Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-24 / 55. szám
1916. február 24., csütörtök PESTI HÍRLAP valamint a hátramaradt minisztereknek megtiltotta, hogy valamelyes tárgyalásokat kezdjenek Ausztria-Magyarországgal. — Szemére vetették a szövetségesek diplomáciájának, hogy nem sikerült nekik Bulgáriát oldalunkra hozni. Megengedem, hogy a diplomácia nem választotta a legrövidebb és legbiztosabb utat. Dedeagacs megszállása befolyásolhatta volna a bolgár népet és arra indíthatta volna, hogy egy hoburgot, aki idegen számára, visszatartson a testvérgyilkos kedvtelés© síkos talajáról. De még ez esetben sem sikerült volna a szövetségeseknek, hogy Szerbiát megmentsék a katasztrófától, mert a szövetségeseknek a Balkánon való egyöntetű katonai vállalkozásai mindig rendkívüli nehézségekkel járnak. A Sebeidétől a Perzsa öbölig: a „berlini kalifátus." Február 3-án Erzerum elesett és csapataink előrenyomultak, Vanból való visszavonulásunk után a törökök megsokszorozták az örményekkel szemben való kegyetlenkedéseiket. Szaszonov azután Németország és Törökország amaz állítólagos szándékáról beszélt, hogy egy rengeteg germán-muzulmán birodalmat alapítsanak, amely a Schelde torkolatától a Perzsa öbölig terjedne. Ez a birodalom, amely nagynémet álmokban mint új kalifátus jelenik meg és amely bizonyára megérdemli a „berlini kalifátus" nevet, a nagynémetek nézete szerint arra van hivatva, hogy Oroszország és Nagy-Britannia történelmi fennállásának halálos döfést adjon. Ijesztő álom, de isten könyörületes! A berlini politikusok, akik a merész tervvel foglalkoznak, csak egy dolgot felejtenek el, ami nekünk és angol barátainknak némi vigaszt szerez. Ha ezt a birodalmat a német kalapácsosat meg lehetne kovácsolni, úgy az egy napig sem tartana, nemcsak belső gyengeségei miatt, hanem elsősorban azért, mert fennállásához a leglényegesebb dolog hiányoznék, nevezetesen a tenger fölött való uralom, amely szerencsére Nagy-Britanniának, dicsőséges szövetségesünknek, erős kezében van. Ameddig így lesz, a berlini kalifátus létünket nem fogja fenyegetni. A perzsa helyzet. Szaszonov ezután rámutatott a perzsiai zavarokra, amelyek őt arra kényszerítették, hogy ez elmúlt őszszel az ottani orosz kontingenst megszaporítsa. A helyzet azóta az orosz csapatok néhány döntő akciója után észrevehetően megjavult. A sah kifejezte hódolatát a cár iránt, valamint azt a szilárd szándékát, hogy Oroszországgal és szövetségeseivel szemben kedvező politikát folytasson. Az új perzsa minisztérium is belátta, hogy a szomszédos hatalmakkal, Oroszországgal és Angliával való teljes egyértelműség, Perzsiának érdeke. Viszonyunk a sah kormányához normális jelleget ölt. Japán. Szaszonov azután kiemelte, hogy Japán folytatja a háborúban való részvételét Ez a közreműködés különösen Oroszországra nézve végtelenül értékes és oly módon nyilvánul meg, amely számos feltétellel van megállapítva és a két ország kölcsönös viszonyait jellemzi. A vihar, amely rázúdult a világra, megerősítette az oroszjapán viszonyokat és szétszórta az elmúlt előítéletek utolsó nyomait. Japánban ép úgy megértik, mint Oroszországban, hogy Németország politikai és gazdasági erőszakosságai Kínában állandó fenyegetését alkotják Kelet-Ázsia békéjének. Kína: Kína ügyében az orosz kormány a bele nem avatkozás mellett van. Ha az orosz kormány egyértelműen a négy entente-hatalommal a kínai végrehajtó hatalom fejének azt a barátságos tanácsot adta, hogy a dolgok új rendjének behozatalát későbbi időpontra halassza, úgy ez nem azért történt, hogy Kína szuverén joga megsértessék, hanem hogy arra mutassanak rá, hogy a jelenlegi viszonyok között belső változások Kínára és az entente-hatalmakra károsak lehetnek. A győzelem biztosítéka. Az az érdeklődés, amelyet az amerikai ipar az orosz piac iránt tanúsít, azt a reményt kelti, hogy az Oroszország és Amerika között jelenleg fennálló barátságos politikai viszonyokon kívül gazdasági közeledést is lehetne létesíteni. Miután még köszönetet mondott Spanyolország és Hollandia kormányainak az ellenséges külföldön lévő oroszoknak nyújtott védelemért, Szaszonov beszédét a következő szavakkal végezte: — Az utolsó szavak, amelyeket itt ma kimondok, azokat a reményeket fejezik ki, hogy a lelkesedésnek am az ereje, amelyet önök a háború kezdete óta tanúsítottak, és amely a külföldön barátainknak és ellenségeinknek bebizonyította, hogy önök a kormánnyal együtt éreznek, a haza lactusza érintetlen marad, hogy senki, sem barát, sem ellenség ne mondhassa, hogy az hanyatlott, mert ez az erő győzelmünk biztosítéka. A cár — angol tábornagy. Rotterdam, febr. 23. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Arthur Paget Oroszországba utazik, hogy a király nevében átnyújtsa a cárnak az angol tábornagyi pálcát A cár látogatása a dumában. Stockholm, febr. 23. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A cárnak a dumában tett látogatását Stürmer miniszterelnöknek a jelenleg mindenható Pitkrin pétervári metropolitával folytatott megbeszélésein határozták el, amelyekbe Rodzianko dumaelnököt is bevonták. Az eszme az anyacárnétől eredt, aki annak idején Xénia nagyhercegnővel meglátogatta a tauriai palotát és nevét beírta a duma aranykönyvébe. A cár külön abból a célból, hogy a dumát meglátogassa, a frontról visszatért Carskoje Seloba és onnan Pétervárra utazott. Hir szerint Goremykin ellenezte a cár szándékát, mert úgy vélekedett, hogy ez a lépés az ellenzéket még gőgösebbé fogja tenni. A cár jelenléte egyébként a dumára csak csekély benyomást tett. A szélső pártok miben a saját szempontjukból föltétlenül elítélendő koncessziót látnak a maguk részére, a jobboldal pedig ragaszkodik a vezetői által kiadott jelszóhoz: inkább vesztett háború, mint győzelem rendszerváltozással. A baloldal a cár látogatásában a gyöngeség és bomlás félreismerhetlen jelét látja. A szeniorok gyülekezetén élénk vita fejlődött ki, mert az ellenzék követeléseit megváltozhatatlan alakban formulázta és mindenekelőtt a sajtó-, egyesülési-és gyülekezési szabadság azonnali helyreállítását, az összes nemzetiségi korlátozások megszüntetését a képviselők immunitását, a helyi autonómia behozatalát a személyek sérthetetlenségét és a kivételes állapot megszüntetését követeli. Svájc. „Svájc nemcsak akarja, de meg is tudja határait védeni." — A szövetségtanács jelentése. — Bern, febr. 23. A szövetségtanács a szövetségi gyűlés elé terjesztett jelentésében kéri, hogy a szövetségi gyűlés az 1914 augusztus 3-án megadott teljhatalmat továbbra is csorbítatlanul biztosítsa a szövetségtanács számára, mert Svájcot ma ép oly nagy veszély fenyegeti, mint eddig. A jelentés kimerítően foglalkozik a katonai hatalomnak a polgári hatalom alá való rendelésével, továbbá azzal az ismert szövetségtanácsi határozattal, amely a katonai hatóságok hatáskörét korlátozza és kielégítő módon elhatárolja a katonai és polgári hatóságok hatáskörét Végül állást foglal a szövetségtanács ama felfogása ellen, hogy nincsen szükség hadseregfőparancsnokra és úgy a vezérkar, mint a mozgósított csapatok a hadügyminisztérium alá volnának helyezhetők. Ez a felfogás — úgymond a szövetségtanács jelentése — a tényleges helyzet teljes félreismerésén alapul. A hadiesemények, amelyek a svájciak szeme előtt lejátszódtak, bizonynyal megérlelték azt a meggyőződést, hogy a semlegesség csak addig biztosítja Svájc függetlenségét, amíg a semlegesség nemcsak a nép akaratán múlik, hanem ha azt megfelelő katonai védelmi eszközökkelárjuk el és hogy a semlegesség nemcsak jogokat jelent, hanem kötelességeket is. Legelső kötelességünk, hogy megfelelő védelmi eszközök létesítésével bebizonyítsuk az összes hadviselő hatalmaknak, hogy Svájc nemcsak akarja, hanem tudja is határait megvédeni. A szövetségtanács elhatározta, hogy a szövetségi gyűlést március 6-ára hívja egybe. Svájc majdnem háborúba sodródott Olaszországgal. Lugano, febr. 23. A Giornale d'Italia jelenti: Sonnino külügyminiszter két óra húszat tartó kihallgatáson fogadta Planta svájci követet. Az olasz-svájci viszony feszültségének elmúlását örömmel konstatálták. A kihallgatás után Planta a Tribuna munkatársa előtt így nyilatkozott: — Nem akarom letagadni, hogy Svájc semlegessége majdnem megszakadt. Elismerem, kis hija volt, hogy háborúba nem sodródtunk, de Svájc vezetői, elvtársaim és magam is, szerencsére elhárítottuk a veszélyt, bár meg vagyok győződve arról, hogy egyébként Svájc olyan hely z etben van katonai értelemben véve, ho"ki tudna háborút viselni. Mégis egy háború Svájc végét jelentette volna, elvesztvén politikai önállóságát. E veszély nem lett volna kisebb a győzelem esetén sem, mert Svájc garantált semlegessége megszűnt volna, s viszont a győztes féllel oly szoros politikai és gazdasági viszonyba jutott volna, mely már nem jelent függetlenséget A vezérkar Jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott febr 23 án délben, érkezett délután 3 órakor.) A tengermelléki harcvonalon az élénk tüzérségi harcok tovább tartanak. Az ellenség vonalai mögött több helyen nagyobb tűzvészt figyeltünk meg. Hö í c r altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Az olasz parlamenti programot. Lugano, febr. 23. Salandra miniszterelnök tegnap értekezett a kamara elnökével, akivel végleg megállapodott a parlamenti munkálatok rendjéről. Az eső ülések programmján a közoktatásügyi és közmunkaügyi minisztériumok költségvetései, valamint a belügyi és gyarmatügyi minisztérium költségvetései feletti tárgyalások szerepelnek, továbbá a kérdések egész sora.. A kormány egyelőre nem fog nyilatkozni. Anglia és a háború. Van-e tisztességes lehetősége a küzdelem befejezésének ? — Vita az alsóházban. — London, febr. 23. Az alsóházban az új hiteljavaslat benyújtásánál Asquith miniszterelnök még ezt mondotta: Az eredetileg hadimegtakarítási célokra kiküldött bizottság ellenőrzési tevékenysége a polgári resszortok kiadásainak megvizsgálására szorítkozott. Egy idő óta három más bizottság működik a hadsereg, a flotta és a municiós minisztérium kiadásainak felülvizsgálása céljából. A vitában Mason (szabadelvű) ezt mondta: A parlamentnek joga van megtudni, hogy milyen a katonai helyzet és vajon van-e tisztességes lehetősége a végtelen küzdelem befejezésének. King sajnálja, hogy Asquith nem mondott többet, a hadviselés előrehaladásáról és a szövetségesek politikájáról. A szónok a miniszterek beszédében a katonai győzelemben való reményt nem tudja felfedezni. A háború kimerítésre irányuló hadjárattá változók. Az a politika, amelyet a kormány követ, Angliát nem fogja abba a helyzetbe juttatni, hogy tovább kitartson, mint az ellenség. A szigorított blokád kérdése a felsőházban. London, febr. 23. A felsőház ülésének folyamán lord Lansbourne kijelentette, hogy azt a politikát, amelynek célja, hogy megakadályozza árukészleteiknek Németországba való jutását, kíméletlenül fogják keresztülvinni. A szónok azonban kiemelte, hogy milyen bonyolult ez a kérdés és mily nehézségek állnak elő a kereskedelem eltolódása következtében. Az áruk átszivárgása a semlegesek útján az ellenségekhez nemcsak, hogy nem lett nagyobb, hanem az angol elhárító rendszabályok folytán csökkenő irányzatot mutatnak. Lansdowne kiemelte a foganatosított rendszabályok hatását. Lansdowne így végezte beszedet: — Bármennyire jóakaratnak is a semi kormányok velünk szemben, bármennyire őszinték és becsületesek a kereskedők, akinek mi megállapodást kötünk, mindig lesznek lelkiismeretlen emberek, akik ismerik azokat az utakat és eszközöket, amelyekkel elővigyázati rendszabályainkat kijátszák. A legnagyobb nehézség az a kötelezettségünk volt, hogy a semlegesekkel becsületes módon járjunk el. Szükségtelen a semlegesek panaszait megvetően mellőzni. A botorság tetőpontja volna a semlegesek nézetét, akik velünk teljesen törvényes kereskedést főznek, tudatosan becsmérelni. Lansdowne azután ama lépésekről beszélt, amelyekre Anglia önvédelemből kényszerült. Nem volt meglepő, mondta a szónok, hogy nagy nehézségek mutatkoztak a semlegesekkel, akiket felkértünk, hogy gondoljanak arra, hogy mi létünkért és oly ügyért küzdünk, amely ép úgy ügye a semlegeseknek, mint magunknak. Lansdowne közölte még, hogy bizottságot fognak kiküldeni az egész blokád szervezőt