Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-14 / 73. szám
mögé visszavonult orosz csapatok pedig magától Augusztávtól 20 kilomtéerre távolodtak előbbi állásaikhoz képest. A mai német jelentés még csak a prasznyszi frontról közöl újabb adatot, ezenkívül azonban nincs egyéb mondanivalója. Prasznysztól északkeletre, az Orzyc folyó mentén egy orosz támadást visszavertek a németek. Azt már az előbbi német jelentésekből tudjuk, hogy Prasznosztól északra és északnyugatra, tehát Ohorzele és Mlava irányából, a németek ismét mind közelebbre jutnak a városhoz, észak felől már csak négy kilométerre állnak tőle. Az északi és északnyugati német nyomást az oroszok is fest, úgy játszik, északkelet felől próbálják gllengelypa.ni, ahol az osztrolenkai várvédelee alatt könnyebben is tolhatják előre csapataikat. Az Orzyc folyó, amelyről a mai német tas azt írja, hogy Prasznysztól északkeletre annak a meretén vertek vissza egy prosz támadást, Prasznosztól ebben az irányban mintegy 20 kilométerre folyik. * - 1 A1 blokádábani kellemetlenjeitAnglia mindinkább igénytelen eresni, Ma hir érkezett arról, hogy a skandináv kikötőkbe való angol kereskedelem egy fél hónap alatt hetvenöt százalékkal csökkent. Egy másik hír arról szól, hogy a német tengeralattjárók szorgalmas munkája következtében az angol csapatszállítások egyelőre szünetelnek. Hogy ez az időleges szünet, a német tengeralattjáróktól való „időleges" rettegés mennyire nem rövidlejáratúnak ígérkező, arról ne is mi írjunk, engedjük át a szót egy londoni lapnak, amely arról elmélkedik, hogy Angliának el kell készülve lennie a búvárhajó-hajó újabb kiélesedésére. Németország eddig enyhítette támadásait, mert számolt azzal a lehetőséggel, hogy Anglia elfogadja Amerika javaslatát a Németországba való élelmiszerszállítása ügyében. Ez azonban nem történt meg és így Németországnak semmi oka nincs többé, hogy kíméletes legyen. Ami a lényeget illeti, Németország most sem kíméli túlságosan Anglia hajóit. Épen mai számunkban közöltünk kimutatást arról, hogy a blokád bejelentése, február 18-ika óta, negyvenöt angol hajó pusztult el, köztük három csapatszállító gőzös. Ma egy angol segédéree elsülyesztéséről ad hírt az angol admiralitás• Angliák épen elég oka van a nyugtalanságra. Negyvenöt elsülyedt hajó február tizennyolcadika óta: ennek a hatását az illusztrálja leginkább, hogy egy fél hónap alatt hetvenöt százalékkal csökkent Angliának a skandináv államokkal való kereskedelme. Ez az adat világítja meg a legélénkebben és a legigazabban a blokádháború hatásait. Nem az elsüllyesztett hajók mennyisége a fontos, hanem azoknak a gőzösöknek a száma, amelyek nem indulnak el, amelyek rettegnek a német tengeralattjárók torpedóitól. A blokádháború kellemetlen következményei ezzel még korántsem érnek véget. Az Unió nem tűri, hogy Anglia megakadályozza Németországgal való kereskedelmét, nem nyugszik meg abban, hogy Anglia a polgári lakosságnak szánt élelmiszereket minden tengeri jog ellenére hadisugárunak jelentse ki. Ennek is olyan utóhatásai lehetnek, amelyek Anglia kereskedelmét egyáltalában nem fogják kedvezően befolyásolni. A blokádháború következménye az is, hogy az élelmiszer-árak hatvan százalékkal emelkedtek. Ennek következménye viszont az angol munkások fenyegető mozgalma, amely nap-nap után sztrájkot idéz elő. . . . Látnivaló: a blokádháború az idegekre megy. Olyan, mint a szárazföldi háborúban a gránát A gránát legjelentősebb hatása, hogy először kimeríti, felborzolja, legyőzi az idegeket, aztán, ha talál, szétroncsolja az emberi izmokat. Minden tengeralattjáró, amely leselkedve cirkál- egyegy repülő, éneklő gránát, amelynek a halotti dallamára megreszketnek az idegek. Afrpdep meglékelt angol gőzös: egy-egy széttépett szpra Anglia hatalmas testében, ifinden kikötőben veszteglő, elindulni nem merő hajó: egy-egy szétkergetett csapat. És közben Anglia külön harcterén, a flandriai fronton Anglia számára eredménytelenül folyik a szárazföldi harc.* A diplomácia harcmezein egymásután érik a vereségek. Japán China ellen támasztott követelései: öt peb. Oroszország följajdulása, ameylyel a Pardanellákat magának vindikálja: uj seb. Egyes semleges államok rokonszenvének elvesztése: uj seb. Egy ilyen beteg test. Idegei lehetnek-e acélból valók, elbirhatják-e a végtelenségig a tengeralatti gránátok idegtépő munkáját? Hindenburg, a világháború nagy filozófusa, mondta: ezt a háborút az nyeri meg, akinek erősebbek az idegei. • A Dardanellák ostromának katonai, politikai s gazdasági szükségességét Asquith miniszterelnök március elején kifejtette az angol alsóházban. A katonai és politikai célt most egy egészen objektív szakvélemény abban foglalja össze, hogy a hármas entente hadviselésnek már elejétől fogva a legnagyobb akadálya az volt, hogy a központi szövetséges hatalmak kompakt teste közibük ékelődött. A Dardanellákon való