Pesti Hírlap, 1905. május (27. évfolyam, 135-150. szám)

1905-05-16 / 135. szám

1905. május 16., fedi. PESTI HÍRLAP eklatánsabban az bizonyítja a föltevés alapta­lanságát, hogy gróf Tisza István miniszterel­nök ma elutazott Gesztre. Ő tehát mindenek­előtt a király döntését várja be. Valószínűbb, hogy előbb kap valaki meg­bízatást homo regius gyanánt, semhogy a Tisza-kormányt felmentenék. Magának a ho­mor régiósnak a fogadására nézve az ellenzéki pártok vezérei között is eltérők a nézetek. Vannak, akik a homo regius küldését alkot­mányellenesnek tartják s a mostani viszonyok közt egyúttal célszerűtlennek. Jelenleg tudni­illik a képviselőház által megállapított felirat­ban ki van fejezve a többségi párto­k álláspont­ja, melynek alapján a kibontakozást lehet lé­tesíteni. A homo regius csak kötelezettség nél­kül tárgyalhat, ami nem lenne megnyugtató, míg ellen­ben célszerűbbnek tartanák, ha a ki­rály magához rendelné azokat az ellenzéki po­litikusokat, akikkel a homo regius közvetítésé­vel akar tárgyalni az ellentétek kiegyenlítése érdekében. Mások viszont azt hangoztatják s ezt Justh Gyula, a képviselőház elnöke, ki is jelentette nyíltan, hogy a király megbízottjával tárgyalni kell, vagyis inkább, ami ebből az el­nökre tartozik, hogy ily tárgyalásokra időt kell engedni. E szerint a felfogás szerint, a király bizalmas emberével, bárki legyen is az, a koa­líció mindenkor tárgyalni fog, a kérdés csa­k az, hogy ezek a tárgyalások eredményre ve­zetnek-e. Ha az új homo regius azt kívánja majd, hogy a koalíció tagadja meg a feliratban foglalt politikai programpontokat, akkor tár­gyalása sikertelen marad, mert a felirat alap­ján lehetséges a megegyezés, de minden más alapon ki­ van zárva. E kérdés felől ma is sokat vitatkoztak az ellenzéki politikusok, akik egyéb­iránt szintén tájékozatlanok abban, hogy mit terveznek Bécsben. Egyesek már tudni vélik, hoigy épen báró Burián lesz a homo regius, a­ki azzal a megbízatással jön, hogy az összes el­lenzéki pártokkal tárgyaljon, sőt erre nézve engedményeket is hoz magával. Mások viszont úgy vélik, hogy nemcsak a homo regius sze­mélyére nézve nem történt megállapodás, de a tárgyi kérdésekben is teljesen változatlan a helyzet, nevezetesen: a király nem enged. Ide kell jegyezni, hogy a kompromisszum tárgyalásokról oly hírek is terjedtek el, mintha már közvetlen kihallgatásokra is nyílnék ki­látás és ma emlegették, hogy Kossuth Ferenc meghívást kap a királyhoz, miután a homo regius legelőször Kossuth Ferenccel foig tár­gyalni. Ma este Kossuth Ferenc kijelentette, hogy erről a tervről nem tud semmit, de sze­rinte nem is forog fenn semmiféle olyan kö­rülmény, ami most az ő kihallgatását indo­­­­kolttá tenné. A válság megoldását hátráltató sajnos körülménynek állapítják meg gróf Andrássy Tivadar halálát és hangoztatják, hogy emiatt még inkább megerősödött gróf Andrássy Gyu­lának az az elhatározása, hogy a kabinetalakí­­tásra még a koalíció programmjával semi vál­lalkozik. Ebből keletkeztek azután a báró Bánffy Dezső előtérbe helyezésére vonatkozó kombiná­ciók. Politikai körökben a képen beszélnek báró Bánffy Dezsőről, mint aki egyetlen a koalíció­ban, kire ka­binetalakításnál számítani lehet. A szabadelvű pártkörben is, amikor az eddig tör­téntekről beszélnek, így végezik a magyarázato­kat: „Tehát most báró Bánffy Dezsőnek kell következnie“. Bécsi lapok írják, hogy báró Bánffynak sokat megbocsátanak az udvarnál, ha most a kibontakozás létesítésére vállalkozik. Egyik bécsi lap azt fejtegeti, hogy az udvar inkább húzódozott gróf Andrássy Gyulától, aki ott elidegenítette a felsőbb köröket maga iránt már annak idején, amidőn báró Bánffy buká­sának, szerintük, egyik okozója volt s most, hogy Andrássy amúgy sem vállal szerepet, kí­sérletet akarnak tenni báró Bánffyval. Eze­ket a híreket mi csak regisztráljuk anélkül, hogy