Pesti Hírlap, 1905. március (27. évfolyam, 61-75. szám)

1905-03-07 / 67. szám

1905. március 7., kedd. PESTI HÍRLAP Kis komédiák. Operabál után. (Két úr a kávéházban beszélget egymással.) Az egyik: Volt az operabálon? A másik: Voltam. Sőt ön nevetni fog . . . Ka­landom is volt. Az egyik: Ne mondja. Azaz mondja. A másik: Mondom. Képzelje, egy elegáns fekete dominó karon fogott és azt súgta a fülembe: „Is­merlek !“ Az egyik: További A másik: Ez szöget ütött a fejembe. Honnan is­mer ez a fekete dominó ? Az egyik: Megkérdezte tőle? A másik: Képzelheti. De azt nem akarta elárulni. Megmaradt annál, hogy ismer. Az egyik: No és maga mit csinált? A másik: Udvarolni kezdtem neki. Meghódítot­tam. Az egyik: Könnyen ment? A másik: Könnyen ment és könnyen jött. Mert eljött velem a bálról. • Az egyik: Ah! A másik: Igen. Elmentünk egy előkelő fogadó külön­szobájába vacsorázni. Ekkor az álarc még rajta volt. Az egyik: És maga úgy vaklába, a bizonytalan­ba bele, megvacsoráztatta? A másik: Miért ne? Ez épen a kaland. Ez fű­szerezi az ilyen vacsorákat a titokzatosság zománcá­val. Rendeltem tehát egy nagy vacsorát. Az egyik: Hány fogás volt? A másik: Azt hiszi, hogy megszámoltam ? Sok volt, nagyon sok, annyit tudok. A második palack pezsgőnél azt mondtam neki, hogy vesse le az álarcát. Az egyik: És levetette? A másik: Le. És mit gondol, ki volt az álarc alatt? Az egyik: A felesége? A másik: Nem. Az egyik: Az anyósa? - «! A másik: Nem.­­ Az egyik: A szabója? , -f_' A másik :Nem. Az egyik: A szobaleánya? A másik: Az sem. Az egyik: Szóval a szakácsnéja? A másik: Dehogy! Az egyik: Akkor igazán nem tudom. A másik: Mégis, találja ki! Az egyik: A végrehajtó ? A másik: Nem. Az egyik: Igazán nem tudom ... A másik: Ha egy kicsit megerőltetné magát. . . Az egyik: De uram, én már az­ összes képzelhető és képzelhetőben alakokat elsoroltam, akikre ilyenkor az ember bukkanni szokott. A másik: Mondtam, hogy nevetni fog . . . Iga­zán nem­ is sej­ti,­­hogy ki volt az álarcos hölgy? Az egyik: Honnan a pokolból sejteném? A másik: Csodálatos, hogy magának semmi fan­táziája nincs. Igazán nem tudja? Az egyik (türelmetlenül) : Ugyan kérem ... A másik: Jó, jó. Tehát az ön felesége volt . . . Az egyik (nagyot néz) : Az én feleségem? A másik: Mondtam, hogy nevetni fog . . . Igen, az ön felesége volt! Az egyik: Hallja . . . A másik: Hahaha! Ugy­e, erre nem volt elké­szülve . .. Az egyik: Mit röhög, maga ló? Mi van ezen ne­vetni való ? Az én feleségem ? . . . Maga gazember! A másik: Hahah­a! Az egyik: Nem szégyenli magát? Elcsábítani egy negyvenöt éves asszonyt? Egy családanyát, aki­nek felnőtt leánya van? . . . A másik: Hahah­a! . . . fuldokol a kacagás­tól.) Az egyik: Nyomorult! Még nevet is?... A másik (alig tud beszélni) : Hogyne nevetnék... amikor csak tréfáltam . . . nem is ... nem is a ma­ga felesége volt . . . Az egyik (megkönnyebbülve): Nem a feleségem? Hát akkor mit szemtelenkedik ? . . . Tudtam, hogy nem a feleségem volt . . . A másik (a kacagástól sírva) : Hát persze, hogy nem . . . Nem a felesége volt, hanem a leánya! Ella. Véres eset a Ferencvárosban. — Piától megszurkált apa, apjától lelőtt fia. — A gyermeki elvetemültségnek prototypusa volt az a jeles ifjú, aki atyja két golyójától találva hét­főn reggel kiszenvedett a Rókusban. Izgága, iszákos, minden gyengéd emberi érzés­ből kivetkőzött, 35 éves legény volt Darmstädter Fe­renc. Valódi díszpéldánya azoknak, akiket a köznép „Kranzstädtler“ elnevezés alatt ismer s akik szaka­datlan rettegésben­ tartják a Ferencváros külső ré­szeibe szorult tisztességes polgárságot, lehetetlenné tevén, hogy arrafelé 10 óra után valaki az utcára