Pesti Hírlap, 1903. január (25. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-01 / 1. szám
1903. január 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP ___________________ 3 . 4orő orosz külügyminiszter tiszteletére adott déjeu- nevet, melyen Körber is jelen volt. A reggeliről Széll és Körber miniszterelnökök együttesen érkeztek délután félhárom órakor a Sacher- szállósba. ■ Déhián íia óra. Gróf Goluchoweki külügyminiszternek gróf Lambsdorff tiszteletére rendezett reggelije és most ért végett. Az ebéd után Széll Kálmán miniszterelnök egy kocsin jött Körberrel a Sacher-szállóba, kétségtelenül azért, hogy még egy utolsó kísérletet tegyenek a kiegyezési válság megoldására, vagy megszüntetésére. Délután is 4 óra, Széll Kálmán, magyar miniszterelnök és Körber osztrák miniszterelnök tanácskozása épen most ért végett, mégpedig teljesen eredménytelenül. Az osztrák miniszterek, Körber sürgős meghívására, délután fél 4 órakor minisztertanácsra gyüle-keznek együvé, kétségkívül azért, hogy az osztrák miniszterelnök megbeszélje minisztertársaival az eddigi tárgyalások lefolyását. Tekintettel arra, hogy ez a minisztertanács esetleg valamilyen fordulatot idéz elő, Széll Kálmán miniszterelnök elhatározta, hogy nem utazik Budapestre, mint eredetileg tervezte, délután 5 órakor, hanem csak az éjjeli vonattal. Reggelre feltétlenül Budapesten lesz, de itt kitart a maga helyén az utolsó pillanatig. Délután 6 óra. Széll Kálmán miniszterelnök esti 6 órakor újra kihallgatásra megy a királyhoz. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsiét. A mai napon át is valamennyi faktor részéről lankadatlan buzgalommal folynak a fáradozások, hogy a két kormány közt a kiegyezés kérdéseiben a megegyezés létrejöjjön. Ma esti 6 órakor őfelsége elnöklete alatt a Burgban ismét miniszteri tanácskozás volt, melyben magyar részről Széll Kálmán miniszterelnök, osztrák részről Körber Ernő miniszterelnök vettek részt. A tanácskozás közel háromnegyed órát vett igénybe. A kiegyezés problémájának vltva várt megoldása végre sikerült. Az osztrák és a magyar kormány közt folyt hosszadalmas tárgyalások befejezésre jutottak. A kiegyezés létrejött és a késő esti órákban a vám- és kereskedelmi politikai viszonyok minden pontjára kiterjedő megegyezést értek el. A király elnöklete alatt megtartott tanácskozás befejeztével Széll Kálmán miniszterelnök 1 órányi látogatást tett Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszternél. Esti háromnegyed 9 órakor megjelent a Sacher-szállóban gróf Széchényi Gyula ő felsége személye körüli miniszter, majd Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszter, Spitzmüller osztályfőnök társaságában. A kormányférfiak Széll Kálmán miniszterelnökkel haladéktalanul tanácskozásra ültek össze. Valamivel később megérkezett Körber Ernő osztrák miniszterelnök is és a tanácskozást az ő részvételével folytatták. A kormányférfiak tanácskozása mintegy háromnegyed órát vett igénybe és a minisztereknek ez a tanácskozása eredményes volt, amennyiben az egyezség akadályait elhárítani sikerült. Budapesten és Bécsben a kiegyezési tárgyalások befejeztével a következő hivatalos kommünikét adták ki. Ismételve folyt tanácskozások után ma sikerült a kivezető utat megtalálni, amelylyel az egyezség útjából a még fennálló akadályokat elhárították. Széll Kálmán miniszterelnök ma este 11 órakor visszautazott Budapestre. Délután 5 órakor a külügyi hivatalban egy órányi látogatást tett gróf Goluchowski Agenor közös külügyminiszternél. A másik félhivatalos, a Buci. Tud. ezeket jelenti : A kiegyezés megvan. Széll Kálmán miniszterelnök, akit ma délután dr Körber osztrák