Pesti Hírlap, 1906. január (28. évfolyam, 16-30. szám)

1906-01-17 / 16. szám

1905. január 17., szerda. PESTI HÍRLAP tutizmus uralma, mert nem lesz semmi akadá­lya. A közigazgatást letöri erőszakkal a tör­vénytelen kormány; az ügyészi kar máris az övé; csak a bíróságokat kell rendeletekre szok­tatni. És előttem úgy tűnik fel, mintha ebbe az irányba fejlesztenék a bírói kart. Tessék szét­nézni, kik kerülnek a bíróságok élére? A ta­nácsjegyzői, az ügyészi állásokban, simuléko­­nyaknak mutatkozó egyének. A pávatollasak! Fő manapság, hogy a magyar származás lehe­tőleg kerültessék. Ha szász, ha tót, ha román valaki, az nagy előny. Az ily tulajdonságú egyének 5—6 évi albíráskodás után, járásbi­­rák, ügyészek lesznek; száz meg száz érdeme­sebb, idősebb, de szerencsétlenségükre magyar al­bírákat megelőzve. Járási székhelyeken pe­dig nagy dolog ám — darabant szempontból­­— ha mindenre kész és alkalmas hivatalfő­nök van. Na hát uram Isten! Aztán az ilyen birói kar hogyan érzi át a magyar nemzet igazsá­gát!? Hogyan védi meg mindenfelől megtáma­dott alkotmányunkat? Hiszen a birói kar ma­­gya­r tagjairól is azt olvastam egy lapban, hogy nem sok közjogi érzékük van. Hát akkor a szász, tót, román nemzetiségűtől hogyan vár­hatjuk, hogy a magyar közjog millió szálait ismerje s azokat el ne felejtse. Tekintetes szerkesztő úr! A birói karban élek én is, ismerem a bírák vágyait s gondolko­zását. Hét bíróságnál szolgáltam az ország kü­lönböző helyein, de tiszta lelkiismerettel mond­hatom, hogy a bírói karban is első az anyagi dulakodás. Az előmenetelért sok mindent felál­doznak, sokat­­­nyelnek, és sokszor m­eggör­­nyednek az egy fokkal magasabb állású előtt. Az ekként megh­unyászkodó ember, mint bíró sem sokat ér. Bizony én kétlem, hogy az ilyen bírói kar — tisztelet a kivételeknek — a hata­lommal szemben is megállja a sarat. Ha még lesz alkotmányunk, szabad füg­getlen nemzetünk, nem ajánlhatok sürgősebb teendőt alkotmányos kormányunknak, mint, hogy szervezze u.jra, — igazán függetlenné a magyar birói kart. Egy biró. A válság. Báró Fejérváry Bécsben. Báró Fejérváry Géza miniszterelnök ma Vörös László kereskedelemügyi miniszter, báró Feil­ikseh Artur földmivelésügyi miniszter és báró Skerlecz Iván miniszteri titkár társasá­gában Bécsbe utazott. A mai utazás céljául a kereskedelmi szer­ződési tárgyalások voltak megjelölve, különö­sen a szerb-bolgár vám­unió konfliktusa miatt, de a miniszterelnök utazása az általános po­litikai helyzettel, különösen pedig a békeakció­val is, összefüggésben van. A miniszterelnök ma csakis a kereskedelmi tárgyalásokon vett részt és csak holnap jelenik meg a király előtt. Mindamellett úgy bécsi, mint budapesti poli­tikai körökben már ma sokat foglalkoztak a mi­niszterelnök holnap teendő előterjesztéseivel. Az elterjedt hírek szerint a békeakcióra vonatkozó állapot semmit sem változott. Az eddig fölmerült tervek mind meghiúsultak. A király csakis a báró Fejérváryék­ előterjeszté­seit veszi figyelembe. Ezzel kapcsolatosan a kö­vetkező információk szolgálnak Útmutatásul: 1. Az uralkodó tudomásul véve azt, hogy Magyarországon békés megegyezésre hajlandó­ság mutatkozik, megbízta a Fejérváry-kor­­mányt, hogy a kompromi­ssum tárgyalások­t előkészítse. 2. Szó volt arról, hogy a király újabban ismét meghívja az ellenzék vezérférfiait, azon­ban erre az uralkodó nem hajlandó, hanem báró Fejérváry Gézát, úgy mint annak idején július elsejére, most is megbízza, hogy a legrö­videbb idő alatt lépjen érintkezésbe az ellenzék vezetőivel és tudassa velük az ő feltételeit. 