Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-01 / 28. szám
2 ___________________ Pesti Hírlap _________1913. február 1., szombat, fütyül rá. A töröknek, aki semmit se akar, csak élni kíván, még imponál a nagyhatalmak közbelépése, de a szövetséges balkáni államok már annyi udvariassággal se adóznak neki, hogy megvárnák azt a választ, melyet a nagyhatalmak közbelépése esetleg eredményez. Mint egy fecsegő öreg úrral, úgy bánnak a komédiás nagyhatalmakkal. Hadd deklamáljon, levelezzen és közvetítsen a jó öreg úr, mi addig majd cselekszünk, — mondják a balkáni államok. És az öreg nagyhatalmi bácsi erre a mázsás gorombaságra csak azt jegyzi meg fejcsóválva: „milyen tiszteletlen ez a mai fiatalság, de milyen tiszteletlen!“ Az a legenda, mintha a nagyhatalmak közbelépése jelentene valamit és megváltoztathatná a politikai időjárást, lerongyolódott s mikor a nagyhatalmak az események szálait a kezükbe veszik, az olyan, mint amikor a veteránok a hadmíveleteket kezdik dirigálni a menhelyen. Nekik jól esik, de okos ember nem sokat törődik velük. Az eseményekig el se hallatszik a szavuk. Az európai nagyhatalmak komédiájának harangoztak. Itt vannak nyilván titkos áramlatok, melyek a balkáni államokat bujtogatják és segítik, de a híres nagyhatalmak ezekkel a titkos áramlatokkal épen olyan kevéssé tudnak megbirkózni, mint a béke és a háború problémájával. Törökország hiába alázta meg magát és hiába ígérte oda Drinápolynak is a felét, csak a nagyhatalmak ismerik el engedékenységét. Az pedig keveset ér Törökországnak. A nagyhatalmak, akik nem viseltek ellene háborút, hajlandók vele megbékélni és meg vannak elégedve De a nagyhatalmak mindenkivel megbékélnek s még Montenegróval se akarnak kikötni. A nagyhatalmak csak szerepelni akarnak, mint a veteránok. Fenyegetésüknek azonban nincs súlya és biztatásuknak sincs. Akiket megfenyegetnek, azok vígan hadakoznak tovább s akiket megnyugtatnak, azok elvéreznek. Törökországot legalább sajnálni érdemes, de a veterán nagyhatalmakon maholnap már csak mulatni lehet... A férfi elsorolt néhány nevet: — Mariska . . . Ilona . . . Sári ... — mondta végül. — Az, az, Sári . . . Hát persze, hogy Sári! — újongott a lány, — de hogy eltalálta! ... Istenem, hisz maga valóságos boszorkánymester! Ádám elégülten pödörgette a bajuszát: — Most mondja meg nekem a foglalkozását, — kérte. — Ha ugyan van foglalkozása, mert az is lehet, hogy házileány? Sári kicsit szégyenkezett: — Nem, — felelte. — azt nem bimnánk, mert az anyám özvegy és a testvéreim aprók ... — Akkor hát állásban van, — bólintott Ádám. — Igen . . . nem . . . Vagyis — egy hét előtt kiléptem. — Hivatalból? — Üzletből, mert üzletben voltam, játékosboltban ... Valami pletyka miatt... — Értem! — bólintott Ádám. — Ugyan, — méltatlankodott a lány, — nehogy valami rosszra gondoljon! Az egészet Irén csinálta, a pénztárosnő, az az utálatos pletykafészek! . . . — Ahá! — Igen ... De most nézze a képet. Nagyon érdekes! . . . Bartalek nem nézte, hanem gyerekes grimaszt vágott a szájával, a fejét hátraszegte, s furcsa, groteszk komolysággal így szólt: — Mit ér, mit ér e játék csillogása. Előttem mely foly, nem hatok belé. S nékem csak egy rejtélylyel több jutott . . . — Milyen okos! — gondolta ámultán Sári s a válla engedékenyen súrolta a férfi vállát. Perzselő melegség