Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)
1911-10-17 / 246. szám
____21_____________ , Pesti hírlap__________ _______________1911. október 17., kedd, amely el nem téveszthette hatását akár a legegyszerűbb polgár előtt, akár a trónus lépcsőjénélállt.Az uj Deák tekintélye szintén nagy és bár sokan fogcsikorgatva, de mindenek meghajolnak e tekintély előtt. Mert sikerült neki a lekötelezett, személyes szolgálatokkal magához láncolt emberek olyan gárdáját maga köré gyűjteni, hogy ezzel szinte minden ügyben és minden kérdésben a politikai helyzet urává lett. Ez az ő tekintélyének és hatalmának forrása. Micsoda kor, amelyben Tisza István lenéz Deák Ferenc. A helyzet. Ahuén bécsi audenciája. Uj kereskedelmi miniszter. Berzeviczy békeföltételei. A Kossuth-párt és a Juxth-párt álláspontja. Béke vagy új választás. Bolgár Ferenc koncepciója. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök vasárnap Bécsben volt és hosszú audiencián számolt be a királynak a politikai helyzetről. A miniszterelnök bécsi audienciája alkalmából a Neue Freie Presse, közfeltűnést keltve, megkondította Khuen fölött a halálharangot. Ezúttal azonban a bécsi lap kissé elsiette az elparentálást, mert az összes Objektív információk szerint Khuen helyzete változatlanul erős fölfelé, lefelé pedig — meg kell állapítanunk — ma is az ő személyisége a legposszibilisabb, mert úgy a kormánypártnak, mint az ellenzéknek kétségtelen ellentétei között, — hogy világosabban beszéljünk: a Tisza István személyéhez kötött reménységek között és a Lukács László személyéhez kötött reménységek között. — Khuen az a kiegyenlítő tényező, aki a maga égisze alatt ma még leginkább tudja egyesíteni az ellentétes felfogásunkat. Khuen vasárnapi audienciája tehát az általános politikai helyzetre nézve nem hozott semmi változást. Pozitív következménye ennek az audienciának nincs is más, mint az új kereskedelemügyi miniszter kinevezése Beöthy László személyében. Ez a kinevezés meglepetést hozott, mert a közgazdasági jelentőségű kereskedelmi tárca élére olyan politikust állít, aki — legalább is par excellence — nem közgazdasági kapacitás. Azonfelül a Tisza-féle áramlat előnyomulását látják Beöthy László kinevezésében, szemben Lukács Lászlóéval. Érdekes azonban, hogy ezeket a híreszteléseket épen Tisza István sietett megcáfolni azzal, hogy magának Lukács Lászlónak előterjesztésére történt Beöthy László kinevezése. A magunk részéről is úgy vagyunk informálva, hogy eredetileg ugyan gróf Wickenburg Márk volt Lukács László jelöltje, később alternatív módon vagy Wickenburgot, vagy Beöthy Lászlót vélte a király elé kinevezésre terjesztendőnek, végül azonban teljesen magáévá tette Beöthy László kinevezetését és ily értelemben tett is múltkoriban előterjesztést a felségének, aki ennek az előterjesztésnek elfogadását a vasárnapi audiencián közölte Khuen miniszterelnökkel. Sokan az új miniszter kinevezésében tettekben megnyilatkozó cáfolatot látnak a bécsi Presse ama cikkére, mely Khuent máris elparentálja. Elvégre bukófélben levő kabinetbe nem szoktak új minisztert kinevezni. Ez a furcsaság csak Geguss Gusztávval esett meg, akit egy nappal a Fejérváry-kabinet bukása előtt neveztek ki a Fejérváry-kabinet igazságügyi miniszterének. Mi tehát az új kereskedelemügyi miniszter