3. Ha a megegyezés e hó végéig nem lé­tesül, akkor az uralkodó a további teendőkre tesz intézkedéseket. Sokat beszélnek újabban József főherceg megbízatásáról, különösen arról, hogy a fő­hercegnek a király „nádori“ megbízatással fog különböző intézkedésekre felhatalmazást adni. A Nemzeti Kaszinóban erre vonatkozó­lag azt mondják, hogy a megbízatással a fő­hercegnek tulajdonképen a­­helytartó“ see-­­ reve jut, csak arra számítanak, hogy egy nép­szerű főherceg ebben a szerepben más fogad­tatásra talál, mint aminőre egy, idegen számít­hatna. Bécsi tudósításaink itt következnek: Bécs, jan. 16. (Saját tudósítónktól.) Báró Fejérváry Géza magyar miniszterelnök, aki ma délben egy órakor ide érkezett, meg­érkezése után azonnal a magyar szakminisz­terekkel értekezett, kik a vám­unió kérdésében a külügyminisztériumban kitűzött értekezletre már előbb ide érkeztek. Négy óra után a ma­gyar miniszterek a külügyminisztériumba mentek, hol a konferencia azonnal megkezdő­dött. Fejérváryt a király holnap mindenesetre kihallgatáson fogadja. Mint a miniszterelnök környezetéből közült, Fejérváry erős rheum­a­­tikus fájdalmai dacára se akart lemondani utazásáról, mert ezúttal nagyon fontos elhatá­rozásokról van szó. Fejérváry eddig még nem kapott meghívást a királyhoz, hanem ezt hol­nap délutánra várják. A holnapi kihallgatá­son Fejérváry a királynak nagyon is megcsap­pant békekilátásokról fog jelentést tenni. A koalíció nem hajlandó követeléseitől elállani, másrészt azonban álláspontjához, különösen a katonai kérdésekben a korona is ragaszkodik, úgy hogy ennél fogva magától előáll a kon­fliktus. Bécs, jan. 16. (Magyar Távirati Iroda.) Gróf Goluchowski külügyminiszter elnöklete alatt ma délután közös miniszteri értekezlet volt, amelyen a magyar kormány részéről báró Fejérváry miniszterelnök, Vörös kereskedelmi miniszter, Feilitzsch földmivelésügyi minisz­ter és Popovics pénzügyminiszteri államtit­kár,­­ az osztrák kormány részéről báró Gautsch miniszterelnök, gróf Rhylandt-Aksidt belügyminiszter, gróf Baquoy földmivelésügyi miniszter, Koser pénzügyminiszter és gróf Auersperg, a kereskedelmi minisztérium ve­zetője, vettek részt. A konferencia a Szerbiával és Bulgáriával való kereskedelmi szerződési tárgyalások ügyében hozta meg a helyzetből ki­folyó határozatokat és a belgrádi és szófiai cs. és kir. képviseleteknek haladéktalanul megkül­dik a szükséges utasításokat. Ez alkalommnál konstatálták, hogy a közös külügyminisztérium s az osztrák vagy magyar kormány között ez ügy­ben a f­vl­fogás és állásfoglalás tekintetében sem ezelőtt eg­y pillanatig sem volt, sem most nincs differencia. Ezáltal teljes cáfolatot nyernek azok a közlemények, melyek egyes lapokban, különösen a Neue Freie Presse 16-iki esti szá­mában megjelentek. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből: A közös miniszteri tanácskozás délután 4 órá­tól este­­6­1 óráig tartott. A tanácskozás után báró Fejérváry Géza miniszterelnök a magyar minisztériumban lovag Pitreich közös hadügy­miniszternek fél órányi látogatását fogadta. A magyar szakminiszterek holnap reggel vissza­térnek Budapestre, báró Fejérváry Géza mi­niszterelnök ellenben még a holnapi napot is Bécsben tölti és a holnapi délelőtt folyamán előreláthatólag magánkihallgatáson jelen meg a király előtt, zárba való beutalása iránt intézkedhessék. Ely­­formán a közeli napokban a kormány bizalmi közegei részéről kezdetét veszi az az akció, amelytől a most jelentékenyen megcsappant ál­lami bevételek rohamos emelkedését reméli a kormány. Hír szerint e tervbe vág az ügyész­ségek utasítása is arra nézve, hogy a beszedett adók beszolgáltatásától vonakodók ellen hala­déktalanul tegyék folyamatba a bűnvádi el­járást. Mindezt most beszéli meg Kristóffy fel­citált főispánjaival és az első pár kísérlet si­kere vagy kudarca fogja eldönteni ezen eszköz igénybevételének forszírozását, vagy az attól való elállást. A főispánok, Kristóffy József belügyminiszter úgy az általa kinevezett, mint az állásuktól még ez ideig föl nem mentett főispánokat e hét utolsó napjaira magához rendelte, hogy utasításokkal lássa el őket, különösen azon ellenőrzési és fel­ügyeleti jog mikénti gyakorlása tekintetében, melylyel a törvény a főispánokat a helyi, úgy állami, mint autonóm pénzügyi hatóságok és közegek fölött felruházza. A kormánynak ugyanis elhatározott szándéka arra irányul, hogy főispánjai útján a municipiumokat az ön­ként