Pesti Hírlap, 1913. március (35. évfolyam, 52-75. szám)
1913-03-12 / 61. szám
t ik . (Amundsen északsarki expedíciója.) Néhány nap előtt már ismertettük Amundsen északi sarki expedíciójának előkészületeit, amikor azt is jelentettük, hogy a Fram hajót szikratáviróval is fölszerelik. Most híre érkezik, hogy Amundsen elfogadta a berlini szikratáviró-társaság ajánlatát, amely az expedíció hajóját ingyen szereli föl. Fölösleges bizonyítgatni, hogy mily nagy előnyt jelent az expedícióra nézve a szikratávíró, amelynek segélyével állandó összeköttetést létesíthet a közbüleső közvetítő állomásokkal és ezek utján a hazai földdel. Az első közvetítő állomást a Spitzbergákon, Green Harbour mellett állítják föl, de lesz még egy hasonló rendeltetésű állomás Szibériában is, esetleg még Alaskában. A Fram szikratávíró-készüléke nappal 400, éjjel 1200 kilométer sugarú körzetre hat ki. Az eddigi megállapodás szerint a Fram 1914 június 1-én indul északsarki útjára San Franciskóból. (Az abstinens elnök.) Washingtoni jelentések szerint Wilson elnök hivatalba lépésétől kezdődőleg lényeges változások történnek majd a Fehér ház szokásaiban. Az ünnepségeknél ezentúl nem fog alkohol tartalmú ital az asztalra kerülni. Wilson és a felesége, valamint az alelnök és a családja, épigy Bryan államtitkár is antialkoholisták. Egyéb újítással is szolgált azonban Wilson elnök. Kijelentette, hogy bármikor rendelkezésére áll az újságíróknak vagy ő maga személyesen, vagy pedig első magántitkára. Hasonló nyilatkozatot tettek Garisson hadügyminiszterek és államtitkárok is Az újságírók tehát minden kérdésre választ fognak kapni, hogy azután telik-e majd örömük a válaszokban, az megint más kérdés, amelyről nem nyilatkoztak Wilson elnök és minisztertársai. (Egy apáca levele Konstantinápolyból.) Szilágyi Dózsa nagyváradi premontrei főgimnáziumi tanár érdekes levelet kapott Konstantinápolyból. Egy Mihaila nevű, osztrák származású Szent Vince apáca írta, aki egy budapesti klinikán ápolta tavaly a tanárt. Szilágyi Dózsa szíves volt nagyváradi tudósítónknak rendelkezésére bocsátani a február 20-án kelt levelet, amelynek a háborúra vonatkozó érdekes része így hangzik: — Újságot nem igen olvasok. Nekünk megtiltották az újságolvasást, de különben sem lehet hinni a török lapoknak. Csak annyit tudunk a háború eseményeiről, amennyit a sebesültek beszélnek el nekünk. Nagyon szomorú híreket hoznak Drinápoly pusztulásáról. A driinápolyi törökök nagyon vitézül tartják magukat, de erejük már ernyed. November negyedike óta 35.000 katona van körülzárva Drinápolyba, a város lakosságával együtt. Elfogyott a sójuk, nincs világító és fűtőanyaguk, s az élelmiszer is kevés. Ez okozza főképen, hogy a katonaság el van gyengülve. Konstantinápolyban nagy az izgalom. Az árja népek és a törökök a válságos napokban sem szívelik egymást. Kilencvenezer török katona van Konstantinápolyban, hajóra akarnak szállni, hogy Gallipoliba menjenek, de nincsenek hajók . . . — Szkutarit a montenegróiak és szerbek zárták körül. Nagyon előnyomultak a bolgárok Gallipolinál, ahol borzasztó véres csatát vívtak a törökökkel. A török sereg szörnyű vereséget szenvedett. A bolgárok három napon át temették a lemészárolt török katonákat. Ez a csata 14 nappal ezelőtt volt. Tizenötezer arab szállt itt síkra a bolgárok ellen. Vitézül harcoltak, de nem értették a kommandót és a bolgárok