Pesti Hírlap, 1908. augusztus (30. évfolyam, 184-208. szám)

1908-08-26 / 204. szám

_ — (Az öngyilkos humora.) A legnagyobb paradoxon van abban, hogy valaki jó kedvvel men­jen a másvilágra. Legalább is esernyő­foltozónak kell lennie az illetőnek, mert emellett a bohém foglalkozás mellett még ez a furcsaság is meges­­hetik. Az alábbi história hőse ugyanis egy esernyő­foltozó. Latonovec Imrének hitták, amíg élt­, de hétfő este nyolc óra óta néhaivá vált. A derék esernyőfoltozó Cseklész vasmegyei községben a 108. sz. gyorsvonat elé vetette magát s a vonat kerekei darabokra szaggatták. Életunt volt a jámbor. Da­­rabonkint összeszedett földi maradványai között hevert két papírlap is, amelyeken a boldogtalan paraplécsináló ékes tót nyelven mondja el, hogy a világ iránt érzett utálata kergette a kétségbeesés­be. A drámai próza után azonban egyszeriben hu­moros elmélkedésbe kapott a megboldogult, ameny­­nyiben a következőkép rekesztette be a világnak mondott búcsúját: — A pokolba megyek, ahol meleg lesz, bár igaz, hogy jaj annak, akinek ott fütenek. A meny­országba is kerülhettem volna, ahol a bájos, kis angyali nőcskék enyelegnek, de mért csináljak én ott konkurrenciát a papoknak? . . — (Kávéházi munkások mozgalma.) A buda­pesti kávés­ ipartársulat elnöksége kedden délután a következő jelentést adta ki a kávéházi alkalma­zottak mozgalmának az ügyében: A Népszava azt írja mai számában, hogy a kávéssegédek ellen in­dított akciója kudarcra kudarcot hozott a sárgák­ra és a velük tartó kávésokra. Az ipartársulatnak nem lehet hivatása, hogy mindazt a sok szándékos ferdítést, amelyet a két hét óta folyó mozgalom során az említett lap közölt, megcáfolja,­­ hanem a nagy­közönség tájékoztatására szükségesnek lát­ja ezúttal is annak a kijelentését, hogy a sárga­­egyesület napról-napra erősödik és épen a tuai napon nyolc különböző üzletben helyezett el alkal­mazottakat. Valótlanok azok a híresztelések is, hogy az ipartársulati tagok nem tartják meg az ipartársulat közgyűlésének a határozatát. A való­ság az, hogy az ipartársulat összes tagjai jelent­keztek az elnökségnél, kijelentve, hogy a megindí­tott mozgalmat helyeslik és ahoz csatlakoznak. Az ipartársulat elnökségének­ tudomása van arról is, hogy a szakegyesület ügynökei sorra járnak a tár­sulat vezető embereinél és könyörögnek, hogy a béke érdekében tegyenek közvetítő lépéseket, ezt a szerepet azonban senki sem vállalja. Ha a szak­egyesület olyan szilárdan állana, mint ahogy a Népszava hirdeti, akkor nem óhajtaná annyira a békét, amelyre különben sem most, sem a jövőben nem lehet kilátása. A pincérek szervezetének küldöttsége megjelent szerkesztőségünkben és kijelentette, hogy: nem fe­lel meg a valóságnak, hogy a vörösek örülnek az új egyesületnek, s hogy tömegesen fordítanak hátat a szakszervezetnek; nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a sárgák egyesülete egyre erőpbiklik, sőt inkább minden jel arra mutat, hogy nem életképes.­­A szakszervezet szerintük nem gátolja meg az egye­sület működését; bizonysága az, hogy 3—1 üzlet­ben a vörösek a sárgákkal együtt dolgoznak. A szakszervezet — mint mondják — a békét hirdeti és tagjait oly irányban oktatja, hogy a munkáju­kat sokkal kifogástalanabbul végezzék mint ezelőt­t.­­ (Bigámia hipnózisban.) Newyorkból ír­ják: Érdekes eset foglalkoztatja ezidőszerint az itteni törvényszéket. Egy angol származású hölgy 1902-ben törvényes házasságra lépett Albanyban Locker nevű newyorki emberrel. 