Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-23 / 173. szám
4 Egy tartalékos közlegény írásai. Irta: ABONYI ÁRPÁD. 45. Ezen a tréfás mellékizzel elmondott fenyegetésen is mosolyognom kellett. Egy pillantás a kis vörös vézna alakocskájára, bárkit is azonnal meggyőzött volna róla, hogy a beszédnek nincs semmi magja. Meszsze van ide az én hazám . . . nagyon messze vannak kedves erdeim . . . roppant messze az erdésztanya, mely gazdátlanul szomorkodik az erdők mélységében ... Hogy jutna el odáig egy ilyen gyenge jószág, mint ez a kis Regina, szegény . . . Olyan ez tisztára, mintha egy hangya fogadkoznék, hogy elvándorol Magyarországba. De persze azt válaszoltam, hogy nagyon jó lesz, jöjjön, nem fogok hosszú pofákat vágni, ha rámkopogtatja az ajtót és megkérdezi, hogy halló! ki van itthon. Nem vagyok ijedős teremszerű. Itt aztán röviden elmondtam neki, hogy a porráégett tanya pusztulásakor rajta kivül még két lélek menekült meg: egy igen öreg asszony és egy leánygyermek. Ezeket az én századom kapitánya vette gondjaiba s visszaküldte őket a front mögé saját hadtápvonalainkra, ahol bizonyára gondoskodtak elhelyezésükről. Regina bólintott. — Tudom, — dunnyogta vállat vonva, — láttam, amikor a néni elbújt. Szerencséje, hogy nem akadtak rá, — de nekem ne legyen hozzá szerencsém ebben az életben. Nem akarom látni az öreg nénit . . . Ő sem ugrana ki bőréből örömében, ha látna. Sohasem szívelhetett. Csúnya természetű, zsugori, kegyetlen öreg asszony, — még azt az ételt is sajnálta tőlem, amit megettem. Tudod . . . olyan igazi fukar zsidó asszony, akinek istene az arany. Ezért tán még a saját családját is kész lett volna levetkeztetni. Nem is szívelhette még a tulajdon fia sem. Ha tehát azt hiszed, hogy fel fogom keresni, nagyon tévedsz . . . akkor lássam, amikor a hátam közepét. A jóságos Isten is elvétette a dolgot, amikor éppen ezt a gonosz vén asszonyt mentette meg a tűztől, akiért pedig nem lett volna kár. — Nem azért mondtam . . . — Ne is, mert még a kaszakok kezére is inkább kerülök, mint ennek a civil természetű boszorkánynak a kezére! Mit is avatkozott kapitányod olyan dologba, amihez semmi köze! Hagyta volna sorsára ... hátha elvitte volna az ördög . . . Ez inkább ádáz sziszegés volt, semmint beszéd. Éppen úgy hangzott, mintha egy fölingerelt kigyó sziszegett volna. Hm . . . aki így, tud gyűlölni, attól félni kell . . . ösztönszerűen hátráltam egy-két lépést. A leány észrevette. — Ne ijedj meg tőlem, barátom, a te orrodat nem harapom le . . . — Mondtam már, hogy nem vagyok ijedős természetű. — Mégis elhúzódol . . . pedig nincs igazad. Meg kell a dolgot érteni. Azért gyűlölöm annyira ezt a csúf vén asszonyt, mert ez biztatta titokban az Adolf kölyköt, hogy lessen utánam . . . Számított rá, hogy ha megesek, szégyenemben bele fogom magamat ölni a kútba és nem fogom többé pusztítani a drága kenyeret . . . — Ejha! — Esküszöm neked, hogy igy volt! Meggyőződtem róla. Bizonyosan tudom. Kihallgattam a születliben, amikor kitanította ... ez a szipirtyó. Ezek után tehát nem csoda, ha ennyire utálom és ezt az utálatos gyűlölködést is meg lehet nekem bocsátani — nem igaz? Nem igaz, hogy meg lehet nekem bocsátani? — Meg. Ha így áll a dolog, — nagyon meg. — Látod, látod! . . . Látod, hogy nem kell engem kerülni, amiért ily fertelmes indulatot árultam el. Te sem volnál más. Minden becsületes ember hasonló volna hozzám. Azért mondtam az imént, hogy előbb meg kell a dolgot érteni és csak azután ereszteni el azt a bizonyos bibliai követ . . . Igazat kellett neki adnom, mert igaza volt. Emlékezetembe idéztem az öreg aszszony kiaszott alakját és megcsendültek fülemben azok a borzalmas átkozódások is, melyeknek fültanúja voltam a tüzes hamurakás mellett, ahová az a nagy szál kozák belezuhant . . . Emlékszem, még a hátam is borzongott azoknak a visítozó átkozódásoknak hallatára. Igen, igen, bizonyos, hogy ennek a leánynak igaza van ... az a vén asszony rászolgált, hogy ne szeressék és az a csu-* nya gyűlölködő hang, mely a Regina ajkára felfakadt, nem bizonyítéka a kígyóra emlékeztető természetnek. Elhamarkodtam a dolgot . . . herstelt! és schluss. „Umkehren in die vorige Lützen-Stellung!" E gyors meditáció közben — mellékesen — azt is elhatároztam, hogy amint beesteledik, magam fogom bepatrouillozni régi állásomat és a vizet is magam fogom beszerezni. Nincs értelme, hogy Regina is velem jöjjön. Nincs főleg abban az éppen nem 1915. junius 23., szerda. PESTI NSÍRLAP Vasútvonal , * Országút? ^ ^ X^^ Hegyek V Mocsarat A király a hálaadó istentiszteleten. Bécs, jun. 22. 