Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-25 / 308. szám
1908. december 25., péntek PESTI HIRLAP hadtestparancsnok a közös hadsereg, illetve a budapesti helyőrség nevében megkoszorúzza a szobrot, de ugyanakkor a negyvennyolcas honvédek szintén koszorút helyeznek a Hentzi szobrára. A Pesti Hírlap, mihelyt tudomására jutott Szapáry szándéka, erősen kikelt a koszorúzás elleni tiltakozásának helyességét igazolta .Csakhamar a közvélemény akkora mérvű, forrongása, mely majdnem elsöpörte azt az egyetlen napilapot, mely vállalkozni mert ennek a hazafiatlan gondolatnak a pártolására. Alig egy hónap múlva Szapáry Gyula megbukott s helyébe lépett a Wekerle-kormány, melylyel az Új Magyarország életének egyik legfontosabb reformja, az egyházpolitikai törvények és az ezzel kapcsolatos harcok veszik kezdetüket. A szerkesztőségben ezalatt évről-évre tűnnek föl az új alakok, a lapban pedig az új nevek. Murai Károly, Lipcsey Ádám, Justh Zsigmond, Szabó Endre, Kozma Andor, Herczeg Ferenc, Bede Job írásaival gyakran találkozunk, a vezércikkírók között pedig dr Spinoza (Mátrai-Ompolyi Ernő), Szokolay Kornél, Mende Bódog, Enyedi Lukács és Horváth Gyula neveivel. De jelen van közöttük a legnagyobb magyar regényíró, Jókai Mór is, aki Légrády Testvérek szíves invitálására a Pesti Hírlap állandó dolgozó társai közé lépett. Regények, karcolatok és tárcák írására szólt a szerződése, természetesen semmiféle belső munkára nem volt kötelezve. Első nagyobb műve Jókainak a Pesti Hírlapban az Aradi Hősök című történelmi vigjátéka, mely 1891. február havában jelent meg. Innen kezdve regényeinek és tárcáinak száma töméntelen és állandó. Csupán nagyobb munkáiról egybeállított alábbi hevenyészett statisztika tájékoztatni fogja az olvasót arról a hatalmas munkásságról, melyet Jókai a Pesti Hit hasábjain kifejtett. Aradi Hősök. Tört. vigj. (1891.) Fekete vér. Regény két kötetben. (1891.) A két Trenk. Regény. (1892.) Földönjáró csillagok. (1892.) Tizenhárom levél Gerillából. Rajzok. vitt93.) A bécsújhelyi katonai akadémiában. Rajzok. (1893.) A cinipsz. Görcsövi regény. (1893.) Koronás gyermekek. Regény. (1894.) Három királyok csillaga. Regény. (1894.) Magnéta. Regény. (1894.) De kár megvénülni. Regény. (1894.) Jókai Mór közgazdászán jegyzetei. Cikk- és tárcasorozat. (1896.) Napi kérdésekről. Karcolatok. (1897.) Emlékeimből. (1897.) A barátfalvi levita. Regény. (1897.) Sárga rózsa. (Péczely-dijjal jutalmazott regény.) Ezeken kívül számos tárcacikk, melyek együttvéve több kötetre terjednek. Egyidőben Jókai a napi kérdésekhez is hozzászólott s ezeknek a legtöbbször humoros jellegű írásoknak éveken át a Pesti Hírlap volt a közlője. Termékenység dolgában — nem számítva ide országgyűlési karcolatait — egyedül Mikszáth Kálmán vetekedett vele, kinek korábbi művein kívül a Pesti Hírlapban jelentek meg azóta klasszikussá vált regényei, többek között: Beszterce ostroma (1894), Ne okoskodj Pista, (1895), Prakovszky, a siket kovács (1896), Gavallérok (1807), Krúdy Kálmán csinytevései (1899), István szoba (Rajzok, 1899), Katánghy Menyhért (1900), Egy különös házasság (1900) és még számos munkás. A Pesti Hírlap publicisztikai működésének legjelentősebb korszaka a Szapáry-kormány bukásával nyomban következő Wekerle-kabinet egyházpolitikai reformjainak harcaiban tetőződik. Az új kormánynyal elkövetkezett a polgári házasság, a vallásszabadság és a zsidók recepciójának nagy kérdése, mikor a lap már hatalmasan megizmosodva és tekintélyben megerősödve, szabadelvű álláspontjának egész súlyát vetette mérlegre a liberális reformok érdekében. A régebbi Pesti Hírlapnak a tiszaeszlári eset óta ezek a küzdelmek alkották legnagyobb politikai és kulturális sikerét. A szabadelvű pártot másfél évtized előtt nem egyszer vádolták azzal, hogy az egyházpolitikai kérdések fölvetését taktikai érdekből intézte, hogy megrongálódott és megcsorbult