1907. szeptember havában azonban, noha tudta, hogy a tőle elvál­tan élő férje hol tartózkodik, felesége lett Coburn Vilmos nevű hollandi református papnak. Emiatt törvénybe idézték a bigámiában élő Lockernét, aki azzal védekezik, hogy amikor másodszor há­zasságra lépett, tulajdonképen nem volt beszá­mítható állapotban, mert Coburn őt előzőleg hipnotizálta, így tehát szuggesztió hatása alatt állott. A házasság ceremóniája alatt teljesen nél­külözte akaraterejét, s amikor a hipnózis ereje megszűnt, legott érezte, hogy törvénybe ütköző dolgot cselekedett. Az ügyet nagy érdeklődéssel tárgyalják a lapok. Az első férj azonban kétségbe vonja felesége védekezésének helyes voltát és azt állítja, hogy felesége ehez a mentséghez csak ak­kor folyamodott, amikor ő az általa nőtartás cí­mén követelt összeg megfizetését megtagadta. — (W­ahrm­u­nd a prágai német egyetemen.) Prágából táviratoztak. Szerdán jelent meg a né­met egyetem leckerendje, az 1908—9. tanévre, melyből kitűnik, hogy Wahrmund az egyetemen hetenként egy órán át az osztrák patronátusi jog­ról és két órán át az egyházi vagyonjogról fog elő­adást tartani. Ezenfelül Wahrmund egy héten egyszer egyház­jogból szemináriumi gyakorlatokat tart. ■ * — (217 kilométer óránkint.) Newyorkból jelentik: Valamennyi eddigi, sebesség-rekord mö­götte marad annak az eredménynek, amelyet a pennsylvaniai vasút egy különvonata a minap el­ért, a Pierstown és Warsaw állomások közt levő 14 és fél kilométer távolságot négy perc alatt futván be, ami óránként 217 kilométernyi sebes­ségnek felel meg. —*■ (A Napoleon elleni merénylet.) Nemré­giben megemlékeztek a lapok Rudiónak Orsini volt barátjának azon állításáról, hogy Crispi is részt vett a 111. Napoleon elleni merényletben. A Corriere della Sera hasábjain most Lazio megcáfolja Rudio adatait. Crispi abban az időben Párizsban időzött ugyan, de a merényletről ép oly kevéssé tudott, mint a Londonban tartózkodó Mazzini. Orsini ak­kortájt a menekülőkkel haragban volt és azért nem is közölte velük tervét. Újabban Palamenghi-Cris­­pi, volt képviselő, Francesco Crispi unokaöcscse szintén nyilatkozik ebben az ügyben. Szerinte gróf di Rudio, garibaldista őrnagynak, az Orsini-féle összeesküvés egyetlen élő részesének, a Crispi bűn­­részességére vonatkozó állítása nem egyéb mesé­nél. Mayor des Planche washingtoni nagykövet fel­jegyzései erre vonatkozólag a következők: „A merénylet 1858. évi január hó 14-én tör­tént . . . Francesco Crispi akkoriban a Boulevard Pigalle-on lakott, Cuchy határához közel, olyan házban, amelyben kívüle több emigráns is lakott. Ezek esténkint összejöttek, politikai társalgást foly­tattak, külföldi barátaiktól kapott értesüléseiket egymással közölték és . . . terveket kovácsoltak. A rendőrség természetesen valamennyiüket többé vagy kevésbbé, figyelemmel kísérte. A merénylet napján Crispi, aki mint rendesen, a szokott időben elköltötte frugális vacsoráját, hiába várta a tár­saság tagjait. Az időjárás hűvös volt és a távoli hely meglátogatása épen,seggel nem volt csábító. Egy darab ideig még dolgozgatott, majd utóbb, mi­kor vele lakó­­unokaöcscse hazajött, aludni tértek. A házbeliek már mindannyian aludtak, mikor éj­féltájban arra riadtak, hogy a kapuajtót hatalma­san döngetik. Crispi kiugrott az ágyból és unoka­­öcscsét utasította, hogy nézzen utána a zaj oká­nak. Időközben a döngetés megkétszereződött és fel­kiáltások hallatszottak: „A rendőrség! A rendőr­ség! A törvény nevében!“ Mayor des Planche ezután részletesen leírja a házkutatás lefolyását, továbbá, hogy Crispi pa­pírjait lefoglalták és hogy Crispit magát a praefek­­turára szállították. „A rendőrbiztos megtette jelentését, a lefog­lalt papírokat átvizsgálták. Crispi maga Pietri elő­szobájában üldögélt és hallgatva nézte a hivatalno­kok sürgés-forgását. A róla beszerzett értesülések kedvezők voltak. Megállapították, hogy aznap es­te egy lépést nem távozott lakásáról. Vallomásából sem derült ki olyasmi, hogy tudott volna a merény­letről. Hajnali négy óra tájban elbocsátották. Né­hány nappal utóbb papírjait is visszakapta. Crispi Orsinit 1855-ben Londonban ismerte meg, illetőleg alg ismerte. Mazzini­nél látta, anélkül, hogy köze­lebbi érintkezésbe jutott volna vele. Sokkal fegyel­mezetlenebbnek tartotta, hogy sem a jó ügynek jó szolgálatokat tehessen.