Pesti Hírlap, 1916. október (38. évfolyam, 273-303. szám)
1916-10-08 / 280. szám
1916. október 8., vasárnap. PESTI HÍRLAP Hollandi sajt. Meg kell állapítanom egy sajnálatos tényt: •ezek közt az árdrágítók közt nincs harmónia. Drágítanak, drágítanak, gyenge vállaikkal a leghíresebb emelőbajnokokon is túltesznek, de a szervezetük egyszerűen csapnivaló. Nagyon nehezményezem ezt a dolgot, mert derék élelmiszerszórásaink különben feltétlenül praktikus emberek. A minapában például egy új sajt-fajjal árasztották el a székesfővárost, ami hollandi sajt néven került forgalomba. Hogy csakugyan Hollandiából jött-e, nem tudom, de azt tudom — utánajártam — hogy a csemegekereskedő urak hattól nyolc koronáig vásárolták kilóját a vásárcsarnokban. Már most bement az ember egy csemegésboltba és hollandi sajtot kért. — Hogy dekája? — kérdezte a kiszolgáló kisasszonytól. — Tizenkét fillér, mondta a csinos leány, miközben a villogó sajtszelö kést a kezébe vette. Tizenkét fillér, ez nem is sok. Igen ám, de másnap, egy másik boltban, egy másik csinos leány már tizennégy fillért kért a hollandi sajtért , ugyanekkor az Andrássy úton tizenhat fillérért árusították az importált sajt dekáját. Ez a hullámzás érdekesnek látszott előttem s elhatároztam, hogy most már alaposan végére fogok járni a sajt problémának. Bementem tiz-tizenöt-húsz boltba s azt a tapasztalást tettem, hogy ugyanannak a félnapnak a keretében tiz fillértől tizenhat fillérig ingadozott az idegensajt dekája. Ellenben akadt egy szépen borotvált boltos a Belvárosban, aki elbűvölő mosoly kíséretében, egy merész lendülettel, tizennyolc, fillért kért tőlem tíz grammnyi hollandi sajtért. — Tizennyolc fillér? — kérdeztem csodálkozva. — Annyi, — felelte graciöz meghajlással a fehérkötényes. — Egy hét múlva azonban bizonyosan huszonnyolc lesz. Arcjátékom — nem hiába, hogy gyatrán értek ehhez a játékhoz — nem elégítette ki a tiszteletreméltó, belvárosi virilistát. — Járt maga már Hollandiában? — kérdezte fejedelmi fölénynyel. — Nem, kérem alázatosan. — Tudja maga, hol fekszik Hollandia? Tudja maga, mennyire es-ik Amszterdam Budapesttől? El bírja maga, képzelni, mennyibe kerül a szállítás Hollandiától Magyarországig? És ha el bírja képzelni, akkor drágának talál tizennyolc fülért egy dekáért? Nem mondtam, mint mondanom kellett volna, hogy a vásárcsarnoktól a Belvárosig nem kerül valami túl sokba a szállítá, de biztosítottam a derék embert, hogy innen egyenesen a rendőrségre fogok menni, mert újabban kedvenc sportjaim közé tartozik az élelmiszer-uzsorások feljelentése. — Édes uram, — szólt erre lekötelező nyájassággal a sajt Sklyrock, — voltaképen micsoda hollandi sajtról beszél kegyed? — Hát arról, amit az utóbbi hetekben importáltak Budapestre. — Pardon, akkor sajnos félreértés van köztünk. Én ezt a silány utánzatot egyáltalában tennt tartom. Ltr a hollandi sajt néven a pirosburkolatos eidami sajtot árusítjuk, ennek a dekája pedig már egy esztendő óta tizennyolc fillér. Oh, én naiv és romlatlan bárányka, én akartam túljárni egy érdemekben megúrült élelmiszer-uzsorás ravaszságán! Hollandi sajt! Rég megállapított, közismert üzleti hírneve nevében élénken tiltakozik az inszinuáció ellen, hogy ő efféle sajt-parvenüt az üzletébe bebocsátana! Bátorta!-;:ul rámutattam egy malomkerék nagyságú sajttömegre, melynek keresztmetszete ott fehér lett az egyik üvegtáblán. ^ — Hát ez mi? — Ez, uram? Ez egyszerű és . ...