Pesti Hírlap, 1905. március (27. évfolyam, 61-75. szám)
1905-03-07 / 67. szám
1905. március 7., kedd. PESTI HÍRLAP Kis komédiák. Operabál után. (Két úr a kávéházban beszélget egymással.) Az egyik: Volt az operabálon? A másik: Voltam. Sőt ön nevetni fog . . . Kalandom is volt. Az egyik: Ne mondja. Azaz mondja. A másik: Mondom. Képzelje, egy elegáns fekete dominó karon fogott és azt súgta a fülembe: „Ismerlek !“ Az egyik: További A másik: Ez szöget ütött a fejembe. Honnan ismer ez a fekete dominó ? Az egyik: Megkérdezte tőle? A másik: Képzelheti. De azt nem akarta elárulni. Megmaradt annál, hogy ismer. Az egyik: No és maga mit csinált? A másik: Udvarolni kezdtem neki. Meghódítottam. Az egyik: Könnyen ment? A másik: Könnyen ment és könnyen jött. Mert eljött velem a bálról. • Az egyik: Ah! A másik: Igen. Elmentünk egy előkelő fogadó különszobájába vacsorázni. Ekkor az álarc még rajta volt. Az egyik: És maga úgy vaklába, a bizonytalanba bele, megvacsoráztatta? A másik: Miért ne? Ez épen a kaland. Ez fűszerezi az ilyen vacsorákat a titokzatosság zománcával. Rendeltem tehát egy nagy vacsorát. Az egyik: Hány fogás volt? A másik: Azt hiszi, hogy megszámoltam ? Sok volt, nagyon sok, annyit tudok. A második palack pezsgőnél azt mondtam neki, hogy vesse le az álarcát. Az egyik: És levetette? A másik: Le. És mit gondol, ki volt az álarc alatt? Az egyik: A felesége? A másik: Nem. Az egyik: Az anyósa? - «! A másik: Nem. Az egyik: A szabója? , -f_' A másik :Nem. Az egyik: A szobaleánya? A másik: Az sem. Az egyik: Szóval a szakácsnéja? A másik: Dehogy! Az egyik: Akkor igazán nem tudom. A másik: Mégis, találja ki! Az egyik: A végrehajtó ? A másik: Nem. Az egyik: Igazán nem tudom ... A másik: Ha egy kicsit megerőltetné magát. . . Az egyik: De uram, én már az összes képzelhető és képzelhetőben alakokat elsoroltam, akikre ilyenkor az ember bukkanni szokott. A másik: Mondtam, hogy nevetni fog . . . Igazán nem is sejti,hogy ki volt az álarcos hölgy? Az egyik: Honnan a pokolból sejteném? A másik: Csodálatos, hogy magának semmi fantáziája nincs. Igazán nem tudja? Az egyik (türelmetlenül) : Ugyan kérem ... A másik: Jó, jó. Tehát az ön felesége volt . . . Az egyik (nagyot néz) : Az én feleségem? A másik: Mondtam, hogy nevetni fog . . . Igen, az ön felesége volt! Az egyik: Hallja . . . A másik: Hahaha! Ugye, erre nem volt elkészülve . .. Az egyik: Mit röhög, maga ló? Mi van ezen nevetni való ? Az én feleségem ? . . . Maga gazember! A másik: Hahaha! Az egyik: Nem szégyenli magát? Elcsábítani egy negyvenöt éves asszonyt? Egy családanyát, akinek felnőtt leánya van? . . . A másik: Hahaha! . . . fuldokol a kacagástól.) Az egyik: Nyomorult! Még nevet is?... A másik (alig tud beszélni) : Hogyne nevetnék... amikor csak tréfáltam . . . nem is ... nem is a maga felesége volt . . . Az egyik (megkönnyebbülve): Nem a feleségem? Hát akkor mit szemtelenkedik ? . . . Tudtam, hogy nem a feleségem volt . . . A másik (a kacagástól sírva) : Hát persze, hogy nem . . . Nem a felesége volt, hanem a leánya! Ella. Véres eset a Ferencvárosban. — Piától megszurkált apa, apjától lelőtt fia. — A gyermeki elvetemültségnek prototypusa volt az a jeles ifjú, aki atyja két golyójától találva hétfőn reggel kiszenvedett a Rókusban. Izgága, iszákos, minden gyengéd emberi érzésből kivetkőzött, 35 éves legény volt Darmstädter Ferenc. Valódi díszpéldánya azoknak, akiket a köznép „Kranzstädtler“ elnevezés alatt ismer s akik szakadatlan rettegésben tartják a Ferencváros külső részeibe szorult tisztességes polgárságot, lehetetlenné tevén, hogy arrafelé 10 óra után valaki az utcára