Pesti Hírlap, 1904. április (26. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-01 / 92. szám

iytäprilis !•,. péntek. PESTI HÍRLAP Sas Gyula beszámolója, Vághy Gyula orsz. képző kerületének székhelyén, Somorján, április 4-értja beszámolóját. A beszámolóra több nemzeti pár ép­viselő társaságában valószínűleg gróf Apponyi At pártelnök is leutazik. Az iml tisztviselők I. fizetési fokoza­tának kitese. A fizetésrendezés alkalmából az I. fizetési adatokat nem töltötte be a kormány. A minisztere­ azonban megígérte, hogy ez nem vég­leges intézet-­, hanem a részletes rendezés alkal­mával ez elmaradt fokozatokat is be fogja tölteni. Mint a Port. jelenti, az I. fizetési fokozatot 1905. évi januáresével fogják betölteni. A m alkalmazottainak fizetésjavitása. Az államvaik alkalmazottai körében újabban fel­éledt fizetőoltási mozgalom alkalmából a Pester Lloyd a kötelő, illetékes forrásból kapott értesü­lést közli. A mány a máv­ alkalmazottainak tett ígéret egész terjedelmükben fentartja és meg­­valósit továbbá nyomban a húsvéti szünet után törvénjaslatot terjeszt az országgyűlés elé s ebben jutalmazást kér arra, hogy a magyar királyi ámvasutaknál az illetményeket rendezze és a fris emelést utalványozhassa. Reteletek az adófizetési egyezményekről. •(Az les vége és az adóhátralékok.) A bit­os lap csütörtöki száma közli az 1904. év elsiat hónapjában viselendő közterhekről és redezendőlami kiadásokról szóló törvényjavaslat szentesitését ezzel kapcsolatban a pénzügymminiszt­­ernek két íimeletét az adóhátralékok fizetési, ked­vezményeiről, első rendelet a pénzügyigazgatósá­­­gok részéről utasításokat, a második a közönség részére szérgős tudnivalódat tartalmazza, de ez utóbbi is a pénzügyigazgatóságokhoz van intézve. Az egyik menet megállapítja azokat­ a határidőket, amelyeken a ex-lex alatt hátralékban maradt köz­adók és az­ok módjára behajtandó tartozások és azok kamatai érdekessé válnak, hogy a felkam­tozó­­dott adóhátralék gyors behajtása túlságos súlyosat­ ne érintse küösen a szegényebb adófizetőket. Ez a rendelet a vetkező: . "­­ Az 190 év hat­ első hónapjában viselendő közterhekk­é fedezendő állami kiadásokról szóló 1904. évi IV törvénycikk a mai napon hatályba lépett. Ezzel igszánt az az akadály, amely a köz­adók és az­ok módjára beszedendő tartozásoknak behajtását az 103. évi május 1-je napjától kezdve gátolta. Az 13. évi április hó 27-én 1736. P. M. és 1787. P. M számok alatt kiadott rendeleteim hatályon kivütelyezésével, tudomásvétel és szigorú alkalmazkodás végett a következőkről értesítem­­az igazgatóságot: a) Azok közadók és illeték­egyenértékek, amelyek terve szerint az 1903. év második, har­madik és negyük negyedében, továbbá az 1904. év első negyedén lettek volna esedékesekké és az 1904. évi IV. cikk életbelépése napjáig be nem fizettettek, v­alamint a közadók módjára besze­dendő tartozásé is ezen a napon , válnak esedéke­sekké és az ez a napot követő tizenötödik napon befizetendők. Etelé a befizetési határidőnek elmulasz­tása esetén a ssedelmi kamat az 1904. évi IV. tör­vénycikk hatályzlöptének napjától kezdve jár. Itocy ettől az utóbbi habálytól a hátralékos egyeves adók tekintetében már lehet eltérésnek helye, azt egy­idejűleg 1053. 