átkelés kierőszakolása tehát azt a célt is szolgálja, hogy Franciaország és Oroszország közt közvetlen érintkezés váljék lehetővé. Minthogy az osztrák-magyar monarchiát nem ölelhette át azentente Szerbia felől, a gyűrűt a tengeren akarta kiszélesíteni. A Dardanellák ostroma tehát nem tisztán katonai jellegű, hanem politikai is; nem annyira az orosz hadseregnek Szól, hanem az orosz nemzetnek. Így írja ezt Gatti, a kitűnő katonai szakíró, akinek érdekes fejtegetését a Corriere della s érában olvassuk. Első pillanatra látni lehetett, hogy a Dardanellák patronja nem az orosz hadsereg katonai célját, hanem az orosz nemzet politikai vágyát szolgálja, azt a vágyat, hogy a Lengyelországban, Kelet-Poroszországban és Galíciában haszontalanul kiömlött tenger orosz vér jutalma legalább Konstantinápoly legyen. E politikai cél mellett a Balkánon különösen Görögországnak a háborúba való bevonását remélték, a görög szárazföldi hadsereg segítségét — és épen ez mutatja, hogy a Dardanellák ostroma mennyire nem indult katonai feladatként az orosz hadsereg számára, amely Odesszából bizony nem képes Konstantinápolyt ostromolni. De jött a nagy csalódás: Görögország fentartotta semlegességét s ma már arról is hírünk van, hogy az angol király a görögországi angal flattamiama visszahivés iránti kérvényét táviratilag elfogadta. A Dardanellák ostromának katonai és politikai szüksége tehát első pillanatban nyilvánvaló volt, katonai és politikai kudarcát pedig két hét óta egyre tapasztalhatjuk. A gazdasági szüksége sem maradt titok Asquith beszéde után s mi már az ostrom elején rámutattunk e gazdasági szükség okára: a Dardanellák elzárása miatt Oroszország nem képes bőséges gabonakészleteit nyugati szövetségeseinél iogoly szükséges pénzre váltani és ami még nagyobb baj, nem képes már fogytán levő hadifölszerelését kiegészíteni, elhasznált munícióanyagát pótolni. De egészen világosan csak most láthatóvá is Dardanellák ostromának gazdasági oldala. .! Egy londoni lapjelentés szerint Shyi George pénzügyminiszter volt az, aki az orosz és a francia pénzügyminiszterrel folytatott párisi tanácskozásai során azzal a javaslattal lépett elő, hogy jó lenne a Dardanellákat elfoglalni. Grey és Delpassé, a két külügyminiszter azután cstlstk esett az indítványhoz. A többit már tudjuk- Ssaszunov a dumában angol és francia kollégája enged el-Dardanellákról, Oroszország régi vágyáról. Amit eddig nem tudtunk, sz, hp|f^ 9. Pardanellák ostroma Iloyd George fejéből pattant ki, tehát nem diplomaták, nem hadvezérek, hanem egy finánc-férfiú volt, aki, mikor orosz kollégája, Bark, pénzt kért Parisban, a homlokára csapott és kifizette őt azzal, hogy majd Konstantinápolyban találkoznak. Addig pedig várjon Oroszország. Gróf Witte, Oroszország volt miniszterelnöke és pénzügyminisztere, meghal. Gróf Witte Oroszország legjelentékenyebb, legkimagaslóbb politikai egyéniségei közül való volt. A neve szorosan egybefűződik az orosz-japán béketárgyalásokkal, ő képviselte Oroszországot a konferenciákon és az ő diplomáciai zsenijének köszönhette Oroszország, hogy előnyös feltételekkel köthette meg a békét. E békekötés után azon dolgozott, hogy Oroszországot belsőleg megerősítse, hogy megszüntesse az orosz paraszt állatias sorsát, ő sürgette az új földbirtok-politikát és ő volt annak az irányzatnak a képviselője, amely a Németországgal és Ausztria-Magyarországgal való barátságos viszony megerősítésén fáradozott. A politikája nem kalandozott az ábrándok világában, a realitás lehetőségeit kereste és azokat igyekezett megvalósítani.Nem a hódítások ábrándjait kergette, hnem a belső konszolidációt. Amit épp a miniszterelnöki székből távozott, továbbra is a cár legbizalmasabb emberei közé tartozott, minden fontos kérdésben megkérdezték a véleményét. A háború kitörésekor nem titkolta azt a meggyőződését, hogy ez a háború Oroszországnak csak árthat meg a háború évekre visszamenően vissza fogja vetni a birodalmat arról a lassan-lassan megkezdett politikáról, amely a meglevő erők kihasználása, koncentrálása révén hpsssm munka után a belső megerősödés felé vezethet. Ez a meggyőződése hirdettette vele, hogy Oroszországnak nem szabad végigfolytatnia a háborút, hogy békét kell kötnie, nehogy teljesen kimerüljön , ne tudja megvédelmezni azokat az érdekköreit, amelyek elvesztése még inkább elgyöngítené a cári birodalmat. Witte volt a pétervári békepárt feje. Ennek a nyíltan bevallott állásfoglalásának volt a következménye az is, hogy, több ízben azt az ájíirt terjesztették róla, hogy a béke érdekében, puhatolódzások céljából, Németországba utazott. Talán az ő hatása ingatta meg az agg Dorernykin miniszterelnöki pozícióját és talán az ő befolyásának volt tulajdonítható, hogy a miniszterelnöki állás jelöltjeként Kriposein földmivelési minisztert emlegettek* azt a lvrivosevit, i 1 PESTI HÍRLAP F5Í!>. mSrcius fi., va^rnap.^^-,,