Pesti Hírlap, 1908. július (30. évfolyam, 157-183. szám)

1908-07-14 / 168. szám

1908. július 14., kedd. PESTI HÍRLAP záttak és az ellene irányuló támadást, ismertette az ügy állását, mondván, hogy a vármegye és saját reputációja érdekében a tiszta igazság ki­derítése végett a vizsgálat elrendelését kéri. A vizsgálat befejezése után a bírósági, illetőleg­­ es­küd­tszéki eljárás megindításához a közgyűlés meg­adta a fölhatalmazást. Azután Mándy Sámuel bi­zottsági tag azt indítványozta, hogy a bankkartell ellen a kormányhoz írjanak föl és amennyiben a kormány a kartell meg nem akadályozhatná, ter­­jeszszen az országgyűlés elé törvényjavaslatot, mely a beszedhető kamatnak 8 százalékról 11 száza­lékra való leszállítását statuálná. A köz­tör­vény­ha­tóság Mándy indítványt­ egyhangú helyesléssel felfogadta. M­­INDENN­APIJP­R­OBLÉMÁK. Affaire az előszobában. II. Talán még emlékeznek a szombati problé­mámra, melyben részletesen elmondtam annak a migrénes úrnak a történetét, aki éjjel, a kimenő­­­jéről hazatérve, véletlenül egy idegen lakásba té­vedt, s ott egy magas, idegen urat talált, akiró­l kisült, hogy a háziasszony szeretője. A migrénes úr, abban a hiszem­ben, hogy az ő feleségéről van szó, hatalmasan arculütötte a csábítót, s csak Utóbb vette észre, hogy olyan becsület érdekében szállt síkra, amelyhez neki tulajdonképen nem volt köze. De a csábí­tó abban a hi­szem­ben mene­kült el a sötét előszobából, hogy a kedvese hites Ura ütötte aurul. Mit tegyen ilyen körülmények között a szórakozott lovag? Bizonyos, hogy az udvarló másnap el fogja küldeni a segédeit­­ a férjhez, s ezzel, bár akaratlanul, borzalmas családi tragédiát idéz föl. Értesítse az inzultált ifjút a tévedésről? Ezt nem teheti, hiszen azt se tudja, hogy kivel állt szemben ott az előszobában. Hall­gasson, miként a dinnye a fűben? Ez csúf és meg­rovandó lovagiatlanság lenne, mely nem illenék egy korrekt úriemberhez. A megoldás, mindenké­­pen bajos, s ezért az olvasókhoz fordultam azzal a kéréssel, hogy a tanácsaikkal támogassanak. Mondanom se kell, hogy temérdek válasz ér­kezik hozzám, s hogy a válaszok legnagyobb része inkább szellemes, mint találó. Egy jó háziasszony például azt a megoldást ajánlja, hogy a migrénes Úr meneküljön fel sietve a maga lakásába, húzza a fejére a paplant, s a sötétben szentül fogadja meg, hogy ezentúl mindörökre lemond a kimenők­ről, mert különben megtörténhetik vele az a kelle­metlenség, hogy legközelebb a maga előszobájában is el kell majd játszania azt a szerepet, amelyet most egy idegen előszobában eljátszott. Egy hon­­védőrnagy azt ajánlja, hogy a férjet feltétlenül értesíteni kell az epizódról, mert ami­­ vele meg­történt, az holnap mással is megtörténhetik, s az asszonyok csalfasága ellen az az egyetlen véde­lem, ha legalább a férfiak összetartanak egymással. Egy komptoarista viszont úgy akarja megoldani a csomót, hogy a fejgörcsös úr másnap vegye fel a gorokkját, tegyen látogatást annál a szép, fiatal asszonynál, akit­ az elmúlt éjjel oly kellemetlen helyzetbe hozott, s vallja be lojálisan, hogy ő volt az ismeretlen inzultáló . . . Bizonyos, hogy a sze­gény teremtés nagyon meg fog ijedni ennek a vallomásnak a hallatára és sírva könyörög majd annak a hirtelenkezű úriembernek, hogy legyen diszkrét, miként a sír . . . A látogató ezt lova­glásán ígérje meg, de aztán szorítsa meg a fiatal­asszony kezét, s mondja neki suttogó hangon a következőket: — Hallgatni fogok, de csupán egyetlen föl­tétel alatt . . . Ha megengedi, hogy ma én tegyek önnél staatsvizitet éjfélkor . . . Ívem kell bizonyítgatnom, hogy ez a komptoarista egy haszontalan csirkefogó, vala­­minthogy az a másik ur se különb legény nála, feki ezt a léha és szemtelen megoldást ajánlja. A fejgörcsös úr, midőn az idegen hálószobá­iban az elalélt, szép asszonyt megpillantja, egysze­rűen lecsavarja a villamoslámpa gombját, szeliden homlokon csókolja a pihegő hölgyet, — majd így szól hozzá: — Ez többé meg ne történjék, mert meg­haragszom ! Ezután nyugodtan leül az ágy szélére és mintha otthon lenne, gyöngéden megöleli a szép asszonyt­. A szegény teremtés erre a nem várt jele­netre