bátorkodjék. Ez a teljesen züllött lelkű ember a legkímélet­lenebb gonoszkodást vitte véghez tulajdon családjá­val szemben, mely egyszerű, derék nyárspolgárokhoz illő életet folytatott. Szüntelenül pénzért zaklatta apját, akit a pár évvel ezelőtt bekövetkezett nagy gazdasági depresszió oly erősen sújtott, hogy saját házában házmesterkedni volt kénytelen 60 éves ag­gastyán létére, hogy így is némi megtakarítást érjen el. A fiú durvasága, kím­életlensége nem ismert ha­tárt. A szomszédos apró korcsmák köteteket mesél-) betűének duhajkodlásairól, a ház lakói pedig féke­vesztett természetéről. Megfélemlítette környezetét s egyre mellesztette apját, akinek nem egyszer szegez­te már sokszor előrántott bicskáját. Pedig családja úgyszólván mindent megtett érte, csakhogy tisztességes ember módjára éljen. Mi­kor az apa, mint törődött úgy, abbahagyta virágzó fuvaros üzletét, kocsit, lovat kapott. De veleszületett lustasága s a duhaj kompánia csakhamar elúsztatták az apa szerzeményét. Mint amolyan bárdolatlan, dur­va ember napszámból kezdte tengetni életét, de haza­hazajárt, hogy kicsikarjon mindennap annyit, a­mennyi korcsmázó szenvedélyének fedezésére elég volt. Utóbb apja házába költözött. Ekkor már Flóra­­gyári napszámossá avangeált a dunaparti zsákhor­dók sorából. Napirenden voltak kisebb-nagyobb bot­rányai azontúl, élan­nyira, hogy a Vendel- és Gát­utcák környékén nem állott vele szóba tisztességes ember. Vasárnap éjszaka a Gát­ utcai Csavanek-féle korcsmában tartott kocsis­ bálon nézett inkább a po­harak fenekére. Tisztességes építőmester és fémesz­tergályos öcseseire gon­dlolt, akik nem fanyalodnak a füstös korcsmák salak-publikumának mulatságaira. Elkeseredett... Ki tudja hányadszor? Az efféle em­berek mindig másokban keresik saját züllésük okát s a közte­s testvérei közt levő kontraszt nyomban megadta a primitív gondolkodásmódjába vágó fele­letet. . . . Apja az oka az ő sülyedésének. Miért nem viselte jobban gondját? . . . Feldühödve rohant hazafelé. Mindössze 100— 200 lépést kellett csak tennie. Előkapta zsebéből ha­talmas bicskáját. Majd megboszulja ő apja gazságát! Valami piszkos rongydarabbal, zsebkendőjével, jól kezéhez erősítette nyelét. Biztos akart lenni dolgáról. Aztán mekikapaszko­dott a csengőnek. Csakhamar kibotorkált a 60 éves Darmstädter György, az apa, hogy kaput nyisson garázda fiának. Az berúgta maga előtt s villogó szemmel rontott a tehetetlen öregre. Nyakába, lágyékába mélyedt a pen­ge s csak mellébe is kétszer szúrta tövig. Bődületes kiáltás fakadt az öreg ajkán. Megfogta fia nyakát s lerántotta magával a földre. Dühtől elvakultan szu­szogott az embertelen fickó a földön, miközben foly­ton szurkálta kétségbeesetten jajgató apját. Kirohan­tak a szomszédok, Darmstädter leánya, két fia, elsőnek Stadler Adolf, akinek a ház pincéjében van szénke­reskedése s kicsavarták kezéből a véres bicskát. Stadler a vérvesztéstől tám­olygó apát bekísérte lakásába s ott leültette egy székre. Ekkor már ott volt a revolvere« sarki rendőr is felvenni a tényállást’. Stadler is visszasietett a vérrel öntözött kapu­aljba. A bestiális fiú cinikus egykedvűséggel mondta el, hogy bizony régóta begyében volt ez a dolog. De­ nem sokáig henceghetett aljas cselekedetével. Apja tűnt fel a lépcsőház felől. Rettenetes lelki ’ megerőltetéssel összeszedte megmaradt erejét. Kijött’, ... A szürke félhomályban, melyet a petróleum-lám­pás pislákoló fénye hiába igyekezett eloszlatni, hatlö­vetű revolvert szorongatott görcsösen kezében. Tes­­téből hat helyen is buzogott a vér. Fejevet meggyő­ződéssel motyogta többször nagy csendesen: — Lelövöm a gazembert! . . . Halotthalványan lépett Stadler s a rendőr közé. Ezek semmi rosszat se sejtve, kérdezgették tovább az elvetemedett fiút s jóformán ügyet se vetettek az egyre vérző apára, akinek fenyegetését el se hitték. Ez meg csendesen odaszólt vadállatias fiának. .. ■ — Megöltél engem, meghalsz te is!