Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-01 / 242. szám
súlyos veszteséget okoztak az angol kereskedelemnek. Ma az angol lapok túlnyomó része az angol kereskedelem immár érezhető megbénulásáról panaszkodik és többek között megállapítja, hogy a fagyasztott hús behozatalának megszűnése súlyos válság elé állítja Angliát. Hogy ez a panasz mennyire komoly, azt az Emden német cirkálónak újabb hőstettei is bizonyítják. Az Emden ugyanis az indiai vizeken újabb öt angol kereskedelmi hajót sülyesztett el, s ezzel váratlanul megint súlyos csapást mért az angol kereskedelemre. Ha még megemlítjük azt a nem hivatalos forrásból származó hírt, hogy az Ausztrália nevű dreadnought cirkáló, melyet csak 1913-ban bocsátottak vízre, a Csendes Óceánon eddig ismeretlen okból elsülyedt, úgy könnyen érthetővé válik előttünk az angol közvéleménynek az utóbbi hetek eseményei miatt tűrhetetlenül idegessé vált hangulata, sőt itt-ott felbukkanó kétségbeesése is. Ungmegyéből kivertük az oroszokat. A Magyar Távirati Iroda jelenti Ungvárról. Tegnap délben Uzsokról Ungvárra érkezett egy magasrangu vezérkari tiszt, aki fölkereste gróf Sztáray ungmegyei főispánt és hivatalosan közölte vele, hogy csapatainknak az éj folyamán és tegnap reggel folytatott harcai eredménynyeljártak és sikerült kiverni az ellenséget, amelyet egészen Siankiig szorították vissza. Az egész uzsoki hegyszoros ismét birtokunkban van. Az uzsoki harcokban az oroszok igen szlyos veszteségeket szenvedtek, Ung megye területén ma már egyetlen orosz sincs. A határvédő csapatok megerősítése egyre tart. Apponyi Albert nyilatkozata. Gróf Apponyi Albert, aki eberhadi birtokát átengedte tv megsebesült katonák részére, szerdán Budapestre érkezett és az oroszok kárpáti betöréséről a következőképen nyilatkozott: — A felsőmagyarországi helyzetet illetőleg véleményem szerint semmiféle nyugtalanságra nincsen ok. Úgy tudom, hogy a mi részünkről igen jelentékeny haderő van ott összpontosítva, amily teljesen elegendő arra, hogy az orosz betörést visszaverje. Ha ezek a betörések nagyobb erővel történnének, akkor az orosz főhaderő gyöngülne és ezáltal döntő ütközetben kedvezőbbé válna a mi helyzetünk. Én azt hiszem, hogy a kárpáti betörések folytatása a nagy hadműveletektől függ és hamarosan vége szakad, mihelyt az orosz főerő ellen az offenzívát újra megkezdjük. Mint hivatalosan megállapíttatott, a visszavonulási mozdulatokat az orosz főhadsereg máris megkezdte. Egyáltalában az a hang, amely minden kellemetlen incidens felett azonnal jajveszékel, nem az a hang, amelyben egy nemzet életére nézve döntő órában a harcot győzelmesen megvívja. Ha az oroszok Budapestig hatolnának, akkor is azt mondanám, hogy ez tisztán csak egy epizód, amely nem szabad, hogy lelkületünkre más hatással legyen, mint azzal, hogy növelje a végletekig menő elszántságunkat. Mindaddig, míg hadseregünk főereje ütőképességét megtartotta, minden ilyen fajta epizód csak kellemetlenséget okoz, melyért nagyon sajnálom azokat, akiket érint, de amely a hadműveletek végkimenetelére nézve irreveláns. Ezekről a most történt apró és amint tudom, máris visszavert beszivárgásokról a megindult nagy hadműveletekkel szemben igazán nem is érdemes beszélni. Az összes eseményeknek minden lényeges vonása csak reményre és bizalomra ad alapot. Aki pesszimista hangulatot terjeszt, az, bár öntudatlanul, bűnt követ el a hasa ellen és amellett nem is olyan okos, mint amilyennek magát képzeli. — Románia és Olaszország magatartását illetőleg a katonai helyzetet és a politikai helyzetet is kedvezően ítélem meg. Az a nagy lárma, amelylyel az entente hatalmak a semlegesseknél