bátorkodjék. Ez a teljesen züllött lelkű ember a legkíméletlenebb gonoszkodást vitte véghez tulajdon családjával szemben, mely egyszerű, derék nyárspolgárokhoz illő életet folytatott. Szüntelenül pénzért zaklatta apját, akit a pár évvel ezelőtt bekövetkezett nagy gazdasági depresszió oly erősen sújtott, hogy saját házában házmesterkedni volt kénytelen 60 éves aggastyán létére, hogy így is némi megtakarítást érjen el. A fiú durvasága, kíméletlensége nem ismert határt. A szomszédos apró korcsmák köteteket mesél-) betűének duhajkodlásairól, a ház lakói pedig fékevesztett természetéről. Megfélemlítette környezetét s egyre mellesztette apját, akinek nem egyszer szegezte már sokszor előrántott bicskáját. Pedig családja úgyszólván mindent megtett érte, csakhogy tisztességes ember módjára éljen. Mikor az apa, mint törődött úgy, abbahagyta virágzó fuvaros üzletét, kocsit, lovat kapott. De veleszületett lustasága s a duhaj kompánia csakhamar elúsztatták az apa szerzeményét. Mint amolyan bárdolatlan, durva ember napszámból kezdte tengetni életét, de hazahazajárt, hogy kicsikarjon mindennap annyit, amennyi korcsmázó szenvedélyének fedezésére elég volt. Utóbb apja házába költözött. Ekkor már Flóragyári napszámossá avangeált a dunaparti zsákhordók sorából. Napirenden voltak kisebb-nagyobb botrányai azontúl, élannyira, hogy a Vendel- és Gátutcák környékén nem állott vele szóba tisztességes ember. Vasárnap éjszaka a Gát utcai Csavanek-féle korcsmában tartott kocsis bálon nézett inkább a poharak fenekére. Tisztességes építőmester és fémesztergályos öcseseire gondlolt, akik nem fanyalodnak a füstös korcsmák salak-publikumának mulatságaira. Elkeseredett... Ki tudja hányadszor? Az efféle emberek mindig másokban keresik saját züllésük okát s a köztes testvérei közt levő kontraszt nyomban megadta a primitív gondolkodásmódjába vágó feleletet. . . . Apja az oka az ő sülyedésének. Miért nem viselte jobban gondját? . . . Feldühödve rohant hazafelé. Mindössze 100— 200 lépést kellett csak tennie. Előkapta zsebéből hatalmas bicskáját. Majd megboszulja ő apja gazságát! Valami piszkos rongydarabbal, zsebkendőjével, jól kezéhez erősítette nyelét. Biztos akart lenni dolgáról. Aztán mekikapaszkodott a csengőnek. Csakhamar kibotorkált a 60 éves Darmstädter György, az apa, hogy kaput nyisson garázda fiának. Az berúgta maga előtt s villogó szemmel rontott a tehetetlen öregre. Nyakába, lágyékába mélyedt a penge s csak mellébe is kétszer szúrta tövig. Bődületes kiáltás fakadt az öreg ajkán. Megfogta fia nyakát s lerántotta magával a földre. Dühtől elvakultan szuszogott az embertelen fickó a földön, miközben folyton szurkálta kétségbeesetten jajgató apját. Kirohantak a szomszédok, Darmstädter leánya, két fia, elsőnek Stadler Adolf, akinek a ház pincéjében van szénkereskedése s kicsavarták kezéből a véres bicskát. Stadler a vérvesztéstől támolygó apát bekísérte lakásába s ott leültette egy székre. Ekkor már ott volt a revolvere« sarki rendőr is felvenni a tényállást’. Stadler is visszasietett a vérrel öntözött kapualjba. A bestiális fiú cinikus egykedvűséggel mondta el, hogy bizony régóta begyében volt ez a dolog. De nem sokáig henceghetett aljas cselekedetével. Apja tűnt fel a lépcsőház felől. Rettenetes lelki ’ megerőltetéssel összeszedte megmaradt erejét. Kijött’, ... A szürke félhomályban, melyet a petróleum-lámpás pislákoló fénye hiába igyekezett eloszlatni, hatlövetű revolvert szorongatott görcsösen kezében. Testéből hat helyen is buzogott a vér. Fejevet meggyőződéssel motyogta többször nagy csendesen: — Lelövöm a gazembert! . . . Halotthalványan