Pesti Hírlap, 1909. november (31. évfolyam, 271-283. szám)
1909-11-16 / 271. szám
1909. november 16., kedd. PESTI HÍRLAP előterjesztések történtek, addig ez audienciák eredményeként most már tárgyalások következnek és e tárgyalások bevezetéseként kedden Budapesten minisztertanácsra ülnek össze a kabinet tagjai. A király a miniszterek előterjesztései során sem pro, sem contra nem tett ugyan olyan megjegyzést, mely akár optimizmusra, akár pesszimizmusra jogot adna, de a miniszterek teljes bizalommal néznek e tárgyalások elé és a helyzetet kedvezőbbnek ítélik az eddigieknél, mert amíg eddig Kossuth egy — ez idő szerint — lehetetlen követelést képviselt, most a tárgyalások egy elérhető, egy lehető eredményre irányulnak. Most tűnik csak ki teljes mértékében annak a híresztelésnek rosszakaratú tendenciája, hogy a kormány kész feladni mindent a hatalom megtartásáért. Semmi sem volna könnyebb a kormány számára, mint a puszta hatalom megtartása. Ezt bizony elérhették volna már a hétfői audiencián is. A kormány azonban vívmányokat akar hozni úgy katonai, mint gazdasági téren és még a lehetetlenségbe nem ütköző vívmányokért is, ime, nehéz küzdelmet kell folytatniok. Sokan azt hitték, hogy, amikor Kossuth a múlt csütörtöki pártértekezleten erélyesen sarkára állott Justhék elen, akkor már bírta a katonai engedményekhez és a készfizetésekhez való hozzájárulás bécsi garanciáját. Most tűnik ki, hogy ez a híresztelés mennyire alaptalan volt és hogy egyedül Justhék elvadult taktikája idézte elő Kossuth energikus állásfoglalását, mert elvégre egy pártvezér nem törheti, hogy inci-finci képviselőcskék, akik neki köszönhetik a mandátumukat, diktáljanak taktikát. A taktika megállapítása a pártvezérre tartozik, a taktikát pedig az adott viszonyokhoz képest kell megállapítani, mert hogy az előre megállapított haditervhez való ragaszkodás mennyit ér, azt ékesen mutatja Benedek hadvezér 1866-iki példája, aki akrülten s néhányat lépett a szobában. — Ebben az egy dologban nem ismerek kíméletet. Az én feleségem ! Hogy megcsalna engem . . . Nohát kérem . . . Haraggal villant az asszony felé a tekintete, ahogy indulatosan kiáltotta: — De ilyet kérem ! Az asszony hangosan felkacagott. Derűs fölénynyel mérte végig a férfit. — Maga egészen felindult kedves Tamási. Hiszen csak tréfa. Csak nem haragszik. S a kezét nyújtotta Tamási felé. Tamási lassan megfogta az asszony kezét s kesernyésen mosolyogva mondta : — Dehogy . . . Szó sincs róla. Vannak azonban olyan dolgok, amiknek a bolygatása még tréfából is rosszul esik. .. Ért engem, nagyságos asszonyom ... A kölcsönös bizalom amely alapon a magasabb erkölcsi elvek kialakulnak a házasságban ... Az erkölcsi elvek, nagyságos asszonyom. — Igen. Az erkölcsi elvek! — szólt gúnyosan az asszony Tamásihoz. — A maga erkölcsi elvei. Hiszen tudom, hogy magának szeretője van. Egy színésznő, Tamási egy lépést hátrált. Megsemmisülten nézett az asszonyra. Ennek tüzelt az arcán a gúny, ahogy folytatta : — Olyanok ezek az erkölcsi elvek, mint a frakk, vagy a szalonkabát. Akkor veszik föl, mikor szükséges és akkor vetik le, mikor kellemes. — De bocsánat — hebegett Tamási s a homlokán végighúzta a kezét. Az asszony kacagott s derűs fölénynyel mondta : — Ne féljen. Térjen magához. Nem mondom el a feleségének. Vele szemben megőrizheti az erkölcsi elveit. Pásztor József, kor az utolsó pontig szépen kidolgozott egy haditervet azon az