tett erőlködéseiket világgá kürtölik, egyik bizonyítéka ez erőlködések sikertelenségének. Ami különösen Romániát illeti, annyira evidens, hogy a pánszlávizmus diadala az ő megsemmisülését jelentené, hogy a közhangulat minden hullámzása ellenére nem képzelhető az az öngyilkosság, amelyet az Oroszországhoz való csatlakozással elkövetnek, nem is szólva arról, hogy vannak a Balkán-félszigeten még más tényezők is, amelyek őt hatékonyan ellensúlyozhatnák. Olaszországot illetőleg pedig csak utalok az olasz királyi család egy tagjának tulajdonított nyilatkozatra, aki midőn monarchiánk megtámadásáról beszéltek neki, mint tekintetbe vehető eventualitásról, azzal a kérdéssel válaszolt, hogy vajon a becsületszó ki van-e törölve az olasz nyelv szótárából. Utalok továbbá arra, hogy Olaszország, mely Tripolisz elfoglalása által jelezte nagy ambícióit a Földközi-tengerben, csak az őrület egy pillanatában határozhatná el magát arról, hogy közvetlen vetélytársát ezen a tengeren — Franciaországot — segítse Angliával együtt omnipotenciájá. nál, Zamoseenél, Insterburgnál és Tannenbergnél vereséget szenvedett, ismét le fogják győzni és megsemmisíteni. A franciák ellen operáló német főerő feltartóztathatatlanul mélyen benyomult az ellenséges területre. Ott ismét nagy győzelem áll küszöbön. A balkáni hadszíntéren szintén az ellenség országában harcolunk. A szerbek ellenállása bénulni kezd. Belső elégedetlenség, fölkelések, nyomor és éhínség ellenségeinket hátban fenyegetik, míg a monarchia és Németország csapatai egységesen és bizadalommal állanak egymás mellett, hogy a gonoszul reánk kényszeritett háborút győzelmesen végigküzdjék. Ez az igazság a helyzetről. Kihirdetendő valamennyi tisztnek, a legénységnek pedig anyanyelvén tudtul adandó. Frigyes főherceg, gyalogsági tábornok. PESTI HÍRLAP 1914. október 1., Csötörtöld. Frigyes főherceg hadseregparancsa. Összeomlás előtt az orosz offenzíva. A Matyar Távirati Iroda jelenti Bécsből. A cs. és kir. hadseregfőparancsnokság a következő hadseregparancsot adta ki: A helyzet reánk és a szövetséges német hadseregre kedvező. Az orosz offenzíva Galíciában összeomlás előtt áll. Német csapatokkal együtt az ellenséget, amely Krasznik orosz Osoviec ostroma. Berlin, szép* 30. (Wolff-ügynökség.) A nagyvezérkar közli: A nagy főhadiszállás jelenti szeptember 29-ikén este 9 órakor. Keleten az oroszoknak a Niemen folyón keresztül Suwalki kormányzóság ellen intézett előretöréseit meghiúsították. Osowiec vára ellen tegnap nehéz tüzérség lépett harcba. Az orosz várak, Osowiec vára a megerősített Bohr—Narew—Bug vonal jobbszárnyát alkotja, elzárja a Bohr-folyón való átkelés útját és fedezi a Lyck—Grasewo—Bjolostock vasútvonalat. A Bobr itt hatvan méter széles, a déli part magasabb az északinál. Mindkét parton két-két erőd biztosítja az átkelést. Nyugat felé ezen a vonalon a következő várak vannak: Lomsha, Ostrolenka, Roshan, Pidtusk, Segrsk, Nowo-Georghewsk és Varsó. Lomsha erődítményei a Nareva--folyón való átkelést zárják el. Néhány évvel ezelőtt már több üteggel voltak ezek az erődítmények felszerelve, továbbá bombáknak ellenálló védművekkel is el voltak látva. Nem tudni, hogy az utóbbi években ismét milyen védőműveket építettek a már meglevőkhöz. Ostrolenka, Roshan és Pultusi csak kisebb híd- A A haja. Irta: PÁSZTOR JÓZSEF. Egy nagy nemzetközi hotel hallja a genfi tónál. Csak néhány világkóborló öreg, angol és német lézeng még a hotelben, akik itt ragadtak, akik fél életüket különben is külföldi hotelekben töltik. A reggelit a hallban szolgálják fel. Minden asztalon olyan szinti zászlócska van betűzve a virágvázákba, amilyen nemzetiségű ül