Pesti Hírlap, 1910. június (32. évfolyam, 129-155. szám)
1910-06-07 / 135. szám
1910. június 7., kedv. PESTI HÍRLAP kísérletével. Persze Jusztf Gyuláról és szűkebb embereiről már nem lehet a végletekre való hajlandóságot elvitatni, de ha ezt a hajlandóságukat meg is akarnák valósítani, alighanem kicsiny táborukban is szakadás következnék be. Sőt! Hallottunk olyat is, hogy Justhék körében Justh Gyula pártvezér izolálásának gondolatával foglalkoznak. — Hadd menjen — mondják — Justh Gyula neki a falnak s kövesse őt, ha akad, aki követi, mi csatlakozunk majd Kossuthékhoz, ami Justh Gyulával egyetemben úgy sem lehetséges. Ha nem is lehet szó szerint venni az fefele nyilatkozatokat, annyi azonban bizonyos, hogy Justhék és Kossuthék újabb egyesülési mozgalmának egyetlen lehetősége e föntebbi kiszólásban van megállapítva. Fölmerült ugyanis újra a szóbeszéd, hogy Kossuthék és Justhék egyesülni készülnek. Az egyesülésnek ismét Polónyi Géza az apostola, de a kísérlet egyelőre alaposan meddő. Kossuthék azt hangoztatják, hogy aki jönni akar, jöjjön hozzájuk, Justhék estilapja pedig ridegen megállapítja, hogy semmiféle egyesülési tárgyalások nincsenek. “ „Mindenki természetesnek tartja — mondja Justhék estilapja — hogy a parlamentben az ellenzéki pártok egyöntetűen és egymással karöltve járjanak el. De ehez egyesülésre nincs szükség, ez elérhető azon megállapodások által is, amelyek a képviselőházi tanácskozások folyamán az ellenzéki pártok között önként létrejönnek.“ Hát ebből a kommentárból nem igen lehet a közeli egyesülésre következtetni. Justhot egyébként szerda estére Budapestre várják s csak azután fog eldőlni pártjának magatartása, valamint az is, hogy ebbe a megállapított magatartásba kicsiny pártja egységesen belemegy-e, vagy pedig egy része csakugyan elszakad-e tőle. Igen harcias hangulatban van a néppárt, melynek tagjai szerencsétlen számot képviselnek, mivelhogy pont tizenhárman vannak. Kibukott az elnökük, gróf Zichy Aladár is, akit bukása nagyon elkedvetlenített, úgy értem Inn Ir nnirrr rrr»/-\T I «ir» no l-nirnorr w-i -r -r rr tér (aki ellen pedig a néppárt ugyancsak sokat gáncsoskodott máris), hallgatólagosan át fogja neki engedni a szabadbárándi kerületet. A néppártiak veszteségeikért azzal vigasztalják magukat, hogy legkombattánsabb embereik: Rakovszky István, Zboray Miklós és Szmrecsányi György benn vannak a Házban s azok majd pótolják agitációval a hiányzókat is. Sajnálják Beniczky Ödön kimaradását, ami azért következett be, mert Beniczky kimaradt a választók idei névjegyzékéből és így föl sem léphetett. Helyette azonban bejött Huszár Károly, akit szintén erősen kombattáns elemnek tartanak. A néppártiak egyébként most gyűjtik panaszos adataikat a választásokról, amelyeket aztán a Ház elé fognak vinni, ahol szélsőséges ellenzéki szerepet szándékoznak betölteni. Egy hír azt újságolta, hogy Rakovszky István Tornyán meglátogatta Justh Gyulát. A hírt nyomon követte a cáfolat úgy Justhék, mint a néppárt részéről és ezzel megdőlt az a különben is furcsa kombináció, hogy Justhék és Rakovszkyék együtt fognak haladni az ellenzék útján. Sőt, azt is emlegették, hogy a néppárt a két függetlenségi párttal koalícióra törekedik. Ez a hír azonban szintén nem igaz. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy egyelőre, dacára az ellenzéki pártok jogos elkeseredésének, komoly és egyöntetű obstrukciós készülődések nincsenek. A kormánypárt reméli is, hogy a sürgős elintézendőket, az indemnitást, az újoncokat és a kereskedelmi szerződéseket, bár kemény és heves vita után, de júliusban el lehet majd intézni, úgy, hogy a Ház augusztusban nyári vakációra mehet. Dehát pozitív formában ilyet azért jósolni még sem merünk, hiszen a mi parlamenti életünkben mindig áprilisi az időjárás: soha sem lehet tudni ma, hogy milyen idő lesz holnap, sőt óráról-órára lehet szép időből vihar és viharból megint szélcsönd. Mint említettük, Khuen kedden audienciára járul a király elé s jelentést tesz a befejezett választásokról, valamint a parlament munkaképességébe vetett reményeiről. Valószínűleg az országgyűlést megnyitó trónbeszéd ügyében is most teszi meg már előterjesztéseit. Iihuennak hétfőn délben tanácskozása volt gr. Tisza Istvánnal, aki megérkezvén Budapestre, fölkereste a miniszterelnököt palotájában. Hír szerint megegyezés történt közöttük az új házelnökre nézve, mégpedig Kabos Ferenc személyében, akit tudvalévően Khuen kabinetalakító kísérletei közben a földmivelési tárcával is megkínált, amit Kabos akkor nem fogadott el. Az elnökség,illetőleg alelnökség jelöltjei között szerepelnek még Láng Lajos, Berzeviczy Albert és Návay Lajos, míg háznagy-jelöltnek Mártonffy Mártont mondják. A nap hírei közt megemlítjük, hogy Tiszát az este ünnepelték a munkapártban, Hieronymi kereskedelmi miniszter pedig egy beszédben, melyet az iglói küldöttség előtt mondott, a mostani választások tapasztalatait regisztrálta és azt hangoztatta, hogy a választások sikere megadja a kormánynak a talajt, hogy dolgozhassak. Jelentéseinket az alábbiakban részletezi Khuen újabb nyilatkozata. A „Temps“ című párizsi lap gróf Khuen- Héderváry Károly miniszterelnök következő nyilatkozatát közli : — A kormány győzelme nagy jelentőséggel bír úgy Magyarország belügyi, mint az osztrákmagyar monarchia általános politikája tekintetében. A belügyi politikában a habozás és kapkodás végét jelenti és kezdetét egy jól meghatározott kormányakciónak, mely nem fog minduntalan változni. Szóval egységes és egynemű politika korszaka fog következni. — Az előző kabinet képtelen volt cselekedni, mert heterogén pártokra támaszkodott, melyek egyikének se volt abszolút többsége. Mindig paktumokkal, kompromisszumokkal kellett dolgoznia egyik vagy másik irányban, de mindig a saját presztízse és az állam érdekei rovására. Ezzel szemben az a kormány, melynek én vagyok a feje, az élén áll egy parlamenti pártnak, a nemzeti munkapártnak, mely oly számos és erőteljes, hogy nincs szükségünk arra, hogy paktáljunk. Abban a helyzetben vagyunk, hogy előre mehetünk, ahogy mi akarjuk, gyorsan és határozottan, az ország érdekében. Ami Ausztria- Magyarország általános politikáját illeti, a kabinet győzelme megértését jelenti az 1867-iki dualizmusnak, amely alapját képezi nemzetközi helyzetünknek és monarchiánk szövetségeinek. A magyar kormánynak ezentúl nincs semmi szüksége arra, hogy bármily ürügy alatt is eltérjen a dualizmustól. Ezen a téren nem bocsátkozik alkuba, se kompromisszumokba, bármit is tegyenek az ellenzéki pártokét szánva. Ki volt az a barátja, biztosan nem tudható. A levél borítékja eltűnt. A levél maga az Akadémia ereklyegyűjteményében van gondos őrizet alatt. Eredeti és egyetlen példány, egészben Wesselényi kétségtelen kézirata. Amint a szöveg egyik szavából bizonyos: barátjának keresztneve Gábor, egyik föltevés szerint Bernáthfalvi Földváry Gábor, Pest vármegye egykori híres, erélyes alispánja, a Nemzeti színház lelkes alapitóinak egyike. A levélnek ide vonatkozó pontja igy szól: „Pozsony, nov. 4. 