Pesti Hírlap, 1904. május (26. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-06 / 126. szám

204. május 6., péntek.­PESTI HÍRLAP aztán, mint ő maga mondá, kiállt a médiumra s szíté­hez szóló, érces hangón elénekelte ezt a nótát : „Korcsmárosné nekem halat süssék kend, Az asztalra citronyos bort tegyék kend, Az ajtóba istrázsát állítsák kend, Ha zsandár jő, híradással legyék kend.“ Mi Jókai fatalizmusa. Jókai fatalista volt s erről a „Pesti Hírlap* 1894. január 6-án megjelent 5401. számában Így írt * „. . . Előre bocsátom, hogy fatalista vagyok, ómenekben, predestinatióban hiszek, a földöntúli Világ, az életentúli élet, az érzékektől felfoghatatlan lények befolyása sorsunkra, meggyőződés nálam. Egész életemen át annyi rendkívüli csoda által sza­badultam meg magam kereste veszélyekből, hogy egészen theosophistává lettem.Á­m Jókai bölcsességfoga. Jókai a bölcsességfogáról is megemlékezett egyszer, még pedig 1896 ban, a teljes nyilvánosság előtt, ilyenforma nyilatkozattal : „Valamelyik tisztelt hírlap nyilvánosságra hozta, hogy én nekem most nőtt ki a bölcsesség­­fogam, hetvenesztendős koromban. Minthogy nekem kötelességem mindenről szá­mot adni, amim van, hogy hol vettem, tehát elmon­dom ennek is a genezisét. Igenis, az én bölcsességfogam is kinőtt a maga rendes idején, fiatal koromban és szolgált be­csületesen egész 1874-ig; akkor megromlott. Akkor akart a balközép fúziót csinálni a Deák-párttal,­ az is megromlott. Aztán fájt a fogam 1875-ig erősen. Akkor azt mondtam, hogy „no, ha az én rossz böl­csességfogam áll útjában a fúziónak, hát húzassuk ki.* Megtörtént. De rögtön utána elkezdett helyébe nőni egy új bölcsességfogam: ez az, amely jelen koromban tökéletességre fejlődött. De ezt már nem húzatom ki.“ Zola Emil — Jókairól. Zola Emil, a franciák szerencsétlenül elhunyt nagy regényírója, pár évvel ezelőtt az „Agence de Paris” egyik munkatársával hossza­sabban elbeszélgetett Jókai Mórról és így nyilatkozott róla : „Nagyon szeretem és csodálom Jókait. (Zola­­úgy ejtette ki Jókait, hogy „Zsoké“.) Csak azokat a­­műveit ismerem, amelyek franciára fordítvák, de az, s amit olvastam tőle, a fordítás tökéletlensége és hiá­nyossága dacára is élénk vágyat keltett bennem, hogy megismerjem összes munkáit. Sajnos, eme Vágyam nem mehetett teljesedésbe, s Jókai életfriss öregségével megvalósítja azt az ideált, melyet magamnak a költőről alkottam, aki lángeszének erejét egészséges testben tudta meg­őrizni. A fizikum hanyatlása, mely szükségszerűen maga után vonja a szellemi hanyatlást, mindig szo­morúságra hangol. Én a költők számára halhatatlan ifjúságot álmodok és Jókai egyike azoknak a halha­tatlan keveseknek, akik ezt az álmomat valóra vált­ják, mivelhogy a maga öreg hetvenöt esztendejéhez félelem nélkül hozzá merte adni egy szeretett asz­­­zonynak fiatal húsz esztendejét. És ami e házasság­iban, amelyet nyárspolgárok bizonynyal őrültségnek­­mondanak, engem legjobban meghat, az a fiatal fe­leségnek odaadása a férj iránt, aki a lángész örök­­­szépségével bilincselte le őt.