befizetett adók beszolgáltatására és a kor­mánynak rendelkezésre bocsátására kénysze­­rítse. Ebbéli törekvésének első megnyilvánulása a székesfővárossal szemben tanúsított magatar­­tása, amelyhez hasonló intézkedéseket más vá­rosokkal és törvényhatóságokkal szemben is megtenni el van tökélve. Az ennek útjában álló nehézségek elhárítására kíván direktívát adni a kormány főispánjainak, akiknek helyzetét sú­lyosítja az a rideg visszautasítás, amelylyel kü­lönösen a közigazgatási bizottságok részéről is találkoznak. Politikai körökben elterjedt Mi­szerint a kormány főispánjait rendkívüli, ki­vételes hatalommal fogja felruházni, hogy az­­ önkéntesen befizetett adóknak az államkincs­ A konfliktus. A Neue freie Presse írja esti lapjában, hogy a monarchia részéről szerb kérdésben erélyes fel­lépés szükségeltetik A parlamenteket ez idő szerint válságok bénítják és gyengítik. Sohasem mutatkozott oly világosan a parlamenti rendszer szükségessége, mint ebben a pillanatban. N­a a parlamentek Auszt­riában és Magyarországon munkaképesek lennének, ak­kor megtudnák a miniszterek, hogy egy tisztán ke­reskedelempolitikai kérdésnek érthetetlen gyöngeség miatt nem szabad a prestige gyöngítésévé fajulnia. A­mikor a parlamentek válságában be fog következni a nagy leszámolás, amelynek egykor be kell következnie, ez a tétel nem merül majd feledésbe. A miniszterta­nács eredményét a politikai körök nem minden ag­godalom nélkül várják. Ki fog derülni, hogy a mor­­archia legnagyobb gyengéi nem épen azok a minisz­terek-e, akik még egy Szerbiával való vámpolitikai konfliktust sem tudnak végigküzdeni a tekintély csorbítása nélkül. Ugyanezen lap jelentése szerint a magyar mi­niszterek a legnagyobb fokú csodálkozás benyomásai alatt utaztak Bécsbe. A magyar kormány ugyanis úgy értesült, hogy a bécsi külügyi hivatalban, Buda­­pesten ismeretlen okból, bizonyos ingadozás mutat­kozik Szerbia irányában. A legutolsó közös minisz­tertanács alatt úgy Ausztria és Magyarország, mint a miniszterelnökök és resortminiszterek egy vélemé­nyen voltak arra nézve, hogy szükség esetén Szerbia ellen a legerélyesebb szigor alkalmazandó. A közös külügyminisztérium már akkor is bizonyos tartóz­kodást tanúsított, amely azonban gyakorlatilag nem jutott­­kifejezésre a határozatokban. Hogy az utóbbi fejlemények hatása alatt miért, hogyan foglalhat Goluchowski állást az enyhébb elbánás mellett és mi­ért teszi ezt, teljesen érthetetlen. Hírlik továbbá, hogy az utóbbi napokban az osztrák kormány inkább a külügyminisztérium felfogása felé hajlik, úgy, hogy a magyar miniszterek Bécsben változott helyze­tet találnak. A magyar miniszterek ebben a pillanat­ban maguk sem tudják, hogy mily magatartást tanú­­sítanak, miután az ingadozás okait ez idő szerint még nem ismerik pontosan. Félős, hogy egy nagy fiaskó fenyeget, ha idejekorán nem hárítják el kellő erély­­lyel.­ ­ Lukács közbenjárásának befejezése. Wekerle Sándor tegnapi megbeszélései a koalíció vezető férfiúival, egy pillanatnyi kibon­takozás létesítését illetőleg, nem vezettek ered­ményre; felmerül a kérdés, hogy folytatódni fog-e Lukács László volt pénzügyminiszternek a végleges megoldásra irányuló akciója. Egyik munkatársunknak alkalma volt ő excellenciá­­jával erős beszélgetést folytatni, és Lukács arra a kérdésre, hogy mit tud a Wekerle-féle tárgya­lásokról, a következő feleletet adta: „Én ezekről a tárgyalásokról nem tudok sokat, mert misz­­sziómat abban a pillanatban, amikor sikerült a Bécs és a koalíció között hosszú idő óta elsza­kított fonalat újra fölvenni, körü­lbelül befeje­zettnek tekintettem. Most már a koalíció dolga arra ügyelni, hogy ez a fonal, egyetlen, amely a válság megoldásához vezethet, ne szakadjon el ismét.“ Amint Lukács nyilatkozatából kitűnik, ő az általa megkezdett béekakció folytatását a koalíciótól várja. Újabb megsemmisítés. Kristóffy József belügyminiszter a mai napon másodszor is megsemmisítette Krassószörény várme­gye közgyűlési határozatának a kormányrendeletek

Next