Pesti Hírlap, 1905. május (27. évfolyam, 135-150. szám)
1905-05-16 / 135. szám
1905. május 16., fedi. PESTI HÍRLAP eklatánsabban az bizonyítja a föltevés alaptalanságát, hogy gróf Tisza István miniszterelnök ma elutazott Gesztre. Ő tehát mindenekelőtt a király döntését várja be. Valószínűbb, hogy előbb kap valaki megbízatást homo regius gyanánt, semhogy a Tisza-kormányt felmentenék. Magának a homor régiósnak a fogadására nézve az ellenzéki pártok vezérei között is eltérők a nézetek. Vannak, akik a homo regius küldését alkotmányellenesnek tartják s a mostani viszonyok közt egyúttal célszerűtlennek. Jelenleg tudniillik a képviselőház által megállapított feliratban ki van fejezve a többségi pártok álláspontja, melynek alapján a kibontakozást lehet létesíteni. A homo regius csak kötelezettség nélkül tárgyalhat, ami nem lenne megnyugtató, míg ellenben célszerűbbnek tartanák, ha a király magához rendelné azokat az ellenzéki politikusokat, akikkel a homo regius közvetítésével akar tárgyalni az ellentétek kiegyenlítése érdekében. Mások viszont azt hangoztatják s ezt Justh Gyula, a képviselőház elnöke, ki is jelentette nyíltan, hogy a király megbízottjával tárgyalni kell, vagyis inkább, ami ebből az elnökre tartozik, hogy ily tárgyalásokra időt kell engedni. E szerint a felfogás szerint, a király bizalmas emberével, bárki legyen is az, a koalíció mindenkor tárgyalni fog, a kérdés csak az, hogy ezek a tárgyalások eredményre vezetnek-e. Ha az új homo regius azt kívánja majd, hogy a koalíció tagadja meg a feliratban foglalt politikai programpontokat, akkor tárgyalása sikertelen marad, mert a felirat alapján lehetséges a megegyezés, de minden más alapon ki van zárva. E kérdés felől ma is sokat vitatkoztak az ellenzéki politikusok, akik egyébiránt szintén tájékozatlanok abban, hogy mit terveznek Bécsben. Egyesek már tudni vélik, hoigy épen báró Burián lesz a homo regius, aki azzal a megbízatással jön, hogy az összes ellenzéki pártokkal tárgyaljon, sőt erre nézve engedményeket is hoz magával. Mások viszont úgy vélik, hogy nemcsak a homo regius személyére nézve nem történt megállapodás, de a tárgyi kérdésekben is teljesen változatlan a helyzet, nevezetesen: a király nem enged. Ide kell jegyezni, hogy a kompromisszum tárgyalásokról oly hírek is terjedtek el, mintha már közvetlen kihallgatásokra is nyílnék kilátás és ma emlegették, hogy Kossuth Ferenc meghívást kap a királyhoz, miután a homo regius legelőször Kossuth Ferenccel foig tárgyalni. Ma este Kossuth Ferenc kijelentette, hogy erről a tervről nem tud semmit, de szerinte nem is forog fenn semmiféle olyan körülmény, ami most az ő kihallgatását indokolttá tenné. A válság megoldását hátráltató sajnos körülménynek állapítják meg gróf Andrássy Tivadar halálát és hangoztatják, hogy emiatt még inkább megerősödött gróf Andrássy Gyulának az az elhatározása, hogy a kabinetalakításra még a koalíció programmjával semi vállalkozik. Ebből keletkeztek azután a báró Bánffy Dezső előtérbe helyezésére vonatkozó kombinációk. Politikai körökben a képen beszélnek báró Bánffy Dezsőről, mint aki egyetlen a koalícióban, kire kabinetalakításnál számítani lehet. A szabadelvű pártkörben is, amikor az eddig történtekről beszélnek, így végezik a magyarázatokat: „Tehát most báró Bánffy Dezsőnek kell következnie“. Bécsi lapok írják, hogy báró Bánffynak sokat megbocsátanak az udvarnál, ha most a kibontakozás létesítésére vállalkozik. Egyik bécsi lap azt fejtegeti, hogy az udvar inkább húzódozott gróf Andrássy Gyulától, aki ott elidegenítette a felsőbb köröket maga iránt már annak idején, amidőn báró Bánffy bukásának, szerintük, egyik okozója volt s most, hogy Andrássy amúgy sem vállal szerepet, kísérletet akarnak tenni báró Bánffyval. Ezeket a híreket mi csak regisztráljuk anélkül, hogy