csapta meg az arcát s olyan jólesett, hogy a félsötétben a szemeit lehunyhatta . . . Mikor újra felnézett, hangosan így szólt: — Ön olyan okos! . .. Ádám ráncolta kissé a homlokát s a hangja hirtelen szigorúra vált: — Az a baj, — panaszolta, — hogy nem értenek meg . . . Senki sem ért meg! A famíliám úrnak nevelt, földesúrnak, én meg utálom a gazdálkodást, a baroméletet, a hajnalban kelést és a lubickolt csizmát. A munkásnép izzadt szagától elszédülök. — Hát muszáj gazdálkodni? — kérdezte butácskán a lány. — Nem, nem muszáj. Most már nem is gazdálkodom, az ispánra bizok mindent, meg a cselédségre. Magam csak a pénzt zsebelem. Mit gondol, kis Sári, ezer hold föld!? . . . — Ezer hold, — szólt Sári, nem egészen tájékozottan. — Ezer hold ... az igen sok lehet! — Sok, sok, — felelte Ádám, bizonykodva, s játszott-játszadozott a lány kezével, végül megcsókolta. — Sok! — mondta újra, s még nagyobb nyomatékkal, — épen csak asszony kellene hozzá: egy szép, vöröshajú, piciny nő, akinek fehér alabástrom húsa legyen. Úgy élhetne, mint egy hercegné, autón járna, drágaköveket viselne, a fürdővizébe Kölnből hozatnánk szagosítót . . . Volna szakácsa, szobaleánya, harminc cselédasszonya . . . Sári nagyot sóhajtott, az arca vörös volt, mint a vad tulipán. Eszébe jutott minden nyomorúsága: az otthona, ahonnan kiüldözi a kenyérkeresés, hideg vízben való mosogatása zsíros edényeknek. A hat hétben egyszer áthúzott szennyes ágynemű ... A sűtetlen bolt, ahol egész nap a tenyerébe kellett lehelnie, hogy meg ne fagyjon . .. S ezzel szemben rámosolygott a jólét, tisztaság, parfümillat, gépkocsi és a harminc . . . ah, a harminc cselédasszony ! Ádám mámoros szemmel hajolt hozzá: — Mi ismeretlen érzés száll szivembe .. . Ki e nő és mi böve-bája van. Melylyel, mint lánccal a nagy Fáraót Lerántja porban fetrengő magához . . . — Borzasztóan okos! — ájuldozott szinte a boldogságtól Sári. Örült, hogy házsártos anyja elől ideszökött a mozgóba. Hallott már őrületes szerencsékről, szegény leányok véletlen temnájáról és hátha ez az ezerholdas úr ... Ezer hold az sok, hiszen maga a férfi is mondta, és a szakácsnő ... és a szobalány . .. és a jó meleg, boldog asszonyi élet! Csupa gyönyörűség! — Nos? — kérdezte sürgetőn Ádám. Sári csak dadogott: — Nem tudom, hogyan érti? . . . A zongorás valami veszettül érzéki dalt játszott, a vászon zöld lombokkal népesült meg, s egy csókolódzó szerelmes párral . . . Ádám hirtelen felállott, egy széles pózzal szétvetette a kabátja két szárnyát, kidüllesztette a mellét és gőgösen felbiggyedt szájjal így szólt: — Mit gondol, ki vagyok én? . . . — No, ne bolondozzon, — nevetett Sári. — Üljön le szépen. Bartalek még jobban kipeckesedett: — Ha nem tudja, majd megmondom, Ádám vagyok! . . . A lány csittította: — Jó, azért ne dühösködjék! . . . Ádám szép név! — Ádám! — fújta most már lihegve a férfi: — Hallod-e Éva, Ádám van itt! . . — Jó, — felelte a lány tanácstalanul, de még mosolygón: — Üljön le azért, no, üljön le! ... Bartalek nem ült le, hanem halk rejtelmességgel emelte fel a mutatóútját: — Hallottad-e a szellemszózatot? Oh nézd, oh nézd, te gőgös, gyönge ember, Hogy bírnál azzal, aki ott lebeg? ... Fölfelé mutatott, valamerre a mozgó me- A helyzet. A politika hírei. A munkapárti bizottságok a jövő héten kezdik meg „érdemleges“ munkásságukat, részben