Pesti Hírlap, 1908. december (30. évfolyam, 287-312. szám)

1908-12-25 / 308. szám

1908. december 25., péntek PESTI HIRLAP hadtestparancsnok a közös hadsereg, illetve a budapesti helyőrség nevében megkoszorúzza a szobrot, de ugyanakkor a negyvennyolcas hon­védek szintén koszorút helyeznek a Hentzi szobrára. A Pesti Hírlap, mihelyt tudomására ju­tott Szapáry szándéka, erősen kikelt a koszorú­zás ellen­i tiltakozásának helyességét igazolta .Csakhamar a közvélemény akkora mérvű, for­rongása, mely majdnem elsöpörte azt az egyet­len napilapot, mely vállalkozni mert ennek a hazafiatlan gondolatnak a pártolására. Alig egy hónap múlva Szapáry Gyula megbukott s helyébe lépett a Wekerle-kormány, melylyel az Új Magyarország életének egyik legfonto­sabb reformja, az egyházpolitikai törvények és az ezzel kapcsolatos harcok veszik kezde­tüket. A szerkesztőségben ezalatt évről-évre tűnnek föl az új alakok, a lapban pedig az új nevek. Murai Károly, Lipcsey Ádám, Justh Zsigmond, Szabó Endre, Kozma Andor, Her­­czeg Ferenc, Bede Job írásaival gyakran ta­lálkozunk, a vezércikkírók között pedig dr Spinoza (Mátrai-Ompolyi Ernő), Szokolay Kornél, Mende Bódog, Enyedi Lukács és Horváth Gyula neveivel. De jelen van kö­zöttük a legnagyobb magyar regényíró, Jókai Mór is, aki Légrády Testvérek szíves in­vitálására a Pesti Hírlap állandó dolgozó tár­sai közé lépett. Regények, karcolatok és tár­cák írására szólt a szerződése, természetesen semmiféle belső munkára nem volt kötelezve. Első nagyobb műve Jókainak a Pesti Hírlap­ban az Aradi Hősök című­­ történelmi vigjá­­téka, mely 1891. február havában jelent meg. Innen kezdve regényeinek és tárcáinak száma töméntelen és állandó. Csupán nagyobb mun­káiról egybeállított alábbi hevenyészett sta­tisztika tájékoztatni fogja az olvasót arról a hatalmas munkásságról, melyet Jókai a Pesti Hit hasábjain kifejtett. Aradi Hősök. Tört. vigj. (1891.) Fekete vér. Regény két kötetben. (1891.) A két Trenk­. Regény. (1892.) Földönjáró csillagok. (1892.) Tizenhárom levél Gerillából. Rajzok. vitt93.) A bécsújhelyi katonai akadémiában. Rajzok. (1893.) A cinipsz. Görcsövi regény. (1893.) Koronás gyermekek. Regény. (1894.) Három királyok csillaga. Regény. (1894.) Magnéta. Regény. (1894.) De kár megvénülni. Regény. (1894.) Jókai Mór közgazdászán jegyzetei. Cikk- és tárcasorozat. (1896.) Napi kérdésekről. Karcolatok. (1897.) Emlékeimből. (1897.) A barátfalvi levita. Regény. (1897.) Sárga rózsa. (Péczely-dijjal jutalma­zott regény.) Ezeken kívül számos tárcacikk, melyek együttvéve több kötetre terjednek. Egyidőben Jókai a napi kérdésekhez is hozzászólott s ezeknek a legtöbbször humoros jellegű írások­nak éveken át a Pesti Hírlap volt a közlője. Termékenység dolgában — nem számítva ide országgyűlési karcolatait — egyedül Mikszáth Kálmán vetekedett vele, kinek korábbi művein kívül a Pesti Hírlapban jelentek meg azóta klasszikussá vált regényei, többek között: Besz­terce ostroma (1894), Ne okoskodj Pista, (1895), Prakovszky, a siket kovács (1896), Gavallérok (1807), Krúdy Kálmán csinytevé­­sei (1899), István szoba (Rajzok, 1899), Ka­­tánghy Menyhért (1900), Egy különös házas­ság (1900) és még számos munkás. A Pesti Hírlap publicisztikai működésé­nek legjelentősebb korszaka a Szapáry-kor­­mány bukásával nyomban következő Weker­­le-kabinet egyházpolitikai reformjainak har­caiban tetőződik. Az új kormánynyal elkövet­kezett a polgári házasság, a vallásszabadság és a zsidók recepciójának nagy kérdése, mi­kor a lap már hatalmasan megizmosodva és tekintélyben megerősödve, szabadelvű állás­pontjának egész súlyát vetette mérlegre a li­berális reformok érdekében. A régebbi Pesti Hírlapnak a tiszaeszlári eset óta ezek a küz­delmek alkották legnagyobb politikai és kul­turális sikerét. A szabadelvű pártot másfél évtized előtt nem egyszer vádolták azzal, hogy az egyház­­politikai kérdések fölvetését taktikai érdekből intézte, hogy megrongálódott és