bármi támpontot találnánk valóságuknak konstatálására, sőt inkább ezeket is a föltevések közé sorozzuk.A boldogtalan beteget egész életen át gyötri. Apa, anya súlyos aggodalomban volt. Hívták, hordták, esődítették a házhoz az orvosokat. Mit ért az? Végre is a szolgáló megsokalta a sok orvosjárást és patikaszert s előállott azzal, hogy van a Rozália-térren vagy hol egy javasasszony, van annál egy babszem, kőből van a babszem, de nem sóskőből, hanem csodakőből, az a javasasszony a hetvenhetedik öreg anyjától örökölte, úgy őrzi, mint a szemevilágát. Meg kell kérni itt a javasasszonyt, húzogassa végig a kis Jókay Károlyka testén azt a csodakő-babszemet, — akárki meglássa, örökre elmúlik a nyavalyatörés. " Ostobaság, babona, kuruzslás! így gondolkodott Jókay József uram. Mint tudós, komoly férfiú nem is gondolkozhatott másként. De Pulfy Mária úrasszony nem így gondolkodott. — Én se hiszek, benne, de bizony megpróbálom. Annyit csak ér, mint a patikaszer. Meghivatta a vén asszonyt, elhozatta vele csodaszerét, azzal a babszemkővel kenték-fenték a kis gyereket s megszűnt örökre a betegség. A gyerek felnőtt, erős lett, nyolvanöt évet ért vidám egészségben. A kis Lajoska, a harmadik gyerek, születése évében kapta napától, özvegy Pulay Dávidné asszonyomtól, az első hozományt. Látta az úrasszony, hogy leánya boldog, veje szerző, dolgos, igazi jó férj. Hogy segítse előmenetelében, önkényt adott neki 1250 váltó forintot. A következő 1819-ik évben e kis pénzecske már jól fölszaporodott. Az ügyvédség jól jövedelmezett, a közönség bizalmas szeretete nőttönnőtt. Ez évben csupán keresete 2000 forint volt, 6 darab körmöci arany és két darab 2 forintos tallér. Abban az időben kétszáz holdnyi jó földből álló birtok jövedelme. Ez év egyébként is nevezetes év volt. Ekkor már egy kis fényűzésre is tellett a maga számára is, édes kis felesége számára is. Magának egy pár ezüst sarkantyút vett, a feleségének pedig 12 darab evős egy darab levesmerő kanalat ezüstből. Addig bizony csak cínkanállal ettek az urak s fakanállal vagy bádogkanállal a cselédek. De ez mind semmiség. Nagyobb dolog az, hogy ez évben lett városi polgárrá. Rév-Komárom szabad királyi város volt. A régi deák nyelven Libera Regiaque Civitas, ezerféle szabadalommal. Jókay József uram nemies ember volt ugyan, tehát szabadon lakhatott a királyi városban már csak annál fogva is, hogy az a város egyúttal a vármegyének is székvárosa volt; nemesi kúriát vehetett is, de polgári birtokot nem vehetett s polgári jogokat nem gyakorolhatott. ------------ .(Folyt. kov.). A király álláspontja.i! Gróf Tisza István miniszterelnök leg-utóbbi, szombati, kihallgatásáról csak most tudnak megközelítőleg való képet alkotni azok a körök is, akik tájékozódva vannak a válságban mozgató erőknek iránya felől. Legelőször annyit konstatálnak, hogy gróf Tisza miniszterelnök kihallgatása a lehető legrövidebb ideig, a jelentkezéssel és a távozással együtt mindössze tizenöt percig tartott. Ez az idő pedig azzal telt el, hogy Tisza előterjesztéseit és javaslatait megtette. A király az előterjesztésekre semmit sem felelt. Sem a minisztérium fölmentése dolgában, sem a királyi megbízott kijelölése kérdésében nem döntött, sőt még az iránt sem nyilatkozott, hogy mikor szándékozik dönteni. Szóba sem kerülhetett az sem, hogy Tisza mikor jelenjék meg újra kihallgatáson. Körülbelül úgy járt Tisza, mint annak idején, amikor a koalíció első programmját előterjesztette, tudniillik teljes tájékozatlanságban maradt afelől, hogy a királynak mi a nézete. A király fölkelt a helyéről s ezzel a kihallgatásnak vége volt. Minden, amit Tisza ezután a kihallgatás után s a döntés előtt cselekszik, illetőleg cselekednek, a király jóváhagyása nélkül történnék. Tiszára és a kormányra nézve a kötelezettség