Pesti Hírlap, 1908. július (30. évfolyam, 157-183. szám)
1908-07-14 / 168. szám
1908. július 14., kedd. PESTI HÍRLAP záttak és az ellene irányuló támadást, ismertette az ügy állását, mondván, hogy a vármegye és saját reputációja érdekében a tiszta igazság kiderítése végett a vizsgálat elrendelését kéri. A vizsgálat befejezése után a bírósági, illetőleg esküdtszéki eljárás megindításához a közgyűlés megadta a fölhatalmazást. Azután Mándy Sámuel bizottsági tag azt indítványozta, hogy a bankkartell ellen a kormányhoz írjanak föl és amennyiben a kormány a kartell meg nem akadályozhatná, terjeszszen az országgyűlés elé törvényjavaslatot, mely a beszedhető kamatnak 8 százalékról 11 százalékra való leszállítását statuálná. A köztörvényhatóság Mándy indítványt egyhangú helyesléssel felfogadta. MINDENNAPIJPROBLÉMÁK. Affaire az előszobában. II. Talán még emlékeznek a szombati problémámra, melyben részletesen elmondtam annak a migrénes úrnak a történetét, aki éjjel, a kimenőjéről hazatérve, véletlenül egy idegen lakásba tévedt, s ott egy magas, idegen urat talált, akiról kisült, hogy a háziasszony szeretője. A migrénes úr, abban a hiszemben, hogy az ő feleségéről van szó, hatalmasan arculütötte a csábítót, s csak Utóbb vette észre, hogy olyan becsület érdekében szállt síkra, amelyhez neki tulajdonképen nem volt köze. De a csábító abban a hiszemben menekült el a sötét előszobából, hogy a kedvese hites Ura ütötte aurul. Mit tegyen ilyen körülmények között a szórakozott lovag? Bizonyos, hogy az udvarló másnap el fogja küldeni a segédeit a férjhez, s ezzel, bár akaratlanul, borzalmas családi tragédiát idéz föl. Értesítse az inzultált ifjút a tévedésről? Ezt nem teheti, hiszen azt se tudja, hogy kivel állt szemben ott az előszobában. Hallgasson, miként a dinnye a fűben? Ez csúf és megrovandó lovagiatlanság lenne, mely nem illenék egy korrekt úriemberhez. A megoldás, mindenképen bajos, s ezért az olvasókhoz fordultam azzal a kéréssel, hogy a tanácsaikkal támogassanak. Mondanom se kell, hogy temérdek válasz érkezik hozzám, s hogy a válaszok legnagyobb része inkább szellemes, mint találó. Egy jó háziasszony például azt a megoldást ajánlja, hogy a migrénes Úr meneküljön fel sietve a maga lakásába, húzza a fejére a paplant, s a sötétben szentül fogadja meg, hogy ezentúl mindörökre lemond a kimenőkről, mert különben megtörténhetik vele az a kellemetlenség, hogy legközelebb a maga előszobájában is el kell majd játszania azt a szerepet, amelyet most egy idegen előszobában eljátszott. Egy honvédőrnagy azt ajánlja, hogy a férjet feltétlenül értesíteni kell az epizódról, mert ami vele megtörtént, az holnap mással is megtörténhetik, s az asszonyok csalfasága ellen az az egyetlen védelem, ha legalább a férfiak összetartanak egymással. Egy komptoarista viszont úgy akarja megoldani a csomót, hogy a fejgörcsös úr másnap vegye fel a gorokkját, tegyen látogatást annál a szép, fiatal asszonynál, akit az elmúlt éjjel oly kellemetlen helyzetbe hozott, s vallja be lojálisan, hogy ő volt az ismeretlen inzultáló . . . Bizonyos, hogy a szegény teremtés nagyon meg fog ijedni ennek a vallomásnak a hallatára és sírva könyörög majd annak a hirtelenkezű úriembernek, hogy legyen diszkrét, miként a sír . . . A látogató ezt lovaglásán ígérje meg, de aztán szorítsa meg a fiatalasszony kezét, s mondja neki suttogó hangon a következőket: — Hallgatni fogok, de csupán egyetlen föltétel alatt . . . Ha megengedi, hogy ma én tegyek önnél staatsvizitet éjfélkor . . . Ívem kell bizonyítgatnom, hogy ez a komptoarista egy haszontalan csirkefogó, valaminthogy az a másik ur se különb legény nála, feki ezt a léha és szemtelen megoldást ajánlja. A fejgörcsös úr, midőn az idegen hálószobáiban az elalélt, szép asszonyt megpillantja, egyszerűen lecsavarja a villamoslámpa gombját, szeliden homlokon csókolja a pihegő hölgyet, — majd így szól hozzá: — Ez többé meg ne történjék, mert megharagszom ! Ezután nyugodtan leül az ágy szélére és mintha otthon lenne, gyöngéden megöleli a szép asszonyt. A szegény teremtés erre a nem várt jelenetre okvetlenül