Pesti Hírlap, 1905. március (27. évfolyam, 61-75. szám)
1905-03-06 / 66. szám
1905. március 6., hétfő. PESTI HÍRLAP A következő szónok is konyhamunkásnő volt, ’'Kalmár Zsófia. Zsófi elvtársnőnek is akadt panaszkodni valója. A rossz kosztot szidta, amit enni kap és amit szakácsnő létére maga főz (de ezt már nem mondta), aztán keveselte a két forint vacsorapénzt és sokalta a dolgot, amit a nagyatomás ad. . — Éljen a forradalmi szociáldemokrácia! — ezzel a felkiáltással zárta beszédét a jelenlevők nagy tapsa közt. Ezután Gárdos Mariska, a magyar Michel Lujza beszélt. Gárdos kisasszony, ha nem is oly nagy szónoki tehetség, mint az Istenben boldogult „vörös szűz“, de sokkal szebb annál. Csinos arcán kacér cvikkel pájzánkodik, testét pedig pikáns fekete reformruha fedi. A mi Michel Lujzánk hangja nem erős, de almái erősebbeket mond. Szidja a szűk cselédszobákat, a cupringereket, a leánykereskedőket. Itt rátér a szeretők kérdésére is. — Minden cselédnek szabad ideált tartani — Ezolt. (Ez a kifejezés nagyon tetszett.) Hisz a nagyságok is tartanak szeretőt. — Ujjé! Minden ujjakra fizet. — Ha a nagyságos asszonynak joga van, joga ■ van hozzá a cselédnek is. — Igaz! ügy van! Ez a fő! — hangzik egy sozinte szó. — JJobre! — kiáltják a Hankák, a gyűlés tót nemzetiségi pártja. * Gárdos Máriása, sokáig beszélt. Beszéde alatt valóságos forradalmi hangulat keletkezett a Vigadóban. Szorongtak a cupringerek és nem jól érezte szangát az a kiváncsi naccsága sem, aki a karzatról gyönyörködött a gyűlésben. Fenyegető öklök is látszottak. De Gárdos Mariska tovább festette a rémképeket. Beszéde annyira izgató volt, hogy egy szívbajos konyhamunkásnő a zsúfolt teremben roezerül lett. Volt azonban Gárdos Mariska beszédének egy komoly passzusa is. A dajkákról beszélt, azok gyermekeiről, akik idegenben halttak meg, míg ők a más gyermekét táplálják. A sírokról szólt, az apró sírdombokról és sírkeresztekről a főváros közelében. Itt sokaknak köny gyűlt a szemébe .... .. De Gárdos Mariska csakhamar vidámabb húrokat pengetett. A saturnáliákat emlegette, amely napokon, az ókorban, az urak szolgálták ki a rabszolgákat. — El kéne most is! Tudom Istenem megtanítanám a naccságát cipőt pucolni! — hangzott közbe. Majd azzal az eredeti ötlettel lépett elő, hogy a fegyassz helyeket“ nyilván kell tartani és oda majd nem mennek szolgálni. — De nem ám! • — Hadd fürödjenek a piszokban! — szóltak a legújabb bojkottnak. . Aztán a cselédek további sorsát ecsetelte Gárdos Mariska. — Budapesten a cselédek 70 százaléka nem tud írni, olvasni, — szólt, — fizessenek elő a „Nömuu- teás"Sr*. (Érnnek a lapnak a felelős szerkesztője Gál- Jós Mariska.) * So de végül befejezték a gyűlést. Még egy határozati javaslatot olvastak fel, amely felszólítja a nacscságákat, hogy bánjanak a cselédekkel legalább Úgy, mint a kis kutyáikkal. — Az ám, azok a díványon heverésznek! — Meg sunkát esznek! — hangzott. De a cselédsztrájkot egyelőre nem publikálták. . Ezután mindenki a kijáratok felé tódult. A háztartási női munkások (ez kérem cselédet jelent) felkapták kalapjukat, olyik karmantyúját is és a macskát, amit a nyakában hord, és mentek kifelé. Az elvtársak velük. Egyik az elvtársnőjét kereste. — Mari! — kiáltotta és legalább hatszázan rohantak feléje. Több férfi a Marseillaise!» kezdett. „ .. . Miénk lesz a jövő !“ visszhangzottak a redut tisztes falai. A háztartási munkásnőknek azonban nem a jövő kellett, ők más dalba fogtak. . Aki a babáját igazán szereti! .. — Ideálját, — javította ki néhány elvtársnő, aki ezt a szót a gyűlésen tanulta. A Vigadó kapuja előtt a 32-es babák egy kis csapata gyűlt össze. Ezt a katonai készenlétet nem a tőrparancsnokság rendelte ki. De azért akadt dolga bőven. (L.) Napi hírek. — (Uj királyi tanácsos.) A király Myskovszky Viktor nyugalmazott állami főreáliskolai tanárnak, a hazai régészet és műtörténet terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta. — (Montignoso grófnő.) Drezdai jelentések szerint a szász államminisztérium a Montignoso grófnő ügyében beállott