1 M. sz. a. kiadott körrendeletein ál­lapítja meg. b) Azok­­ illetékek, amelyekre nézve a fize­tési meghagyást 1903. évi március 31-ike után lettek kézbesitvi de be nem fizettettek, az 1904. évi IV. törvénycikk letbelépési napjától számított har­mincadik napon e fizetendők és a késedelmi kamat ezen a harminc­ik nap után következő naptól kezdve számítandó. c) Avégbé, hogy az a) és b) alatt megneve­zett tartozásokká hátralékban levők ezen rendelke­zésem felől biztom­ és mielőbb tudomást szerezhes­senek, utasítom a kir. pénzügyigazgatóságot, hogy ezen rendeleteinnk egy-egy másolati példányát a kerületében levő­alam­ennyi város és község elöljá­róságának azonal kihirdetés végett a legsürgősebben küldje meg. A másik rndelet az ex lexes adóhátralékokra nézve adandó fizeési halasztásokról szól. Ebben a rendeletben a pénügyminiszter a legmesszebb menő méltányossággal­ondoskodik azokról az adófizetők­ről, akik a hátralkot nem tudják egyszerre kifi­zetni. Felhatalmazd a pénzügyigazgatóságokat, hogy azoknak az adófiztőknek, akik az adóhátralékot egy­szerre lefizetni fizető képességük tönkretétele nélkül nem képesek, halasztást adhatnak az 1903 május­­ 1-tól 1904 április 1-ig tartó időből származó adó­hátralékokra. A halasztás kamatmentesen adható meg és részletfizetésre, de az utolsó részletet 1905 szep­tember végéig meg kell fizetni. A halasztást az adó­fizetőknek kell kérniök s annak jogosultságát a pénz­­ügyigazgatóság ítéli meg. Ez a rendelet pedig teljes szövegében a következő: Az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1904. évi IV. t.-cikk 4. §-a felhatalmazta a m. kir. pénzügyminisztert, hogy az 1903. évi második, har­madik és negyedik, valamint az 1901. év első ne­gyedéből származó adóhátralékok törlesztésére oly adóköteleseknek, akik fizetési halasztás engedélyezése iránt folyamodnak, e halasztást a késedelmi kamat teljes elengedése mellett adhassa meg. A törvényhozásnak e kivételes kedvezmény en­gedélyezésénél az volt a szándéka, hogy azok az adózók, kiknek állami egyenesadó s egyéb az egye­nesadók módjára behajtandó köztartozása a költség­­vetésen kívüli időszak tartama alatt annyira felsza­porodott, hogy azokat fizetési képességük tönkreté­tele nélkül egyszerre beszolgáltatni nem bírnák, egyfelől vagyoni megromlásuktól megóvassanak, másfelől a létező adóalap a lehetőségig épségben ma­radjon. Ennek a célnak elérése, valamint a követendő eljárás egyszerűsítése és könnyítése végett a követ­kezőkben rendelkezem: 1. Felhatalmazom a k­r. pénzügyigazgatóságo­kat, hogy mindazoknak az adózóknak, akik azt a f. évi szeptember hó 1-ig kérik, ha reájuk nézve a fentebb részletezett körülmények fenforognak s a követelés veszélyeztetve nincs, az 1903. évi május hó 1-től a folyó 1904. évi április hó 1-ig terjedő időből származó egyenesadó tartozásaikra, úgyszin­tén azokra a hátralékos köztartozásaikra is, melyek a pénzügyi hatóságok felügyelete alatt hajtatnak be, a jelen rendeletben meghatározott korlátokon belül fizetési halasztást engedélyezhessen. A halasztás részletfizetések engedélyezésével adandó meg, úgy azonban, hogy az utolsó részlet ese­dékességi ideje 1905. évi szeptember hó végén túl nem állapítható meg. A részletek mértékét, azok befizetési idejét a pénzügyigazgatóság a körülmények gondos mérlege­lésével fogja meghatározni. A halasztás az egyenesadó-hátralékokra kamat­mentesen adható, oly világos kikötéssel és figyelmez­tetéssel azonban, hogy ez a halasztás már az 1904. évi április hó 1-én és azután esedékes folyó tartozá­sokra ki nem terjed ; azok tehát esedékességük sze­rint, illetőleg a befizetésre az 1883. évi XLIV. t.