az asztalnál. Az egyik mellett egy fáradt, fájdalmas arcú, harmincéves magyar ül, a vázában előtte piros, fehér, zöld zászló. Egy másikon nincs lobogó. Itt egy kozmopolita globbtrotteur szokott ülni, aki maga sem tudja, hol a hazája. Egy öreg angol és egy német állanak szemben egymással, hevesen gesztikulálva, az egyik üres asztal mellett. Az asztalon egy terkép van kiterítve. Német (felindulással az angolhoz): A maga lapja hazudik! A németek győztek! Angol (nyugodtabban, de a szeme megvillan): Az angolok győztek. Német: Ez csak angol gőg, kérem. Ha fiatalabb lennék, magam is megmutatnám. Most leszámolunk! Hideg elzárkózásukban, merev gőgjükben elvesztették józan ítéletüket. Nem akarták tudomásul venni, hogy más nemzet is haladt, kulturálódott s nagggyá lett. Angol: Nem kellett, hogy tudomásul vegyük. Hozzánk az egész világ alkalmazkodott, tehát nekünk igazunk volt. Német: A fensőbbségüket akarják éreztetni az egész világgal, pedig a fölényük semmi egyéb, mint üres forma. Elzárkóznak a szabadabb szellem elől. Angol (gúnyosan mosolyogva): A tenger mégis a mienk. Az angol lobogó repül előre a nagy vizeken. Német: Most mégis mi győzünk mindenütt! Angol: Nem igaz! Az angolok győznek! Kozmopolita (néhány pillanattal előbb lépett be. Közibük lép, szomorú mosolylyal: Minek veszekednek? Majd elintézik ők ott. De azért irigylem magukat. Én harminc éves vagyok s nem tudok így felhevülni. (Keserűen nevet.) Miért? Az anyám francia volt, az apám hollandul, én jómagam Amerikában születtem. Gyermekkoromat négy világrészben töltöttem. Laktam Párisban, Berlinben. Amióta élek, mindig vándoroltam. Egyik hotelből ki, a másikba be. Ha több-kevesebb ideig éltem is egy helyen, otthonom tulajdonképen sohasem volt. Én nem érezhetem azt, amin maguk felindulnak s egymásnak mennek. És sajnálom, hogy nem érzem. (Elkomolyodva.) Mert kell az embernek valahová tartoznia . . . Akkor tudnák meg, hogy mi ez, ha mint én, nem emlékeznének egy dalra, egy költeményre, egy vonásra, akármire, ami nagy, meleg érzést ébreszt hirtelen a lelkükben, hogy összetartoznak azokkal a milliókkal, akik ugyanezt érzik s ugyanúgy érzik. (Elérzékenyedve.) Hogy van valahol egy kis ház, egy folyó, vagy egy fa, valami rég elfelejtett kis udvar, ami örökké visszaring az emlékükbe. Német (csendesebben): Mi győzünk. Kozmopolita (a magyar asztalához lép): Jó reggelt. Megengedi? (Leül, ránéz a magyar arcára.) Önökről olyan keveset tudtam eddig. Volt idő, mikor azt sem tudtam, van-e Magyarország. Most tele vannak a lapok a nevükkel. (Újságot húz elő a zsebéből.) Olvasta? Egy magyar huszárezred bravúrja! Magyar:lázasan nyúl a lap után, belemerül a cikkbe.) Kozmopolita (maga elé meredve): Ha elgondolom, hogy milyen nagyszerű küzdelem ez és mi itt micsoda puha kényelemben élünk. Reggel langyos fürdőt veszünk, megisszuk pontosan a teánkat vagy kávénkat, kirándulunk, vagy ringattatjuk magunkat a tavon, délben visszakerülünk a pompás lunch-höz. Ó, uram! És én ezt csinálom már tíz esztendő óta. Nekem soha sem lesz szerencsém, hogy valami nagyobb lendület magával ragadjon. Az asszonyokból már kiábrándultam. Már minden szép helyet láttam gyermekkoromban. A pénzemmel már nem tudok mit csinálni. Mindent kiélveztem. És megyek innét is tovább, mint a bolygó zsidó. Nincs a földnek egy pontja, amely vonzana, ahol az otthon édes melegét érezném. Ahol bevégezni is szebb volna. (A magyar arcába néz.) Miért komolyodott így el? Magyar (zavartan): Elkomolyodtam? Kozmopolita: Igen. Talán azokra gondol, akik a harctéren vannak. Talán testvére is van ott? Magyar (lesüti a szemét): Igen. Egy testvérem katona. Kozmopolita: Él még?