megcsorbult tekintélyét visszanyerje és kiveit újabbak oda- , vonásával gyraro mtsa. Lehet, hogy a vé­d mé­lyén van valami, de az is meglehet, hogy ez a kombináció puszta képzelődés. A Pesti Hír­lapot azonban semmiféle oldal- vagy mellékte­­kintetek nem vezették, mikor a javaslatok dia­daláért küzdött. Egyedül a­ haladás magasztos elvét tartotta szem előtt és a programmját al­kotó demokratikus tételeknek azt a tanítását, hogy csak akkor haladhat a fejlődés útján egy modern állam, ha a fejlődés lehetősége adva van a nemzet nagy tömege számára is. És akkor van ez a lehetőség megadva, ha a jo­gok birtokába minél nagyobb tömegeket jut­tat s számukra az életviszonyok alkalmatlan formáit megváltoztatja vagy könnyűvé teszi. Szilágyi Dezső 1892. december 2-ikán terjesztette a képviselőház elé a polgári házas­ságról és gróf Csáky Albin a gyermekek vallá­sáról szóló törvényjavaslatot. Az óriási ellen­akció közepette, melyet a magyar klérus és a különböző pártok a javaslat ellen kifejtettek, a Pesti Hírlap szilárdan védte a kormányja­vaslatot s meg is lett kitartásának az az ered­ménye, hogy 1893. április 12-ikén a parla­ment 175 szótöbbséggel általánosságban meg­szavazta a javaslatokat, de a főrendiház má­jus 10-ikén 21 szótöbbséggel elvetette. Visz­­szakerültek ismét a képviselőházhoz, mely 168 szótöbbséggel újra elfogadta. Mivel azonban a főrendiház vétója mégegyszer veszélyeztethet­te volna, a javaslatok sorsát, Wekerle minisz­terelnök abba a kényszerhelyzetbe került, hogy június 1-én be kellett adnia lemondását. Tíz nap múlva azonban ő felsége újra kine­vezte s mivel időközben sikerült Wekerlének a javaslat ellenzőivel kompromisszumra lép­nie, június 21-ikén négy szótöbbséggel a fő­rendiházba­n is győztek a­ reformok. Hatalmas ovációk között fogadta a Bécs­­ből hazatérő Wekerle és Szilágyi minisztere­ket a főváros közönsége s a kormány nagy ünneplések tárgya volt napokon át, de azért még sem tarthatta uralmon magát, a király bizalmának csökkenése folytán. A Wekerle­­kormány december 25-ikén lemondott s 1895. január 14-ikén a Bánffy-kom­ány lépett he­lyébe. Rövid időre itt megállítjuk az események elbeszélését, hogy a Pesti Hirlap működésé­nek másnemű mozzanataira reflektálhassunk. Az 1892-iki évfolyam októberi lapszámai egy különös jelzéssel vonják magukra figyelmün­ket. A lap homlokán vastag betűkkel olvasha­tó: Fertőbelenitve! A kolerajárvány miatt ex­pediálás előtt a­ Pesti Hírlap összes számait dezinficiálták és külön boríték alatt küldték meg az előfizetőknek. Túlságos tragikusan aligha vehette a közönség ezt a járványt, mert a Pesti Hírlap írói is nem egyszer humoros cikkekben rajzolták a budapesti járványosság furcsaságait. Amint azonban az 1893-ik év­folyamra rányitottunk, ismét újítással talál­kozunk a Pesti Hírlapban. A január elsejei számban megkezdődnek a Koboz-féle ver­sek a hétről, melyek a mostani verses revük elődei gyanánt tekinthetők, írójuk Kozma An­dor, aki éveken át írja verses krónikáit a Pesti Hírlapnak, mely ezt a műfajt népszerű­vé tette és az újságokkal is megkedveltette. Az első verses krónika bevezetése, melyben Koz­ma a műfaj keletkezését is elmond­ja, igy hangzik: A hétről. A szerkesztő eszméje volt , szuggerálta nékem, Hogy verses tárcát írjak én A hétről minden héten. E­zem­et Bécsben — igy beszélt - Csinálják s egyre tetszik. Csinálja csak s kétségtelen, Szintén sikere lesz itt. Azt felelem: én láng vagyok, S nem szikra pisla mécsben. Olyasmit hogy kezdjünk mi el, Mit rég csinálnak Bécsben? — Ellenvetései szöget Fejembe nem ütöttek, Hiszen zsemlyét is, úgy tudom, Bécsben előbb sütöttek. Ez az, hogy jó, ügyes legyen A verses heti szemle! — A szerkesztő szólt s Írtam én , nos, itt van hát a zsemlye. Il A politikai események ismét lekötötték a­ Pesti Hirlap egész energiáját. Az egyház­politikai törvények ellen keltett mozgalmak arra ösztönözték, hogy uj agitációt kezdjen a­ főrendi intézmény ellen és a klérus