kezére jutottak. — Mi nagyon könnyű sebesülteket kapunk. A törökök nem tartják érdemesnek, hogy a súlyosabb sebesülteket három napig szállítsák, ami igen nehéz feladat, mert lovon kell őket hozni Konstantinápolyba. A súlyosan sérült katonákat a tengerbe dobják. Három héttel ezelőtt Konstantinápolyban tűz támadt és 600 ház leégett. Konstantinápoly közelében egy hajó 3000 emberrel zátonyra futott és elsülyedt. Akiknek sikerült a sülyedő hajóról menekülni, a bolgárok kezére kerültek. Egy másik hajó 700 matrózzal eljutott Máltáig, ahol négy görög hajó addig ágyúzta, míg el nem sülyedt. (A vörös lobogó Amerikában.) Az amerikai nép bármilyen ügyben rendezett eddig tüntetést, csakis az amerikai csillagos lobogót használta. Aragon városában használták e napokban első ízben Amerika területén a szocialisták és forradalmárok vörös lobogóját. — Az amerikai lobogó a tőkéseké, — mondották a munkások, mikor az aragoni sztrájk alkalmából kitűzték a vörös lobogót. *— (Pusztító orkán.) Sidneyben és a környékén szombaton hatalmas orkán dühöngött, mely rengeteg kárt okozott. Mértföldekre tönkrementek a járdák és az utak. Igen sok épület elpusztult. Négy ember életét vesztette. (A mentő ötlet.) Bihar megyének egyikmásik része az utak tekintetében épen nem felel meg a kivánalmaknak. Egyes országutak cudar állapotban vannak, ami azért is baj, mert utkaparót azon a környéken nem igen lehet kapni. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a lakások ott nagyon drágák s a rosszul dotált utkaparók teljesen képtelenek arra, hogy a drága házbért fizetni tudják. így tehát, ha olykor-olykor sikerült is egy-két utkaparóra szert tenni, az mihamar lemondott hivataláról és napszámba ment, ami sokkal jövedelmezőbb. E nehéz körülmények között a mérnökségnek mentő gondolata támadt és átkaparók helyett napszámosokat fogadott föl, akik a napszámon kívül még külön pótlékot is kaptak, így persze, a költség többre rúgott, aminek folytán újabb mentő gondolatra volt szükség, hogy a fölöslegesnek látszó kiadásokat megtakarítsák. A második ötlet abból állott, hogy az alkalmazott napszámosokat átkaparóknak nevezték ki, aminek következtében azok állandó alkalmazottak és nyugdíjjogosultat is lettek. A szegény napszámosok, amikor a kinevezésről értesültek, ugyancsak kivették részüket az örömből, ami azonban rövid ideig tartott, mert az első fizetés alkalmával kiderült, hogy a díjazásuk jóval kevesebb, mint napszámos állapotukban volt, mert hiszen drága lakásról kellett gondoskodnak, anélkül, hogy arra pótlékot kaptak volna. Ily körülmények között a ranghoz és címhez jutott napszámosok nyomban kijelentették, hogy a rangról és a címről lemondanak. A mérnökség persze meghökkent és hogy az utak mégis jó karban tartassanak, azzal az indítványnyal járult az alispánhoz, hogy az utkaparók számára lakóházakat építsenek, mert különben a kinevezett alkalmazottak kereket oldanak. A megye, miután mást nem tehet, a házakat fölépíti, amivel azután Biharban az utkaparószükség is véget fog érni. (A velencei hajó összeütközése.) Az Osztrák Lloyd Almissa nevű gőzöse legutóbb Velence— fiumei útjában éjfélkor ködben indult el a lagunavárosból és Tonelli Hugó kapitány épen a sűrű ködre való tekintettel nagyon meglassította a hajó menetét Körülbelül két órával az elindulás után a kapitány a hajó orra előtt tizenöt méternyire egy nyugodtan haladó