föleszmél ájulásából, mire a fejgörcsös még gyöngédebben ezt susogja: — Megbocsátok! Elmúlik egy-két óra s háromkor már kimerülve alszik a szép bűnös. A férj ekkor, mint pontos és szótfogadó hitvestárs, letelvén a kimaradási idő, nyugodtan felsétál a negyedik emeletre, a saját lakásába. Ennél egyszerűbb megoldást nem tudok elképzelni. Ennek a haszontalan kujornak a prepozícióját természetesen megbotránkozással visszautasítom, valamint mellőzöm azt a sok többé-kevésbbé elmés levelet is, melylyel a problémák kedvelői, jó kedvük és humoruk bizonyítása céljából, engem két nap óta megtisztelnek. Csupán egyetlen tanácsot veszek ki a sok közül, azt, amelyik legjobban a fején találja a szöget. Ez a tanács így hangzik: A csábítót, aki ismeretlen, nem lehet értesíteni, hát, értesíteni kell a bűnös asszonyt a tévedésről. Ő majd bizonyára talál módot arra, hogy a kedvesét sürgősen informálja. A fejgörcsös úr tehát, amikor a lakásába fölér, vegyen be egy gramm aszpirint, hogy ,a migrénje elmúljon, aztán üljön le az Íróasztala mellé, s írjon egy névtelen levelet a harmadik emeleti hölgynek. A levélben mindent elmondhat, kivéve a saját nevét. Ezt azért, nem szabad elárulnia, hogy azt a szegény teremtést a jövőbeli, folytonos szégyenkezéstől megkímélje, így, ha nem tudja, hogy ki előtt kell szégyenkeznie, majd csak kipiheni valahogyan annak a borzasztó éjszakának az emlékeit. Ezt a megoldást én is elfogadom, egyetlen, alaki módosítással: tiltakozom ugyanis az ellen, hogy önagyságát, ilyen moll-hangnembelű, ,,szegény teremtésének nevezzük. Önagysága nem Szegény teremtés, hanem — valljuk meg, hiszen magunk közt vagyunk — egy igen alávaló és becstelen kis perszóna, aki föltétlenül rászolgált arra, hogy a férje a házából kikergesse. Kern is ő, hanem az ártatlan férje érdemli meg tőlünk azt, az önleküzdést, hogy ezzel a szép bestiával szemben lovagiasak legyünk. Az álmok földje. Az óvilágban meg az újvilágban egyre dúlnak a nagy csaták, az élet gyötrelmes harcterein, de igazi csatamezükön is, valódi ágyúdörgéssel, hamisítatlan vérontással. Valahol mindig csatáznak az emberek és amikor nincsenek nagy táborok, akkor exotikus népekkel verekszenek az európai országok. Most is ott viaskodik Marokkó harcterein Franciaország és a francia katonák, akik a kis kappijük alatt sokszor ábrándoztak a nagy gloire-ról, most kisebb dicsőséggel kell hogy beérjék Afrika izzó földterületein. És amikor nincsenek csaták túl az országhatárokon, akkor is komoly feladatok várnak az egyenruhába bujtatott polgárokra. A katonák nemcsak azért kellenek, hogy a külső ellenség ellen védjék meg az országot, hanem az élet példái sorrarendre megmutatják, hogy ők a belső rendnek a megvédelmezői, a mostani társadalmi rendnek, a mostani termelő rendszernek a fentartói. Amikor, Clémenceau kormány elnökségének az első idejében, Franciaország déli részében bányászok sztrájkoltak, a francia miniszterelnök katonaságot rendelt ki a zavarok elhárítására. Nálunk a minap katonák segítettek a gázgyáron. A katonák lesznek maholnap az igazi polihisztorok. Ha kell, aratnak, ha szükség van rá, világító anyagot gyártanak, ha bányákba küldik őket, akkor leszállnak a föld mélységeibe, ők dolgoznak a mezőn, ők állanak be a gyárakba, az ipari munka százféle műhelyébe, a föld fölött és a föld alatt ők a legerősebb oszlopai a mai társadalmi rendszernek. Mit tudják ők, hogy testvéreik ellen küzdenek, polgári ruhában járó, a munka zubbonyaiba bújt testvéreik ellen. Nekik mindenki ellenségük, akit a napiparancs ilyennek minősít. És ők mennek, se kérdve, se szólva, a napiparancsok után . . . Azonban Európa meg a többi földrész végtelenül sok csatarmezője mellett van olyan föld is, ahol a kenyér csatáit, az élet véres, nagy harcait nem ismerik. Már nem egy alkalmon szó esett itten Európában erről az álmok földjéről, Usseelandról és most nemrég megint sokat beszéltelük Németországban erről az istentől megáldott országról dr Beheim-Schwarzbachnak, egy német tudósnak, az előadása nyomán, amelyet Berlinben tartott, a berlini földrajzi társaságban. Tizennyolc éve