miniszterelnökkel együtt ő kétsége kihallgatáson fogadott, ezután többrendbeli tanácskozásban vett részt. Végül dr Körber osztrák miniszterelnök és Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszter megjelentek a Sacher-szállóban, ahol Széll Kálmán miniszterelnöknél gróf Széchényi Gyula, király személye körüli miniszter is jelen volt. Félórai tanácskozás után esti fél 10 órakor az urak eltávoztak és ekkor Széll Kálmán miniszterelnöktől a következő közlemény kiadására nyertünk fölhatalmazást. Ma ismételt tanácskozások után sikerült kivezető utat találni, amely a két kormánynak a kiegyezési kérdésben való megegyezésére nézve még fönnállott akadályokat megszüntesse. Széll Kálmán miniszterelnök, aki éjjeli 10 órakor elutazott Bécsből, holnap újévi beszédében is meg fog emlékezni a mai örvendetes eredményről. A megegyezés. Bécsi tudósítónk jelenti: Az után az ebéd után, mely Goluchowskinál volt, a két miniszterelnök a Sacher szállodába ment s ott hosszú konferenciát tartott. Fél négy órakor osztrák minisztertanács volt, melyet félbeszakított Ferenc Ferdinánd főherceg megjelenése, akiazért jött, hogy Körbert meglátogassa. Egyik jelentés szerint a főherceg látogatásának célja újévi üdvözlés volt, a másik szerint, pedig az, hogy a főherceg állami hivatalra egy urat prologált. Mikor a főherceg délután négy órakor, elment, a közös tanácskozást folytatták s ez fél öt óráig tartott. Hat órakor a két miniszterelnök újra megjelent a királynál s kihallgatásuk háromnegyed órányi ideig tartott. Az ekkor kiadott kommüniké azt mondja, hogy lényeges eredményt e kihallgatáson sem értek el, azonban magyar részről Bécsben azt állították, hogy a kiegyezés készen van és hogy magyar félhivatalos után a kiegyezés befejezését jelentik be és pedig ő felségének egy kompromisszum-javaslata alapján kötötték meg a kiegyezést. Hogy mi ez a kompromisszum, arra nézve nincsenek támaszpontok, de vannak, akik azt állítják, hogy a kompromisszum-indítvány az volt, hogy a járadék-konverzió és a készfizetés fölvételének kérdését a kiegyezés komplek Szilviából hagyják ki. Bécsi tudósítónk jelenti: A Neue Freie Presse azt mondja, hogy a kiegyezést ma este tíz órakor váratlanul megkötötték, ami politikai körökben nagy meglepetést keltett. A király a mai kihallgatáson a válság minden olyan megoldását, hogy a kormányok lemondjanak, visszautasította és még egyszer fölszólította a miniszterelnököket, hogy egyezzenek meg. Erre aztán szóbeli egyezkedések következtek Körber és Böhm-Bawerk között, továbbá pedig Széli miniszterelnök Lukács pénzügyminiszterrel telefonbe értekezett. Délután 3 órakor Körber ismét megjelent Széli miniszterelnöknél és ott aztán gróf Széehényinek, a király személye körüli miniszternek jelenlétében, konferenciát tartottak. Fél négy órakor összeült az osztrák minisztertanács és itt Körber kijelentette, hogy a minisztériumra nézve nem forog fönn ok egyelőre arra nézve, hogy a kiegyezés kérdésében határozatot hozzon. Ez a miniszteri tanácskozás, Ferenc Ferdinánd főherceg megjelenése folytán, hirtelen félbe szakadt. Este hat órakor ő felsége mind a két miniszterelnököt kihallgatáson fogadta s ekkor bekövetkezett a fordulat. Ekkor Széll ismét telefonált Lukácsnak és a beszélgetés után kifejezték azt a reményt, hogy a kiegyezés egy-két nap alatt létrejön. Ezután a két miniszterelnök ismét konferált és fél kilenc órakor teljes megegyezés létesült az összes kérdésekben. A vámtarifa ezen megegyezés folytán teljesen rendben van és pedig oly kész állapotban, hogy sajtó alá is adhatják; teljes megegyezés jött létre továbbá a vám- és kereskedelmi szövetséget és az osztrák bizományi