mostani kinevezésében egymagában nem látjuk valami különösebb bizonyságát Khuen miniszterelnökségének erősségére nézve. De magát a politikai helyzetet látjuk olyannak, amely, mint előbb jeleztük, még mindig Khuen miniszterelnököt teszi legposszibilisebbé a miniszterelnökségre. Ha azt mondjuk, hogy Khuen vasárnapi audienciája nem jelent semmi változást az általános politikai helyzet tekintetében, ezzel korántsem akarjuk azt mondani, mintha Berzevicsy Albert házelnök békeakcióját most már ad akta kellene tenni. Sőt! A Berzeviczy-féle békeakció épen most került abba a döntő fázisba, amelyben eredményének mutatkoznia kell. Módunkban van ponosan körvonalazni azokat a kereteket, amelyekben Berzeviczy békeakciója mozog. Berzeviczy házelnök eleinte arra igyekezett, hogy a parlamentben olyan békét teremtsen, amely a pártok között hosszú időre alapozza meg a harmóniát és így a parlament munkásságát hosszú időre zavartalanul biztosítsa. Ennek az igyekvésnek lehetőségéről Berzeviczynek csakhamar le kellett mondania. A házelnök azonban ekkor arra redukálta a maga igyekvéseit, hogy legalább a legközelebbi időre állítsa helyre a parlament rendjét, biztosítsa az 1912-iki költségvetés elintézését, a véderővitát pedig szabadítsa ki a technikai obstrukció zsákutcájából. Ezek szerint Berseviczy most a következőket akarja elérni az ellenzéktől: 1. Biztosítsa az ellenzék azt, hogy az1912-iki költségvetésnek ez év december 31-ikéig való elintézését nem fogja megakadályozni. 2. Biztosítsa az ellenzék azt, hogy a véderőreformmal szemben a technikai obstrukciót nem fogja alkalmazni, hanem csak beszédekkel fog küzdeni a javaslatok ellen. E két biztosíték ellenében Berzeviczy — kétségkívül a kormány hozzájárulásával — a következő ellenértékeket kínálja az ellenzéknek: 1. A kormány félbeszakítja a véderőjavaslatok vitáját és haladéktalanul napirendre tűzi az 1912-iki költségvetést. 2. A kormány kötelező ígéretet tesz arra nézve, hogy a választójogi reformjavaslatot legkésőbb 1912 őszére a Ház elé tért, Jessu.t 3. A kormány hajlandó belemenni máris egy pártközi bizottság kiküldésébe, amely revízió alá veszi a véderő javaslatok részleteit és előkészíti azokat az enyhítéseket, vagy módosításokat, amelyek lehetségesek. Mi ezzel szemben a Kossuth-párt álláspontja? . . , . .. mást. Lárma van, zajgás van, a huttyános felesége segítségért sikoltoz. Szaladnak is arra rendőrök, de nem sokra mennek a tülekedőkkel, mert mind a tíz egy gomolyagban van. Erős, szálas-vállas rendőrök ki-kikapnak egyet a tülekedők közül s elrántják, hogy végigesik a huttyán földjén, de mire a másikat is kikapják és a földre vetik, amaz már felugrott és szalad vissza bolondul a gomolyagba. Nem sokat ér ez itt. Kevés a három rendőr, különösen, hogy egy közülök nem is dolgozhat rendesen , annak a lámpára keli vigyázni, hogy azt le ne üssék. Mert így csak verekednek, de ha leverik a lámpát, már megint világot hoznak, halott van a földön. Ezt mind nagyon jól tudja az alacsony, köpcös ember, aki a ponyvasátor nyilasán alacsony lovon beléptet a huttyánba. Egy pillanatra elmosolyodva nézi a gyalogosok vergődését, azután int nekik : — Hagyjátok abba ! Nem ez kell ezeknek. A pusztai komiszáriusnak a rendőrök engedelmeskednek. Az meg közelebb sem léptet a verekedőkhöz. Rájuk sem