-cikk­­ben megállapított határidőkben pontosan beszolgálta­­tandók, továbbá, hogy úgy a folyó tartozás, valamint bármely hátralékos részlet befizetésének elmulasztása a kedvezmény elvesztését vonja maga után, minél­fogva ily esetekben az egész tartozás egyszerre esedékessé válik s törvényes járulékaival együtt behajtandó lesz. Abban az esetben, ha a halasztást kérő adó­zónak még az 1903. évi május hó első napját meg­előző időből is volna hátraléka, a halasztás engedé­lyezése határozottan ahoz a feltételhez kötendő, hogy az ily régi hátralék rövid záros határidő alatt befi­zettessék. Csak a szó teljes értelmében rendkívüli méltá­nyosságra számot tartó esetekben van felhatalmazva a pénzügyigazgatóság arra is, hogy az 1963. évi május hó 1. napját megelőző időből származó hát­ralékokra a részletekben való fizetés kedvezményét engedélyezhesse. Ezekre a hátralékokra a kamat­mentesség kedvezménye nem terjedvén ki, a törvé­nyes késedelmi kamat számítandó. Ha — ami alig tehető fel — valamely királyi pénzügyigazgatóság a kérelmezésre általánosságban folyó évi szeptember hó 1-ig terjedő határidő kiter­jesztését valamely rendkívüli körülménynél fogva szükségesnek tartaná, az iránt köteles lesz hozzám külön indokolt jelentést tenni. 2. A fentiek szerint halasztást engedélyezhet­nek a királyi pénzügyigazgatóságok mindazoknak, akiknek egy évi adótartozásuk 500 koronát meg­halad. Az ennél nagyobb adófizetők folyamodásai hoz­zám terjesztendők fel. A közvetlen adófizetők hátralékai általában, a községnél fizetők hátralékai pedig abban az eset­ben, ha egyébként veszélyeztetve volnának, az 1883. évi XLIV. t.-cikkben meghatározott módon biztosí­tandó!». I 3. Az adózók a részletes fizetés engedélyezé­sére irányuló kérelmeket külön-külön vagy együtte­sen nemcsak írásban nyújthatják be, de szóbelileg is előterjeszthetik és pedig nemcsak a királyi pénz­ügyigazgatóságoknál, hanem a pénzügyigazgatóságok által megfelelően utasítandó királyi adóhivatalok­nál is. A királyi adóhivatalok a náluk benyújtott vagy jegyzőkönyvbe vett kérelmeket kötelesek fö­­löttes pénzügyigazgatóságaiknak haladéktalanul be­küldeni. A fizetési halasztások engedélyezésére irányuló kérelmek (folyamodások) a bélyeg- és illetéki díjjegy­zék 14. tételszám p. pontja­ián bélyegmentesent fogadandók el. 11­­­4. Felhatalmazom a kir. znzügyigazgatóságo­­kat, hogy ha valamely tisztviselő hivatalos kikül­detésben, vagy az 1899. évi XXV. törvénycikk 11. §-a alapján teljesítendő ellenőrzi, céljából olyan községben működnék, melynek lakosa nagyobb számban vannak oly adózók, kik a rt,jetes fűté­sek kedvezményét a fentebb előadott áHtok szerint igényelhetik, az ily adózókat és azok tagozatait az illető tisztviselő által — a község előlj a^g^^nak közbejöttével — jegyzékbe foglalhassák s­zolj r£­­szére további külön kérelmezés nélkül adhassa meg a fizetési halasztást. 