Pesti Hírlap, 1906. február (28. évfolyam, 46-59. szám)
1906-02-16 / 46. szám
1906. február 16., péntek. PESTI HÍRLAP 3 A további intézkedések sorra következnek. E hó 19-én, hétfőn délelőtt az ülés megkezdése előtt Justh Gyula képviselőházi elnök még egy miniszterelnöki levelet kap, melyhez mellékelve lesz egy másik királyi kézirat, ami arról szólt, hogy a király az országgyűlést feloszlatja. , Ugyancsak az ülés előtt, esetleg már egy nappal korábban a király által a feloszlatás végrehajtásával megbízott katonai parancsnok, mint királyi biztos magához hivatja Justh Gyulát, a képviselőház elnökét és gróf Csáky Albint, afőrendiház elnökét és közli velük a maga felhatalmazását, felmutatja nekik megbízó levelét. [A királyi megbízott Nyíri Sándor honvédkerületi parancsnok tudatni fogja, hogy a király akaratából a törvényhozás feloszlásának nyomban a kézirat kihirdetése után meg kell történnie s amennyiben a törvényhozók vonakodnának engedelmeskedni, a parancsnoknak kötelességévé tétetett hogy az országgyűlést fegyveres erő igénybevételével oszlassa fel. A királyi megbízottnak tájékozódást kell kapnia, hogy vajon az elnök a maga hatáskörében érvényt tud-e szerezni a király akaratának, vagy nem. Ha az elnök biztosítékot nyújt arra, hogy a feloszlatás kihirdetése után tanácskozás nem lesz és hogy az ülést határozathozatal nélkül bezárja, ebben az esetben a katonai parancsnok kívül marad, az ülésteremben nem jelenik meg és a készenlétben levő fegyveres csapatot megfelelő idő eltelte után, illetőleg az ülés bezárása után visszavezényli. Ha ellenben az elnök biztosítékot nem adhat, ebben az esetben az elnöknek kötelességévé tétetik, hogy a fegyveres erővel való feloszlatás elhatározását bejelentse és közölje az országgyűléssel a felhatalmazást, melyet a feloszlatás végrehajtására a királyi megbízott kapott. Ezek után az lesz a kérdés, vajon a felhatalmazásról szóló közlést és az igazoló okmány felolvasását az országgyűlés hajlandó lesz-e a karhatalom alkalmazásának tekinteni, vagy nem. Ha annak tekinti, akkor szétoszlik és a fegyveres erő tettleges alkalmazása ebben az esetben elmarad. Ha ellenben a tanácskozást mégis folytatni akarnák, akkor a katonai parancsnok megjelenik az ülésteremben és élőszóval kihirdeti a király parancsát. A többi a körülményektől függ. A parancsnok a felszólítás után várakozik, hogy akik engedelmeskedni akarnak, eltávozzanak. De bizonyos idő eltelte után a karhatalmi csapatot bevezényli az ülésterembe és az összes helyiségeket kiürítteti. Így fest a haditerv, mely az országgyűlés feloszlatására vonatkozik. Az alkotmányosság évtizedeken át való dicsőítése után, az áradozó lojalitás oly sok nyilvánítása után, meg kellett érnünk azt az időt, hogy az abszolutisztikus uralombeli ténykedésekről közöljünk ismertetést. Az elhatározásokra a politikai világot és a közönséget elegendőképen előkészítették. Napok óta nem is volt másról szó, mint arról, hogy az országgyűlést ily módon feloszlatják. A beavatottak már szombat óta tudták, hogy csakis ez történhetik. De minden napon, úgyszólván minden órában jártak-keltek a reménykedők és a romantikusok, a csodákban hívők, a bátorítók és hangoztatták, hogy nem kell elcsüggedni, mert még talán lehetséges lesz a katasztrófát elhárítani és a feloszlatás helyett az ülésszak berekesztését kieszközölni. Hogy most báró Fejérváry Géza miniszterelnök három napon át volt Bécsben és háromszor volt kihallgatáson a királynál, ezt az optimisták a képen magyarázták, hogy új terv merült fel és pedig a feloszlatás elkerülésére. Nagyon emlegették, hogy báró Bánffy Dezsőnek egy tervezete van a király asztalán, melyben javaslatot tett volna arra nézve, hogy miképen lehetne