fordulatról nem ad ki hivatalos jelentést. A szász lapok szerint azonban az ügy békés elintézése elvben már megtörtént. A grófnőnek Monica hercegnő kiadatása ellenében megengedik, hogy gyermekeit gyakrabban viszontláthassa. Ez által a szász udvarnak a múlt héten hozott határozata hatályon kivül helyeztetett. A mindkét részt kielégítő megegyezést valószínűleg még a héten jogilag is megkötik. (A tudomány-egyetem Csokonai-ünnepe.) Csokonai-Vitéz Mihálynak, a nagy magyar poétának születése századik évfordulója alkalmából, vasárnap délelőtt gyönyörű ünnepélyt rendezett a budapesti tudományegyetem tanári kara és ifjúsága. Az ünnepély a központi egyetem kupolatermében folyt le, amelyet az ünnepélyre délszaki növényekkel gazdagon ékesítettek. Az ünnepély kezdete előtt jóval szorongásig megtelt a terem díszes, előkelő közönséggel, melynek soraiban ott volt az egyetem egész tanári kara s képviselve volt a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság és számos más irodalmi és művészi egyesület. A debreceni Csokonai-Kör részéről Bakonyi Samu országgyűlési képviselő és ifjabb Komlóssy Arthur jelentek meg, legnagyobb részét a közönségnek szép asszonyok és lányok serege képezte, akik pompás tavaszi tolettjeikben ragyogó képet mutattak. Tíz óra után pár perccel zendített rá Tréler B. hatalmas Csokonai-nyitányára az egyetemi zenekar. A közönség riadó tapsa többször pódiumra szólította Lengyel Dezsőt, az egyetemi zenekar karnagyát. Dr Demkó György, az egyetem rektora, gondolatokban gazdag s tenkölt szellemű megnyitó beszéde impozánsan járult hozzá a közlelkesedés fokozásához. Különösen nagyhatású volt beszédének az a része, melyben Csokonait, mint a XVIII-ik század műveltségének egyik elsőrangú bajnokát állította példányképül az egyetem ifjúsága elé. Ifj. Lányi Ernő szavalta el azután Gulyás Józsefnek pályanyertes költeményét. Ezután Beöthy Zsolt egyetemi tanár a hallgatóság ovációja közt lépett pódiumra s az ifjúsághoz intézett szózat formájában mondotta el emlékbeszédét. Dicsőítette Csokonai idealizmusát, amely nem ad ugyan rögtön kenyeret, de minden esetre rugója a halhatatlanságra praedesztináló cselekedeteknek és alkotásoknak s erőforrása a nemzetek haladásának és boldogulásának. Kívánja, hogy a magyar ifjúság is ily értelemben fogja fel és ápolja Csokonai munkás idealizmusát. Beöthy Zsolt remek beszéde után is. Maróthy Margit, a Magyar színház kitűnő tagja, a magyar diákság legkedveltebb szavalóművésznője, szavalta el Csokonai a „Reményhez“ című szép elégiáját viharos tetszés mellett. Madai Gyula, az irodalmi és rhetorikai szakosztály elnöke „Csokonai és Lillája“ című tanulmányát olvasta fel. Kenedich Kálmán, a Népszínház tagja Lavottának és Csokonainak „A tihanyi eehóhoz“ című örökszép dalát és Lengyel Dezső egyetemi zenekarvezető két sikerült dalát énekelte el ismert szép csengésű hangján. A hálás publikum tüntetően üdvözölte és újráztattta a művészt A Lengyel Dezső két dalának csinos szövegét Baja Mihály és Zsitvay Tibor írta. Kóczé Antal, a magyar művészcigány, briliáns technikával játszott el pár gyönyörű régi magyar nótát. Végül Heinrich Gusztáv prorektor rövid szép beszéddel berekesztette a fényes sikerű ünnepélyt. Az ünnep alkalmából az „Egyetemi Lapok“ e heti száma Csokonai emlékének van szentelve. (Az „Aurora“ felolvasó ülése.) Nagy érdeklődés mellett tartotta meg vasárnap az Aurorakor a Nemzeti Múzeum disztermben felolvasó ülését E ső felolvasó Bodnár Zsigmond volt, aki „Moral és aethetika“ címen értekezett a morálnak a művészi felfogással koronként folytatott küzdelmeiről és az irodalmi evolutiókról. Második felolvasó laksányi József volt, aki néhány hangulatos költeményét olvasta fel. Ezek közül különösen tetszett a Te- ' metés lesz . . . kezdetű és a Te légy a király na című. Kállai Kornéla olvasta fel ezután „Pecskei nótárius vidéken“ című humoros rajzát. Végül Kulcsár Ferenc helyett Taksonyi József olvasta fel „Fűit“ és „Virrasztás“ című költeményeit. —■ (Református papok Amerikában.) úgy látszik, hogy az amerikai magyar