Pesti Hírlap, 1904. február (26. évfolyam, 32-46. szám)
1904-02-01 / 32. szám
2 PESTI 11 I fi LAP 1904. február 1., hétfő. tek az üdvözlő táviratok az ország minden részeből, egész garmadával állottak az elnök előtt. Báró Bánffy Dezső a következő hatalmas beszédben fejtegette politikai hitvallását: Tisztelt urak! Azt gondolom, ha szorosan veszem a kérdést, nekem itt ezen alkalommal a programjéra vonatkozólag vajmi keveset lehetne és szabadna elmondanom. A múlt esztendőben, midőn az ország állapotai a nemzeti helyzetre tekintettel oly aggasztók kezdtek lenni, Debrecenből hangzott el az első szó, melylyel felhívták a nemzetet arra, hogy a nemzeti követelések tekintetében az egész ország szavát felemelje és ne engedje, hogy különböző tekintetektől vezettetve, az opportunizmus hatása alatt — a katonai kérdések voltak akkor szóban — a nemzet jogait feladja. A debreceni híres és igen szép határozati javaslat volt az, mely bejárta az egész országot és felhívta a közvéleményt arra, hogy annak értelmében foglaljon állást. Itt történt a kezdeményezés és most, mikor szerencsém van önök közt megjelenni, megint előttem fekszik egy felhívás Debrecen város képviselőválasztó polgáraihozintézve, melyben egész részletesen és a lehető legszebben el vannak mondva mindazok, melyek szükségesek arra, hogy itt egy egységes egynyelvű magyar nemzeti államot létesíthessünk. (Éljenzés.) Az első szó Debrecenből hangzott el s ha a felhívást elolvassuk, akkor azt találjuk, hogy programmkifejtés tekintetében többet, újabbat és szebbet, mint amit az elmond, én sem igen mondhatok. Mégis, uraim, — miután önök szívesek voltak ez alakuló közgyűlésre meghívni, — engedjék meg nekem, hogy néhány szóval ne kibővítsem, hanem csak elmondjam az egyes kérdésekre vonatkozó nézeteimet, (Halljuk! Halljuk!) mód felett súlyt fektetvén arra, hogy a pártalakulás a kitűzött cél érdekében létrejöjjön és a küzdelemre mindnyájan vállalkozzunk. Mélyen tisztelt uraim! Az utolsó időkben a közjogi ellenzék, és a (17-et védő, minden körülmények közt kormánytámogató párt egy meddő harcot folytat, támadva az alapot és védve az alapot és az ország ennek következtében belefutott egy oly nehéz helyzetbe, melyből ha ki nem bontakozunk, talán alkotmányunk veszélyeztetésétől kell tartanunk. De ez nem olyan könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok érdekében nem szabad, másfelől az alkotmányos élet gépezetét megakasztani nem helyes, ily körülmények közt én talán már egy esztendő óta — 'X évi visszavonultságom után — kötelességtulatlanul fülel s azután hirtelen megfordul s elkezd rohanni visszafelé. A két róka most már nem sokat gondolkozik azon, hogy miféle állat is lehet ott. Hanem csak hajrá, utána! Egy árva tapsibiles az, aki az utolsó pillanatban vette észre a veszedelmet és most kétségbeesetten próbál menekülni. A hó minden pillanatban lesüppen alatta és akadályozza őt a futásban. Pedig most egyedül csak abban reménykedhetik, hogy a gyorsaságával rázza le magáról kitartó üldözőit. Most nem folyamodhatik a híres eset Ugráshoz, nem lapulhat meg hirtelen valami gödörben, mint nyáron. A fehér hó most minden mozdulatát elárulja annak a fekete pontnak, amely kétségbeesett erőlködéssel száguld el fölöttük. Szerencséje, hogy a rókák még nehezebben tudnak előre vergődni. Némelykor úgy beomlik alattuk a hó, hogy alig tudnak kikaszmálódni belőle. Azután újra hangtalanul, elszántan folytatják az üldözést A körben futó erdő fái idelátszanak már. A tapsifüles tudja, hogy ha oda beért, akkor majdnem bizonyos, hogy megmenekül. Óriási szökésekkel, végső erőfeszítéssel rohan hát tovább, míg egyszerre csak eltűnik a rengetegben, ahol már mégis csak könnyebb útvesztőt találni. A két róka is tudja ezt, mert megáll a sík mező közepén és csak onnan néz dühösen, elkeseredve arra a helyre, ahol a préda eltűnt a szemük elő. Azután tanácstalanul, lassú kocogással vonulnak arrább. A fejük fölött holló hasítja át a levegőt. A komák irigykedve néznek