a mostani országgyűléssel, esetleg hatvanhetes alakulással, megoldást létesíteni. Báró Bánffy Dezső három--négy nap óta Kolozsvárt van. Mindamellett őt Bécsbe utaztatták s egy újság ma finom leleplezéssel is szolgált arról, hogy báró Bánffy Dezső kolozsvári idézésének az ürügye alatt Bécsben van, kihallgatásokra jár és tanácskozásokon vesz részt. Budapest és Kolozsvár közt telefon van. Minden pillanatban megtudakolhatták volna, hogy csakugyan Kolozsvárt van-e báró Bánffy. De ebben az esetben nem lett volna szenzáció, mert akik odafordultak, tényleg ezt tudták meg. Ma délben beszéltek is vele s dacára ennek a politikusok egy része még ezután is ragaszkodott a szenzációhoz. Délután megváltoztatták a hirt arra, hogy báró Bánffy személyesen nem volt Bécs- - —----------------■---------------------------------------------- ■ ,■■■■—— ben, de ott volt a memoranduma. Azt hiszszük, hogy fölösleges erre a kérdésre sok szót vesztegetni. Békés kibontakozás létesítése megfelelt volna az egész ellenzék kívánalmának. Hogyha nem sikerült, ennek többféle oka van, nagyon sokan tudják, hogy melyek a legfőbb okok. Ám most csak az a lényeges, hogy a király szombati elhatározása nem változott meg az újabb audienciák során sem, hanem a képviselőház feloszlatása hétfőn meg fog történni. A miniszterelnök levelének a kézbesítése után végre minden optimizmus eltűnt, a remény utolsó sugara is eloszlott. A politikai körök estére megteltek. Amint mondottuk, a hosszú előkészület, a félbizonyosság és az egész bizonyosság, hozzájárult ahoz, hogy a hangulat már ne legyen kitörően izgalmas. Itt-ott egészen nyugodtan vitatták meg a további teendőket és beszélgettek afelől, hogy minő magatartást tanúsítsanak afeloszlató parancscsal szemben. Egy sereg szegénysorsú képviselőnek az anyagi katasztrófáját is jelenti az elhatározás, de ezek sem jajveszékeltek. Akik panaszkodtak is, azokat is elhallgattatták amaz érvvel, hogyha a közigazgatási tisztviselőktől megkívánták az áldozatot, hogy exisztenciájuk veszélyeztetésével az első sorba álljanak, akkor nekik is áldozatot kell hozniuk. Mindamellett e napok hangulatának a jellemzésében nem lehet mellőzni annak fölemlítését, hogy viszont ezek a képviselők félnek, hogy majd amikor megint választás lesz, akkor a most elmozdított tisztviselők lesznek a legnépszerűbbek és a kerületek hálából őket fogják megválasztani. Minden anyagilág eltűnik azonban ama határozott elszántság mellett, hogy az abszolutisztikus idő bekövetkezésével az egész nemzetet talpra kell állítani és hogy a mandátumaiktól most megfosztott képviselőknek kötelességük, hogy a kerületekben a további ellenállást szervezzék. Ezért az ellenzéki pártok nem mondanak le azon elhatározásukról, hogy minden képviselőnek kötelességévé teszik, hogy kerületében tiltakozó gyűlést tartson. Ez idő szerint a hétfőig terjedő idő alatt a vezérlő bizottságra és a pártok vezetőire hárul a feladat, hogy a parlamentben való magatartásra nézve a történelmi eseményhez és a részről is hasonló tanulékonyságra számítok idővel. A kakasokmegfigyelésével és a fonográf segélyével gyakorlom magamat a kukorékolásban“. A professzor eközben írásbelileg is nagyban dolgozott „A legércesebb hangok szisztémája“ című muzsikális elméletén. Eltökélte, hogy megtanul kakasul, megfigyeli különböző vidékek kakasainak énekmodorát és fürkészi, nincsenek-e dialektusok, nincs-e az énekben nyoma helyi hatásoknak, nemzeti motívumoknak, magyar népdalnak, csárdásnak, amikor a stájer hopszaszának és bécsi polkának hatását is ki lehetne mutatni az érctorkunk énekére. — Meg kell tudnunk végre, hogy az ősidők óta az emberekkel, a civilizáció tényezőivel együtt élő kakasok éneke mily motívumokból