5. Azok a körülmények, melyeket a röszl­ei fizetési kedvezmény engedélyezésének feltételeiként fentebb részleteztem, de különösen a folyamodók idő­­leges fizetési képtelensége és az, hogy a követelés nálunk veszélyeztetve nincs, az illetékes községi (vá­rosi) elöljárók által igazolandó, s a községi elöljáró­ságok (városi adóhivatalok) a halasztások engedélye­zésével egyidejűleg szigorúan utasítandók, hogy a részleteket pontosan szedjék be s azokat — az ál­lami adóra s egyéb köztartozásokra — a fennálló szabályok és törvényes kulcs szerint számolják el. A községi elöljáróságok (városi adóhivatalok)­ ezen eljárását a kir. pénzügyigazgatóságok mindig vizsgáltassák meg, valahányszor valamely tisztviselő­jük az illető helyen hivatalos teendőt teljesít és ha mulasztás vagy visszaélés merülne fel, a szigorú meg­torlás iránt okvetlenül intézkedjenek. 6. Ez a rendelet nem terjed ki a filoxera ál­tal elpusztított szőlők felújítására az 1896. évi V. törvénycikk alapján engedélyezett kölcsönökre, to­vábbá a kincstár készkiadásából származott térít­­ményekre és a királyi közjegyzők részére hagya­téki tárgyalásokért bíróilag megállapított, azonban közadók módjára behajtandó díjakra, úgyszintén az országos tanítói nyugdíjalapot illető járulékokra sem. Ezek a tartozások tehát haladék nélkül besze­­dendők. Elvárom, hogy a királyi pénzügyigazgatóságok e rendeletem végrehajtásánál úgy az adózók, mint­ az államkincstár érdekeire kiváló figyelmet fordítsa­nak s eljárásuk alapos, körültekintő, kifogástalan és minden irányban megnyugtató legyen. A pénzügyminiszternek egy másik rendelete az adóbehajtás módjáról intézkedik oly adózóknál, akik kedvezésben nem részesülnek. Orosz-japán háború. Az orosz és a japán hivatalos jelentések ké­pezik forrásainkat, amikor legalább némileg biztosabb tájékozást akarunk nyerni. Az orosz jelentések rendesen a közvetlenül parancsnokló tábornoktól intéztetnek egyenesen a cár­hoz. Feltehető tehát, hogy kerülik a valótlanságokat s az események elferdítését. A japán jelentések pe­dig Togo tengernagytól származnak és így szintén bajos feltételezni, hogy nem a tiszta igazságot tar­talmazzák. Képzelhető tehát, hogy amidőn a Csengcsunál végbement összecsapásról a két jelentést, az oroszt és a japánt elolvastuk, nagy volt a mi zavarunk, mert sem a sorokban, sem a sorok között nem tud­tuk kiböngészni, hogy voltaképen ki támadott és ki győzött ? A japánok azt állítják, hogy ők voltak a tá­madók s azt a 600 oroszt, aki Csengcsut megszállva tartotta, onnan elűzték. Az orosz jelentések szerint a japánok már jóval előbb ott voltak, ahonnan az oroszoknak nem sikerült őket visszavonulásra kény­szeríteni. A japán jelentés sebesültekben és halottakban japán részről 3 tisztről és 17 emberről szól, Misisensko tábornok orosz jelentése pedig, koreaiak beszéde után, 140 japán sebesült és halottról. Az orosz tábornok tudhatta volna, hogy ilyen esetben benszülöttek beszédére sokat adni nem lehet, azok állításait minden ellenőrzés nélkül hivatalos je­lentésben felhasználni nem célszerű, így a 140 se­besült és halott is horribilis szám akkor, amikor Miszsenko tábornok orosz részről 5 tisztet és 15 embert jelent be veszteségnek. A japánoknak már azért sem lehetetett akkora veszteségük, mert mint az orosz­­jelentés mondja, a japánok Csöngcsu há­zaiba vetették magukat és így fedett helyzetben voltak. A csata, az orosz jelentés szerint, következő­leg mehetett végbe: Vasárnap, e hó 27-én, délelőtt 11 órakor Mis­zsenko tábornok 6 kozák századdal Csöngcsu előtt

Next