Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)
1915-08-10 / 221. szám
1915. augusztus 10., kedd. 4 PESTI HÍRLAP a Woyrsché 4550 és a Mackensen alatt harcoló seregeké 11.900, Pflanzer-Baltiné 1600, összesen tehát több mint 48.000 fogoly, a varsói zsákmánynyal együtt bizonyára több 50.000-nél is." Egy hét alatt ismét olyan szám, amely az orosz haderő teljes szétmállását mutatja, az * 14 Dardanelláknál újra megélénkültek a harcok. Magánjelentések már napok óta jelezték, hogy az entente új offenzívára készül, új csapatokat szállít a Dardanellákhoz, hogy a döntő támadást megkezdje. A ma érkezett török hivatalos jelentés azt közli, hogy az ellenség flottájának védelme alatt részben Karacsaki környékén (a szároszi öböltől északra), részben Ari Burnutól északra két helyen friss haderőket szállított partra. Az entente-sereg tehát átkaroló mozdulatot igyekezett keresztülvinni, miután az eddigi harcokban meg kellett arról győződnie, hogy támadásai teljesen hiábavalóak voltak és a legkisebb eredménynyel sem biztattak. A törököket nem érte készületlenül az új támadás. Bőségesen volt idejük, hogy a Gallipoli-félsziget minden pontját hatalmasan megerődítsék. Hogy az erődítési munkálatok meg is történtek, bizonyság rá az entente meg nem szűnő panasza, hogy a törökök a félszigeten új Gibraltárt rendeztek be. És bizonyság rá az angol Reuter-ügynökség egy távirata, amely elmondja, hogy a törökök lövészárkai olyan tökéletesen vannak a védelem számára berendezve, amilyen tökéletességet egyetlen harctéren sem lehetett tapasztalni. Az újonan partraszállított ellenséges csapatokat a szároszi öböl északi partján a törökök teljesen visszaűzték. Ali Burnunál azonban ellentámadással kellett az ellenség előnyomulását megállítani. Példátlanul hevesek voltak a harcok a szedil-bahri szakaszon, ahol a törökök előnyomultak, elfoglaltak néhány ellenséges árkot. Az ententecsapatok ellentámadásba mentek át, heves harc fejlődött ki az arcvonal egész terjedelmében. A küzdelem azzal végződött, hogy a törökök minden állásukat, az újonan elfoglaltakat is, megtartották. Az ententecsapatok támadásának visszaverése után a törökök ellentámadásba mentek át és újabb lövészárkokat foglaltak el. A harcok elkeseredettségét illusztrálja a török hivatalos jelentésnek az az adata, hogy az ellenség a török jobbszárny ellen intézett két eredménytelen támadás után kétezer, halottat hagyott a lövészárkok előtt. Minden jel arra mutat, hogy az entente erős, koncentrált támadásra készül. Szorongatott helyzetében minden áron arra törekszik, hogy a tengerszoros birtokába jusson. Számolnia kell azzal, hogy új téli hadjáratra kerül a sor. Márpedig, ha a Dardanella-szoroson való közlekedést a téli hónapok elérkezéséig nem tudja kierőszakolni, Oroszország menthetetlenül elveszett. A kárpáti téli csata, a gorlicei áttörés és az azóta elkövetkezett események mutatják, hogy a munícióbehozataltól elzárt Oroszországnak mit kell szenvednie a téltől, egyetlen kikötőjének, az arhangelszkinek, befagyása miatt. Ez az egyik magyarázata az entente végletekig megfeszített erőlködésének. A másik ok: politikai. A Balkánon új campagne indult meg és most, a Dardanellák elleni offenzívával igyekszik az entente a Balkán-államokra pressziót gyakorolni. Ha az új offenzíva is eredménytelenül végződik, amire pedig alapos a remény, ez csak a háború befejezését sietteti. Minden nap, amely új orosz vereséget hoz, egyre valószínűtlenebbé teszi az entente számára, hogy az orosz hadsereget offenzívképessé lehet tenni. Az entente fölrakta az utolsó tétet az egyetlen lapra, amelyben még bízik: a Dardanellákra. Ha ezt a tétet is elveszti, az összeomlása elkerülhetetlen. Ezért kell most fokozott figyelemmel a Dardanellák felé tekinteni. * 1 . helyen elsülyesztette a Barbarusszíábeddin török csatahajót (Hatty-Kard-Sirehlissi) amely 1891-ben épült mint Kurfürst Friedrich Wilhelm a kieli német császári hajógyárban. A páncélos, amely 10060 tonnás és 17 csomós volt, 1910 augusztus végén mint a német flottából kiselejtezett jármű, török lobogó alá került. A hajót azóta csekély költséggel átépítették, tüzérsége azonban — amely 6 darab 28, 8 darab 10,5 és 8 darab 8,8 cm-es ágyúból állott, gép úgy, mint hézagos páncélzata megmaradt. A régi és már huszonnégy éves páncélost 10.200 lóerős gépek hajtották, személyzete pedig 800 emberből állott. A Barbaruss Haireddin harcászati szempontból már