ev. ref. egyházak száma mindinkább szaporodik és hogy az amerikai református magyar papok lassanlassan egész gárdává növik ki magukat. Ez persze csak előnyére válik az amerikai református magyarságnak és közvetve Magyarországnak is. A református lelkészek szaporodásával az amerikai hívők nem kerülnek a pánszláv papok körmei közé, ami azt jelenti, hogy magyar hazafias érzelmükön semmi csorba nem esik. Amint most olvassuk, megint egy új lelkészi állást szerveztek és pedig az a phai (New Yersey) egyház területn. Erre a papi állásra a Dunamelléki egyházkerület püspöki hivatala most pályázatot hirdet, jelezve, hogy a kérvényeset e hó 27 ig kell benyújtani. Nem lesz érdektelen ez alkalomból említőt tenni arról hogy az Amerikába kimenő evrefele készek ott az idegenben milyen javadalmazást kapnak. Nos itt az amerikai gyülekezet maga 210 dollár évi fizetést ad. Ehez a Dunamelléki egyházkerület még 450 dollárt csatol, úgy hogy a pap évi készpénzfizetése 690 dollárra rúg, ami a mi pénzünk szerint 2450 korona tesz ki. Mellékjövedelme is van a lelkésznek, ami a stójából és némi perselypénzből ál. Azonkívül megfelelő lakást is ad neki az amerikai egyház. Hog pedig az útiköltség ne az 5 zsebére menjen, hát ilyen címen 800 koronát kap. Mindeből az tűnik ki, hogy ha Amerikában a megélhetési viszonyok olyanok lennének, mint Magyarországban, akkor ez az állás nem túlságosan rosszul volt dotálva. Ha azonban tekintetbe veszszük, hogy ott minden drágább, körülbelül megállapíthatjuk, hogy az alphai református tiszteletes nem fog versenyezni az amerikai milliomosokkal. — (Művészeti zsúr. A magyar nők közművelődési köre vasárnap délután tartotta ez idei ötödik zsúrját, melyet felolvasás és rövid hangverseny előzött meg. A felolvasó Bársony István, a jó eva író volt, ki előbb egy bájos tündérrege, majd egy derűs falusi idill elbeszélésével gyönyörködtette a hallgatóságot. Utána dr Várkonyi Béla fiatal zongoraművész adta elő kitűnő technikával az önmaga szerzett concert allegrot. Végül Bondy Nelly a széphangú dalénekesnő szerzett az egybegyűlteknek kellemes perceket a Sámson és Delila nagy áriájának és a Carmen Habannerájának előadásával. Ezután teához ült az előkelő társaság. A teát a háziasszonyok: Abonyi Gyuláné, dr Farkas Gyuláné, dr Goócs Józsefné, Beer Hilda, dr Kenedi Gézáné és dr Visontai Sománé szeretetremélósága tette különösen ízessé. A „Philanthia“ virágegyesület helyiségei — mert itt tartották a zsúrt — a megjelent úrisszonyok díszes gárdájának és a sok bájos kanyarénak teljesen illő keretet nyújtottak, csak még a hangversenyben közreműködő művésznőnek juttathatott volna a rendezőség — már a stílszerűség kedvéért is — néhány szál virágot. Ott voltak a zsúron többek közt: báró Dániel Ernőié, a páratlan buzgóságú elnöknő, továbbá Gaamb Margit, Zemplényi P. Gyuláné, dr Györy Ilona, Kiss Józsefné és Erzsiké, Szacsvayné Emma, Sághy Gyuláné, Tutsekné Bexhert Lilly, Dávid Margit és még igen számosan. (Magyar fiú orosz fogságban.) Egy Makóról világnak indult és később Sentpétervárra került Kovács Mihály nevű bádogos legény, aki ott Zichy Mihálynak, a cár udvari festőjének protekciójával kapott egy gyárban alkalmazást, a januári véres utcai tumultusok idején, anélkül, hogy külösebb okot adott volna rá, szintén az orosz rendőrség kezére került. Február 22-ig volt a fogházban, míg végre Zichy Mihály, akinek egy levélben pártfogását kérte, kijárta, hogy szabadon bocsátották. Ez annyiból állott, hogy a határig toloncoták és ott szélnek eresztették. Kovács most Németországban tartózkodik. — (Az aradi sikkasztó végrehajtót letartóztatták.) Ortutay Antal aradi végrehajtót, aki több mint kétezer korona hivatalos pénzt elsikkasztott, letartóztatták. — (Bojkuitárt lelket.) Megírtuk, hogy Bákosvármegye legutóbbi közgyűlésén a csabai zavargásból kifolyólag Szeberényi Zs Lajos csabai ág. ev. lek’sz hevesen összetűző Achim András kéviselővel. Emiatt a csabai egyház hívei körében mozgalom indult meg, hogy lelkészüket bojkottéivá semmiféle szertartáshoz meg ne hívják. ”