bármi támpontot találnánk valóságuknak kon­­statálására, sőt inkább ezeket is a föltevések közé sorozzuk.A boldogtalan beteget egész életen át gyötri. Apa, anya súlyos aggodalomban volt. Hívták, hord­ták, esődítették a házhoz az orvosokat. Mit ért az? Végre is a szolgáló megsokalta a sok or­vosjárást és patikaszert s előállott azzal, hogy van a Rozália-térren vagy hol egy javasasszony, van annál egy babszem, kőből van a babszem, de nem sóskőből, hanem csodakőből, az a javas­­asszony a hetvenhetedik öreg anyjától örökölte, úgy őrzi, mint a szemevilágát. Meg kell kérni itt a javasasszonyt, húzogassa végig a kis Jó­kay Károlyka testén azt a csodakő-babszemet, — akárki meglássa, örökre elmúlik a nyavalya­törés. " Ostobaság, babona, kuruzslás! így gondolkodott Jókay József uram. Mint tudós, komoly­ férfiú nem is gondolkozha­tott másként. De Pulfy Mária úrasszony nem így gon­dolkodott. — Én se hiszek, benne, de bizony meg­próbálom. Annyit csak ér, mint a patikaszer. Meghivatta a vén asszonyt, elhozatta vele csodaszerét, azzal a babszemkővel kenték-fenték a kis gyereket s megszűnt örökre a betegség. A gyerek felnőtt, erős lett, nyolvanöt évet ért vidám egészségben. A kis Lajoska, a harmadik gyerek, szüle­tése évében kapta napától, özvegy Pulay Dá­vidné asszonyomtól, az első hozományt. Látta az úrasszony, hogy leánya boldog, veje szerző, dolgos, igazi jó férj. Hogy segítse előmenetelé­ben, önkényt adott neki 1250 váltó forintot. A következő 1819-ik évben e kis pénzecske már jól fölszaporodott. Az ügyvédség jól jöve­delmezett, a közönség bizalma­s szeretete nőttön­­nőtt. Ez évben csupán keresete 2000 forint volt, 6 darab körmöci arany és két darab 2 forintos tallér. Abban az időben kétszáz holdnyi jó föld­ből álló birtok jövedelme. Ez év egyébként is nevezetes év volt. Ek­kor már egy kis fényűzésre is tellett a maga számára is, édes kis felesége számára is. Magá­nak egy pár ezüst sarkantyút vett, a feleségé­nek pedig 12 darab evő­­s egy darab levesmerő kanalat ezüstből. Addig bizony csak cínkanál­­lal ettek az urak s fakanállal vagy bádogkanál­lal a cselédek. De ez mind semmiség. Nagyobb dolog az, hogy ez évben lett városi polgárrá. Rév-Komárom szabad királyi város volt. A régi deák­ nyelven Libera Regiaque Civitas, ezerféle szabadalommal. Jókay József uram nemies ember volt ugyan, tehát szabadon lak­hatott a királyi városban már csak annál fogva is, hogy az a város egyúttal a vármegyének is székvárosa volt; nemesi kúriát vehetett is, de polgári birtokot nem vehetett s polgári jogokat nem gyakorolhatott. ------------ .(Folyt. kov.). A király álláspontja.­i! Gróf Tisza István miniszterelnök leg-­­­utóbbi, szombati, kihallgatásáról csak most­­ tudnak megközelítőleg való képet alkotni azok a körök is, akik tájékozódva vannak a válságban mozgató erőknek iránya felől. Legelőször annyit konstatálnak, hogy gróf Tisza miniszterelnök kihallgatása a lehető legrövidebb ideig, a jelentkezéssel és a távozás­sal együtt mindössze tizenöt percig tartott. Ez az idő pedig azzal telt el, hogy Tisza előterjesz­téseit és javaslatait megtette. A király az elő­terjesztésekre semmit sem felelt. Sem a mi­nisztérium fölmentése dolgában, sem a királyi megbízott kijelölése kérdésében nem döntött, sőt még az iránt sem nyilatkozott, hogy mikor szándékozik dönteni. Szóba se­m kerülhetett az sem, hogy Tisza mikor jelenjék meg újra kihall­gatáson. Körülbelül úgy járt Tisza, mint annak idején, amikor a koalíció első programmját elő­terjesztette, tudniillik teljes tájékozatlanságban maradt afelől, hogy a királynak mi a nézete. A király fölkelt a helyéről s ezzel a kihallgatásnak vége volt. Minden, amit Tisza ezután a kihall­gatás után s a döntés előtt cselekszik, illető­leg cselekednek, a király jóváhagyása nélkül történnék. Tiszára és a kormányra nézve a kö­telezettség ez idő