vitorlást vett észre, amely nem is tett semmi előkészületet arra, hogy a hajót kikerülje. Bár a kapitány nyomban megellíttatta a gépeket, az összeütközés mégis megtörtént és a vitorlás nagy recsegés és a legénység segélykiáltásai közben elsülyedt. Az Almissa fedélzetéről azonnal mentőcsónakokat bocsátottak le, reflektorral megvilágították a tengert és így sikerült a vitorlás személyzetét kihalászni. A megmentett emberek elmondták, hogy az elsülyedt vitorlás olasz zászló alatt közlekedett és Maria Luigia volt a neve. Az összeütközésnek az volt ttz oka, hogy a vitorlás legénysége aludt. (A banbank.) A Pesti Hirlap annak idején szóvá tette azokat a visszaéléseket, amelyek az azóta felszámolás alatt levő Aradi forgalmi bank részvénytársaság körül történtek. Most — mint tudósítónk jelenti, — egy njaradi ügyvéd, dreimer Ambrus, felügyelőbizottsági tag, feljelentést tett a bank ellen, különböző szabálytalanságok miatt. A rendőrség széleskörű nyomozást indított, elsőbben is annak a megállapítására, hogy a részvényeken szereplő névaláírások valódiak-e, mert a feljelentés szerint több aláírás hamisított. Az ügyvéd azt is, kérte a beadványában, hogy tegyék beható vizsgálat tárgyává a banknak a törvényszéken levő cég iratait. Miután a törvényszék csak másolatokat volt hajlandó kiszolgáltatni, a feljelentés iratait áttették az ügyészségre és a vizsgálóbíró intézkedésére lefoglalták a bank cégiratait. (Merénylet a villamoson.) Az éjszaka a Búr. villamosvasút-társaség nyugati pályaudvari végállomásán Huber Kálmán harminckét éves vasesztergályos kisleányával felszállott egy kocsira. Közben összeveszett egy ismeretlen férfival s hosszú ideig civakodtak. Amikor a villamos az északi főműhely közelében lévő megállónál megállott és Huber a leánykával leszállt, az ismeretlen férfi, akivel előbb Huber összeszólalkozott, revolvert rántott elő és Huberre lőtt. A golyó a munkást a nyakán sebesítette meg. A villamos tovább robogott. A sebesülthez a mentőket hívták, akik bekötözték a sérüléseket. A rendőrség a lövöldöző embert nyomozza. (Rulettasztár a kávéházban.) A kassai rendőrség lefoglalt két rulettasztalt. Az egyiket a Litke-palotában, a másikat a Társalgási egylet épületében levő kávéházban. Az eljárás megindult. (Ahol Napóleon Viktor nem vadászhat.) Brüsszelből táviratozzák a következő érdekességet: Napoleon Viktor hercegnek, akit gróf Pourtalén vadászatra hívott meg strassburgi vadászterületére, az elzászi hatóságok megtagadták a vadászati igazolványt. Az elzász-lotharingiai helytartó táviratilag Vilmos császárhoz fordult, kérve, hogy a herceggel tegyen kivételt az alól a törvény alól, mely a franciáknak megtiltja, hogy Elzász és Lotharingiában vadászszanak. Vilmos császár a kérelmet elutasította. (Kitüntetés a munkásházak építéséért.) A kispesti munkástelep építési vezetőségének főnökét, dr Szalay József pénzügyi titkárt kiváló szolgálatának elismeréséül a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A rendjelet dr Gerlóczy Gyula osztálytanácsos, a munkástelep építkezésének központi osztályvezetője, vasárnap délután adta át az ünnepeltnek az építésvezető ügyosztály és az építésvezetőség teljes számban megjelent tisztviselői kara jelenlétében. A miniszter megbízottja kiemelte beszédében Szalay kiváló érdemeit, melyeket az immár egész várossá fejlődött telep létesítésével szerzett. Az ünnepelt