okvetlenül föleszmél ájulásából, mire a fej­görcsös még gyöngédebben ezt­ susogja: — Megbocsátok! Elmúlik egy-két óra s háromkor már kime­rülve alszik a szép bűnös. A férj ekkor, mint pontos és szótfogadó hitvestárs, letelvén a kima­radási idő, nyugodtan felsétál a negyedik eme­letre, a saját lakásába. Ennél egyszerűbb megoldást nem tudok el­képzelni. Ennek a haszontalan kujornak a prepozíció­ját természetesen megbotránkozással visszautasí­tom, valamint mellőzöm azt a sok többé-kevésbbé elmés levelet is, melylyel a problémák kedvelői, jó kedvük és humoruk bizonyítása céljából, engem két nap óta megtisztelnek. Csupán egyetlen tanácsot veszek ki a sok közül, azt, amelyik legjobban a fején találja a szöget. Ez a tanács így hangzik: A csábítót, aki ismeretlen, nem lehet érte­síteni, hát, értesíteni kell a bűnös asszonyt a té­vedésről. Ő majd bizonyára talál módot arra, hogy a kedvesét sürgősen informálja. A fejgörcsös úr tehát, amikor a lakásába fölér, v­egyen be egy gramm aszpirint, hogy ,a migrénje elmúljon, az­tán üljön le az Íróasztala mellé, s írjon egy név­telen levelet a harmadik emeleti hölgynek. A le­vélben mindent elmondhat, kivéve a saját nevét. Ezt azért, nem szabad elárulnia, hogy azt a sze­gény teremtést a jövőbeli, folytonos szégyenkezés­től megkímélje, így, ha nem tudja, hogy ki előtt kell szégyenkeznie, majd csak kipiheni valahogyan annak a borzasztó éjszakának az emlékeit. Ezt a megoldást én is elfogadom, egyetlen, alaki módosítással: tiltakozom ugyanis az ellen, hogy önagyságát, ilyen m­oll-hangnem­belű, ,,sze­gény teremtésének nevezzük. Önagysága nem Sze­gény teremtés, hanem — valljuk meg, hiszen ma­gunk közt vagyunk — egy igen alávaló és becste­len kis perszóna, aki föl­tétlenül rászolgált arra, hogy a férje a házából kikergesse. Kern is ő, ha­nem az ártatlan férje érdemli meg tőlünk azt, az önleküzdést, hogy ezzel a szép bestiával szemben lovagiasak legyünk. Az­ álmok földje. Az óvilágban meg az újvilágban egyre dúl­nak a nagy csaták, az élet gyötrelmes harcterein, de igazi csatamezükön is, valódi ágyúdörgéssel, hamisítatlan vérontással. Valahol mindig csatáz­nak az­ emberek és amikor nincsenek nagy táborok, akkor exotikus népekkel verekszenek az európai országok. Most is ott viaskodik Marokkó harcte­rein Franciaország és a francia katonák, akik a kis kappijük alatt sokszor ábrándoztak a nagy gloire-ról, most kisebb dicsőséggel kell hogy be­érjék Afrika izzó földterületein. És amikor nincsenek csaták túl az ország­határokon, akkor is komoly feladatok várnak az egyenruhába bujtatott polgárokra. A katonák nemcsak azért kellenek, hogy a külső ellenség ellen védjék meg az országot, hanem az élet példái sorra­­rendre megmutatják, hogy ők a belső rendnek a megvédelmezői, a mostani társadalmi rendnek, a mostani termelő rendszernek a fentartói. Amikor, Clémenceau kormány elnök­ségének az első idejében, Franciaország déli részében bányászok sztrájkol­tak, a francia miniszterelnök katonaságot rendelt ki a zavarok elhárítására. Nálunk a minap kato­nák segítettek a gázgyáron. A katonák lesznek maholnap az igazi polihisztorok. Ha kell, aratnak, ha szükség van rá, világító anyagot gyártanak, ha bányákba küldik őket, akkor leszállnak a föld mélységeibe, ők dolgoznak a mezőn, ők állanak be a gyárakba, az ipari munka százféle műhelyébe, a föld fölött és a föld alatt ők a legerősebb oszlopai a mai társadalmi rendszernek. Mit tudják ők, hogy testvéreik ellen küzdenek, polgári ruhában járó, a munka zubbonyaiba bújt testvéreik ellen. Nekik mindenki ellenségük, akit a napiparancs ilyennek minősít. És ők mennek, se kérdve, se szólva, a na­piparancsok után . . . Azonban Európa meg a többi földrész vég­telenül sok csatarmezője mellett van olyan föld is, ahol a kenyér csatáit, az élet véres, nagy harcait nem ismerik. Má­r nem egy alkalmon szó esett it­ten Európában erről az álmok földjéről, Usseeland­­ról és most nemrég megint sokat beszéltelük Német­­országban erről az istentől megáldott országról dr Beheim-Schwarzbachnak, egy német tudósnak, az előadása nyomán, amelyet Berlinben tartott, a ber­lini földrajzi társaságban. Tizennyolc éve