Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-21 / 80. szám

.14 PESTI HÍRLAP 1915. március 21., vasárnap. Ledebour az eddigi hangon akarja foly­tatni beszédét, ami ujabb izgalmat és zajt okoz. A képviselők izgatottan ugranak föl helyeikről. Kiáltások: Csönd! A szociálmeokrata képvise­lőknek két padsora azt kiálja Leb­our felé: — Ön talán pártja nevében beszél? Ledebour folytatva beszédét, kijelenti, hogy a német politikának olyan útra kell térnie, hogy a népek Németországban lássák szabadságuk vé­delmét. Mint szociáldemokratának és német ha­zafinak ez a meggyőződése. (Viharos derültség.) Ezt kívánja a szeretet német haza és Európa ér­deke. (Hangos derültség.) Dellerück dr. államtitkár kijelenti, hogy a mai viszonyoknak nem felelne mi, ha a most el­hangzott beszédekre válaszolnának. Westarp gróf konzervatív, sajnálatát fe­jezi ki azon mód fölött, amelyen Ledebour és Liebknecht képviselők a legnagyobb veszély pil­lanatában bírálni merték a legfőbb hadvezetőség működését. Reméli, hogy a szociáldemokrata pártnak lesz annyi bátorsága, hogy ezt az eljárá­sát dezavuálja. (Helyeslés.) Bassermann nemzeti liberális csodálattal adózik a hadsereg teljesítményeinek az orosz túl­erővel szemben. Sajnálja, hogy szigorú megtorló intézkedésekhez kell nyúlni, de ha az oroszok mindent felperzselnek, a hadvezetőségtől meg­kívánhatjuk, hogy erélyesen térítse észre az em­bertelen orosz hadvezetőséget. (Élénk helyeslés.) tízéder centrumpárti hangsúlyozta, hogy a szociáldemokraták frakciója ismételten bebizo­nyította, hogy a közös haza szeretete csakúgy lelkesíti, mint a többi pártokat, amit valameny­nyien hálásan elismernek. (Helyeslés.) Lede­bour fejtegetései összeférhetetlenek ezzel az ál­lásponttal. (Úgy van.) Ha a hadvezetőség az orosz kegyetlenkedések láttára kénytelen-kellet­len a megtorlás legvégső eszközéhez nyúl, úgy ez nemzetközi jog szempontjából nem kifogásolható és a népképviselőknek nincsen okuk, hogy ebben gátolják. (Élénk helyeslés.) Fischbeck haladópárti sajnálatát fejezi ki afölött, hogy a Scheidemann képviselő tegnapi beszédében oly szépen kifejezett egyetértést egy szociáldemokrata képviselő mai beszédével meg­rontotta. Schultz birodalmi párti reméli, hogy az a folt, amely ma beszennyezte az egyetértés szép képét, csak igen kicsi folt marad. Ledebour élénk izgalom közepette kije­lenti, hogy meg van arról győződve, hogy nyu­godt megfontolás után a német nép mai fejtege­téseinek helyességét és szükségességét el fogja ismerni. Scheidemann képviselő a szociáldemokrata frakció vezetőségének megbízásából kijelenti, h­ogy Ledebour képviselő csakis arra nyert meg­bízást, hogy a nyelvparagrafus ügyét szóvá te­gye. Amit azon túl mondott, az a saját egyéni véleményét fejezi ki és azért csak maga viselheti a felelősséget. (Élénk helyeslés.) Hanfi dán képviselő a nem német nyelvűek ellen irányuló intézkedések ellen foglal állást. Seyda lengyel képviselő reméli, hogy a kor­mány levonja a birodalmi gyűlés állásfoglalásá­ból a helyes következtetést és megváltoztatja a lengyelek iránti politikáját. A világháború a len­gyelektől követeli a legtöbb áldozatot. Ezek után Poroszországban nem maradhat jelszó. Harc a lengyelek ellen. A harcban álló lengyel katonák nyugalmáról van szó. Az egyesülési jog ügyében Heine és Lischi a szakszervezeteknek a törvény alól való kivéte­lét követeli. Delberüek államtitkár kijelenti, hogy a most lefolyt óra keservét mindnyájan emlékezetben fogjuk tartani. Azt kívánja, hogy a belpolitiká­ban is kifejezést nyerjen az az egyetértés, amely­nek a németség a harctereken adja tanújelét. Ennek ideje ma még nem jött el. Az említett tör­vényt­­illetőleg megígéri, hogy a kormány mér­legelni fogja a revízió szükségességét. Az egye­sülési jog ma módot ad mindazon követelmények teljesítésére, amelyek felmerülnek abban a perc­ben, amikor már nem kell tartani attól, hogy van e­gy olyan párt vagy frakció, amely a német birodalom fennállását, vagy annak intézményei­nek épségét