Pesti Hírlap, 1917. november (39. évfolyam, 270-295. szám)
1917-11-01 / 270. szám
inarest, 1917. mix, erfolyam, 270. (13,567.) szám. 'Csatornák, nevember C / ' l ' r ÖFIZETÉSI ARAK» , SZERKESZTŐSÉG 18 ................................38 Kf ______ ______ P m KIADÓHIVATAL: Félévre ...............19 „ MTW »n BM 9 I IR ■ M Pfe Budapest. V^császár-ut 78. Negyedévre........... 9 „ 60„ iSjJP g_ Ekrjr 9 9 M n B i 1 TELEFON: Cgy hóra.............. 3 „30,, Mg %. m A t, . SS 8» EUB 122-91 122-92 122-93 Egyes 8iám Ara helyben, ||| ^ B M M in «I fog R Mm 122 04 122—98. .iddo.é.paj.admo.lU I EBBW I .fcssgJI I 1 I 11» M! A’' IKL»“^ Apró hirdetések m apró híre- FIÓKKIADÓ HIVATALÍtási rovat élén közölt dijara, Budapest, Erzsébet-körút 1ábla szerint számíttatnak. Telefons József 52—93. iniBWIll 1i III» IIMII ■! 1111111 III ■ ■Mill mu III ■CBBBWEBMWMBMZBBMaMMWHWMBMWaMMMBWMBOBMMBBMtWBMaBMlgggMMBBMBaMBmiÍMBM & reformáció és a magyarság. A fegyverek dörgő viharában szerény csöndben ülték meg ma a reformáció négyszázados jubileumának ünnepét. A világszenvedés megszaporitotta a szerencsétlenek számát, akik reászorultak a hit vigasztalására s a fajok tusája a nemzetekkebelére kisebbítette a felekezeti különbségeket, így, amint nemrég felekezeti különbség nélkül mindenki rokonszenvel kísérte a magyar katholikusok bekegyülését, úgy talán elmondhatjuk, hogy felekezeti különbség nélkül tisztelettel fogadja mindenki a protestánsok szerény ünnepét is. Mi, akik a nemzeti eszme oltárán áldozunk legszívesebben, minden közéleti mozzanatot elsősorban a magyarság szempontjából vizsgálunk. A protestánsoknak e saját külön ünnepségével is csak azért foglalkozunk, mert megtaláljuk benne azt az egyetemes vonatkozást, amely minden más vallású magyar embert is érdekel. A reformáció ugyanis Magyarországon összeolvadt a magyar nyelv kultuszával, a magyarság reneszánszával, az alkotmányküzdelmekkel és szabadságharcokkal. Voltak századok, amikor a református vallást és egyházat, magyar vallásnak és magyar egyháznak hívta a köznyelv. S nem lehet letagadni, hogy a reformáció a maga vallási igazságainak hirdetési módjával használt a magyarságnak, a magyar nyelv kultuszának, valamint a maga szabad vallásgyakorlatáért való küzdelmeivel használt a nemzet alkotmányos küzdelmeinek és politikai szabadságharcainak. Tehát mi a reformáció ünnepét az összes többi felekezetinek nevében is nem exkluzív felekezeti, hanem ezen egyetemes magyar szempontból köszöntjük. A reformátorok a népet akarták meggyőzni, tehát a nép nyelvén beszéltek és írtak. Így lett a reformáció Magyarországon az addig divatos latin helyett a magyar nyelvnek pártfogója. A nemzet nyelvén való prédikálás és írás s a magyar nyelvre lefordított biblia igy lett a magyar kulturális reneszánsz előkészítője. S mivel a reormáció elnyomásával karöltve járt a nemzeti elnyomatás, a vallási szabadságért való küzdelem mindig összeolvadt a politikai szabadságharcokkal Egymás után többször ragadtak fegyvert a magyar protestánsok s vallásuk szabad gyakorlata biztosításával együtt a magyar alkotmánynak és egyetemes politikai szabadságnak szereztek biztosítékokat a bécsi, nikolsburgi és linzi békekötésekben. A história filozófiája ma már nem tud oly szabatos pszichológiai boncolást végezni a múlton, hogy megállapítsa, hogy a 17. század szabadságharcaiban hány százalék arányban szerepelt a protestánsok ragaszkodása vallásuk szabadságához s hány százalékban a politikaiszabadságvágy ! Tény, hogy a Bocskayak, Bethlenek, Thökölyek és Rákócziak fölkeléseiben az indító motívum mindig vallási volt a reformáció elnyomása miatt, de végeredményében mindegyik küzdelem a nemzet politikai szabadságának is használt. Ma a nemzeti önállóságnak, az egységes nemzeti állam politikájának oltára van minden felekezet templomában. De a múltban el kell ismerni a reformáció szerepét a magyar nyelv és szabadság uralomra juttatásában. S azt se szabad elfelejteni, hogy a reformáció anticipálta a mai kor uralkodó eszméjét is: a demokráciát. Below és Boroevies hadseregei közelednek a