Pesti Hírlap, 1909. november (31. évfolyam, 259-270. szám)
1909-11-02 / 259. szám
_______ Ez előre, bécsi megrendelésre hirdeti, hogy ki kell kapcsolni a nemzeti követeléseket csak azért, mert ezeknek megoldása a dinasztiával és Ausztriával torzsalkodásokra vezetett! Tehát a dinasztiának és Ausztriának érdekeit hirdeti egy magyar mágnás neve alatt egy magyar párt! Ilyen vakmerően félrevezetni a derék, becsületes, hiszékeny magyar polgárokat még nem merte senki! Ha zsidó csinálná ezt, akkor csalásnak mondanák az ilyen eljárást. De mikor egy mágnás a kereszténység és szocializmus jeligéje alatt csempészi be Magyarországba az osztrák politikát, akkor nem találunk a szótárban elég erélyes kifejezést ennek a jellemzésére. A trónörökös és Lueger úr azt látták, hogy a jelenlegi politikai pártok, se a 48-as párt, se az alkotmánypárt, nem hajlandók kikapcsolni a nemzeti követeléseket. Kiadták tehát a rendeletet: csinálni kell Magyarországon egy külön pártot, amely már a programmjának első megalkotásakor eleve hirdeti az összes nemzeti követelések kikapcsolását. Az egész új pártot a programmnak ezen egyetlen pontjáért, a nemzeti követelések kikapcsolásáért alakították meg. Kitűnik ez abból is, hogy a Programm összes többi része konfúzus zagyvalék. Tudniillik a programra magyarellenes részét Bécsben csinálták, a többit, a nemzeti mártást pedig Szapáry úr csinálta. S hogy micsoda agyvelővel rendelkezik ez az úr, annak jellemzésére csak azt az egyet említjük, hogy a kivándorlás megakadályozása érdekében hirdeti a néptanítók, vasutasok és postások fizetésének fölemelését. Hallott a gróf úr harangozni valamit, hogy mi sürgetjük a kivándorlás megakadályozását is, meg a néptanítók, vasutasok és postások fizetésének javítását is; hát ő szépen összecsapta a dolgokat és képes elhinni, hogy ezekkel a fizetésemelésekkel megakadályozza a kivándorlást! Egyetlen komoly mondat van a programmjában. Az, amelyben a fényűzési adó behozatalát sürgeti. Ezt szíveskedjék önmagán elkezdeni. Hogy az egész párt megalakításának nem volt más célja, mint magyar emberek által, a nemzeti politika renegátjai által becsempészni az osztrák politikát, ez kitűnik gróf Szapáry Pálnak mai programmbeszédéből is. Nem szégyenli ez a magyar nevű mágnás magyar emberek előtt azt hirdetni, hogy: „iskoláinkban, ahol a lakosság számbavehető része más nyelvet beszél, ott a lakosok anyanyelvének kötelező tanítását óhajtom“. Ebben az egy mondatban benne van az összes hazaáruló nemzetiségi képviselők kívánsága. S ez az egy mondat kifejezi azt az egész magyarellenes politikát, amely a nemzetiségeknek ellenünk való fölingerlése és a nemzetiségi nyelveknek terjesztése által akaja megfojtani a magyarságot. A komoly kérdésekben teljesen járatlan és könnyelmű magyar mágnás tudatlanságával tudjuk csak megmagyarázni, hogy ilyen mondatot ki mert a száján ereszteni. Azt sem tudja, hogy mit mondott. Ahol nemzetiségek laknak, ott a felekezeti és községi iskolákban eddig is nemcsak hogy kötelezőleg tanították az idegen ajkú lakosság anyanyelvét, hanem ezen iskolák tannyelve világos törvényeink ellenére is nem magyar. Ennélfogva Szapáry kívánsága nem vonatkozik a felekezeti vagy községi iskolákra. S miután ezen kívül csak állami iskolák vannak Magyarországon, természetes, hogy a nemes grófnak óhajtása arra vonatkozik, hogy ahol a lakosság számbavehető része nem beszél magyarul, ott az idegen nyelveket kötelezőleg tanítsák! Tehát ő oláhosítani, germanizálni, tótosítani akarja a magyar állami iskolákat! Ilyen vakmerő hazaárulást még egyetlen nemzetiségi képviselő sem mert felkövetni! A Szápáry-névre szégyent hozott gróf Szápáry Pál, midőn ilyen politikai programmpontot mert hirdetni! A Szápáryak közül legnagyobb pecsovicsnak tartották gróf Szápáry Gyulát, az egykori miniszterelnököt. S ez a miniszterelnöki székből hirdette, hogy a nemzetiségi törvényt nemcsak hogy nem szabad végrehajtani, hanem azt el kell törölni. S íme, most gróf Szápáry Pál túlmegy azon, ami a nemzetiségi törvényben van és olyant hirdet, amit a nemzetiségi túlzók se mertek meg követelni! S még elég vakmerő volt a beszédét azzal kezdeni, hogy: „Magyar vagyok . . .