raktárak megadóztatását illetőleg. Továbbá a magyar malmok Ausztriában való megadóztatását és a járadék- és szállítási adót, végre a készfizetések felvételét illetőleg és az osztrák államadósságok konverziójára vonatkozólag. Ezt a kiegyezést még januárban a két flament elé terjesztik. hajlíthatom meg az égieket, a poklokat fogom megmozdítani!) az magára Bartókra illik legjobban. Óriási akaraterő mozgatta szikár testét. Valóságos zsarnoka volt önmagának. Rég lappangó betegségeit kegyetlen akaratával nyomta el, talán évtizedek óta. A fiatal, nem szeretett, sőt lenézett élclapi verselőből ez az elszánt erély növelt nagy lírikust, kiváló drámaírót. Érezte, hogy amit akar, azt tudja is. És önérzete és akarata többnyire nem hagyta cserben. Ereseit sub pondere palma. A politikai és irodalmi harcok súlya alatt Bartók egyre nőtt, még a verselési technikában is, bár ez maradt leggyöngébb oldala mindvégig. Verselése nehézkességeinek különben más belső oka is volt. Annyit látott és olvasott, impressziói, gondolatai oly bőséggel termettek, hogy azokban válogatnia nagyon nehéz volt. S mint szerkesztő külömben is gyors munkához szokott. A politika hullámzásában nem ért rá leszűrni mindig a lényeget, az élclapi modor külömben is részletekbe kapaszkodik leginkább, mert azok élre állításával lehet az „ellenséget legjobban megsanyargatni*. Ez a dolgozásmód, mely az elmét ezer meg ezer apróság számontartására kényszeríti, irodalmi munkásságára is ki kellett, hogy hasson. Tárgyait annyi felölrül és oly részletesen látta, hogy a verseibe erővel beszorított mellékvonatkozások tömege léptennyomon megbénította ritmusait, meglazította strófái, versei szerkezetét. Bő kézzel szórta mondandóit. Sose az volt a baja, hogy mit írjon, hanem, hogy mit hagyjon el? Ezért nem oly népszerűek versei, mint érdemelnék és ezért panaszkodtak drámáira egyes művészek. A Bartók írta szerepek tényleg nem könnyen tanulhatók, de mégis nagyon hálásat, mert méltók a fáradságra. Vannak sorai, melyeket viharos tapssal jutalmazott a közönség. Erzsébet királynét egyik magyar vitéz így jellemzi a nápolyiaknak : Szűz, mint a tenger, míg Nápolyhoz nem ér! Akkora korkép s oly óriási ellentétel olasz és magyar erkölcs között, egy sorban kifejezve, aminet csak a legnagyobb költők tudnak alkotni. S ez egy mondás viharos tapsra is gerjesztette az első előadások közönségét annak idején. Bartók politikai alakja és szereplése egészen jelentéktelennek látszik az irodalmi mellett. Előlapjával tagadhatatlanul nagy hasznára volt a függetlenségi törekvéseknek, de mint képviselő nem sokat lendített, Poéta volt mindig, mindenütt és mindenben. Még utolsó raguzai kirándulását is arra használta föl, pihenés helyett, hogy a közeli szigeteken új vers-impreszsziókat gyűjtsön. Haza is az irodalom érdeke, a Petőfi Társaság nagygyűlése hozta. De a hirtelen átugrás 20 fok melegből 20 fok hidegbe vesztét okozta, tüdőgyulladást kapott, mely régi vesebajával komplikálódván, legyőzte vasakaratát és törékeny szervezetét is kivégezte java korában. Azokkal a kényekkel, melyeket halála előtt, gyóntatásakor hullatott, bizonyára nemcsak az élet itthagyandó szépségeit siratta meg, hanem megvalósítatlanul maradó irodalmi terveitől is azokkal vett mindörökre búcsút. Aki az igazi nagy alkotások érzékét hordozza lelkében, annak egész élete csupa készülődés, halála pedig mindig korai. Bartók Lajos ép oly korán szállt sírba aránylag, ötvenegy éves korában, mint Reviczky 32 évvel, Petőfi 26-tal, vagy Vajda János 72-vel. A nagy, a remek, az „igazi”, mint valami elérhetlen csillag járt előttök mindig és szállt velük a sírba mindörökre. Zempléni Árpád.