-ies óvári sajt. Az a gyanús, hollandi tákolmány nem kerül be a boltomba. Megszégyenülve sompolyogtam ki az üzletből, de azért sokáigrosszalólag csóválgattam őszbeborult koponyámat. Ennek az egy emberadta okossága nem teszi jóvá a többiek slendriánságát, akik annyira szem elől tévesztik az áremelés harmóniáját. Mit akadékoskodnak néhány nyomorult fillér miatt? Számítsanak valamennyien harminc fillért egy deka hollandi sajtért, biztosítom őket róla, hogy panasz nélkül bele fogunk nyugodti mindnyájan a döntvényükbe. Szey I—n. Szavak. Aki ötven esztendő előtt volt fiatal Magyarországon, az szerette a virágos, a ritmikus, a zenésen csengő szavakat Ez az ifjúság olyan szavakat adott és kapott melyeknek csengését és értékét szerette, ha az aranyhoz volt hasonló; • minthogy ő aranyat adott, hitte is, hogy ő is azt kap. Az az ifjúság, ideálokkal gazdagon a szivében, még tudott hinni. Hitte, hogy a világ, az első emberpár édene és hitte, hogy a fákon mézes gyümölcs érik, hogy az emberek jók, szeretik és segítik egymást s hogy minden ifjú élet jövőjének horizontja olyan rózsaszínű, mint az édesanyja fehér galambjának a rózsaszínű lába. Annak az ifjúságnak a szeme tükrén még ott ragyogott ez ideálok hamvassága s az egyszerű és erős hit: a becsületben, jóságban és igazságban. Az az ifjúság, aki akkor rázta le magáról az iskola porát, az egész életből még csak az ideálokat és a szavakat ismerte. A tanítói szavakkal mutatták meg neki a tudományt, a művészeteket és a világot, a barátság szavakkal egyengette szívéhez az utat és később a szerelem is a legszebb szavakkal köszöntötte egy májusi reggelen. És az az ifjúság nem csak szerelmes volt a tiszta, arany csengésű szavakba, hanem hitt is benne. Az is, aki adta és az is, aki elfogadta. A barátok, a szerelmesek, a politikusok, a tudósok, az írók és a legegyszerűbb emberek a népből: hittek egymásban és egymásnak s a szavaknak olyan értéke volt, mint az aranynak és drága gyöngynek s nem csak az ifjúság, hanem az érettkorúak is rajongtak a szép és tiszta csengésű szavakért. De ötven év mintha kissé távol esne, jöjjünk közelebb. Amikor Magyarországon még Bartha Miklós írta a vezércikkeket, Jókai a regényeket a képviselőházban a híres székely képviselő beszélt orgona hangján, amikor még végzetes kimenetelű szerelmi párbajok történtek, azaikor még Brahámé énekelt a színpadon. Pálmai Ilka orosz trappereket hajtott és a kövér és öreg Wilt Mária szerelmi bánatában megölte magát, még akkor is volt annyi erkölcsi értékük a szavaknak, hogy beléjük lehetett bolondulni, hinni lehatott bennük és meghalni értük, akárcsak azért a szemlgért, aki kimondta a szavakat. Azután, hogy minden értékes magyarja az országnak elhalt és elöregedett s utánuk uj magyarok jöttek idegen szellemmel, erkölcsökkel és szavakkal: politikában, irodalomban, közéletben a szavak erkölcsi tekintélye lejárta magát. Meg se kellett hozzá öregedni s már az ifjúság is távolt tartotta magát az ideálokat és közönyösen, hideg szívvel haladt el a szavak mellett, melyeknek semmi becsük, mélységük nem volt többé számukra. És az ifjúság öreg szive s az öregek eltaplósodott szive közönyösen nézte az ideálok összeomlását. Most a háború borzalmai külül, önkéntelen nőil újra keresik az elveszett, elhagyott ideálokat és megállnak a régi erkölcsök mellett, melyek között a szavakban való hit is ott szerepel. A hit mindig vérvirágok közül nyílott ki és a szavakban való uj hit és lelkesedés szintén vérvirágok közül hajt ki. Egyelőre Höfer- és Luderdorffjelentéseknek és Falkenhayn hadseregparancsának hívják az új hitűek szavait Milyen mulandók a gőgös kis emberi megállapítások! A társadalmi szekta, a katonát mint társadalmi függeléket szortírozta el az emberi és társadalmi értékek között. Ki mert volna valaha arra gondolni, hogy az összes elvont és szabad tudományok komoly mesterei és játékos jonglőrei kitelnek a katonából. Sőt hogy az írás és ezzel a szavak első mesterei is lehetnek ők! Melyik legnagyobb író találja meg azokat az egyszerű és markáns szavakat, melyekkel a helyzetet karakterizálva, a katonák hivatalos jelentéseiket megírják! Olyan majdnem mindig komoly átgondolásával a szavak értelmének és mélységének, kevés iró dolgozik, mint ahogy a katonák dolgoznak. A Falkenhayn tábornok vöröstoronyi hadseregparancsa, minden magyar anya imádságos könyvében elhelyezhető. Amikor az új anyák az új generációt az ideálokra tanítgatják, a német tábornok egyszemű szavainak jó hasznát veszik. 