“ Ilyen gyászmagyar még nem volt a gróf Szápáry-családban. A história ismer egy Szá Belpolitika! Mrek. , A debreceni bankgyűlés. Debrecen, okt. 3. A szegedi és aradi bankgyűlések után vasárnap Debrecen, a cívisváros és környékének lakossága foglalt állást az önálló magyar nemzeti banknak 1911. január 1-re leendő felállítása mellett. A gyűlésnek az idő is kedvezett, s így az várakozáson felül sikerült. Tizenegy vármegye függetlenségi pártja képviseltette magát a gyűlésen, nevezetesen: Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Szilágy, Máramaros, Ugocsa, Ung, Bereg, Borsod és Jász- Nagykun-Szolnok vármegyék. Az orsz. fflútelenségi és 48-as párt 45 tagú küldöttséggel vett részt gróf Batthyány Tivadar alelnök vezetése alatt. Justh Gyula házelnök és Holló Lajos (beteg) táviratban mentették ki elmaradásukat. Az érkező képviselőket fényes fogadtatásban részesítették a pályaudvaron. Tüdős János orsz. képviselő üdvözlő szavaira gróf Batthyány Tivadar válaszolt. Dél bér bankett volt a Bika-szállóban. A népgyűlést a városháza udvarán tartották meg délután, Somogyi Pál, a debreceni függelenségi párt alelnökének elnöklete alatt. Gróf Batthyány Tivadar volt az első szó. Mindenekelőtt a bankra vonatkozó szabad remtkezési jogot fejtette ki. A paktumról szólva,, kijelentette: nem fogjuk megengedni, hogy ma, tuik, Ausztriában máskép gondolkoznak bizonyos kerekben az általános választói jogról, ezt most elsikkaszszák. Nem fogjuk megengedni annál is inkát- mert az általános választói joggal a gazdaságiállóságot sokkal könnyebben ki lehet vívni. Ej közbeszólásra megjegyezte, hogy tehetetlenségét , tartja a függetlenségi és a néppárt további együttműködését. Még mindig lehetségesnek tartja, hogy a gazdasági önállóság kérdését a szélesebb körű választók verdiktje elé vigyék, bár nagyon kifogytunk az időből. Földes Béla tudományos alapon fejtegette az önálló bank szükségességét és válaszul arra az argumentumra, hogy az osztrák-magyar bank az helyzetben van háború esetén, hogy 1500 milliót előteremthet és rendelkezésre bocsá —arra utalt, hogy háború esetén nemcsak a pea előteremtése fontos, hanem igen fontos tényező nemzetnek megelégültsége, mert egyedül pénzzé, háborúban eredményt elérni nem lehet. Gróf Vay Gábor főispán történelmi visszapillantást vetett Ausztria és Magyarország viszonyára a török uralom alól való felszabadulástól napjainkig, utalva a velünk szemben folyton megnyilatkozó bekebelezési hajlamra. Végre Imonhuszár volt, akadályt nem ismert. Ha azt mondják, hogy ugrasson át egy háromemeletes házat, nekivágtat, belevág egy pár vasat a heveder mögé s biztosan át is ugratja. Hát még, ha arról van szó, hogy feleségül vegyen egy kis leányt, akit szeret. Tízezer doni kozákkal szembeszáll. Königsthal báró meg volt elégedve az önkéntesével. Kocintott vele s mielőtt ajkaihoz emelte volna poharát, a szokottnál melegebb hangon igy szólt: — Miss Dorothy egészségére ! Kapitány és önkéntes fenékig ürítették a poharat. E percben tajtékzó paripán egy lovas vágtatott az udvarra. Parancsot hozott az altábornagy excellentiájáról, a hadosztály szállásáról. Ebből Königsthal megtudta, hogy egy ellenséges