ez idő szerint az eddigi marad, ugyanis, hogy mint fölmentett, de az ügyek ideiglenes vezetésével megbízott miniszterek, kötelesek a folyó ügyek ellátásáról gondoskodni. Ami a válság ügyében a király álláspontját illeti, ez értesülésünk szerint változatlan. Változatlan a király álláspontja mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy a szövetkezett ellenzék programmját a maga programmjával ellentétesnek tartja. A király a maga álláspontjából nem enged s jelenleg is az a kívánsága, hogy a szövetkezett ellenzék engedjen a programmpontokból, melyeknek különösen a katonai kérdésekre vonatkozó része ellen határozottan tiltakozik s ebben a tekintetben engedmények adásáról a maga részéről hallani sem akar. Mindaz, amit az ellentétek áthidalására vonatkozó tervekről beszélnek, csak egyoldalú óhajtás. Mások tárgyalhatnak felőle, a király nem tárgyal; elve és álláspontja az, hogy minden, engedmény bevégződik a szabadelvű párt kilences bizottságának programmjával, az ebbe foglalt pontok teljesítésébe beleegyezik, többre nem hajlandó. Vonatkozik ez az ezrednyelv kérdésére is. Az ezrednyelv dolgában a magyarság érvényesülésére az engedmény annyi, hogy minden magyarországi ezrednél, ha a magyarul tudó legénység bizonyos százaléka megállapítható, akkor ezrednyelvnek a magyar nyelvet lehet kimondani, abban az esetben is, hogyha az illetők csak magyarul értenek, de különben oláhok, tótok, szerbek, stb. Ez a százalék az eddigi megállapodások szerint húsz százalék. Lehetséges, még kisebb százaléknak a megállapítása, de hogy kivétel nélkül minden Magyarországom levő ezrednek az ezrednyelve magyar legyen, abba nem egyezik bele. A gazdasági kérdésekben is az az álláspont maradt, hogy a független intézkedés joga a parlamentet és kormányt illeti az 1867-iki kiegyezés alapján, de a kormánynak kötelességéül kell vállalnia, hogy békés megoldást létesít és Ausztria érdekeit a szövetség és a nagyhatalmi állás szempontjából is egyenlő figyelemben részesíti. Ami azt illeti, hogy a király a szövetkezett ellenzéket bízza meg a kabinetalakítással, e kérdésben is lényeges akadályok vannak. Itt azonban már csupán következtetésekre lehet támaszkodni. A király bizalmatlan a szövetkezett ellenzék iránt a benne helyet foglaló nagy negyvennyolcas párt miatt. Az uralkodó azt a felfogást vallja, hogy Magyarországot a hatvanhetes alapon kell kormányozni és nem bízik abban, hogy a szövetkezett ellenzékkel ez a kormányzás lehetséges lesz. A felirat szerint a __________________________3___ V Kétezer év múlva. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. —, Személyek: Éva, fiatal özvegyi. Péter, a komornája. Színhely: Éva szalonja. Idő: kétezer év múlva, a föld kihűltével.Szibaktikus kényelemmel berendezett szalon. Nagy művészettel konstruált bútorok, félig a modern művészet tetőpontját elért ízlésben, félig a legnagyobb visszaeséssel a legkezdetlegesebb, primitív tolkolásban. Egy antik, a XX-ik századból való szekrényben mindenféle furcsaságok: egy darab kőszén, egy krumpli, egy napernyő, Fedák Sárinak az arcképe „János vitézből“, egy kitömött kutya, Makkai Zsigmond miniszterelnöknek olajba festett képe az 1905—1906-ik évből s ugyanez évek valamelyikéiből: a Deák Ferenc szobrának miniatűr öntése, amikor egy nap tiltakozva felállott karosszékéből a bölcs s ettől fogva állva maradt, stb.) Éva (egy roppant apparátussal melegítő kályha mellett ül és tea-kivonatot iszik. Vastag bársonyból és állatbőrből készült pongyola van rajta.) Péter (félig eszkimó-öltözetben a kályha előtt ül a földön és szomorúan nézi az izzóvörös mechanikai lángokat.) Éva (sóhajt): Oh, Péter, milyen szép lehetett az élet akkor, amikor a földet még melegítette a nap! Péter (elkeseredetten): Bizony! Amikor még dohány és bor termett a földön s minden