a választójogi javaslat, részben a tanítók fizetésrendezéséről szóló javaslat ügyében. A közeli napokban Lukács László újabb bécsi audienciája is esedékes. Ez az audiencia azonban nem jelenthet még fordulatot a politikában. A bécsi körök ugyanis ki akarják előbb aknázni a mai magyar helyzetet, hogy a munkapárti törvényhozással, illetőleg delegációval kielégíttessék újabb étvágyukat, mely evés közben ismét megnövekedett. Ha aztán Bécsben jóllaktak az újabb szállítmánynyal, akkorra fognak csak jóllakni a szállítókkal, így számítanak legalább azokban a munkapárti körökben, amelyek ma már maguk is tisztában vannak a politikai fordulatnak rövid időn belül való bekövetkezésével. Aktuális jelentéseinket az alábbiakban részletezzük, bár nem tartoznak mind a szövetkezett ellenzékhez, de kormányellenesek. A palotájában lefolytatott bizalmas eszmecserén több tervet vitattak meg, amelyek alkalmasak volnának a kormány megbuktatására. Maga a háziúr azt az eszmét vetette föl, hogy az ellenzéki érzelmű titkos tanácsosok közös memorandumot intézzenek a királyhoz, amelyben hangsúlyozzák, hogy a választójogi reformnak az ellenzék távollétében való elintézése nagy baj volna és csak újabb bonyodalmakra vezetne. Ennek következtében legcélszerűbb volna az ügyek vezetésével egy oly politikust megbízni, aki meg tudná szerezni magának a többség bizalmát, de mint az ellenzék bizalmi embere is hivatva volna szerepelni. Azt hiszik, hogy a házigazda és ez eszme fölvetője dr Wekerle Sándor, a volt miniszterelnök, volt, ámbár ő most teljesen távol tartja magát a politikától. Végleges határozatot ezen a konferencián nem hoztak, mert nem voltak tájékozva az iránt hány titkos tanácsos csatlakozna ehhez az akcióhoz. Az említett személyekhez közel álló körökben azonban biztosra veszik, hogy a terv megvalósul és a titkos tanácsosok memoranduma már legközelebb a király elé kerül Titkos tanácsosok a királyhoz. Bécs, jan. 3. Saját tudósítónktól. — A N. W. Tagbl.-nak jelentik Budapestről. Ellenzéki körökben azt a hírt terjesztik, hogy a Lukács-kormány távozása már elhatározott dolog, jóllehet nagyon jól tudják, hogy egyelőre sem a magyar politika menetében, sem a kormány vezetésében nem lehet változásra gondolni. Az ellenzéki politikusok ezért azon fáradoznak, hogy Lukács miniszterelnök még a választójogi reformnak a képviselőházi plénumban való tárgyalása előtt távozzék helyéről, mert ez lehetővé tenné a béke létrejövetelét és ily módon remélik a kormány állását fölfelé megingatni. Ettől a szándéktól vezettetve egy magyar mágnás, aki ez idő szerint nem áll az aktív politika színterén, az utóbbi napokban több előkelő személyiséget hívott magához, akik * Lukács a helyzetről Bécs, jan. 31. — Saját tudósítónktól. — Lukács László miniszterelnök a Semmeringen fogadta a Neue Freie Presse egyik munkatársát, aki előtt nyilatkozott a választói reformjavaslatról, melynek kilátásai — szerinte — teljesen kedvezők. — A többség — mondotta a miniszterelnök — helyesli a javaslatot és egyáltalán nincsen ok kételkedni abban, hogy az törvénynyé is fog válni. A kormánynak az ellenzékhez való viszonyában nincs semmi változás. — Mi — úgymond — minden lehetőt elkövettünk, hogy tárgyilagos alapon közeledést hozzunk létre. Minden alkalmat megragadtunk arra, hogy az ellenzéknek a pozitív