e rabló felé, akinek sokkal könnyebb az élete, mint az övék. Nemnek tartottam gondolkodni e kérdés felett, hogy miképen lehetne azon meddő küzdelmet megszüntetni, mely 37 esztendő óta folyik, hol az egyik párt védi, a másik támadja a meglévő alapot és ez a küzdelem annyira igénybe veszi erőinket, hogy a nemzeti fejlődés fokozása áll meg. Leghelyesebb volna a meddő közjogi küzdelmeket megszüntetni; ne vitassuk, mi alapon akarjuk tragúgyá tenni az országot, fogadjuk el az állapotokat úgy, ahogy vannak és erre építve teremtsük meg az egységes nemzeti államot. Szakítani kell a múlttal, mert sem az egyik, sem a másik elv pártalakulása nem alkalmas arra, hogy az ország érdekeit szolgálja. Új pártalakulásra van szükség, mely szakítva a régi hibákkal, félretéve a meddő közjogi harcokat, az ország nemzeti, erős fejlesztése mellett gazdasági függetlenségünk érdekében veszi fel a küzdelmet. Arra van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy erősek legyünk, hogy gazdaságilag erősek és függetlenek lévén, erősen nemzetiek is tudjunk lenni. Ezért látom szükségesnek, hogy új párt alakuljon, mely elfogadva az alapot, egy egységes nemzeti államot nemzeti fejlődés és gazdasági függetlenség alapján teremtsen meg. Mert a törvények alapján az egységes nemzeti államot meg lehet teremteni. Erre hívom fel mindazokat, akik nézeteimet helyeslik, ezen célból , tartom szükségesnek és helyesnek uj párt alakulását. Az 1790 | 91-ben hosszú ellentétes küzdelem után, midőn a magyar állam József császár uralkodása után alapjában volt megingatva s midőn az alkotmányos élet megszűnésétől lehetett tartani, létre jött egy törvény, melyet 1790 | 91-iki törvénynek szoktunk nevezni. Ezen törvény biztosította a magyar állam teljes függetlenségét és önállóságát, kijelentvén, hogy minden más államtól függetlenül, mint külön állam kell hogy kormányoztassék. Garanciális törvény volt ez, mely az alapot fektette le arra, hogy a régi független Magyarország által leírt jogok továbbfejleszthetők legyenek. Nem mondom, hogy ezen törvény végrehajtás tekintetében megfelelt a nemzet igényeinek, mert a rákövetkező idők bizonyították, hogy ebben ki volt ugyan mondva az elv, de alkalmazása kis mértékben ment keresztül. Azután jött az 161 8-iki alakulás, ekkor e tekintetben a felelős magyar minisztérium beállításával és a parlamentarizmus életbeléptetésével egy lépéssel tovább mentünk és rendeztük a viszonyokat egy irányban az 1,790/91-ben elismert jogok alapján. Miután azonban a közbejött nehéz és szomorú körülmények meggátoltak abban, hogy a fejlődés útján tovább haladhassunk, főkép miután a 48-iki nagy alkotások. Ez a magasból könnyen meglesheti a fogoly csapatokat, amiket ilyenkor alaposan megdézsmál. Hisz a szegény, elkényszeredett fogoly még menekülni sem tud. Nem is védekezik, ha megtámadja őt ez a fekete ellenség. A rókák mégis örülnek, hogy elébek került ez a gyászos madár, mert eszökbe jutott róla, hogy hátha akad valami szárnyas pecsenye a csendes vizek birodalmában. Megindulnak hát arrafelé. A tél jégpáncéllal vonta be a pocsogokat s azután azokat is betemette hóval. Ahol szabadon maradt egy kis víz, az már messziről kéklik, ragyog. De bizony itt sincs most semmi. Úgy látszik, hogy a kis búvár kacsa is máshol vert mostan tanyát. A két róka megáll a víz szélén és úgy bámul szente széjjel, az egyik elkezdi nyalogatni a havat, de azután azt is abbahagyja. Sehogysem ízlik neki éhomra a hóvá fagyott víz, amely a legnagyobb ellensége neki, mert ha van is az úton egypár darabka csont, vagy valami dög, még azt is elrejti, eltakarja előle. Szállingózni kezd a hó! A rókának nem tetszik ez a pelyhes világ. Azután meg hideg is van nagyon, amit a komák épen nem szeretnek. De azért most már mégsem lehet addig hazamenni a kényelmes, meleg borzlyukba, amíg valami elemózsia nem kerül a számukra. Bizony, nem bánnák már, akármi lenne is az. A távolból szánkó siklik errefelé. A két rókának eszébe sem jut, hogy tovább hordja az