A városi vasút alkalmazottainak egy része ma reggel óta sztrájkol. Csak néhány kocsi közlekedett rendőrök és carabinierik oltalma alatt. A város nyugodt. Az utcákon őrjáratok cirkálnak. A hadgyakorlatokra indult csapatoknak egy része visszatért. Sok embert letartóztattak. Firenze, aug. 31. A sztrájkolók nyugodtan viselkednek. A város világítása biztosítva van. Rendzavarás nem történt. Az utcák nagyon élénkek. A lóvasút és az omnibusz rendesen közlekedik. Képek a turfról. * 1. Nyár végén. Kissé hűs szellő lengett s az Andrássy-uton száraz falevelek hullottak a földre. A hónap utolsó napján sok pénz került az emberek zsebébe és a pénzzel mindenki szaladt a túrira. Temetési kocsik jöttek szembe, azonban ez senkit el nem riasztott, miután délelőtt esküvőt lehetett látni. Az utolsó versenynap volt vasárnap az idei nyári meetingben. Tiz nap alatt sokat lehetett tanulni, felejteni, veszíteni s most a tizenegyediken a szerencsétlen turijátékos mindent jóra akart változtatni, amit tiz napon szenvedett. A harminc krajcáros hely, az óh nép területe zsúfolásig megtelt s öt percenként diadaloktól zajossá vált, amikor részint csalókat csiptek el, részint a fogadók megcsíptek egy-egy lovat. Az egy forintos tribün szinte átolvadt az öt forintosba, a nők kalapjai már alig fértek el. Az öt forintos rész ellenben nem volt túlságosan népes, de az Erzsébet