“ Palamenghi-Crispi a fentiekhez meg hozzáte­szi, hogy Francesco Crispi elszánt összeesküvő volt ugyan, amint azt 1859-ben álöltözetben véghezvitt szicíliai útján is bebizonyította, ahol pedig ugyan­csak veszedelemben forgott a feje, hanem annál sokkal egyenesebb gondolkozása volt, hogy sem gyilkosságra vállalkozzék.­­ (Elfogott szélhámos.) Lembergből távira­tozzék . A krakói landesgeriechtnek kedden egy Dryez nevű embert adtak át, ki huzamosabb ideig Lembergben hamis név alatt élt. Dryez, különböző nevek alatt beutazta Galíciát, miközben idegen hatalmak részére kémszolgálatokat teljesített. Ezért egy izben hosszabb börtönbüntetést kellett kiállania. Dryez ezenfelül különböző­­csalásokat is követett el, így többek közt jómódú földbirtoko­soktól nagyobb pénzösszegeket zsarolt ki azzal az ürügygyel, hogy sikerült egy kormányozható lég­hajót összeállítania.­­ (Rablógyilkosság az erdőben.) Londonban, mint ottani tudósítónk táviratozza, nagy feltű­nést, kelt Luard Seven tábornok feleségének meg­gyilkolása. Luard tábornok, aki feleségével együtt Oakszban lakott, hétfőn délután hatvan­négy esztendős feleségével kirándult a helység közelében levő kiserdőbe. Minthogy az asszony nagyon elfáradt, Luard az erdő egyik kellemes helyén elhagyta és folytatta sétáját. Az volt a szándéka, hogy visszatér feleségéhez és hazakíséri, de azután mást gondolt és egyedül ment haza. A­mikor felesége órák múltán sem jött haza, kere­sésére indult és az erdőnek csaknem ugyanazon helyén, ahol elhagyta, holtan találta meg. A gyil­kos az asszonyt közvetetten közelből három revol­verlövéssel megölte, azután ékszerét és pénzét el­rabolta. A gyilkos az asszony gyűrűit oly erősza­kosan húzta le, hogy az ujjak összetörtek. A gyil­kosnak egyelőre nyoma sincs. Luard tábornok, a­ki­ körülbelül hetven esztendős, néhány év óta nyugalomban él. Aktív katona korában mint ka­tonai szakíró szerzett magának iszpett nevet.­­ (Himlőjárvány.) Krisztiániában, mint ot­tani tudósítónk jelenti, a feketehimlő járványos föllépése következtében a népiskolákat szeptem­ber elsejéig bezárták. Eddig hetvenöt megbetege­dés és ezek közül három haláleset fordult elő. — (Beiratkozások a kolozsvári egyetemen.) A kolozsvári magyar királyi Ferenc József Tudo­mányegyetemen az 1908—9-ik tanév első felére a beiratkozások a tanulmányi-, fegyelmi- és b­éke­­pénz-szabályzat 24. §-a értelmében 1908. év szep­tember 1-én kezdődnek s ugyane hó 12-ig bezáró­lag tartatnak. Akik e határidőn belül valamely el­háríthatatlan akadály miatt személyesen nem je­lentkezhetnek, a tanulmányi-, fegyelmi- és b­pke­­pénz-szabályzat 25. §-a értelmében ugyane határ­időn belül tartoznak az akadályoztatásukat igazoló hiteles okmányokkal fölszerelt és az illető kár dékánjához intézett kérvényben elős egyeztetésüket kikérni s meghatározni azt az időpontot is, ami­kor személyesen megjelenhetnek s beiratásukat úgy a quaesturában, mint az egyes tanároknál tel­jesíthetik. E határidő azonban október hó 6-án túl az 1902. évi 84962. számú vallás- és közoktatás­ügyi miniszteri rendelet szerint csak az egyetem rektorának külön engedélyével és rektori engedély­iyel is csak október 14-ig terjedhet.­­ (A fekete sugarak feltalálója.) Párizsból sürgönyzik. Henry Becquerel a bretagnei parton levő Le Croisie fürdőhelyen kedden meghalt. Becquerel nevéhez a legfontosabb fizikai vívmá­nyok egyike fűződik. Ő fedezte fel ugyanis a fe­kete sugarakat s a radioaktivitást. Becquerel 1852. december 12-én Párizsban született.