Pesti Hírlap, 1909. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1909-06-01 / 128. szám
Budapest, 1909. Előfizetési árak: Egész évre .... 28 k. — , Félévre.............14 x Negyedévre ... 7 „ — , Egy hóra...........2 , 40 . Egyes szám ára 10 l. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. XXXI. évt. 128. (10.838) szám. Kedd, junius 1. Szerkesztőség: Budapest, Váci körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci körút 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Politikai tipek. A budapesti futtatások után Bécsben folytatódnak a lóversenyek. Ennek a rendszernek megfelelően zajlik le a politikai futtatás is. Előbb Budapesten startoltak a politikai favoritok, a hét végén pedig Bécsben fognak versenyt futni a király előtt. Hogy ki érkezik a célhoz elsőnek, azt a politikában sokkal kevésbbé lehet ma tudni, mint a lóversenyeken. A legvadabb tipelések folynak úgy a budapesti, mint a bécsi lapokban. Egyik napon a favorit államférfiak győzelmét jósolgatják, a másik napon pedig az outsiderektől félnek. A különböző találgatások, kombinációk és jóslások egyszer kétértelműek, máskor bizonytalanok, harmadszor pedig kalandosak, akárcsak a delphi-i jósda vagy a csillagjóslások idejében élnénk, úgy a koronának, mint a nemzetnek igazán érdekében fekszik, hogy a bizonytalan állapotoknak véget vessenek. Mert az tagadhatatlan, hogy a rendezetlen helyzet mindig önmagától rosszabbodik. Bécsben egyetlen fix határnapot tudnak csupán s ez junius huszadika, amidőn a király Ischlbe utazik. Az kétségtelen dolog, hogy e terminus előtt el kell és el is fogják intézni a magyar válságot. Mert egy egész országot a legfontosabb politikai kérdések függőben tartásával izgalomban tartani nem lehet. És bár Bécsben egyáltalán nem törődnek Magyarország állapotával, azért mégis bizonyára sietni fognak a kibontakozás komoly megkísérlésével, mert a monarchia sokat emlegetett tekintélyének is árt a hosszas válság. Bécsben eddig ugyanis azt hitték, hogy ha kihúzzák minél messzebbre a válság megoldását, ezzel a kibontakozást könnyebbé és olcsóbbá teszik, mert a kedélyek meghiggadnak és a nemzeti követelések talán önmaguktól lesoványodnak a politikai kiéheztetés folytán. Az udvar és az osztrákok azonban tévedtek. A válság kitolása csak elmérgesíti a dolgot. Kormányzás és iránytű nélkül hagyni egy hajót a nyílt tengeren, ahol ezernyi titkos zátony van, nagy könnyelműség. A nemzet sorsa ez idő szerint nagyon kevés emberen fordul meg: a király személyén, a trónörökösön, a magyar és az osztrák minisztereken és a magyar képviselőház meg az osztrák Reichsrath többségén. Tehát körülbelül ezer ember elhatározása dönt milliók sorsa fölött. Mi, szegény adófizető milliók, egyet mindenesetre megkövetelünk azoktól, akik sorsunkat intézik vagyis magától a királytól, a trónörököstől és az összes magyar politikusoktól, hogy méltóztassanak minél hamarabb minél határozottabb álláspontot elfoglalni és azt minél világosabban nyilvánosságra hozni. Gyorsaság, határozottság és őszinteség: ez a három, amit jogunk van követelni. Az egész válságot az mérgesítette el idáig, hogy nem mutatott kellő határozottságot sem a koalíció, sem annak kormánya az egyik részről, sem a király a másik részről. Határozott álláspontnak semmiesetre sem lehet nevezni azt, hogy a koalíció előbb a kartellbank álláspontjára helyezkedik, azután az önálló bankra tér át a koalíció többsége, most pedig annak legtöbb tagja maga sem tudja, hogy mi lesz majd az álláspontja a bankkérdésben?! Mert a képviselők nagy része előbb azt várja, hogy mit fognak elhatározni a pártvezérek, ezek pedig bizonyára azt várják, hogy mit tudnak kicsikarni Bécsben. Viszont az udvar is vacillál. Először megtagad mindent, aztán alkudozik és valami kényszer-kompromisszumban vagy paktumban kiegyezkedik. Az egész válság dolgában igazán csak az osztrák politikai köröknek van határozott álláspontjuk s ők beszélnek nyílt, egyenes őszinteséggel mindenkivel szemben. Jó lesz, ha mi is követjük az ő példájukat s minél előbb ultimátumot intézünk a koronához, hogy minő föltételek mellett vagyunk hajlandók az udvar számára adót és újoncokat megszavazni. Mivel pedig majdnem minden budapesti és bécsi lap mindennap közöl más és más kibontakozási programm-tervet, mi nem szaporítjuk a konfúziót és ezúttal nem csinálunk saját külön kibontakozási programmot. Csak arra figyelmeztetjük politikusainkat, legjobb lenne, ha minél rövidebb időre és minél késebb kérdésre kiterjeszkedő kibontakozási programmot csinálnának. Veszedelmes dolog ugyanis épen abban az időpontban forszírozni az összes lebegő kérdéseknek hosszú időre való megoldását, vagyis a választói reform, bankkérdés, önálló vámterület, katonai kiegyezés, stb. ügyét mind elintézni, amikor a külpolitikai helyzet folytán az udvar és Rusz- Szala menyecskéje. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: EÖTVÖS KÁROLY. XIII. A mai pénzforgalom s előkelő úri háztartás és életmód számbeli adataihoz mérve Szala menyecskéjének évi kiadását szertelennek s valami tékozlásfélének nem tarthatjuk. De akkor bizony az emberek s kivált a család tagjai hajlandók voltak annak tekinteni, sőt széltében annak hirdetni. Nem róhatjuk meg őket e miatt. Abban az időben az afféle földeket, kaszálókat, legelőket, erdőket, berkeket, amilyenek Söjtör és Kehida határai voltak, nagyban meg lehetett venni örök áron holdanként harminc forinton. A menyecske 60 vagy 70 ezer forint adóssága tehát közel harmadfél ezer holdas birtoknak felelt meg. Természetesen ez megdöbbentő szám. Akinek csak ötezer holdnyi birtoka van , annak legalább felét föléli vagy eladósítja, azt bizony pazarlónak, könnyelműnek tekintik ma is s tekintették akkor is. Ily helyzetben volt Szala menyecskéje. Ez a szemrehányás gomolygott az emberek lelkén még akkor is, amikor a menyecske élt és virágjában volt, de hangosabbá lett halála után a családi hagyományok zsongásai közt. Hangosabbá tette az a körülmény is, hogy Szala menyecskéje oly életmódot folytatott Kőszegen és Bécsben majd húsz éven át, amilyen miatt a peres irat ügyvédi szójárása szerint — mint korábban már rámutattam — fiainak pirulniuk kellett. Nézzünk csak szeme közé kissé ennek a körülménynek. Nem új a kérdés. Olyan régi, mint az emberi műveltség. Olyan régi, mint maga a házassági intézmény. Asszonyról van szó, akit a mai világ gyanakvó lelke és rossz nyelve szeretőtartó asszonynak nevez. Ilyen asszony ma is sok van és sok ezer év óta mindig sok volt. Már az ős hellén hitregék istenvilágának fölséges történetei, már az ó-héber irodalom szent könyvei, már az ó-kor remek költői száz meg száz szeretőtartó asszony nevét emlegetik, sőt soknak nevét az örök dicsőség és el nem múló emlékezet fényével övezték. E körül különösen nagy családtörténeti, társadalmi, tudományos és művészeti kérdéseket vetett föl több mint másfél ezer év óta a keresztyén hit s különösen a római egyház házassági intézményének az a része, mely a házassági elválás eseteit szabályozza. Százezer bölcs, tudós, szent ember, író, költő, képzőművész, nagy gondolkodó foglalkozott már ezzel a kérdéssel s a tudományos, bölcseleti művek, regények, színi és képzőművészeti alkotások mérhetetlen száma és tömege tárgyalja ezt a kérdést évezredek óta. És még sincs a kérdés végleg eldöntve ma se. Szabad-e szeretőtartó asszonynak lenni a műveit világban? A megváltó Jézus maga döntött istenerejével e kérdésben, amikor Jeruzsálem halálra ítélt egy asszonyt s a költők, a bölcsek, az alkotók, az isten igéjének hirdetői még mindig nem tudnak megnyugodni Jézus döntésében. Csak amióta a nagy természet titkaihoz jutottunk közelebb, amióta a fejlődés tanát millió meg millió természeti tünet gondos megfigyelése világította meg előttünk s világítja napról-napra mind jobban és jobban, csak azóta gondolunk nyugodtabb vérrel e kérdésre. Csak azóta vesztette el élét, hevét, különös izgató voltát ez a kérdés a tudományban, a művészetben és a törvényhozásokban. Szala menyecskéjét elválasztják urától, férjétől, szíve választottjától, négy gyönyörű gyermekétől s ezek édesapjától, ő nem akar elválni, akarata ellen szakítja szét eddigi életének boldog szövetét a rideg törvény. Mindössze huszonhat éves, erős, egészséges, vidám lelkű, ragyogó szépség, igazán fiatal s a gondviselés által nagy vagyonnal is megáldva. Férjével többé egyesülnie nem lehet, mert férje se akarja, a törvény se engedi. Férjhez többé nem mehet, mert ezt könyörtelen zsarnoki hatalommal tiltja egyházának s országának egyetértő törvénye. Mit csináljon? Az élet önmagáért van. Minden élet ! 4 Festi Hírlap mai száma 28 oldal