veszélyeztethetné. Meg van győződve arról, hogy a nagy háború és a mai nagy idők tanulságai meg fogják adni az utat arra is, hogy e tanulságok következtetéseit a törvényhozás és közigazgatás terén hasznosítsuk. A belügyi költségvetést ezután elfogadják. A kivételes intézkedésekre vonatkozó határozati javaslat ügyében elrendelt szavazásnál a konzer­vatívok, a nemzeti liberálisok, a gazdasági egye­sülés és a birodalmi párt nem szavaz. A határo­zati javaslatot elfogadják, úgyszintén a többi ja­vaslatokat is. A gyarmatügyi tárca költségvetésének tár­gyalásánál Daehenhart tengernagy kijelenti, hogy Csingtau eleste nem árt Németország kul­turális befolyásának Kelet-Ázsiában. Az előadó azon reményének ad kifejezést, hogy a tenger­alattjárók akciója egyre nagyobb arányokat fog ölteni. A költségvetés második olvasásának befe­jezte után elnök 2 órára felfüggeszti az ülést. Az ülés újbóli megnyitása után elfogadják a biro­dalmi kincstári utalványok és 10 márkás biro­dalmi bankjegyek kibocsátására vonatkozó ja­vaslatot. A legközelebbi ülés este 6 órakor lesz. Berlin, márc. 20. A birodalmi gyűlés esti ülésén Wetterle képviselő mandátumát megszűntnek deklarálják. Majd áttérnek a költségvetés harmadik olvasá­sára, amelyet Scheidemann szociáldemokrata, Westarp konzervatív,­ Bassermann nemzeti libe­rális, Fischbeck haladópárti és Spahn képvi­selők felszólalása után az összes szavazatokkal Liebknecht képviselő szavazatával szemben elfo­gadják. Scheidemann felszólalásában utalt arra, hogy Ledebour nem Hindenburgot bírálta, sőt arról nagy elismeréssel nyilatkozott. A szociál­demokraták a leghatározottabban visszautasíta­nak minden oly vádat, amely barbársággal vá­dolja a német hadsereget. Dr Helferich bejelenti, hogy az eddig beér­kezett jelentések szerint az új hadikölcsön jegy­zése már meghaladja a 7 milliárdot. A költségvetts elintézése után a ház felha­talmazza Kaempf elnököt, hogy április 1-én, Bis­marck születésének 100-ik születésnapjának év­fordulója alkalmából koszorút helyezzen el em­lékszobránál. Az ülést ezután május 18-ig elnapolják. A képviselők Vilmos császár éltetésével távoznak a teremből.­ api hírek. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (Lapunk mai száma) 52 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: Fáy András és Vörös­marty Mihály menekülése a pesti nagy árvíz elöl. —• A tárcában: Csatrolenka. (Vers.) Irta: Kor­oda Pál. A nehezebb rész. (Elbeszélés.) Irta: Fehér Krisztin. — Hadicselek. — Aknák a levegő­ben. — Hogyan védekezzünk Anglia kiéheztetési politikája ellen? — A Marseillaise és költője. Irta: Halász Gyula. — A torpedókról. Irta: Fe­ledi Sándor. — Regény­csarnok. — Szerkesztői üzenetek. — Kertészeti üzenetek. Irta­: Kardos Árpád. — Napirend. — Vízállás. — Hirdetések. — Apró hirdetések. — (A bán a királynál.) Szombaton délelőtt — mint Bécsből jelentik — a király Schönbrunn­ban hosszabb magánkihallgatáson fogadta báró Skerlecz Iván horvát bánt.­­ (Az új választói névjegyzékek.) Már­cius 20-ig kellett elintézni a törvény értelmében az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzé­kének ügyében beadott panaszokat. A közigaz­gatási bírósághoz 2316 panasz érkezett be, ame­lyeket a biróság máig kivétel nélkül elintézett. 1196 esetben a panasz sikerre vezetett, ugy hogy birói ítélettel a névjegyzékbe fölvettek 825 vá­lasztót viszont töröltek a névjegyzékből 371-et. A közigazgatási biróság közigazgatási osztálya két hónapon keresztül majdnem kizárólag ezek­kel az ügyekkel foglalkozott hármas tanácsok­ban. Az összes ügyek elintézésénél a jogegység fentartása érdekében Wlassics Gyula, a bíróság elnöke, elnököl. — (Vörös Kereszt.) Ferenc Szalvátor fő­heceg, mint az osztrák-magyar monarchia vörös­kereszt egyleteinek védnökhelyettese, Berger Ár­minnak, a ,,Phönix"­­acélművek igazgatójának Berlinben, Dietre Rezső, szász királyi postafő­titkárnak Dresdában, Pásig Antal nagyiparos­nak Mannheimban, Lindgens Adolf kereskedelmi tanácsosnak Köln a/R.