kiált. Csak hirtelen a nyeregkápából a karikásostort kiakasztván, azzal kezd dolgozni. Suhogó helyett drót van a fonott szíj ostor végébe fonva, az úgy röpköd szerteszéjjel, mint a láng kígyó, akinek a fején koppan, az beleszédül, akinek a hátát éri, ott reped a ruha, de reped a bőr is , szó sincsen, csak az ostor csattog egypár percig, azután csend, a megvadult pusztafiság szétriadt s a lóról a csendbiztos azt mondja nekik: — Egészségtökre, fiaim. Kell-e még? — Nem kell — mondják a legények. — Ennyi is elég volt. — Hát akkor jó lessz fizetni és indulni. Messze még a puszta. A pénztartó bőrzacskók előkerülnek s fizetnek. Némi letagadási kísérletek történnek ugyan a félliterek és az üveg sörök irányában, de a karikással ott áll mögöttük a lovas hivatalos ember. Utóbb mégis csak rendbe jönnek s útra készülnek. — Hát hé, legények — mondja a hivatalos ember a lóról. — Ami történt, ahoz senkinek semmi köze. Az titokban marad. Én nem mondom el senkinek. A bojtárok bólogatnak, hogy az csakugyan jó lenne igy. Mert ami szégyen, az szégyen. Ostorral veretni széjjel ! — Hát ha nem verekedtök össze az utón, akkor titok marad. De ha összevesztek, holnapután odakint már minden számadó tudja, hogy itt mi történt. Értettétek? — Megértettük, uram. — Elszedjem-e a bicskákat tülletek ? A bicskákat? Az nem lehetséges. Reggel mivel esznek akkor?S mit szólnának a számadók : hol hagytátok a bicskátokat? Lehetetlen ez. Kalapot, pipát elhagyni, az még megtörténhetik, bár az is csúfság, de a bicskát? — Már csak azt ne tegye velünk a tekintetes ur . . . Hazamegyünk békességben. Ki mit kapott, az az övé. — Persze, — mondja a biztos — különben sem esett idegennek. Ezzel aztán el is mennek rendben s a föld békésen forog tovább egészen a következő baromvásárig. A török átok orvossága. Mikor Mohács után behódoltunk az ázsiai testvérnek, valami jó százhatvan esztendeig itt ült a város nyakán a török. Meg itt is maradt. Mert mikor aztán megint kiverték őket, nem ment az mind ki. Akinek már az Öregapja is itt született, nem haladt az mind haza. Itt maradt és ilyenformán sok mondása is átkelt a magyarba. Ha a török valami nagyon rosszat kívánt valamely felebarátjának, azt mondta : verjen meg Allah rossz szomszéddal. így került a magyar nyelvbe az a mondás, hogy rossz szomszédság * török átok Már akármilyen átok, de annyi bizonyos, hogy a rossz szomszéd nem épen a legalkalmasabb teremtése az istennek. Sajátságos, de úgy van, hogy némelyik ember életcéljául tűzi ki, hogy ő összeférhetetlen legyen. A tanyákon, meg a külvárosokban találhatók leginkább. Működésük nyomán pörlekedések támadnak, apró kicsi dolgok, amiket a rendőrség tárgyal s amik „csirkepör“ gyűjtőnév alá foglaltatnak. Egy időben úgy hívták nálunk a rendőri ítélőszéket, hogy Koczorbiróság. Az igazi neve kihágási biróság, rendőrbiróság lett volna, de mert akkor abban a székben Koczor János, a mostani katonaügyi szenátorunk ítélkezett, a nép átfordította a hivatal nevét Koczorbíróságra. Félelmetes hivatal volt ez, mert Koczor szigorú pontossággal kezelte a kihágási törvényt és a bírságokból igen alkalmas összegeket gyűjtött össze a szegélyalap számára. (Egyébként ócska ruhákat is gyűjtött, amikkel téli időben a széke elé került rongyosokat fölruházta.) Sok dolga volt. Pör után pör és panasz