lovasbrigád támadást tervez, melyet minden áron meg kell hiúsítani. E célból elsősorban azt kellett megállapítani, vajon ama lovasdandár Nagy-Radványból elindult-e már s ha igen, mikor érkezik Szentmiklósra? Ezt kellett Königsthalnak kipuhatolni mert e támadás sikeres elhárításától függött nagy részben a háborúság kimenetele. Ki kellett kémlelni még azt is, vajon egyedül a lovasság igyekszik-e Szentmiklós felé vagy még más csapatok is? Königsthal báró rögtön haditanácsot tartott tisztjeivel. Magához kérette őket, de mert Tomkó ágyban, párnák között fetrengett, Neszmélyi pedig körömápolás közben épp a lábait áztatta kölni vízben, tehát inkább ő ment át hozzájuk s katonás rövidséggel közölte velük a tényállást s megbeszélést kezdett a teendőkről. A jó Tomkó felült ágyában s elsősorban igy szólt : — Adjatok egy snapszot, hogy jobban tudjak gondolkozni. S rögtön két pohárral felhajtott. Bizonynyal nagyobb szabású szellemi munkára készült. Majd rágyújtott, visszahanyatlott párnáira s igy adta elő szakvéleményét: — Salburg induljon el rögtön egy patrouillerval Nagy-Radvány felé, a Szentmiklósra vezető út tájára. Ott majd meglátja, hogy mi a további teendő. Az őrmestert pedig egy másik őrjárattal indítsuk el Szentmiklós irányában. Tomkó javaslatának első része egyhangúlag elfogadtatott, második részét ellenben elvetették, mert nem látszott célravezetőnek, hogy őrmester úr Horváth Szentmiklós megközelítését megkísérelje. Magába a helyiségbe valószínűleg már nem hatolhatott volna be, kívülről pedig az ellenség erejéről megbízható adatot úgy sem szerezhet. Valami más megoldást kell tehát kigondolni. Königsthal báró kapitány rögtön talált ilyent. Mihelyt beesteledik, valaki belopódzik Szentmiklósra, kikémleli ott a helyzetet s lóhalálában visszajön a jelentéssel. Csak az a kérdés, hogy kit küldjünk? Önkéntes Szabolcsy jelentkezett. Königsthal báró helyeslőleg intette ezzel vége volt a haditanácsnak. Tomkó megszólalt: — Még egy snapszot, fiam, önkéntes. S miután ezt is felhajtotta, mint aki jól végezte dolgát, fülére húzta a takarót s a falnak fordult. A feladat, melyre Szabolcsy vállalkozott, korántsem volt oly könnyű és egyszerű, mint azt igy első hallásra hinni lehetne. Ellenkezőleg nehéz volt és veszélyes és teljesitése lélekjelenlétet és körültekintést igényelt, mert az ellenség, ha valamilyen döntő lépésre készül, gondosan ügyel arra, nehogy tervei idő előtt kipattanjanak, nehogy hívatlanok azokba betekintést nyerjenek s főleg, nehogy idegenek csapatainak közelébe férkőzhessenek. Mindezen okoknál fogva Szabolcsy expedícióját nagy leleményességgel kellett előkészíteni. E pont felett a kerti lugasban elfogyása tett uzsonna alkalmával döntött a haditanács melyen a szép korcsmárosné, Blauné őigysége is részt vett, mint aki az egész környék viszonyait jól ismeri s becses útmutatással szolgált hat. El lett határozva, hogy Szabolcsyt parasztnak öltöztetik, szekérre ültetik s egy kocsis kíséretében, aki ismeri a járást, útnál eresztik. A többi az ő dolga. Blauné őnagysága magára válallta, hogy olyan parasztot alakít Szabolcsyból, akiben nagyitóüveggel sem lehet majd az urat felismerni S hamarosan hozzá is látott. E célból bezárkózott az önkéntessel (amin csak rosszmájú emberek fognak fennakadni) s úgy átgyúrta a fiút, hogy első pillantásra még Königsthal sem ismert rá. önkéntes Szabolcsy oly közvetlenséggel adta a parasztot, oe routine-nal mozgott s oly otthoniasan érezte magát gúnyájában, hogy a jóképű legényben még egy látnok P L 0 TI HÍRLAP 1909. november 2., kedi... páryt, akit az eke elé fogtak. Micsoda igazságtalansága a históriának! Miért nem teszik ezt Pali gróffal?! y - ■