tisztviselő meleg szavakkal, meghatottan mondott köszönetet. — (Parsifal és — Parseval.) Mulatságos, szinte kacagtató , a délamerikai Chile állam közművelődési és sajtóviszonyaira fölötte jellemző híreské látott napvilágot a Valparaisóban megjelenő „Mercurio“ című, a legnagyobb és legelterjedtebb chilei napilap hasábjain, amely eszünkbe juttatja a híres Staff generális-féle esetet, amely e hírben más formában újra megelevenedett. Köztudomású dolog, hogy Vilmos császár fia, a német trón leendő örököse és a trónörökösné is aláírták annak idején azt a petíciót, amelyet a Reichstaghoz nyújtottak be a Parsifal opera szerzői jogvédelmének törvényes meghosszabbítása tárgyában. Erről értesülést szerzett a Mercutrio című chilei újság is és elég érdekesnek vélvén a közlésre, eredeti távirat formában közölte a lapban, azonban annyira más értelemben, hogy a valparaisoi idegenek mikor elolvasták, majd halálra kacagták magukat. A Mercurio távirati híre Ugyanis szószerinti fordításban a következőleg szólt: „— Berlin, január 23. A császár fiai és a trónörökösné is aláírták azt a német birodalmi gyűléshez benyújtott petíciót, amelyben a „Parseval“ léghajótípus szabadalom igényjogosultságának és védelmének törvényileg való meghosszabbítását kérelmezik." A távirat furcsa világításban mutatja be a chilei irodalmi és közművelődési viszonyokat, de még inkább az ottani sajtót, amely — amint látszik — nem tud különbségettenni a Parsifal és Parseval közt, mintha rá nézve Wagner és annak halhatatlan zenei remeke egyáltalán nem léteznék, vagy legalább is alsóbbrendű dolog volna, amit messze megelőz a Parseval-léghajó-szabadalom ügye. (Csaló ügynök.) A rendőrség nyomozza Bergsmann Géza harmincegy éves ügynököt, papírkereskedősegédet, aki Laufer Vilmos dévai papírkereskedőnél volt alkalmazásban, ahol lopott és megszökött. Magával vitt számos megrendelőivet is és levélpapirost, amelyek a papírkereskedő cégével voltak ellátva. Bergsmann Budapestre utazott és itt a lopott megrendelőlapokkal sorra járta a budapesti papírkereskedőket és festékgyárosokat, akiknél a dévai papírkereskedő-cég nevében nagyobb megrendeléseket tett azzal, hogy a megrendelt árut utánvéttel küldjék el Laufernek, de minden ilyen alkalommal magával vitt 100—150 koronát érő árut, így több ezer korona erejéig károsította meg a budapesti papírkereskedőket. Elfogatóparancsot adtak ki ellene. — (Öngyilkosság a vasúti kocsiban.) A Budapest—Predeál közt közlekedő 510-es sz. személyvonat utasai f. hó 8-án egy öngyilkost adtak le a vasúti kocsiból a nagyenyedi rendőrőrszemnek. Rosenfeld József 19 éves kézdivásárhelyi illetőségű fatelepi hivatalnok a szerencsétlen, ki törvényszéki tárgyalásról késett le s a következményektől tartva, lőtt revolveréből bal mellére. A tettet Kelvinc és Nagyenyed közt követte el. Vallomását maga mondta a rendőrnek. A golyó nem érte szivét, de tüdősérülést okozott s igy életveszélyes. A nagyenyedi megyei kórházba szállították. (Öngyilkos százados.) Neisser Emil, a Prágában állomásozó 102. gyalogezred századosa, kedden reggel lakásán agyonlőtte magát. Az este későn tért haza, reggel pedig elküldötte legényét reggeliért. Amig ez odajárt, a százados agyonlőtte magát. A szolgája átlőtt fejjel, holtan találta ágyában. Az öngyilkosság oka ismeretlne. I 1913. március 10., szererat. _______PESTI HÍRLAP_______ ______________________15