irháját. Csak nézi a két paripát olyan vágyakozással, hogy a nyála is végig csordul a havon. Hej, milyen pecsenye lenne a számukra, a nemzet jogait biztosító törvények nem voltak teljesek, még az Ausztriával való viszony kérdését sem rendezték, mely viszony a pragmatika szankción vagyis az 1723-iki törvényeken alapszik, szükségesnek mutatkozott az 1867-iki alkotás. Ez a törvényalkotás már pótolja az 1848-ban létre nem jött törvényeket, az Ausztriával való viszony hiányában. Mélyen tisztelt uraim! Az 1790/91-iki törvények, 1848-iki törvények, 1867-iki törvények azok, amelyek mint alapintézkedéseket tartalmazó törvények kell, hogy a jövő politikai alakulások és nemzeti fejlődés bázisául tekintessenek. Azonban és talán ebben, méltóztassanak megengedni, részben beismerést is teszek, nekem is lehetnek mulasztásaim, ■— közjogi küzdelmek idézték elő talán részben azt is, hogy a 67-es alkotások nem nyertek tartalmat, illetőleg az abban lefektetett jogok nem nyertek oly erőben való kifejlődést, mint amilyenre a nemzetnek szüksége volt. Nekem az a gondolatom jött, beszéljük meg, hogy az 1790—91-iki, a magyar állam függetlenségét, az 1848-iki, a nemzet alkotmányos életét és a parlamentarizmust megteremtő és az 1867-iki, az Ausztriához való viszonyunkat rendező törvényeknek támpontul vételével oly pártalakulást hozzunk létre, mely ezen utolsó törvénynek is teljes tartalmat ad. És így akarjuk a nemzetet tovább fejleszteni, gazdaságilag teljesen függetlenné tenni. Mert az 1867-iki törvények föltétlenül megadják a jogot arra, hogy ez az állam teljesen független, nemzeti, nyelvében egységes magyar legyen. (Éljenzés. Taps.) Megadják a nemzeti irányban való fejlődés minden jogát és én állítom, hogy még a katonai kérdésekre vonatkozólag is. • Ha ezt vitatják is, ha az 1867. évi XII. i.e. 11. pontja vitás is, ha a nemzet mérlegeli a helyzet érdekeit és a törvények betűit, joggal mondhatjuk, hogy minden vonatkozásában joga van az államnak a nemzeti irányban való fejlődésre. Tegyük félre a régi értelmezését az 1867-iki törvénycikknek és elfogadva az 1867-es alapot az igazi értelmében, törekedjünk ez alapon felépíteni az önálló, egységes nyelvű nemzeti magyar államot. Nemzeti irányban akarjuk a 67-es alapot kifejleszteni, ne csak védjük, hanem fejleszszük is azt. A gazdasági önállás tekintetében az 1867 : XII. t.-c. idevonatkozó szavai a nemzetnek szabad elhatározási jogot adnak arra, hogy érdekeit gazdasági önállás keretében védje meg. Ez a törvény nem állja útját annak, hogy igazán függetlenek legyünk, nem kell tehát a törvény megváltoztatására törekedni ; az alap elfogadásával tehetjük igazán függetlenné gazdába valamelyik kidülne itt az úton és nem is kelne fel többet a rónaság havas ágyáról. A szán már egészen puskalövésnyire ért, amikor végre eszékbe jut, hogy jó lenne tovább mnalni. De már késő! . Lövés döreje rázza meg a levegőt, amire a nőstény róka felugrik a levegőbe s azután végigvágja magát a havon. A vére lassan szivárog ki a testéből. Piros virág ez a fehér hómezőben. A kanióka, rémülten menekül. Egy pár fáradt sörét megakad a bundájában, azt észre sem veszi. Annyira meg van ijedve, hogy meg sem látja azt a csapat foglyot, amelyik mellett elrohan. Még az éhségét is elfeledte most, amikor a bundáját kell félteni. Most már sűrűn esik a hó. A róka rendkívül ideges lesz ettől. Már nem bánna semmit sem, csak otthon lehetne. De fél az erdő felé kerülni, ahol elterülni látta a párját. Cél nélkül csatangolhát tovább. Egyszerre csak észreveszi,hogy visszakerült a nádashoz, ahol olyan jókat vadászott a nyári napok idején. A parton egy nedves, düledező fűzfa áll Akkora lyuk van rajta, hogy annak a belsejében akár egész család is elférne a természetnek e nomád gyermekeiből. A róka nem sokat gondolkozik, hanem elhelyezkedik ennek az odvas fának az üregében. S azután onnan pislog ki a rónaságra amelyen a sűrűn eső hó lassanként újra betemet mindent. A piros vért, az áruló nyomokat. Peregrinus.