Tagnamentohoz, Palmanovát kedden megszállták. A foglyok száma 120.000, a zsákmányolt ágyuké felülmúlja az 1000-et. Pahnanova megerősített város 2 kilométerre fekszik a határtól, Gradiscától pedig 15 kilométerre. Észak felé Udinevai vasút köti össze, amely déli irányban a Monfalcone—Latisana vasútvonalhoz fut éa S. Giorgio di Nogaronál kapcsolódik abba. Palmanovától a Tagliamentoig még 25 kilométer a távolság, ugyanannyi, mint Idinetól, deha szerda esti hivatalos jelentésünk azt írja, hogy hadseregeink közelednek a Tagnamentohoz, akkor Udinet nyilván már messze a hátuk mögött hagyhatták. Kedden volt egy hete, hogy Tolmeninál áttörtük az olasz frontot. Ha szerdára elértük a folyó vonalát, akkor átlag 10 kilométeres menetteljesítmény fűződik az elmúlt hét nap harcaihoz. A keleti harctéren és a Balkánon az üldözés tempója sokszor nagyobb volt ennél, de nem sokabad feledni, hogy a helyzet a Tagliamento előtt még nem érett meg. Akkor fog megérni, ha északon démona, délem Latisana is a mienk lesz. Olaszországi offenzívánk egyébként tervszerűen folyik. Bizonyára most dől el, megállnak-e az olaszok a Tagliamentonál s fölveszik-e a döntő küzdelmet szövetségeseik segítségével, mielőtt Velencéig vonulnának vissza. Reuter-jelentés szerint magas állású olasz katonai körök az entente segítségétől azt remélik, hogy elhatározó csapást mérhetnek az osztrák-magyar hadseregre, „amely most első ízben ment át nyílt terepre“. Ha ez az utóbbi megjegyzés az olasz harctérre vonatkozik, akkor tényleg helytálló, mert a délnyugati fronton tavalyi trentinoi offenzívánk éppen akkor akadt meg, mielőtt Asiagon és Arsieron túl nyílt terepre vihette volna át a harcot. Ellenben a keleti és balkáni fronton az osztrák-magyar hadsereg már jónéhányszor bizonyította be, hogy mozgó csatákra is rátermett Galíciában, Lengyelországban, Szerbiában, Romániában. Igaz, hogy mindenütt a német haderővel együtt vette föl a küzdelmet, de hisz Below csapatai az olasz síkságról sem hiányoznak. Meglesz-e az olaszok máméi csatája a Tagliamentonál, nagyon kétséges. Ehhez Cadornának oly hatalmas tartalékra lenne szüksége, mint aminőt a franciák szerveztek Paris előtt, emellett a stratégiai feladat most kétszeresen súlyosabb; először, mert Boroevics hadseregének déli szárnya a tengerre támaszkodik, nem úgy, mint Kluck serege 1914 szeptemberében; és másodszor, mert a tiroli front felől a harcba bocsátkozó olaszok nem érezhetik magukat oly biztonságban, mint ahogy a franciák érezhették magukat Lotharingia felől, ahol a német átkarolás veszedelmét elhárítva támadó szerepre is vállalkozhattak. S legvégül: az olaszok nem győztek elég érdemet kovácsolni maguknak abból, hogy a marnei győzelemhez tulajdonképpen ők segítették a franciákat álsemlegességükkel, mikor határukról elvonva csapataikat, lehetővé tették a „latin nővérnek“, hogy ő is elvonja onnan s Paris elé vigye erőit. Ya.1011 T*yglalkozhatnak most a franciák és angolok arra, hogy alaposan meggyengítsék frontjjukata németekkel szemben? A Stefaniügynökség jelentése szerint francia-angol haderőkmár megérkeztek az olasz hadin zónába A flandriai csatatéren kedden lezajlott a tizennnegyedik csata. Az angolok támadó frontja ezúttal is húsz kilométer volt, a fő támadás azonban alig tíz kilométer szélességre terjedt ki. A főlökés Passchandaele ellen irányult. Haig kitűzött célja tehát az volt, hogy végül mégis előretolja frontját a flandriai dombvidékre. A cél érdekében e dombvidék legdélibb részén, Cheluvelt szakaszán, ■ kisérő offenzivát vitt keresztül. Terve újra meghiúsult. Kezdetben Passchandaele szakaszán vissza tudta szorítani a németeket, a falu is birtokába került és már-már az a helyzet állott elő, hogy az angolok kezdő sikerüket kimélet Pálmanónál megszálltuk, közeledünk a Tagliamentohoz. A foglyok száma eddig 120,000, a zsákmányolt ágyuké több mint 1000. — Megalakult az Orlando-komány. — Külügyminiszter: Sennino. Az angolok veresége az új flandriai csatában. * * ll toaurhM Orfw,scU tadpi ! "TMkilométer""TM Gracia -----■. ' ni ‘ . A Pesti Hírlap mai száma 8 oldal.