tekintélyét visszanyerje és kiveit újabbak oda- , vonásával gyraro mtsa. Lehet, hogy a véd mélyén van valami, de az is meglehet, hogy ez a kombináció puszta képzelődés. A Pesti Hírlapot azonban semmiféle oldal- vagy melléktekintetek nem vezették, mikor a javaslatok diadaláért küzdött. Egyedül a haladás magasztos elvét tartotta szem előtt és a programmját alkotó demokratikus tételeknek azt a tanítását, hogy csak akkor haladhat a fejlődés útján egy modern állam, ha a fejlődés lehetősége adva van a nemzet nagy tömege számára is. És akkor van ez a lehetőség megadva, ha a jogok birtokába minél nagyobb tömegeket juttat s számukra az életviszonyok alkalmatlan formáit megváltoztatja vagy könnyűvé teszi. Szilágyi Dezső 1892. december 2-ikán terjesztette a képviselőház elé a polgári házasságról és gróf Csáky Albin a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatot. Az óriási ellenakció közepette, melyet a magyar klérus és a különböző pártok a javaslat ellen kifejtettek, a Pesti Hírlap szilárdan védte a kormányjavaslatot s meg is lett kitartásának az az eredménye, hogy 1893. április 12-ikén a parlament 175 szótöbbséggel általánosságban megszavazta a javaslatokat, de a főrendiház május 10-ikén 21 szótöbbséggel elvetette. Viszszakerültek ismét a képviselőházhoz, mely 168 szótöbbséggel újra elfogadta. Mivel azonban a főrendiház vétója mégegyszer veszélyeztethette volna, a javaslatok sorsát, Wekerle miniszterelnök abba a kényszerhelyzetbe került, hogy június 1-én be kellett adnia lemondását. Tíz nap múlva azonban ő felsége újra kinevezte s mivel időközben sikerült Wekerlének a javaslat ellenzőivel kompromisszumra lépnie, június 21-ikén négy szótöbbséggel a főrendiházban is győztek a reformok. Hatalmas ovációk között fogadta a Bécsből hazatérő Wekerle és Szilágyi minisztereket a főváros közönsége s a kormány nagy ünneplések tárgya volt napokon át, de azért még sem tarthatta uralmon magát, a király bizalmának csökkenése folytán. A Wekerlekormány december 25-ikén lemondott s 1895. január 14-ikén a Bánffy-komány lépett helyébe. Rövid időre itt megállítjuk az események elbeszélését, hogy a Pesti Hirlap működésének másnemű mozzanataira reflektálhassunk. Az 1892-iki évfolyam októberi lapszámai egy különös jelzéssel vonják magukra figyelmünket. A lap homlokán vastag betűkkel olvasható: Fertőbelenitve! A kolerajárvány miatt expediálás előtt a Pesti Hírlap összes számait dezinficiálták és külön boríték alatt küldték meg az előfizetőknek. Túlságos tragikusan aligha vehette a közönség ezt a járványt, mert a Pesti Hírlap írói is nem egyszer humoros cikkekben rajzolták a budapesti járványosság furcsaságait. Amint azonban az 1893-ik évfolyamra rányitottunk, ismét újítással találkozunk a Pesti Hírlapban. A január elsejei számban megkezdődnek a Koboz-féle versek a hétről, melyek a mostani verses revük elődei gyanánt tekinthetők, írójuk Kozma Andor, aki éveken át írja verses krónikáit a Pesti Hírlapnak, mely ezt a műfajt népszerűvé tette és az újságokkal is megkedveltette. Az első verses krónika bevezetése, melyben Kozma a műfaj keletkezését is elmondja, igy hangzik: A hétről. A szerkesztő eszméje volt , szuggerálta nékem, Hogy verses tárcát írjak én A hétről minden héten. Ezemet Bécsben — igy beszélt - Csinálják s egyre tetszik. Csinálja csak s kétségtelen, Szintén sikere lesz itt. Azt felelem: én láng vagyok, S nem szikra pisla mécsben. Olyasmit hogy kezdjünk mi el, Mit rég csinálnak Bécsben? — Ellenvetései szöget Fejembe nem ütöttek, Hiszen zsemlyét is, úgy tudom, Bécsben előbb sütöttek. Ez az, hogy jó, ügyes legyen A verses heti szemle! — A szerkesztő szólt s Írtam én , nos, itt van hát a zsemlye. Il A politikai események ismét lekötötték a Pesti Hirlap egész energiáját. Az egyházpolitikai törvények ellen keltett mozgalmak arra ösztönözték, hogy uj agitációt kezdjen a főrendi intézmény ellen és a klérus