Pesti Hírlap, 1906. február (28. évfolyam, 46-59. szám)

1906-02-16 / 46. szám

1906. február 16., péntek. PESTI HÍRLAP 3 A további intézkedések sorra következ­nek. E hó 19-én, hétfőn délelőtt az ülés meg­kezdése előtt Justh Gyula képviselőházi elnök még egy miniszterelnöki levelet kap, mely­hez mellékelve lesz egy másik királyi kézirat, ami arról szólt, hogy a király az országgyűlést fel­oszlatja. , Ugyancsak az ülés előtt, esetleg már egy nap­pal korábban a király által a feloszlatás végre­hajtásával megbízott katonai parancsnok, mint királyi biztos magához hivatja Justh Gyulát, a képviselőház elnökét és gróf Csáky Albint, a­­főrendiház elnökét és közli velük a maga felha­talmazását, felmutatja nekik megbízó levelét. [A királyi megbízott Nyíri Sándor honvédkerü­leti parancsnok tudatni fogja, hogy a király akaratából a törvényhozás feloszlásának nyom­ban a kézirat kihirdetése után meg kell tör­ténnie s amennyiben a törvényhozók vonakod­nának engedelmeskedni, a parancsnoknak köte­lességévé tétetett hogy az országgyűlést fegyve­res erő igénybevételével oszlassa fel. A királyi megbízottnak tájékozódást kell kapnia, hogy vajon az elnök a maga hatáskörében érvényt tud-e szerezni a király akaratának, vagy nem. Ha az elnök biztosítékot nyújt arra, hogy a fel­oszlatás kihirdetése után tanácskozás nem lesz és hogy az ülést határozathozatal nélkül bezár­ja, ebben az esetben a katonai parancsnok kívül marad, az ülésteremben nem jelenik meg és a készenlétben levő fegyveres csapatot megfelelő idő eltelte után, illetőleg az ülés bezárása után visszavezényli. Ha ellenben az elnök biztosíté­kot nem adhat, ebben az esetben az elnöknek kötelességévé tétetik, hogy a fegyveres erővel való feloszlatás elhatározását bejelentse és kö­zölje az országgyűléssel a felhatalmazást, me­lyet a feloszlatás végrehajtására a királyi meg­bízott kapott. Ezek után az lesz a kérdés, vajon a felhatalmazásról szóló közlést és az igazoló okmány felolvasását az országgyűlés hajlandó lesz-e a karhatalom alkalmazásának tekinteni, vagy nem. Ha annak tekinti, akkor szétoszlik és a fegyveres erő tettleges alkalmazása ebben az esetben elmarad. Ha ellenben a tanácskozást mégis folytatni akarnák, akkor a katonai pa­rancsnok megjelenik az ülésteremben és élőszó­val kihirdeti a király parancsát. A többi a kö­rülményektől függ. A parancsnok a felszólítás után várakozik, hogy akik engedelmeskedni akarnak, eltávozzanak. De bizonyos idő eltelte után a karhatalmi csapatot bevezényli az ülés­terembe és az összes helyiségeket kiürítteti. Így fest a haditerv, mely az országgyűlés feloszlatására vonatkozik. Az alkotmányosság évtizedeken át való di­csőítése után, az áradozó lojalitás oly sok nyil­vánítása után, meg kellett érnünk azt az időt, hogy az abszolutisztikus uralombeli ténykedé­sekről közöljünk ismertetést. Az elhatározásokra a politikai világot és a közönséget elegendőképen előkészítették. Na­pok óta nem is volt másról szó, mint arról, hogy az országgyűlést ily módon feloszlatják. A beavatottak már szombat óta tudták, hogy­­ csakis ez történhetik. De minden napon, úgy­­­szólván minden órában jártak-keltek a remény­­­­kedők és a romantikusok, a csodákban hívők, a bátorítók és hangoztatták, hogy nem kell el­csüggedni, mert még talán lehetséges lesz a katasztrófát elhárítani és a feloszlatás helyett az ülésszak berekesztését kieszközölni. Hogy most báró Fejérváry Géza miniszterelnök há­rom napon át volt Bécsben és háromszor volt kihallgatáson a királynál, ezt az optimisták a képen magyarázták, hogy új terv merült fel és pedig a feloszlatás elkerülésére. Nagyon em­legették, hogy báró Bánffy Dezsőnek egy terve­zete van a király asztalán, melyben javaslatot tett volna arra nézve, hogy miképen lehetne a