lépett Stadler s a rendőr közé. Ezek semmi rosszat se sejtve, kérdezgették tovább az elvetemedett fiút s jóformán ügyet se vetettek az egyre vérző apára, akinek fenyegetését el se hitték. Ez meg csendesen odaszólt vadállatias fiának. .. ■ — Megöltél engem, meghalsz te is! S anélkül, hogy valaki észrevette volna, odanyomta fia mellére 7 miliméteres revolverét. Két tompa, alig hallható dörrenés hallatszott gyors egymásutánban. Az elsőnél megroggyant a fiú lába, a másodiknál, mint valami kidöntött fa, bukott végig a köves kapualjban. Csak ennyi jött ki a száján, ez is jóformán káromlás volt: — Jól van hát! Megdöglünk mind a ketten! Az öreg Darmstädter is eszméletét vesztette a nagy vérveszteségtől. A mentők jó sokára, vagy óra múlva érkeztek a Markó- és Sólyom-utca sarkáról, ami bizony nem csodálható, mert a fővárosnak úgyszólván legtávolabb eső részén, a nagy vásártértől pár lépésnyire, annak is a Mester-utca felé eső részén, történt a véres eset. Előbb az apát kötözték s vitték be a Rókusba, utána a fiút, aki eszméletére se tért többé. Úgy halt meg hétfőn reggel 9 óra felé. Az öreg Darmstädter állapota egyformán aggasztó volt az egész hétfői nap folyamán, sőt még hajnali három órakor is életveszélyes volt az állapota. A ferencvárosi „rasszok“ társaságából edig eltűnt az egyik vezérlő alak. Sajnos, van még elég ebből a fajtából ! ______________ Sport. Ping-pong. Magyarország ping-pong bajnokságáért folyt mérkőzések vasárnap este befejezést nyertek. Bajnok Redlich Béla a M. A. és É. C. tagja lett. A Műegyetemi Athletikai és Football Clubnak tagjai különben is igen szép szerepet játszottak, mert az összes díjakat, kivéve a handicap egyik harmadik helyét, megvédték. Az előmérkőzések során a bajnokság legkomolyabb jelöltjének Tolnay József játszott, ki valóban mesteri játékot produkált. A döntőben azonban szívósabb és nyugodtabb ellenfele legyőzte. A rendező Műegyetemi Athletikai és Football Club minden lehetőt elkövetett a siker érdekében. A versenyek részletes eredményei a következő: A bajnoki versenyben Kaufmann Ervin (W. A. C. Bécs) győzött Fáby Ernő (M. A. F. C.) ellen 30:27, 32:29, Redlich Béla (M. A. F. C.) győzött Schneider Károly (B. T. C.) ellen 30:20, 30:24, Schuler Jenő (M. A. F. C.) győzött Gervai Mihály (M. A. C.) ellen 32:30, 29:32, 32:30, Ságody Ervin (M. A. F. C.) győzött gróf Csáky István (M. A. F. C.) ellen 32:29, 27:30, 32:29. Tolnay József (M. A. F. C.) győzött Shires Edward (M. T. K.) ellen 30:21 27:30, 30:26. Weisz Imre (M. A. F. C.) győzött Vajda János (B. E. A. C.) ellen 30:24, 31:32, 30:22. Redlich Béla (M. A. E. C.) győz a bécsi Kaufmann Ervin (M. A. C.) ellen 30:37, 30:24. Ságody, Ervin (M. A. E. C.) győz Schuler Jenő (M. A. E. C.) ellen 30:20, 27:30, 30:28. Weisz Imre (M. A. F. C.) győz Ságody Ervin (M. A. F. C.) ellen 20:30, 30:25, 30:28. Redlich Béla (M. A. F. C.) győz Tolnay József (M. A. F. C.) ellen 30:26, 25:30, 30:25. A döntőben Redlich győz Weisz ellen 30:28, 30:27, 30:26 s így Magyarország bajnokságát Redlich Béla (M. A. F. C.) nyerte meg, második Weisz Imre (M. A. F. C.), a két harmadik Tolnay József (M. A. F. C.) és Ságody Ervin (M. A. F. C.) lett. A lxaudicap-versenyben első lett Redlich Béla (M. A. F. C.), második Lichtmann Győző (M. A. F. C.), a két harmadik Tolnay József (M. A. F. C.) és Shires Edward (M. T. K.) lett. Ezzel három napra terjedő verseny véget ért. A győztesek arany, ezüst és bronz plaketteket nyertek. Vívás: Mészáros győzelme Bécsben. A bécsi elsőosztályú vivők számára rendezett vivómérkőzésen résztvett Mészáros is, ki úgy a kard-, mint a tőrversenyt megnyerte. "