immár, hogy megvan a társadalmi béke Ujseelandban­ A­mikor utoljára, 1890-ben, általános sztrájk volt ebben az országban, az ország legkiválóbb férfiai, élükön Seddon Richárddal, elhatározták, hogy igazi demokratikus politikával kimentik az orszá­got az örökkön háborgó vizekről a békesség föld­jére. Tizenöt éven át volt sir Richard Seddon Us­­seeland miniszterelnöke és kormányzója virágzó állapotokat teremtett az országban, mint a­hogy Perikies egykor megteremtette Athén fénykorát. Seddon kormánya mindenekelőtt higiénikus reformokról gondoskodott. Olyan gyári törvényho­zást teremtett, amely felelőssé tette a gyárost min­den bajért, ami munkáját éri. A gyári műhelyek­nek világosaknak, levegőseknek kell lenniök, tűz­­veszedelem ellen jól berendezetteknek, kellően fel­szerelteknek, a munkásokat naponkint nyolc órá­nál tovább nem szabad munkára fogni, ha többet dolgoznak, háromszoros bér jár nekik. Asszonyo­kat még külön bér ellen sem szabad napi nyolc órán túl munkában tartani, gyermekeket 14 éven alul senkinek sem szabad alkalmaznia. A heti pi­henő kijár minden munkásnak. A népiskolai ok­tatás kötelező. Mindennemű oktatás ingyenes. Azelőtt Ujseelandban is voltak nagybirtoko­sok, földspekulánsok. Seddon kormánya megszün­tette a nagybirtokokat. Megváltotta őket a tulaj­donosaiktól és kisembereknek, szorgalmas parasz­toknak parcellákban adta el a földeket. Ha nem volt pénzük a vásárlásra, sokszor még ezt is a kincstár adta nekik. A Kormány maga gondoskodik a mezőgazda­­sági termények kiviteléről. Felkutatja a jó piaco­kat, maga adja el a termelők kiviteli produktumait és az így befolyó pénzt azután rendelkezésükre bo­csátja. Seddon kormánya nagy állami fogyasztó telepek segítségével friss húsnak és más élelmisze­reknek könnyítette meg a kivitelét. Az alkohol fogyasztását erősen korlátozzák, az állam­ nem vet súlyt az alkoholfogyasztásból eredő bevételekre. Az olyan férfi ügyeit, aki sokat van uttán, a public trustee (közjegyzőféle) gondozza és ugyancsak ez a hiteles személy hajtja végre a vég­rendeleteket, védi meg az özvegyek és árvák érde­keit. Állami választott bíróság dönt a peres kérdé­sekben munkások és munkáltatók között, többnyire a munkások javára. A demokratikus államrendben Ujseeland mindegyre jobban virágzik. Választójoguk a nők­nek is van és ez csak hasznára válik az érdekes országnak. Gazdag ember kevés van, az élet némi­­képen egyhangú, de jobb ez így, mint az olyan or­szágokban, amelyek a gazdagokra nézve paradicso­mot, a szegényekre nézve poklot jelentenek. A munkások heti bére hatvan—száz korona között váltakozik, —­ vagyis Ujseelandban nem lehet éh­­bérekről beszélni. Van tehát a mi civilizációnk, talpig fegy­verben álló, harcoktól megtépett civilizációnk kö­zepette is oázis, a társadalmi békének kedves oázisa, nyájas szigete. Ma még úgy nézünk rá, mint az álmok földjére. De hátha példával szolgál nekünk valamely távoli jövendőre nézve. Ki tudja, nem ununk-e rá nemsokára erre a mi megvénhedt civilációnkra, amely elfáraszt bennünket az örökös csatákban és amely megfoszt bennünket a derűs élet nemesebb örömeitől. F. I. 9 * (Az orsz. m. kir. képzőművészeti főiskola (Rajztanárképző) végzett növendékei (rajztanárok és rajztanítónők) műtörténelmi tanulmányútra men­tek a múlt hó közepén, dr Pasteiner Gyula t. egye­temi r. tanár vezetése alatt. Megnézték Közép- Olaszország műtörténelmi nevezetességeit: Ancona, Assisi, Perugia Arezzo, Siena, Orvieto stb. városo­kat. Pasteiner professz­or fáradhatlan buzgalommal, kitartással vezette a hosszú uton a 25 tagból álló társaságot. Most érkeztek vissza a fővárosba. * (Egyházművészeti kiállítás.) A Magyar Iparművészeti Társaság ez év szeptember havában egyházművészeti kiállítást rendez a Műcsarnokban. A kiállítás csak a keresztény egyházművészetet öleli fel; más felekezet egyházi művészete nem vesz részt, tekintettel arra, hogy a kiállítás az or­szágos katholikus nagygyűlés idejére esik, ehez fűződik elsősorban művészeti és gazdasági érdeke és hogy védője Magyarország hercegprímása. Az építészeti művek beadásának határideje augusztus 20-ika. A művek erre­ az időre a Műcsarnokba szál-

Next