szüntelent izgatásait a liberális törekvések propagandá­jával csökkentse. Minden egyes nap a küzde­lem uj és uj elemét keverte föl s nehány nap­ra csak akkor csillapodott az izgalom, mikor­ 1894. március 20-án megérkezett a Kossuth Lajos halálának híte. Ezzel aztán egy más­fajta izgalom és levertség szállta meg az em­bereket. Az ifjúság a gyászlobogók kitűzése miatt a Nemzeti színház és opera előtt hatal­mas tüntetéseket folytatott, ennek elmúltával azonban az egész ország a Kossuth halálá­nak megrázó hatása alatt készülődött a végső tisztesség megadására. A Pesti Hírlap külön kiadásokban jelentette a közönségnek a nagy eseményt s már eleve hirdette, hogy a nemzet Kossuth emlékének a fővárosban fölállítandó szobormű létesítésével tartozik. A fölhívás­nak meglett az a hatása, hogy csak az első két nap alatt ezer forint érkezett a szerkesz­tőséghez. Az országos gyászra országos ünnepség következett azonban, mikor Jókai Mór ötven éves írói jubileumát ünnepelte a nemzet. A Pesti Hírlap maga is tevékeny részt vett ki­váló munkatársának jubileuma előkészítésé­ben s hogy az eddigi köteléket még szorosabb­ra fűzze a nagynevű íróval, abban állapodott meg vele, hogy tetszés szerinti dolgozatot ad­hat át mindenkor a lap részére, a közlés dijá­nak mértékét pedig maga állapítja meg. Az 1894-től 1897-ig terjedő évfolyamokban lépten­­nyomon találkozunk ismételten új nevekkel, de a szerkesztőség néhány erős új tagjával is. Ezek Tóth Béla, Kóbor Tamás, gróf Vay Sán­dor (D’Artagnan), Molnár Antal (cikk és po­litika), Kézdi-Kovács László (képzőművészet), majd Gárdonyi Géza, Tömörkény István­, Werner Gyula, Pollák Illés (Homo), stb. ez utóbbiak mint tárca- és regényírók tűntek föl. Vezércikkírók sorában pedig Báttaszéki Lajos, báró Jósika Kálmán, Pap Dávid, Pollák Illés és Vázsonyi Vilmos neveit találjuk. A Pesti Hírlap a Bánffy-kormánynyal szemben jóindulatú várakozással viseltetik. Az egyházpolitikai reformok további intézése és végrehajtása az új kormányzat feladatait alkotta, természetszerűleg segítenie kellett az reformok megvalósítását, hiszen a saját Pro­gramm­jának sarkalatos tételei voltak azok, S hogy mennyire szükség volt a Pesti Hírlap éberségére, sőt később még inkább, mint vala­ha, mutatta az egyházpolitikai reformok meg­buktatására 1896-ban néppárt cím alatt szö­vetkezett papi, főúri és nemzetiségi szövetség megalakulása, mely egyenesen a negyven­­nyolc előtti reakció programmjával, felekezeti gyűlölségre csábító jelszavak alatt lépett fel a liberális Magyarország legfiatalabb intézmé­nye ellen. Bánffy kormányzásának második része, az 1896-iki választásoktól kezdve bu­kásáig, nem bírta a Pesti Hírlap elismerését megnyerni. Pénzügyi és kereskedelmi politi­káját a quota, vám és kereskedelmi, továbbá a bankkérdésben veszedelmesnek ítélte s mi­kor még csak az első ostromot indította az 1896-iki választások miatt elkeseredett ellen­­­­zék politikája ellen, a Pesti Hirlap előre meg­jósolta a bonyodalmak kikerülhetetlen örvé­nyét, melyek a Bánffy által provokált obstruk­­ció folytán az ex-lex állapot felidézésére,­­ majd a Bánffy-kormány bukására vezettek. Bánffy kormányzati idejének a politikai eseményeken kívül egy világjelentőségű ün­nep és egy szintén világjelentőségű tragédia ad históriai hátteret. Az első Magyaror­szág ezer éves fennállásának országos ünne­pére, a millenniumra vonatkozik, melynek fe­­lejthetetlen eseményeit híven megörökítette a Pesti Hirlap 1896-iki évfolyama. A másik, mely ma is remegésbe hozza minden igaz ma­gyar ember szivét, jóságos patronánk, Erzsé­­bet királyné orgyilkos kezek által való meg­­öletésében tetéződik. Hihetetlennek tetszett az első pillanatban a riasztó hir, de az egymást után következő táviratok kétségtelenné tették a lesújtó hir igaz voltát. Az országos gyász impozáns nyilvánulását a Pesti Hírlap m­egr­­agadta arra, hogy a fővárosban em­elen­dij * Erzsébet-szobor érdekében a gyűjtést masa

Next