-ben, ns. Mörner János porosz királyi századosnak Charlottenburgban és ns. Reichel Joachim porosz kir. 4. testőr tá­bori tüzérezredbeli hadnagynak a vörös­kereszt körüli érdemek II. osztályú tiszteletjelvényét ado­mányozta.­­ (Az uj rend.) A kormánynak az a múlt­koriban kiadott rendelete, amely megszabja, hogy a kenyérnek és a kenyérneműnek legalább is ötven százalék kukoricalisztet kell tartalmaz­ni, március huszadik napján lépett életbe. Va­sárnaptól kezdve tehát csakis olyan kenyeret szabad a pékeknek sütni, amelynek ilyen anyaga van. Ami a mestereket illeti, azok bizo­nyára készségesen alkalmazkodnak a rendelet­hez és pedig részben azért is, mert az ötven per­centnyi tengeri lisztet már eddig is igénybe vet­ték. Sőt egyike-másika nagyobb mennyiségül ilyen lisztet is kevert a kenyérbe, amiből arra is következtetést vonhatunk, hogy a jövőben sok lesz az olyan kenyér, amely hetven-nyolcvan százaléknyi kukoricapótlékot nyel el. Az új rendhez persze azoknak a gazdasszonyoknak is alkalmazkodni kell, akik a kenyeret maguk dagasztják ugyan, de a pékműhelyekben süttetik ki. A most érvénybe lépő miniszteri rendeletnek van egy új pontja is, amely azt tartalmazza hogy a pékeknek azokat a már kisütött kenye­reket, amelyek ötven gramnál súlyosabbak csakis huszonnégy órával később lesz szabad árusítani. Ennek a parancsnak az oka minden valószínűség szerint az, hogy a friss sütési kenyér jobban csúszik és abból az emberek jóval nagyobb porciót fogyasztanak el, mint abból, a­mely a sütés után huszonnégy óráig szárad és így kissé meg is keményszik. Itt meg kell je­gyeznünk, hogy a katonaságnál friss sütést, kenyeret sohasem adtak ki és hogy a fogyasz­tásra került kenyér olykor négy-öt napos is volt aminek atekintetben is megvolt a hatása, hogy a vitézek nem ronthatták el könnyen a gyomru­kat. Az új rendnek olyan passzusa is van, amely az úgynevezett vizeszsemlyékre vonatkozik Eszerint ezeket a zsemlyéket a budapesti pékek csakis esti tíz órától reggeli tíz óráig készíthetik vagyis napjában egyszer. Így azután a pékek ama hirdetményei, amelyek azt foglalják maguk­ban, hogy naponként háromszor sütnek, mit sem érnek s a kávénénikék, akik megszokták, hogy az uzsonnakávéhoz friss süteményeket kapja­nak, kénytelenek lesznek a reggeli vizeszsem­lyével is beérni, amely a budapesti pékművészet szabályai alapján a sütés után három-négy óra múlva olyan szárazzá válik, hogy majdnem re­szelni lehet. Az új rendelet, amely a kormány által kiadott különféle intézkedések között talán már a századik, azt is kilátásba helyezi, hogy a keverési arányt később megváltoztathatják és a magánháztartásokra is kiterjeszthetik, úgy a fő­városban, mint a vidéki törvényhatóságok terü­letén. A zöldszinti plakátokon immár közhírré tett rendelkezésből azonban hiányzik az a rész, amely néhány héttel ezelőtt azt is megszabta, hogy a péksütemények ára mily összegre rúg­hat. És amely a többek között úgy szólt, hogy a három graaimnál könnyebb zsemlyéket csakis négy fillérért szabad árusítani, úgy a pékeknél, mint a kávéházakban és a vendéglőkben. Miután pedig a múltkor halasztást szenvedett rendelet­nek ez a pontja a most kihirdetett paragrafusok­ból kimaradt, könnyen megtörténhetik, hogy a pékek, a kávésok és a vendéglősök mascasabb árakat szabnak, esetleg csupán azért, hogy a pa­naszkodni szerető közönségnek tovább is meg­legyen az oka arra, hogy zúgolódjék s a kizsák­mányolás ellen följajduljon. Végeztül azt is meg­említjük, hogy néhány nap óta egyes kávésok uj szokásban keresik kedvüket. Ez pedig abból áll, hogy egy vendégnek egy csésze kávéhoz csakis egy darab zsemlyét adnak, a lehető legkisebb fajtából.­­ (Letartóztatott betörők.) A rendőrség letartóztatta Zsák Lipót és Tauber Gyula csavar­gókat, akik már hosszabb ideje padlásokat tör­tek fel. Zsák Forgách utcai laká­sn egész kocsi­rakományra való lopott holmit találtak, több­nyire fehérneműt és ruhaneműt. A rendőrség kéri a károsultakat, hogy a detektív-osztálynál jelentkezzenek.

Next