alapon, hogy a poroszok az osztrák hadsereget azon a ponton fogják megtámadni, amelyet ő számított ki, — na és aztán a poroszok egész más ponton támadtak és az eredmény: Königrátz lett. A pártszakadásnak tehát be kellett következnie, hogy ne következhessék be — egy magyar Königrätz. Hogy most mint lesz, hogy’ lesz? Erre Bécs józanságának kell a feleletet megadnia. A kormány mindenesetre rajta lesz, hogy hamarosan dűlőre juttassa a válságot. Ebben a törekvésükben támogatja őket a király jóindulata és jóakarata, de törekvéseik elé még mindig gáncsot vetnek az osztrák politika és az osztrák politikát segítő Kristóffy-féle áskálódások. Ennek az osztrák politikának képviselőivel nehéz lesz a tárgyalás, de azért persze tárgyalni kell, legalább is addig, amíg van osztrák kormány, amelylyel tárgyalni lehet. A föntebbiekben megbízható, és kis beszámolóval szolgáltunk a bécsi audienciák eredményéről, valamint a helyzet mai képéről. Alább adjuk az egyes audienciákról szóló jelentéseket, ide pedig, a komoly fejtegetések végébe, egy szelíd bon-mot-t biggyesztünk, mely Bécsben született. Kossuthnak sokan gratuláltak Bécsben, mert holnap, kedden, lesz a hatvannyolcadik születésnapja. Ebből az alkalomból megállapították, hogy Andrássy nemrég lépett a negyvenkilencedik évébe, Szterényi pedig még néhány hétig a negyvennyolcadik évét járja. Erre hangzott el ez a megjegyzés: — Lám, lám, — a 48-at már csak egyedül Szterényi tartja. Született pedig ez a bon-mot épen akkor, amikor Kossuthtal együtt Szterényi is a kocsiba szállt, hogy elkísérje miniszterét az audienciára . . . * A bécsi audienciák. Szürkén virradt a hétfői nap Bécs városára s csak dél felé ömlött el a napfény a házak rengetegje fölött. Bécs ünnepelt. Alsó- Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak napja volt s mint nálunk Szent Istvánkor, ünnepi szint öltött a város. Az üzletek zárva, az utcákon nagy nyüzsgés. A magyar ház tájékán pedig természetesen ezúttal is az a nagy élénkség uralkodott, amelyet a politikai audienciák alkalmával eddig is tapasztaltunk. De, tudja isten, már megszoktuk egy kicsikét ezt a milient és talán a látásunk is elkopott arra, hogy új színeket és hangulatokat fedezzünk föl a magyar ház és a Burg tájékán. Kissé fásult volt a hangulat, a kedélyek kevésbbé izgultak, mint máskor és a Burg udvarán, meg a magyar ház tájékán nem tartották oly idegeskedéssel számon a negyedórákat, melyeket a miniszterek a király dolgozószobájában töltenek. Izgalmas incidens valójában csak egy történt: az a baleset, amely Kossuth kocsiját érte, amikor audienciája után a Sacherbe hajtatott ebédre. Kossuth kocsijába ugyanis egy utca kereszteződésénél belehajtott egy másik fiaker és az összeütközés, mely az összes újságírók és képviselők szeme láttára történt, nagy rémületet keltett. Szerencsére sem Kossuthnak, sem Szterényinek, aki szintén a kocsiban ült, semmi baja nem esett. Erről az incidensről napi híreink között mondjuk el a tudósítást, az alábbiakban pedig részletezzük az egyes auciirat,-,;-’1 t~f--'v '■■■■'t- A magyar miniszterek Bécsben. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, gróf Andrássy Gyula belügyminiszter és Szterényi József államtitkár, akik vasárnap délután indultak el Budapestről, este tíz órakor érkeztek meg Bécsbe. A miniszterek és az államtitkár a Magyar-házban szálltak meg, ahol dr Wekerle Sándor miniszterelnök és gróf Zichy Aladár, ő felsége, a király személye körüli miniszter, fogadták őket. Kossuth Ferencet titkárai, Tolnay Géza és Vattai Sándor kisérték. Társaságában voltak Szatmári Mór és Halász Lajos képviselők is. Wekerle Sándor miniszterelnök már szombat este óta volt Bécsben és vasárnap délben a miniszterelnököt Schönbrunnban, ahol ő felsége ünnepnap tartózkodni szokott, — fogadta a király. Wekerle Sándor miniszterelnök audienciája ötnegyed óráig tartott és kimerítő jelentést tett a megváltozott parlamenti helyzetről, valamint a kibontakozási akcióról. Ő felsége ezen a kihallgatáson semmi irányban sem döntött, ami Andrássy és Kossuth hétfői kihallgatására való tekintettel már eleve ki is volt zárva. A király a miniszterelnök előterjesztését kegyesen fogadta. Vasárnap késő este a Bécsben időző öszszes magyar miniszterek a helyzet . • Beszélésére jöttek össze a Magyar-házban. A megbeszélés, amelyen Wekerle Sándor miniszterelnök jelentést tett a felségnél való audienciáról, igen sokáig tartott. A Magyar-házban hétfőn korán talpon voltak a magyar urak. Wekerle miniszterelnök már reggel 8 órakor sétálni ment. Kilenc óra tájban gróf Esterházy Pál, a külügyminisztérium első osztályfőnöke, érkezett a Magyar-házba. Gróf Andrássy Gyula belügyminisztert kereste föl és vele hosszasabban tanácskozott. Később megjött gróf Nákó Sándor fiumei kormányzó és báró Burián István közös pénzügyminiszter is. A kormányzó gróf Andrássy Gyula belügyminisztert kereste föl, a közös pénzügyminiszter pedig Wekerle Sándor miniszterelnököt. Kossuth Ferenc Szterényi József államtitkárával dolgozott kereskedelmi miniszteri ügyekben. A nagy fogadóteremben magyar képviselők, magyar és osztrák politikai újságírók a helyzetről folytattak élénk vitát. A képviselők közül ott volt Molnár Ákos és Béla Henrik is Andrássy a királynál. Háromnegyed tizenegy óra volt, amikor gróf Andrássy Gyula belügyminiszter elindult a Burgba. Az idő verőfényes késő őszi nap. A Burg udvara tele volt sétáló közönséggel. A Lipót-napi ájtatosságra elegáns, prémes toilettekben igyekeztek a nők a Burg-kápolnába. Tizenegy óra volt, amikor Andrássy belépett a király dolgozószobájába. A Magyar-házban ezalatt Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternél Chlumetzky, Wekerle Sándor, gróf Zichy Aladár és gróf Nákó Sándor kormányzó tettek látogatást. Wekerle Kossuthnál várta be Andrássyt. Délután fél egykor érkezett vissza a Magyar-házba Andrássy belügyminiszter. Kihallgatása a királynál egy óra húsz percig tartott. Amikor a Magyar-házba ért, körülvették az újságírók és kérdéseikkel nagy ostrom alá vették. De Andrássy csak ennyit mondott: — Uraim! Még semmit sem mondhatok. Még dolgom van. Kossuth Ferenc itt van? Az újságírók azt felelték, hogy itt van s megkérdezték még: — Utazunk-e délután, kegyelmes uram? Andrássy ezt felelte: — Valószínű, de nem biztos. Azután bement Kossuth Ferenc földszinti lakosztályába. Ott volt Wekerle, Zichy Aladár és Szterényi József. Ez a tanácskozás félóra hosszat tartott. A fogadóteremben ezalatt a politikusok és az újságírók között igen ideges volt a hangulat, ideges volt pedig azért, mert pozitívumot senki sem tudott és azt se tudhatták, hogy ezen a tanácskozáson miről volt szó. Kossuth Ferenc audienciája. Háromnegyed egy órakor Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter és Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár elhagyták a tanácskozó termét, hintóba ültek és a 3