1825. — Most írnom kell neked. Mert ki szeretném az egész Világra kiáltani örömömet. — — Tegnap nemzetünknek egy dicső napja volt; hiszem, századokra el fog hatni világitó sugarainak élesztő ereje------------Nagy Pál felséges tűzzel s elragadó ékesen szólással hordozta elé azon okokat, melyek nemzetiségünknek lassanként való elhalását okozták; — egy igen fontos oknak mutatta meg a mágnások elkorcsosodását s a nyelv és nationalitás iránt való tunya hidegségüket. — Erre az én Széchenyim felállott s deklarálta, hogy ámbár ezen fontos szavaknak szomorú igaz voltát elismeri, de mindenekre nem gondolja, hogy ki lehessen terjeszkedni; — magában is azon van, hogy a nemzetiségért akármit is tenni kész; — azért a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése s pallérozása szent céljára ezennel ajánlja s adja egy esztendei minden jószágainak egész jövedelmét!“ „Kibeszélhetetlen lesz — igy végzi levelét Wesselényi — a közelérzékenyedés s lelkes felbuzdulás, — minden percben örömkönyek lobogtak, — elfogódott szavakkal történt a szives köszönet s azon határozás, hogy neve s ajánlata a Nunciumba bele menjen; — csak az első elérzékenyedés csillapodásával tudtak szólni többen.“ így ír Wesselényi báró a november 3-iki kerületi ülésbeli nagy jelenetről. A „Nuncium“, amelyről a levél szól, magyarul: „izenet.“ Ez volt hivatalos neve az országgyűlés két táblája közt az egyes kérdésekben váltott levélnek vagy iratnak. Hogy Széchenyi neve izenetbe tétessék, annak egyik jelentősége abban is állott, hogy ha az Akadémiáról törvényt alkotnak s azt a törvénytárba beiktatják, abban a törvényben is meg legyen örökítve Széchenyi neve és hazaas áldozata. Széchenyi után kis idő múlva, amint az első meglepetés és izgalom megszűnt, Vay Ábrahám kelt föl székéről s jelzé, hogy szólni akar. De szemei kényeztek és zsebkendőjét arcán tartá. Azt jelenti szavaival — így írja névtelen krónikásom, — hogy ő eddig nem szólhatott, mert a nagy tettre, a hallott és látott dolgokra szíve elkeseredett, de most hát ő is ajánl a Magyar Tudós Társaságra 20 ezer váltó, forintot. „Vivát“ kiáltások jutalmazták őt is. De a hagyomány szerint az egyik divaskodó követ egészen önfeledten odakiáltott Vayhoz: — Mit csinálsz, Ábris? Tíz gyereked van, hát azok miből élnek? Vay Ábrahám talpra esetten felelt a közbeszólónak: — Lesz még, úgy fordul, tizenöt is! Jó az isten! És csakugyan lett boldog házasélete folytán tizenkét gyermeke, aki felnőtt korra jutott. Hét fiú és öt leány. Szép, vidám, mivelt s tiszta érzésű erős magyar valamennyi. Mikor édesapjuk az ajánlatot tette, harminchat éves fiatal férfi volt s már hét fia és három lánya volt életben. Valamennyi csak apróság még. isFolyt kor.). Khuen bécsi útja. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök kedden reggel 7 óra 55 perckor titkára, dr Bárczy István, kíséretében Bécsbe utazik. A miniszterelnök a keddi nap folyamán kihallgatáson jelenik meg a király előtt, hogy jelentést tegyen a választások eredményéről. 3 # ■ Tisza Khuennál. Gróf Tisza István, aki hétfőn reggel több napi távollét után Gesztről Budapestre érkezett, déltájban meglátogatta gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt és vele hosszabban tanácskozott. * Tisza és a munkapárt. A nemzeti munkapárt országos körében hétfőn este már korán számosan fenn jártak annak hirére, hogy gróf Tisza István Budapestre érkezett és este ellátogat a körbe. Tisza két óra után érkezett meg s a nagy számban együtt levők lelkes éljenzéssel fogadták, Kende Péter országgyűlési képviselő pedig a párttagok nevében lelkes beszéddel üdvözölte, a párt választási diadalát nagyrészben az ő érdeméül tudván be. Gróf Tisza István az üdvözlésre igy felelt: — A jó eredményt nem egy ember és nem egy tényező hozta létre, hanem a tényezők és okok egész sorozata s létrehozta mindenekelőtt az, hogy mindnyájan igyekeztünk megtenni kötelességünket. A közelmúlt tapasztalataiból két tanulságot kell , különösen elménkbe vésnünk: az embernek soha