szüntelent izgatásait a liberális törekvések propagandájával csökkentse. Minden egyes nap a küzdelem uj és uj elemét keverte föl s nehány napra csak akkor csillapodott az izgalom, mikor 1894. március 20-án megérkezett a Kossuth Lajos halálának híte. Ezzel aztán egy másfajta izgalom és levertség szállta meg az embereket. Az ifjúság a gyászlobogók kitűzése miatt a Nemzeti színház és opera előtt hatalmas tüntetéseket folytatott, ennek elmúltával azonban az egész ország a Kossuth halálának megrázó hatása alatt készülődött a végső tisztesség megadására. A Pesti Hírlap külön kiadásokban jelentette a közönségnek a nagy eseményt s már eleve hirdette, hogy a nemzet Kossuth emlékének a fővárosban fölállítandó szobormű létesítésével tartozik. A fölhívásnak meglett az a hatása, hogy csak az első két nap alatt ezer forint érkezett a szerkesztőséghez. Az országos gyászra országos ünnepség következett azonban, mikor Jókai Mór ötven éves írói jubileumát ünnepelte a nemzet. A Pesti Hírlap maga is tevékeny részt vett kiváló munkatársának jubileuma előkészítésében s hogy az eddigi köteléket még szorosabbra fűzze a nagynevű íróval, abban állapodott meg vele, hogy tetszés szerinti dolgozatot adhat át mindenkor a lap részére, a közlés dijának mértékét pedig maga állapítja meg. Az 1894-től 1897-ig terjedő évfolyamokban léptennyomon találkozunk ismételten új nevekkel, de a szerkesztőség néhány erős új tagjával is. Ezek Tóth Béla, Kóbor Tamás, gróf Vay Sándor (D’Artagnan), Molnár Antal (cikk és politika), Kézdi-Kovács László (képzőművészet), majd Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Werner Gyula, Pollák Illés (Homo), stb. ez utóbbiak mint tárca- és regényírók tűntek föl. Vezércikkírók sorában pedig Báttaszéki Lajos, báró Jósika Kálmán, Pap Dávid, Pollák Illés és Vázsonyi Vilmos neveit találjuk. A Pesti Hírlap a Bánffy-kormánynyal szemben jóindulatú várakozással viseltetik. Az egyházpolitikai reformok további intézése és végrehajtása az új kormányzat feladatait alkotta, természetszerűleg segítenie kellett az reformok megvalósítását, hiszen a saját Programmjának sarkalatos tételei voltak azok, S hogy mennyire szükség volt a Pesti Hírlap éberségére, sőt később még inkább, mint valaha, mutatta az egyházpolitikai reformok megbuktatására 1896-ban néppárt cím alatt szövetkezett papi, főúri és nemzetiségi szövetség megalakulása, mely egyenesen a negyvennyolc előtti reakció programmjával, felekezeti gyűlölségre csábító jelszavak alatt lépett fel a liberális Magyarország legfiatalabb intézménye ellen. Bánffy kormányzásának második része, az 1896-iki választásoktól kezdve bukásáig, nem bírta a Pesti Hírlap elismerését megnyerni. Pénzügyi és kereskedelmi politikáját a quota, vám és kereskedelmi, továbbá a bankkérdésben veszedelmesnek ítélte s mikor még csak az első ostromot indította az 1896-iki választások miatt elkeseredett ellenzék politikája ellen, a Pesti Hirlap előre megjósolta a bonyodalmak kikerülhetetlen örvényét, melyek a Bánffy által provokált obstrukció folytán az ex-lex állapot felidézésére, majd a Bánffy-kormány bukására vezettek. Bánffy kormányzati idejének a politikai eseményeken kívül egy világjelentőségű ünnep és egy szintén világjelentőségű tragédia ad históriai hátteret. Az első Magyarország ezer éves fennállásának országos ünnepére, a millenniumra vonatkozik, melynek felejthetetlen eseményeit híven megörökítette a Pesti Hirlap 1896-iki évfolyama. A másik, mely ma is remegésbe hozza minden igaz magyar ember szivét, jóságos patronánk, Erzsébet királyné orgyilkos kezek által való megöletésében tetéződik. Hihetetlennek tetszett az első pillanatban a riasztó hir, de az egymást után következő táviratok kétségtelenné tették a lesújtó hir igaz voltát. Az országos gyász impozáns nyilvánulását a Pesti Hírlap megragadta arra, hogy a fővárosban emelendij * Erzsébet-szobor érdekében a gyűjtést masa