mostani országgyűléssel, esetleg hatvanhetes alakulással, megoldást létesíteni. Báró Bánffy Dezső három--négy nap óta Kolozsvárt van. Mindamellett őt Bécsbe utaztatták s egy újság ma finom leleplezéssel is szolgált arról, hogy báró Bánffy Dezső kolozsvári idézésének az ürügye alatt Bécsben van, kihallgatásokra jár és tanácskozásokon vesz részt. Budapest és Kolozsvár közt telefon van. Minden pillanat­ban megtudakolhatták volna, hogy csakugyan Kolozsvárt van-e báró Bánffy. De ebben az eset­ben nem lett volna szenzáció, mert akik oda­fordultak, tényleg ezt tudták meg. Ma délben beszéltek is vele s dacára ennek a politikusok egy része még ezután is ragaszkodott a szenzá­cióhoz. Délután megváltoztatták a hirt arra, hogy báró Bánffy személyesen nem volt Bécs­- - —----------------■---------------------------------------------- ■ ,■■■■—— ben, de ott volt a memoranduma. Azt hiszszük, hogy fölösleges erre a kérdésre sok szót veszte­getni. Békés kibontakozás létesítése megfelelt volna az egész ellenzék kívánalmának. Hogy­ha nem­ sikerült, ennek többféle oka van, na­gyon sokan tudják, hogy melyek a legfőbb okok. Ám most csak az a lényeges, hogy a király szombati elhatározása nem változott meg az újabb audienciák során sem, hanem a képvi­selőház feloszlatása hétfőn meg fog történni. A miniszterelnök levelének a kézbesítése után végre minden optimizmus eltűnt, a re­mény utolsó sugara is eloszlott. A politikai körök estére megteltek. Amint mondottuk, a hosszú előkészület, a félbizo­nyosság és az egész bizonyosság, hozzájárult ahoz, hogy a hangulat m­ár ne legyen kitörően izgalmas. Itt-ott egészen nyugodtan vitatták­ meg a további teendőket és beszélgettek afelől, hogy minő magatartást tanúsítsanak a­­felosz­lató parancscsal szemben. Egy sereg szegény­­sorsú képviselőnek az anyagi katasztrófáját is jelenti az elhatározás, de ezek sem jajveszékel­­tek. Akik panaszkodtak is, azokat is elhallgat­tatták amaz érvvel, hogyha a közigazgatási tiszt­viselőktől megkívánták az áldozatot, hogy exisz­­tenciájuk veszélyeztetésével az első sorba állja­nak, akkor nekik is áldozatot kell hozniuk. Mindamellett e napok hangulatának a jellemzé­sében nem lehet mellőzni annak fölemlítését, hogy viszont ezek a képviselők félnek, hogy majd amikor megint választás lesz, akkor a most elmozdított tisztviselők lesznek a legnép­szerűbbek és a kerületek hálából őket fogják megválasztani. Minden anyagilág eltűnik azonban ama határozott elszántság mellett, hogy az abszo­lutisztikus idő bekövetkezésével az egész nem­zetet talpra kell állítani és hogy a mandátu­maiktól most megfosztott képviselőknek köte­lességük, hogy a kerületekben a további ellen­állást szervezzék. Ezért az ellenzéki pártok nem mondanak le azon elhatározásukról, hogy min­den képviselőnek kötelességévé teszik, hogy ke­rületében tiltakozó gyűlést tartson. Ez idő szerint a hétfőig terjedő idő alatt a vezérlő bizottságra és a pártok vezetőire há­rul a feladat, hogy a parlamentben való ma­gatartásra nézve a történelmi eseményhez és a részről is hasonló tanulékonyságra számítok idővel. A kakasok­­megfigyelésével és a fono­gráf segélyével gyakorlom magamat a kukoré­kolásban“. A professzor eközben írásbelileg is nagy­ban dolgozott „A legércesebb hangok sziszté­mája“ című muzsikális elméletén. Eltökélte, hogy megtanul kakasul, megfigyeli különböző vidékek kakasainak énekmodorát és fürkészi, nincsenek-e dialektusok, nincs-e az énekben nyoma helyi hatásoknak, nemzeti motívumok­nak, magyar népdalnak, csárdásnak, amikor a stájer hopszaszának és bécsi polkának hatását is ki lehetne mutatni az érctorkunk énekére. — Meg kell tudnunk végre, hogy az ős­idők óta az emberekkel, a civilizáció tényezőivel együtt élő kakasok éneke mily motívumokból alakult