­­ (Megmérgezett hercegi család.) Klein- Gulienickéből jelentik: Frigyes Lipót porosz her­ceg, valamint neje és leánya, Viktória Margareta hercegnő, akik húsmérgezés következtében megbe­tegedtek, a javulás útján vannak és néhány nap múlva fel fognak épülni. Berlinből táviratoztak: Frigyes Lipót herceg és családjának megbetegedését, mint megállapítot­­­ták, őzhúsnak az élvezete okozta.­­ (Köpenick Besenicben.) A köpenicki ka­pitánynak — nem hiába tett szert világhírre — még mindig akad követője. Legutoljára Besenick-­ben, Schwenitz közelében akadt. Nemrég egy ot­tani erdészhez egy elegáns fiatalember állt be gya­kornoknak, ki Zaies von Hamburgnak nevezte ma­gát. Az állította, hogy régi nemes családból szár­mazik és meglehetősen nagy lábon élt. A király születésnapján Zaies dragonyostiszti egyenruhá­ban jelent meg és a helység lakóinak, akik nagy tiszelettel bántak vele, a vendéglőben sört fizetett. Az egyik vendégnek gyanús volt a tiszt úr viselke­dése és amikor az őt meghívta sörözésre, nem fo­gadta el a meghívást, miközben a köpenicki kapi­tányra célozva, megjegyezte, hogy a tiszt úr úgy­­látszik a katonai fegyelmet nem ismeri. Zaies rá­kiáltott, hogy hallgasson, mert bezáratja. A meg­fenyegetett ember eltávozott és később az illetékes hatóságnál tudakozódott, ahol megtudta, hogy Zaics sem nem nemes, sem­ nem hadnagy, hanem parasztlegény­. A csendőrség, mely neszét vette a dolgnak, Zaicsot letartóztatta és átadta a törvény­széknek, hol nemcsak egyenruha és nemesi név jo­gosulatlan viselése, hanem különböző szédelgések miatt is, melyeknek a segítségével többektől 2000 koronát csalt ki, kell majd felelnie.­­ (A józsefvárosi állami gimnázium kibő­vítése.) A VIII. ker. állami gimnázium (Tavasz­mező­ utca) annyira túl van zsúfolva, hogy annak kibővítésére sürgősen szükség lesz. A gimnázium I. és II. osztályából már parallel osztályokat állí­tottak fel, de ezek sem fogadják be az összes je­lentkezőket. Most a miniszter megengedte, hogy újabb I. és II. osztályokat állítson föl az intézet, de mivel ezek az épületben el nem helyezhetők, ez idényben ezek a X. ker. Tűzoltó-utcai községi ele­mi iskola épületében lesznek elhelyezve. A beiratá­sok ez osztályokba szept. 1-én lesznek a Tavasz­mező-utcai törzsintézetben.­­ (Meghiúsult merénylet.) Pápai István, a dévai aranybánya lokomotivezetőjének lakásába, mint dévai tudósítónk táviratozza. hétfőn éjjel is­meretlen tettes betört és az ágyban alvó lokomo­­tiv vezető felnőtt fiát nagy konyhakéssel meg akar­ta szúrni, de a kés megcsúszott és a fiatal­embe­ren csak kisebb sebet ejtett. A merénylő ezután el­illant. Valószínű, hogy a merénylő valamelyik bá­nyafelügyelőt akarta meggyilkolni, de az ajtót eltévesztette. Az utóbbi időben a felügyelők több bányászt följelentettek aranylopás miatt és azóta ez már a harmadik merénylet. A merénylő a loko­­motiv vezető ajtajára krétával ezt írta: Megöltek, ahol találtak és orrodat, elküldöm emlékül. A csendőrség nyomozása eddig eredménytelen.­­ (Elgázolta a vonat.) Prágából táviratoz­tak. A Ferenc József vasút pályáján, Beriesebau közelében, egy pályamestert és egy vasúti mun­kást, kik egy görbületnél javítási munkálatokat végeztek, két szembejövő vonat, megragadott és elgázolt. Mind a ketten meghaltak.­­ (Trachoma Heves megyében.) Heves me­­gyében ijesztő módon lépett fel az egyiptomi szem­­betegség. Ezideig 183 egi­énen állapították meg a­ veszedelmes betegséget. Állítólag amerikai magya­rok kosták haza ezt a fertőző kórt. 1 2 ________________________________ PESTI HÍRLAP , a ? 1908. augusztus 26., szerda.

Next