szerint az eddigi marad, ugyanis, hogy mint fölmentett, de az ügyek ideiglenes vezetésével megbízott miniszterek, kö­telesek a folyó ügyek ellátásáról gondoskodni. Ami a válság ügyében a király álláspont­ját illeti, ez értesülésünk szerint változatlan. Változatlan a király álláspontja mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy a szövetkezett ellen­zék programmját a maga programmjával ellen­tétesnek tartja. A király a maga álláspontjából nem enged s jelenleg is az a kívánsága, hogy a szövetkezett ellenzék engedjen a programm­­pontokból, melyeknek különösen a katonai kér­désekre vonatkozó része ellen határozottan til­takozik s ebben a tekintetben engedmények adásáról a maga részéről hallani sem akar. Mindaz, amit az ellentétek áthidalására vonat­kozó tervekről beszélnek, csak egyoldalú óhaj­tás. Mások tárgyalhatnak felőle, a király nem tárgyal; elve és álláspontja az, hogy minden, engedmény bevégződik a szabadelvű párt kilen­ces bizottságának programmjával, az ebbe fog­lalt pontok teljesítésébe beleegyezik, többre nem hajlandó. Vonatkozik ez az ezrednyelv kérdésére is. Az ezrednyelv dolgában a magyarság érvé­nyesülésére az engedmény annyi, hogy minden magyarországi ezrednél, ha a magyarul tudó legénység bizonyos százaléka megállapítható, ak­kor ezrednyelvnek a magyar nyelvet lehet ki­mondani, abban az esetben is, hogyha az illetők­ csak magyarul értenek, de különben oláhok, tó­tok, szerbek, stb. Ez a százalék az eddigi meg­állapodások szerint húsz százalék. Lehetséges, még kisebb százaléknak a megállapítása, de hogy kivétel nélkül minden Magyarországom levő ezrednek az ezrednyelve magyar legyen, ab­ba nem egyezik bele. A gazdasági kérdésekben is az az álláspont maradt, hogy a független in­tézkedés joga a parlamentet és kormányt illeti az 1867-iki kiegyezés alapján, de a kormány­­nak kötelességéül ke­ll vállalnia, hogy békés megoldást létesít és Ausztria érdekeit a szövet­ség és a nagyhatalmi állás szempontjából is egyenlő figyelemben részesíti.­­ Ami azt illeti, hogy a király a szövetke­zett ellenzéket bízza meg a kabinetalakítással, e kérdésben is lényeges akadályok vannak. Itt azonban már csupán következtetésekre lehet támaszkodni. A király bizalmatlan a szövetke­zett ellenzék iránt a benne helyet foglaló nagy negyvennyolcas párt­ miatt. Az uralkodó azt a felfogást vallja, hogy Magyar­országot a hatvan­­hetes alapon kell kormányozni és nem bízik abban, hogy a szövetkezett ellenzékkel ez a kor­mányzás lehetséges lesz. A felirat szerint a __________________________3___ V Kétezer év múlva. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. —­­, Személyek: Éva, fiatal özvegyi. Péter, a kom­ornája. Színhely: Éva szalonja. Idő: kétezer év múlva, a föld kihűltével.­­Szibak­tikus kényelemmel berende­zett szalon. Nagy művészettel konstruált búto­rok, félig a modern művészet tetőpontját elért ízlésben, félig a legnagyobb visszaeséssel a leg­kezdetlegesebb, primitív tolkolásban. Egy an­tik, a XX-ik századból való szekrényben min­denféle furcsaságok: egy darab kőszén, egy krumpli, egy napernyő, Fedák Sárinak az arc­képe „János vitézből“, egy kitömött kutya, Mak­kai Zsigmond miniszterelnöknek olajba festett képe az 1905—1906-ik évből s ugyanez évek valamelyikéiből: a Deák Ferenc szobrának mi­niatűr öntése, amikor egy nap tiltakozva fel­állott karosszékéből a bölcs s ettől fogva állva maradt, stb.) Éva (egy roppant apparátussal melegítő kályha mellett ül és tea-kivonatot iszik. Vastag bársonyból és állatbőrből készült pongyola van rajta.) Péter (félig eszkimó-öltözetben a kályha előtt ül a földön és szomorúan nézi az izzóvö­­rös mechanikai lángokat.) Éva (sóhajt): Oh, Péter, milyen szép lehe­tett az élet akkor, amikor a földet még melegí­tette a nap! Péter (elkeseredetten): Bizony! Amikor­ még dohány és bor termett a földön s minden

Next