teljesen értéktelen hadii jármű volt. Mint ismeretes, a modern haditengerészetekben a húsz évnél idősebb pánicélosokat nemcsak hogy kiselejtezik, hanemt a nyilvános árverésen mint ócskavasat, egyszerűen eladják. A hajó potom áron került török birtokba, a harcászati értéke akkor még valamennyire csak volt, ez azonban a tengeri harcászat fejlődésével lassan teljesen elenyészett • A gróf. Irta: LUX TERRA. A gróf kutyákkal, lovakkal, fegyverekkel kereskedett, továbbá földbirtok- és házeladás közvetítésével. És a grófnak minden üzletága egyenkint és összesen roszszul ment. Volt egy kis háza Pest mellett, egy kétholdas parkban, minthogy azonban a fákat rég kivágatta és feltüzelte, a park inkább termőföld volt, melyben krumpli, kukorica, dinnye és zöldség termett. A gróf, kocsisa társaságában, maga művelte a földet. Vetett, kapált, gyomlált, kutyákat és lovakat idomított, szóval szép munkás, tevékeny életet élt, de nem feledkezett meg a maga szellemi szórakozásáról sem. Ha jött az este, megfürdött, gondosan felöltözködött, a körmeit kimanikűrözte, a zsebkendőjére parfönt öntött s a gomblyukába fehér szegfűt tett. Azután a három gyerekét szeretettel megcsókolta és bement valamelyik pesti kávéházba, leginkább a kákócziútra, honnét éjfél után, olykor később került haza. Ezek az esti kirándulások azonban nemcsak egyik életszükségletét képezték a grófnak, hanem hozzátartozott az üzletéhez is, mert itt jött össze a barátaival, ismerőseivel és üzletfeleivel. A gróf barátai és ismerősei majdnem kivétel nélkül ép oly érdekes emberek voltak, mint ő maga. Egy kicsit valamennyien homályos alakok, egy csöppet kétes volt az exisztenciájuk, de csak ép akkor, ha a francia becsületrend vagy a máltai lovagrend nagykeresztjével mérjük a dolgokat. Mert Egy ellenséges tengeralattjáró a török hivatalos jelentés által meg nem nevezett ha egyszerű emberi mértékkel mérjük, a gróf és társai exisztenciája ép olyan átlátszó tükörablak volt, mint mindazoké, kiket főispáni installáción bemutatnak a főispánnak és királylátogatás idején a királynak. A gróf és társai a legfölebb a fölöslegesül finnyás társadalmi rend ellen vétettek egyben-másban. Úgymint a szerelmi és házassági vonatkozásokban, valamint a pénzszerzés formái körül merülhettek föl ellenük némi kifogások. Például, alantas társadalmi állású és néha tévelyedett erkölcsű nőt fűztek magukhoz legitim és illegitim viszonyban, vagy fordítva, azok fűzték őket magukhoz. És ezekhez hasonló kis tévelygések és eltévelyedések hívták ki ellenük a kritikát, olyasmik, amikkel az életben minden ötödik embernél találkozunk. Csakhogy az egyik emberen szemlélhető nyoma marad, mint a himlőnek, míg a másikon, aki okos és nem kaparja el a himlőjét, nem marad semmi nyoma. A gróf minden esztendőben, amikor legrosszabbul ment az üzlete, elhatározta, hogy megházasodik, elvesz egy gazdag nőt és Juliskát, a volt szolgálóját, a három gyerekével szépen leemeli a válláról. A házát odaadja Juliskának, azonkívül száz forint apanaget fizet neki havonta. A gróf barátai keresték is részben önzetlenül, részben önös okoknál fogva a megfelelő partit, de eredménytelenül. Mert a gróf igényét sehogy se lehetett kielégíteni. Ha fiatal és szép volt az aranyhal, aggályai voltak a nő fiatalságára vonatkozólag, minthogy ő már túljárt a negyven esztendőn. Ha meg öreg volt a menyasszonyjelölt, akkor ez volt a baj. Ha gazdag volt, nem volt eléggé gazdag s ha eléggé gazdag volt, finynyáskodva foltokat talált a gazdagságon. A barátai aztán beleuntak a keresésbe, csak egy német báró nem mondott még le a lehetőségről és tovább kutatott. Egy este egy Rákóczi-uti kávéházban várta a báró türelmetlenül a grófot. Mikor ez megérkezett, ünnepélyesen és izgatottan igy szólt: — Rudi, ha elegendő eszed van, most megvetheted a szerencséd ágyát. A gróf figyelt. — Nőről van szó! — kérdezte. — De milyen nőről! — lelkesedett a báró. — Fiatal? — Idősebb, mint te. A gróf elfintorította a száját. — Gazdag? — Van vagy másfél millió. — Forintokban? — Abban. A gróf gyanakvólag figyelt. — Leány, asszony ! — kérdezi — özvegy asszony. —• Társadalmi állása? — Ki se találnád. — Olyan magas? — Olyan. — Például! Nyugalomba vonult vendéglősné, fűszeresnél — Rudi! — mondta sértődötten tt báró. — Zsidó bankár özvegyet — Olyan katholikus, mint a pápa. — Akkor valami öreg mágnás özvegye, aki előbb a gazdasszonya volt. A báró izgatottan dobolt az asztalon. 3