­­­ S anélkül, hogy valaki észrevette volna, oda­nyomta fia mellére 7 miliméteres revolverét. Két tompa, alig hallható dörrenés hallatszott gyors egy­másutánban. Az elsőnél megroggyant a fiú lába, a másodiknál, mint valami kidöntött fa, bukott végig a köves kapualjban. Csak ennyi jött ki a száján, ez is jóformán káromlás volt: — Jól van hát! Megdöglünk mind a ketten!­­ Az öreg Darmstädter is eszméletét vesztette a nagy vérveszteségtől. A mentők jó sokára, vagy óra múlva érkeztek a Markó- és Sólyom-utca sarká­ról, ami bizony nem csodálható, mert a fővárosnak úgyszólván legtávolabb eső részén, a nagy vásártér­től pár lépésnyire, annak is a Mester-utca felé eső ré­szén, történt a véres eset. Előbb az apát kötözték s vitték be a Rókusba, utána a fiút, aki eszméletére se tért többé. Úgy halt meg hétfőn reggel 9 óra felé. Az öreg Darmstädter állapota egyformán aggasztó volt az egész hétfői nap folyamán, sőt még hajnali három órakor is életveszé­lyes volt az állapota.­­ A ferencvárosi „rasszok“ társaságából edig el­tűnt az egyik vezérlő alak. Sajnos, van még elég eb­ből a fajtából ! ______________ Sport. Ping-pong. Magyarország ping-pong bajnokságáért­ folyt mérkőzések vasárnap este befejezést nyertek. Bajnok Redlich Béla a M. A. és É. C. tagja lett. A Műegye­temi Athletikai és Football Clubnak tagjai különben is igen szép szerepet játszottak, mert az összes díja­kat, kivéve a handicap egyik harmadik helyét, meg­­védték. Az előmérkőzések során a bajnokság legkomo­lyabb jelöltjének Tolnay József játszott, ki valóban­ mesteri játékot produkált. A döntőben azonban szí­­vósabb és nyugodtabb ellenfele legyőzte. A rendező Műegyetemi Athletikai és Football Club minden lehetőt elkövetett a siker érdekében. A versenyek részletes eredményei a következő: A bajnoki versenyben Kaufmann Ervin (W. A­. C. Bécs) győzött Fáby Ernő (M. A. F. C.) ellen­ 30:27, 32:29, Redlich Béla (M. A. F. C.) győzött Schneider Károly (B. T. C.) ellen 30:20, 30:24, Schuler Jenő (M. A. F. C.) győzött Gervai Mihály (M. A. C.) ellen 32:30, 29:32, 32:30, Ságody Ervin (M. A. F. C.) győzött gróf Csáky István (M. A. F. C.) ellen 32:29, 27:30, 32:29. Tolnay József (M. A. F. C.) győzött Shires Edward (M. T. K.) ellen 30:21 27:30, 30:26. Weisz Imre (M. A. F. C.) győzött Vaj­da János (B. E. A. C.) ellen 30:24, 31:32, 30:22. Redlich Béla (M. A. E. C.) győz a bécsi Kauf­mann Ervin (M. A. C.) ellen 30:37, 30:24. Ságody, Ervin (M. A. E. C.) győz Schuler Jenő (M. A. E. C.) ellen 30:20, 27:30, 30:28. Weisz Imre (M. A. F. C.) győz Ságody Ervin (M. A. F. C.) ellen 20:30, 30:25, 30:28. Redlich Béla (M. A. F. C.) győz Tol­nay József (M. A. F. C.) ellen 30:26, 25:30, 30:25. A döntőben Redlich győz Weisz ellen 30:28, 30:27, 30:26 s így Magyarország bajnokságát Redlich Béla (M. A. F. C.) nyerte meg, második Weisz Imre (M. A. F. C.), a két harmadik Tolnay József (M. A. F. C.) és Ságody Ervin (M. A. F. C.) lett. A lxaudicap-versenyben első lett Redlich Béla (M. A. F. C.), második Lichtmann Győző (M. A. F. C.), a két harmadik­ Tolnay József (M. A. F. C.) és Shires Edward (M. T. K.) lett. Ezzel három nap­ra terjedő verseny véget ért. A győztesek arany, ezüst és bronz plaketteket nyertek. Vívás: Mészáros győzelme Bécsben. A bécsi elsőosz­­tályú vivők számára rendezett vivómérkőzésen résztvett Mészáros is, ki úgy a kard-, mint a tőr­­versenyt megnyerte.­ ­"

Next