vagy nem alakult. Képes-e további ala­kulásokra? Máris kifejezem meggyőződésemet — monologizált a búvár, — hogy a tűzhelyek körül otthonokat talált kakasok az ősi ember énekét megőrizték. És ha bebizonyul, hogy más éneket meg nem tanulnak, akkor azt is kimond­hatjuk, hogy a kakas-szó az ősember hangja, a kakas-ének az ős-ember éneke. Most már ház elő­ti nyelvészek, elő veletek, s fürkésszétek ki, hogy a melódiáknak, a cavatináknak mi a szö­vege. Ah, csakhogy eljutottam a kakas partitúra librettójához. Homérosznak Illiászát vajon nem ezek a hangok kisérték. Napról-napra jobban szerette kakasait, azokat külön ketrec-cellákba rekesztette, nehogy egymással vérengzőn rivalizáljanak. Gyakran meglepte a kapargálásban elmélyedt tyúkokat, hogy felüdítse a fonográffal. A tyúkok rögtön olyan mérges kotyogá­sokat bugyborékoltak torkukból, miint amikor macskát látnak, vagy pincsi kutya vakog körü­löttük. Fölpislantottak a magasba, mintha ká­nya, vagy vércse érkezésére vigyáznának. A kotlós tyúk jajveszéklés közt maga körül gyűj­tötte csibéit és a szárnyai alá bujtatta. —­ Hatás, határozott hatás! — örvende­zett a komoly és jószivü tudós, tyúkjai visele­tén. — Reagálnak a fonográf kakas­ hangjaira. Álmodozásaikba tartozhatik ez a hang. Sapris­­ti! Az összeköttetés első szálait immár megta­láltam. Lássuk most a kakasokat, hogy mit szólnak kollegáik fonografikus üzenetére. Megszólaltatta gépén a különböző szom­szédoknál fölvett kakasságokat. A nyekergő hangú gép kakas­méregbe hozott minden ka­kast. Lármát csaptak és szárnyukkal is csap­­do­stak. — Érdekes, — mondta ekkor a tudós, ki­nek figyelmét semmi sem kerülte el, — érdekes, hogy ezek a kakasok szeretnék befogni a fülü­ket. A fonográf hangja bántja finom zenei ér­zékű fülüket. Bizonyos, hogy jó nyomon hala­dok. Ah, Edison, a te találmányod valóban nagyszerű! Ekkor ádáz, mérges és harsány kotló­­hajhászás hangzott mögötte, s a következő pil­lanatban a kotló fölugrott a tudósra, egyenesen neki a fejének s amit elkövetett, azt képletileg csak ahhoz lehet hasonlítani, mintha le akarná tépni a tudós fejéről a koszorút. Ez ugyan nem sikerült neki, de a rikácsoló gép iránt mindig rossz indulatot tanúsító kottó a derék profesz­­szor­t éles inzultusokkal illette. Ha az érdemes megtámadott meg nem bírta volna fogni egyik lábát a keselyű természetű szárnyas állatnak, ez még az ő búvárkodó szemét is kivágja. A fonográf ilyetén hatása a tudós búvára arcán több napig meglátszott. A községi orvos bőséges Lister-kötéssel takarta el a nyomokat. A professzor egy hétig olyan volt, mintha nem is volna feje, hanem csak fehér turbánja. Amint így egyszer megjelent a hátsó udvarban, ellen­szenves és ingerült lárma fogadta inkognitóját. Békés természete az oktalan állatokkal való ösz­­szeütközések céltalanságáról különben is a na­pokban győződvén meg, bekötött arcával nem is háborgatta szeretett szárnyasait. Csak abla­kából kísérte őket figyelemmel és nagy buzgó­­sággal és fejtöréssel írta munkáját „A legérce­sebb hangokról“. Már a 231-ik ívet is teleírta önálló kutatásairól. Napközben gyakorolta magát a kakas­kukorékolásban. Egy délután a porban álmo­dozó kakasok kezdenek visszafelelni neki. Ő újra, — azok is újra, vagy ötször kukorékoltak egymásnak. — Hisz ez valóságos párbeszéd! — kiál­tott ujongva a tudós. — Img, e­z ember nem gép, hanem ember! Edison, a te fonográfod nem be­szél a szivekre! Ez fokozta tanulmányai lelkes folytatásá­ra és derék tudósunk csak a legércesebb han­gok intő szavát és minden reggel a kakasok ser­kentését hallotta. Megfigyeléséről és elméletéről épen 250 évet irt. Művéből tudós barátai köré­ben, valamint zenei és természettudományi kö­rökben felolvasást tartott. — És ezek után, — igy szokta bevégezni

Next