'A Pesti Hirlap tudósítójától. —A király holnap délelőtt a Szent István székesegyházban rendezendő hálaadó isteni tiszteleten vesz részt. Lemberg elestének hatása Bécsben. Bécs, jun. 22. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Lemberg viszafoglalásának a hirét az estilapok este fél nyolckor külön kiadásokban adták tudtára a lakosságnak. Az örvendetes hír a szél sebességével terjedt el a városban. Csakhamar számos tüntető csoport vonult élénk örömkiáltásokkal és Hoeh-olással a hadügyminisztérium épülete és a városháza elé, amelynek nagy ablakaiban a villamos lángok ezrei fénylettek. A hadügyminisztériumban Lemberg bevételének hírére azonnal zászlókat tűztek ki. A tüntetések a késő esti órákig tartottak. Az entente nem számít újabb orosz offenzívára. —A Times az oroszoknak Galíciából való kiűzéséről. — London, jan. 22. A Times nézete szerint, ha az oroszokat kiverik Galíciából, úgy a nyár alatt újabb orosz offenzívára nem lehet számítani, ez pedig kihatással lesz a nyugati, valamint az északkeleti hadszintereken folyó küzdelmekre. Igen sok függ attól is, vajon az oroszok kapnak-e lőszert. Az összeköttetés Arhangelszk felé nem kielégítő. Az oroszok csak a Dardanellák elfoglalása után kaphatják meg a szükséges hadianyagokat. Semleges vélemény Lemberg elestének jelentőségéről. Kopenhága, jun. 22. A Politiken írja: Általában mindenki azt várta, hogy az oroszok a védekezésre különösen alkalmas Veresyca-vonalon igen kemény ellenállást fognak kifejteni. Általánosan ismeretes dolog volt az is, hogy ezen a harcvonalon az oroszok rendkívül jól megerősített hadállásokkal bírtak. Épen ezért Lemberg eleste nemcsak azt jelenti majd, hogy az oroszok valószínűleg elveszítik a többi galíciai területeket is, hanem még fontosabb jelentősége az Oroszországban már most is mutatkozó mély erkölcsi hatás lesz. Hir szerint az orosz generalisszimusz kijelentette, hogy kész mindent feláldozni, hogy Galícia fővárosát Oroszország részére megmentse. Igen nehéz megmondani, hogy mit jelentene az orosz hadsereg ujabb veresége. Az oroszok nagyon megerősítették Lemberget. — A Pesti Hirlap kiküldött haditudósítójának távirata. — A sajtóhadiszállás engedélyével. Sajtóhadiszállás, jun. 22. (Délután érkezett.) A Grodeknél megvert orosz csapatok tényleg nem foglalták el második védelmi állásukat. Lemberg védőműveit azonban megszállották és ott ellenállást fejtenek ki. Katonai körök véleménye szerint az oroszok kénytelenek Lembergnél megállni és felvenni a rájuk nézve teljesen kilátástalan harcot. Különben nem képesek a főhaderők soraiban megindult bomlási folyamatot megállítani. Nem lehetetlen, hogy az oroszok számítanak a Lemberget védő csapatok feláldozásával is, csakhogy idejük maradjon a hadsereg zömét rendbehozni. Csapataink különben azzal, hogy ma egyes nyugati és északnyugati védőműveket rohammal bevettek, már léket vertek az orosz védelmi vonalba. Az északkeletre kitolt és nagyon megerősített orosz haderő a Kulikovtól nyugatra eső dombokon nem tudta megállítani Mackensen támadását, úgy, hogy a Lemberget védő orosz haderőt erről az oldalról is veszedelem fenyegeti. A beérkezett jelentések szerint az oroszok nagyon megerősítették Lemberget. Újabb védőművekkel látták el, előretolt védőállásokat építettek, hatalmas drótsövényakadályokkal felszerelve. Tüzérségük azonban aligha elegendő a nagyszabású és nagykiterjedésű állások megszállására. Simon Vilmos: Május elsején az oroszok Lembergben nagy győzelmi körmenetet tartottak. — A Pesti Hírlap kiküldött haditudósítójának távirata. -r-A sajtóhadiszállás engedélyével. Sajtóhadiszállás, jun. 22. (Délután érkezett.) A Grodek körüli harcok, újabb jelentések szerint, nagyon veszteségteljesek voltak az oroszokra nézve. A janovi erdőkben, épen ugy mint szeptemberben, ismét véres harcok voltak. Akkoriban a marosvásárhelyi ezred szuronyai verték ki az oroszokat ebből a fontos állásból. Most tüzérségünk előbb pozdor-