13 erdélyi szerseköltik- beszélgetés Udvarhelymegye alispánjával. Kolozsvár, okt. 7. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Erdély határszéli vármegyéinek kiürítése nagyrészben befejeződött. Még jönnek a menekültek hatalmas szekérsorai, de a menet nem olyan folyamatos már, nincs olyan rettenetes tumultus s az állatállomány elszállítása is sokkal rendszeresebben bonyolítható le. A székely vármegyék sorában Udvarhely megye kiürítését fejezték be legkésőbben, mert az oláhok előnyomulása Udvarhelymegyében meglehetősen lassú volt s időt adott a hatóságoknak arra, hogy főleg a vármegye innenső széleinek lakosságát értékeivel együtt teljes rendben hozzák el A kiürítés munkája befejezést nyert s Kolozsvárra érkezett dr Sebesi János alispán, hogy végzett munkájáról jelentést tegyen Betegh kormánybiztosnak. Mindenekelőtt Sebesi alispán a következő részleteket beszélte el Udvarhelymegye kiürítéséről: .— Udvarhelymegye kiürítését első ízben szeptember 30-án rendelték el hivatalosan. A lakosság marhaállományával együtt nagy részben útnak indult, de Héjjasfalván, Kagynál, Makfalvánál és más helyeken is kocsitorlódások keletkeztek, úgy, hogy az emberek látva, hogy az oláhok gyors előnyomulása megakadt visszatértek lakóhelyükre. Udvarhely megyében táborozott ekkor Háromszék megye és Csikmegye lakossága is, abban a reményben, hogy mielőbb visszatérhet. Eközben tovább folyt a hivatalos kiürítés munkája. Székelyudvarhelyről és környékéről igen sok értékes anyag megmentetett az állami értékeken kívül bőranyagok, rengeteg kész bakkancs és gyapjú. A katonai raktár az összes odahalmozott gabonát átvette és elszállította. Általában a vármegye dús gabonatermésének nagy részét elszállították. Betegh kormánybiztos szeptember 4-én a torlódások miatt a kiürítés menetének késleltetését, majd a lakosság ideiglenes visszatartását rendelte el, addig amíg a hadihelyzet szükségessé tette a teljes kiürítés keresztülvitelét Ennek vezetésével Széll József fogarasi főispánt bízták meg. Az ujabb kiürítést gróf Bánffy Miklós utasítása szerint szeptember 11-én kezdték meg és 15-én befejezték. — Székelykeresztúron már megfelelő vagyonokhoz jutottunk. Erről a környékről nagy, tömegű szarvasmarha, juh, sertés és más értékes anyagok szállíttattak el. Sajnos, az állatállomány, között fellépett száj- és körömfájás sok puszilitást vitt véghez. — A vármegyéből a lakosság túlnyomd, része elmenekült. Én magam szeptember 17-éig Székelyudvarhelyen voltam, innen Székelykorgeszturra mentem, ahol 29-éig tartózkodtam. Székelyudvarhelyen a vármegyeház őrizetére Ágota Ferenc úrmester maradt vissza, a városházái* pedig Stefáni Károly városi tisztviselő, Mikor Székelykereszturról eljöttem, Igazi holt város* hagytam ott Az oláhok, akiknek Keresztúrra való bevonulást jelentette Höfer, teljesen Ore*i várost találtak itt Én magam október 1-én 1AJH, tem át a vármegy® határát Szwatdskeniól. — Meg kell még említenem, hogy a menekültek elhelyezése felöl intézkedő rendelkezések változást szenvedtek, mert az elhelyezésükre kijelölt Jásznagykunszolnok vámegya helyett Borsodmegyébe utalták az udvarhelymegyeieket Hol vannak a menekültek csomagjait . Panaszos levelet hozott ma a postai a magja nagyon okos és tényleg lehetetlen állapotra hívja föl a figyelmünket — Minden menekült — írja egy erdélyi olvasónjcf,—, ha csak éppen , ha társaéba neal.