alakult vagy nem alakult. Képes-e további alakulásokra? Máris kifejezem meggyőződésemet — monologizált a búvár, — hogy a tűzhelyek körül otthonokat talált kakasok az ősi ember énekét megőrizték. És ha bebizonyul, hogy más éneket meg nem tanulnak, akkor azt is kimondhatjuk, hogy a kakas-szó az ősember hangja, a kakas-ének az ős-ember éneke. Most már ház előti nyelvészek, elő veletek, s fürkésszétek ki, hogy a melódiáknak, a cavatináknak mi a szövege. Ah, csakhogy eljutottam a kakas partitúra librettójához. Homérosznak Illiászát vajon nem ezek a hangok kisérték. Napról-napra jobban szerette kakasait, azokat külön ketrec-cellákba rekesztette, nehogy egymással vérengzőn rivalizáljanak. Gyakran meglepte a kapargálásban elmélyedt tyúkokat, hogy felüdítse a fonográffal. A tyúkok rögtön olyan mérges kotyogásokat bugyborékoltak torkukból, miint amikor macskát látnak, vagy pincsi kutya vakog körülöttük. Fölpislantottak a magasba, mintha kánya, vagy vércse érkezésére vigyáznának. A kotlós tyúk jajveszéklés közt maga körül gyűjtötte csibéit és a szárnyai alá bujtatta. — Hatás, határozott hatás! — örvendezett a komoly és jószivü tudós, tyúkjai viseletén. — Reagálnak a fonográf kakas hangjaira. Álmodozásaikba tartozhatik ez a hang. Sapristi! Az összeköttetés első szálait immár megtaláltam. Lássuk most a kakasokat, hogy mit szólnak kollegáik fonografikus üzenetére. Megszólaltatta gépén a különböző szomszédoknál fölvett kakasságokat. A nyekergő hangú gép kakasméregbe hozott minden kakast. Lármát csaptak és szárnyukkal is csapdostak. — Érdekes, — mondta ekkor a tudós, kinek figyelmét semmi sem kerülte el, — érdekes, hogy ezek a kakasok szeretnék befogni a fülüket. A fonográf hangja bántja finom zenei érzékű fülüket. Bizonyos, hogy jó nyomon haladok. Ah, Edison, a te találmányod valóban nagyszerű! Ekkor ádáz, mérges és harsány kotlóhajhászás hangzott mögötte, s a következő pillanatban a kotló fölugrott a tudósra, egyenesen neki a fejének s amit elkövetett, azt képletileg csak ahhoz lehet hasonlítani, mintha le akarná tépni a tudós fejéről a koszorút. Ez ugyan nem sikerült neki, de a rikácsoló gép iránt mindig rossz indulatot tanúsító kottó a derék profeszszort éles inzultusokkal illette. Ha az érdemes megtámadott meg nem bírta volna fogni egyik lábát a keselyű természetű szárnyas állatnak, ez még az ő búvárkodó szemét is kivágja. A fonográf ilyetén hatása a tudós búvára arcán több napig meglátszott. A községi orvos bőséges Lister-kötéssel takarta el a nyomokat. A professzor egy hétig olyan volt, mintha nem is volna feje, hanem csak fehér turbánja. Amint így egyszer megjelent a hátsó udvarban, ellenszenves és ingerült lárma fogadta inkognitóját. Békés természete az oktalan állatokkal való öszszeütközések céltalanságáról különben is a napokban győződvén meg, bekötött arcával nem is háborgatta szeretett szárnyasait. Csak ablakából kísérte őket figyelemmel és nagy buzgósággal és fejtöréssel írta munkáját „A legércesebb hangokról“. Már a 231-ik ívet is teleírta önálló kutatásairól. Napközben gyakorolta magát a kakaskukorékolásban. Egy délután a porban álmodozó kakasok kezdenek visszafelelni neki. Ő újra, — azok is újra, vagy ötször kukorékoltak egymásnak. — Hisz ez valóságos párbeszéd! — kiáltott ujongva a tudós. — Img, ez ember nem gép, hanem ember! Edison, a te fonográfod nem beszél a szivekre! Ez fokozta tanulmányai lelkes folytatására és derék tudósunk csak a legércesebb hangok intő szavát és minden reggel a kakasok serkentését hallotta. Megfigyeléséről és elméletéről épen 250 évet irt. Művéből tudós barátai körében, valamint zenei és természettudományi körökben felolvasást tartott. — És ezek után, — igy szokta bevégezni