­­ Mi franciák is regélhetünk különben egy ilyen házasságról, a Micheletéról. Madame Michelet, aki­­csak nemrég halt meg, hosszú özvegységét ama fér­fiú emlékének a kultuszában törtvén el, akinek ne­­­vét oly méltóságteljesen viselte, alig volt húsz éves, s amikor férjhez ment a hatvanadik életévet túlhala­dott nagy történetíróhoz. És madame Michelet, ez a szetségesen szép asszony, sohasem bánta meg, hogy­­ó maga fiatalságát odatűzte férjének dicsőséges ven­­iségéhez. Azt hiszem, hogy Jókainé ugyanúgy érez, mrmint Michelet asszony." Jókai epikus költő. Hazájának dicsőségét és szerencsétlenségeit, reménységeit és bánatát írta meg regényeiben. Nagyon is tudom érteni, hogy hon­fitársai annyira szeretik és imádják. Magyarország­nak az utolsó ötven évben sok nagy embere volt, Kossuth Magyarországnak a hérosza, Petőfi a Pin­­dárja, Jókai a Homárja. Egy fiatal nemzet, amely s­élszázados történetének a­lapjára ilyen három ne­­­vet tud fölirni, méhében nagy termékenység csiráit rejti, melyek biztosítják a jövőjét, Dezsőt és kíséretét. A nagygyűlés délután 4 órakor lesz a Tisza-szálló emeleti nagytermében. Ünnepies főmozzanata báró Bánffy Dezső beszéde lesz, amelyben ki fogja fejteni a párt programmját s nyi­latkozni fog az első kerületi képviselőjelöltség elfo­gadása iránt. A szegedi új­ párt végrehajtó bizottsága szer­dán este igen élénken látogatott gyűlést tartott, amelyen dr Balassa Ármin társelnök számolt be a meleg fogadtatásról, amelyben báró Bánffy Dezső a nála járt küldöttséget részesítette. Beszéde végén Oblath Lipótet, a szegedi közélet egyik leghaszno­sabb, érdemes tagját üdvözölte, akit — úgymond — őszinte politikai meggyőződése, puritán jelleme szó­lított a Bánffy-párt soraiba egy politikai hitelét vesztett, ingatag, elveit a személyek szerint cserél­gető párt táborából, amely most szánalmas agóniában vergődik. Oblath meghatottan mondott köszönetet a fogadtatásért. Képviselőválasztás Szegeden. A szegedi szabadelvű párt küldöttsége csütörtökön járt Kiszom­­borban és felajánlotta Rónay Jenőnek a szegedi man­dátumot. Rónay Jenő folyó hó 12-én délelőtt fél 11 órakor tartja meg Szegeden programmbeszédét. A vá­lasztásra felveszi a küzdelmet a függettlenségi párt és az új­ párt is, amely e hó 8-án alakul meg Sze­geden. A függetlenségi párt dr Becsey Károly sze­gedi ügyvédet, az új­ párt báró Bánffy Dezsőt kívánja felléptetni a szabadelvű párt jelöltje ellen. A válasz­tás e hó 24-én lesz. A miniszterelnök a kivándorlásról. A Kenyork Herald tudósítója beszélgetést folytatott gróf Tisza István miniszterelnökkel. A miniszter­­elnök a nevezett lap szerint a következőket mon­­dotta: " Azt hiszem, az Egyesült­ Államok és Magyar­­ország között felmerült félreértés kizárólag ama lépésekre vonatkozó téves értesüléseken alapul, me­lyeket azért teszünk, hogy megvédelmezzük a ma­gyar kivándorlókat azoktól az ügynököktől, kik rég­óta büntetlenül folytatják üzelmeiket. A magyar be­vándorlók ellen alkalmazott külön intézkedéseket kétségtelenül barátságtalan cselekedetnek fogjuk te­kinteni. Azonban nem tartunk attól, hogy ilyen in­tézkedésekhez nyúljanak, mihelyest Washingtonban felvilágosítást nyernek a tényálladékról. Már néhány év óta kívánsága kormányunknak Amerikával szo­rosabb és közvetetten kereskedelmi összeköttetésbe lépni, mert azt hittük, hogy kereskedelmünket aka­dályozzák a szállítás magas költségei és annak hosszú ideje. Ezért különböző hajótársaságokkal lép­tünk érintkezésbe szerződés végett, de a Cunard