immár, hogy megvan a társadalmi béke Ujseelandban Amikor utoljára, 1890-ben, általános sztrájk volt ebben az országban, az ország legkiválóbb férfiai, élükön Seddon Richárddal, elhatározták, hogy igazi demokratikus politikával kimentik az országot az örökkön háborgó vizekről a békesség földjére. Tizenöt éven át volt sir Richard Seddon Usseeland miniszterelnöke és kormányzója virágzó állapotokat teremtett az országban, mint ahogy Perikies egykor megteremtette Athén fénykorát. Seddon kormánya mindenekelőtt higiénikus reformokról gondoskodott. Olyan gyári törvényhozást teremtett, amely felelőssé tette a gyárost minden bajért, ami munkáját éri. A gyári műhelyeknek világosaknak, levegőseknek kell lenniök, tűzveszedelem ellen jól berendezetteknek, kellően felszerelteknek, a munkásokat naponkint nyolc óránál tovább nem szabad munkára fogni, ha többet dolgoznak, háromszoros bér jár nekik. Asszonyokat még külön bér ellen sem szabad napi nyolc órán túl munkában tartani, gyermekeket 14 éven alul senkinek sem szabad alkalmaznia. A heti pihenő kijár minden munkásnak. A népiskolai oktatás kötelező. Mindennemű oktatás ingyenes. Azelőtt Ujseelandban is voltak nagybirtokosok, földspekulánsok. Seddon kormánya megszüntette a nagybirtokokat. Megváltotta őket a tulajdonosaiktól és kisembereknek, szorgalmas parasztoknak parcellákban adta el a földeket. Ha nem volt pénzük a vásárlásra, sokszor még ezt is a kincstár adta nekik. A Kormány maga gondoskodik a mezőgazdasági termények kiviteléről. Felkutatja a jó piacokat, maga adja el a termelők kiviteli produktumait és az így befolyó pénzt azután rendelkezésükre bocsátja. Seddon kormánya nagy állami fogyasztó telepek segítségével friss húsnak és más élelmiszereknek könnyítette meg a kivitelét. Az alkohol fogyasztását erősen korlátozzák, az állam nem vet súlyt az alkoholfogyasztásból eredő bevételekre. Az olyan férfi ügyeit, aki sokat van uttán, a public trustee (közjegyzőféle) gondozza és ugyancsak ez a hiteles személy hajtja végre a végrendeleteket, védi meg az özvegyek és árvák érdekeit. Állami választott bíróság dönt a peres kérdésekben munkások és munkáltatók között, többnyire a munkások javára. A demokratikus államrendben Ujseeland mindegyre jobban virágzik. Választójoguk a nőknek is van és ez csak hasznára válik az érdekes országnak. Gazdag ember kevés van, az élet némiképen egyhangú, de jobb ez így, mint az olyan országokban, amelyek a gazdagokra nézve paradicsomot, a szegényekre nézve poklot jelentenek. A munkások heti bére hatvan—száz korona között váltakozik, — vagyis Ujseelandban nem lehet éhbérekről beszélni. Van tehát a mi civilizációnk, talpig fegyverben álló, harcoktól megtépett civilizációnk közepette is oázis, a társadalmi békének kedves oázisa, nyájas szigete. Ma még úgy nézünk rá, mint az álmok földjére. De hátha példával szolgál nekünk valamely távoli jövendőre nézve. Ki tudja, nem ununk-e rá nemsokára erre a mi megvénhedt civilációnkra, amely elfáraszt bennünket az örökös csatákban és amely megfoszt bennünket a derűs élet nemesebb örömeitől. F. I. 9 * (Az orsz. m. kir. képzőművészeti főiskola (Rajztanárképző) végzett növendékei (rajztanárok és rajztanítónők) műtörténelmi tanulmányútra mentek a múlt hó közepén, dr Pasteiner Gyula t. egyetemi r. tanár vezetése alatt. Megnézték Közép- Olaszország műtörténelmi nevezetességeit: Ancona, Assisi, Perugia Arezzo, Siena, Orvieto stb. városokat. Pasteiner professzor fáradhatlan buzgalommal, kitartással vezette a hosszú uton a 25 tagból álló társaságot. Most érkeztek vissza a fővárosba. * (Egyházművészeti kiállítás.) A Magyar Iparművészeti Társaság ez év szeptember havában egyházművészeti kiállítást rendez a Műcsarnokban. A kiállítás csak a keresztény egyházművészetet öleli fel; más felekezet egyházi művészete nem vesz részt, tekintettel arra, hogy a kiállítás az országos katholikus nagygyűlés idejére esik, ehez fűződik elsősorban művészeti és gazdasági érdeke és hogy védője Magyarország hercegprímása. Az építészeti művek beadásának határideje augusztus 20-ika. A művek erre az időre a Műcsarnokba szál-