Linet találtuk a legfogékonyabbnak terveink iránt. A kéthetenként beállítandó hajójárat módozatait tár­gyalva, kijelentettük, hogy évenként mintegy 30.000 utas fogna közlekedni és utóbb késznek nyilatkoz­tunk 100 korona kárpótlást fizetni minden utasért, amennyiben a kivándorlók száma ezt az össze­get el nem érné. Mivel azonban ezt a biztosí­tékot félremagyarázták, újra érintkezésbe lép­tünk a Cunard Line-nal és a végleges szerző­désben ezt a pontot valószínűleg elejtjük és más biztosítókkal pótoljuk. A szerződés egyáltalában nem titkos, azonban, amennyiben pénzügyi záradékot tartalmazna, ahoz a törvényhozás beleegyezése szük­séges. E körülmények között nem való a szerződés nyilvánosságra hozatala, mielőtt a képviselőház elé nem terjesztetik. Igen fontos ránk nézve a kiván­dorlókról való gondoskodás, de távol fekszik a ma­gyar kormánytól a kivándorlás elősegítése, vagy ki­vándorlók toborzása. Ellenkezőleg, a kormány min­den alkotmányos eszközt felhasznált a kivándorlás megakadályozására. Azonban modern államban ki­vándorlást megakadályozni nem lehet. Amit az állam megtehet, az csak a kivándorlóknak a kizsákmá­nyolás ellen való lehetőség szerinti megvédelmezése. Azt hiszszük, hogy ezt a Cunard Line-nal kötött szerződéssel elértük, ami mind a két kormánynak csak előnyére válik. Lehetséges, hogy tévedtünk és a Cunard Linenak nem lesz 30.000 utasa. Őszintén kívánjuk, hogy így legyen. Nem bírunk Amerika millióival, de örömmel fizetnénk 100 koronát minden hazánkfiáért, ki szülőföldén marad. Legjobban sze­retnék, ha egy sem hagyná el hazáját. Az országos ipartanács ülése. Az orszá­gos ipartanács május hó 24-én ülést tart, amelyen a vidéki városok üzleteinek vasárnapi munkaszünetét fogják tárgyalni. A vidéki városok ugyanis küldött­­ségileg arra kérték a kormányt, hogy a kereskedők vasárnap 10 óra helyett 12 óráig tarthassák nyitva üzleteiket. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter a vasárnapi munkaszünet tárgyára vonatkozó összes külföldi rendeleteket beszerezte s azt az ipartanács mjus hó 24-iki ülésének rendelkezésére bocsájtja. A horvát regnikoláris küldöttség. Zágráb? ból jelentik, hogy dr Egeredorfer, a horvát regniko­­láris küldöttség előadója nyilatkozatot tesz közzé­­melyben néhány ottani lap ellenkező állításával szem­ ben kijelenti, hogy nem igaz, hogy a regnikoláris­ küldöttség vagy bámely tagja a tárgyalás valamely fázisában föladta volna az 1899. horvát nandumnak azt az álláspontját, hogy a Magyarország és Horvát­­ország közötti elszámolás igazságos, törvényes alapra lesz helyezendő. Belpolitikai hírek. Báró Bánffy Dezső Szegeden. A szegedi új­ párt vasárnap tartja alakuló nagygyűlését, amelyen a párt vezére, báró Bánffy Dezső is megjelenik. Bánffy a vasárnap déli gyorsvonattal érkezik Sze­gedre. Kíséretében lesz az új­ párt országos intéző bizottságának számos előkelősége. A szegedi pártve­­zetőség fényes fogadtatásban részesíti báró Bánfi Politikai krónika. A közös miniszterek tanácskoztak ma a magyar miniszterekkel és az osztrák miniszte­­rekkel a király elnöklése mellett és ezen a ta­nácskozáson megállapodtak a delegációk elé terjesztendő köözes költségvetési előirányzat dol­­gában. Mielőtt ma a konferencia megkezdődött volna, még akadtak olyanok, akik a szemfény­vesztést folytatni igyekeztek s a kormányhoz közelállók így beszéltek a jövendőről: „Ha a miniszterek megegyeznek, akkor megállapítják­ a delegációk összehívásának idejét.“ Ez a ha most már nem csak felesleges, hanem komikus is volt, miután a beavatottak tudták, hogy­ ezúttal csakis a tételek beosztásáról van szó és­ hogy a miniszterek előterjesztései teljesen meg­egyeznek a király kívánságaival. Mindamellett, hogy rendkívüli esemé­nyekre nem számítottak, a politikusok mégis fontosnak tartották a mai napot és figyelemmel kísérték, hogy mi történik. A nagy kíváncsiság is hiábavaló volt. Nem történt egyéb, mint az­ ismeretes sablonnak az ismétlése, mely minden esztendőben lejátszódik, valahányszor a dele­gációk elé terjesztendő anyagot előkészítik. Az eddigiektől azonban eltérő a mostani annyiban, hogy a hadügyi és tengerészeti kiadások oly nagymérvű emelésére tesznek előterjesztést, ami nő különösen Magyarország teherviselői ké­pessége szempontjából egyszerűen az ország biztos anyagi romlását jelenti. Ez ellen pedig­ nincs se doktor, se patika. A delegációk in sablon szerint dolgoznak és a költségvetést több vagy kevesebb vitatkozás után époly biz­tosan meg fogják szavazni, mint amily bizonyos volt az, hogy a miniszterek megegyeznek egy­mással a költségek megállapítására nézve. A delegációk határozatai királyi szente­­­sítéssel kerülnek a parlament elé s bár, vitathatók a költségvetés tárgyalása során is, a pénzt már akkor kiutalványozzák és kifizetik, még ha ex-lex állapot következne is be, amint ezt a legutóbbi példa is bizonyította, amikor a közös kiadásokra szükséges összege­ket minden gondolkozás nélkül kiutalványozták azzal az indokolással, hogy katonaságra okvetlen szükség van. A tanácskozások külsőségeiről érdemes feljegyezni, hogy ma reggel tíz órakor az „elő­kelő idegen“ meglátogatta az „erőskezű benszü­­löttet.“ Tudniillik Körber osztrák miniszterel­nök felkereste gróf Tisza István magyar mi­­­niszterelnököt. A látogatás azonban nem magán­jellegű volt. Egyszerűen azt jelentették, hogy mindegyiknek sikerült a maga kormányának tag­jaival megegyezni a kívánságok mily mértékben való teljesítésére nézve. Tulajdonképen tehát magyar részről Lu­kács László pénzügyminiszter, osztrák részről Bőhm­ Bawerk pénzügyminiszter megpuhításáról referáltak egymásnak a miniszterelnökök, ami nem zárja ki azt, hogy eképen gondolkoztak kölcsönösen . — Hogy a kakas csípje meg, hát még most sem sikerült ezt a figurát megbuktatni! Gróf Goluchowski, a külügyminiszter, az összes európai államok legelegánsabb külügy­minisztere, már a mai tanácskozáson bemutatta a­­külügyi expozét, aztán meglátogatta a nagy számban lévő magyar mágnás ismerősei közül a neki legkedvesebbeket, a gróf Andrássy­­családokat. Mi van az expozéban ? Ezt azokból a félhivatalos közleményekből, ame­lyekkel az egyes események felmerülé­sekor a sajtót elárasztották, meg lehetne állapítani anélkül, hogy a tanácskozás tartalmáról bármit is tudnánk. A mintá­ban egy-két sor talán kitöltetlen marad az orosz-japán háború vonatkozásainak meg­állapítására. A kereskedelmi szerződések dolgá­ban újabb momentum nem merülhet fel addig az ideig, amíg az expozé előterjesztésére kerül .­ ­­1 .........................— ..... .. . . —

Next