Pesti Hírlap, 1918. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
1918. február 1., péntek. PESTI HÍRLAP 4 4 még idegen érdekeknek váltunk adózóivá. Agazdasági és főleg az ipari szakoktatás gyakorlati fejlesztése általában egyik legbiztosabb támasza a gazdasági fejlődésnek, s annál a döntő szerepnél fogva, melylyel a technika és vegyészet mélyebb irányú művelése a gazdasági haladás újabb lehetőségeit tárja fel előttünk, mellőz- hetetlen immár, hogy egy újabb technikai vegyészeti főiskola felállítása által siettessük gazdasági elhaladásunkat. Az ipari fejlődésnek számtalan előfeltétele csakúgy megvan hazánkban, mint sok más államban. A feldolgozatlan és parlagon heverő nyersanyagok, a földnek kiaknázatlan kincsei, a nyersanyagoknak — különösen mezőgazdasági terményeknek — számtalan előállítási lehetősége mind oly helyzetbe juttatnak, hogy ha a szakértelem mellett a tőke és munkaerő egyensúlyának helyes irányba hozatalát biztosítjuk, s ha biztosítékáit nyújtjuk a helyes tőkekoncentrációnak, a termelés specializálásának és a vállalkozási szellem megfelelő honorálásának, akkor az iparfejlesztés terén is biztosítva kell látnunk jövőnket. A nagyobb szabású ipari fejlődésnek talán egyik hatékony eszközét alkothatjuk meg azáltal, ha a vasutak kivételével egyes, az állam kezén lévő , kevésbbé jövedelmező üzemeket a magántevékenységgel egyesítve alakítunk át nagy és döntő súlyú ipari vállalatokká. Harmadik súlypontja a gazdasági tevékenységnek a kereskedelemről, ennek szabaddá tételére esik. Nemcsak arra a közvetítő kereskedelemre gondolok, mely a helyi szükségletek kielégítője, melynek szintén szabadabb mozgását, legális hasznát meg kell hagynunk, túlkapásait, illetéktelen nyerészkedését korlátoznunk, elsősorban hazai ipartermékeink forgalombahozatalát feladatául tekintenünk, inkább arra a nagy világkereskedelemre kívánok utalni, amely messze idegenben közvetíti az áruk értékesítését, a nyersanyagok és egyéb nélkülözhetetlen idegen áruk beszerzését, forgalmát és közvetítéseit s amelynek mi ma alig vagyunk osztályosai. . Pedig a világkereskedelemnek egyik nagy transitó útvonala északról délnek és keletről nyugatnak a mi testünkön vonul keresztül. Kontinentális fekvésünk egyenesen a közvetítő szerepére praedestinál, nagy vizi utunk, egyéb közvetítő vonalaink egyenesem kezünkbe adják a fonalat, hogy hajózásunknak e egyéb közlekedésivonalainknak fejlesztése és kihasználása által osztályosai legyünk a világgazdaság nagy forgalmának.. (Úgy van! Úgy van!) Vagy megértjük a kornak az intő szavát, s akkor nagyobbszabásu haladásunk útjaira lépünk, vagy a boldogítónak hitt elzárkózás marad osztályrészünk, amely elszikkasztja a nagy világgazdaságba vezető erőinket és az elmaradottság sovány kenyerét s evvel a politikai helyzet bizonytalanságát tárja fel előttünk jövőnkként. Ne higgye senki, hogy a magyar mezőgazdaság intenzivitására, az ipar fejlődésére vagy éppen a kereskedelem fellendülésére lehessen számítani ily elzárkózottságban. A magába zárt remete saját srűk körében kielégítheti korlátolt naturálszükségleteit, kontemplációban kimerülő szellemi igényeit; a népek gazdasági és evvel összefüggő kulturális helyzete azonban konjunkturális jellegű, melynek a körülmények szabják meg feltételeit a népek nagy versenyében. Ez indított bennünket arra, hogy az önfentartási küzdelmünkben annyira igazolt szövetséget, mely bennünket Németországhoz és többi szövetségeseinkhez fűz, a jövőre is fentartsuk. (Élénk helyeslés balfelől és a középen.) Holló Lajos: önállóság kell. Wekerle Sándor miniszterelnök: Hogy a most folyamatban levő béketárgyalások eredményre fognak-e vezetni s az általános és tartós békét juttatják-e osztályrészünkül, ez időszerint határozottan megmondani képes nem vagyok. Egyet azonban tudok és ez az, hogy a mi békekészségünk őszinte és komoly. Nem célunk, soha nem is volt célunk a hódítás, készek vagyunk méltányos és tisztességes megegyezésre, amely tartós békére vezet s az ennek biztosítására szolgáló nemzetközi megegyezésekhez is szívesen hozzájárulunk. (Élénk helyeslés.) Egyetlen feltételünk integritásunknak sértetlen megóvása. (Általános élénk helyeslés és taps.) Csak egy tilalomfát ismerünk s ez ennek az integritásnak feltétlen megóvása, belügyeink rendezésének sértetlen szabadsága. (Általános élénk helyeslés.) Mi az államok tartós és tisztességes békéjét óhajtjuk, de a felbomlás csiráit tenyészteni nem engedjük (Hosszantartó élénk helyeslés a Ház minden oldalán*) az államok helyett most alakuló népcsoportoknak a béke hamis jelszava alatti bomlasztó érvényesülését meg nem engedhetjük, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava alatt a népek állandó küzdelme lépne a mai helyzet nyomába. (Általános élénk helyeslés.) Általában a népjogok tiszteletben tartása mellett a társadalmi rend szigorú megóvását és minden bomlasztó tünetnek csírájában való elfojtását kötelességünknek tekintjük (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) De akár a béke olajágát, akár a kényszerű küzdelmet hozza-e meg a közeljövő, egy bizonyos, hogy Németországgal való szövetségünket, mint a béke egyik leghathatósabb biztosítékát fentartani és megerősíteni kívánjuk. (Élénk helyeslés a jobb- ésbaloldalon.) Ez vezetett bennünket arra, hogy az előbbi kormány által Ausztriával megkötött megegyezés alapján a német birodalomhoz való gazdasági viszonyunk újraszabályozása végett tárgyalásokat folytassunk. Azon fáradozunk, hogy politikai szövetségünknek gazdasági irányban való mélyítésére utakat és módokat találjunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az?) Reméljük, hogy azok a megállapodások, amelyekre Németországgal jutni fogunk és amelyeknek önmagától értődőleg ama határok keretében kell mozogniok, melyeket saját jogos gazdasági érdekeink védelme és kereskedelmi politikai önállóságunknak feltétlenül szem előtt tartandó megóvása kitűz, gazdaságunk részére ama nagyobb cselekvési teret fogja biztosítani, melyre erőteljes kifejlődése végett szüksége van. Törekvésünknek, hogy a német birodalomhoz való benső gazdasági vonatkozásaink előfeltételeit megteremtsük, nincsen más államok ellen irányuló éle, s célja egyedül a szorosabb csatlakozás azon a téren, amelyen ez a csatlakozás saját termelésünk feltételeinek megóvása mellett mindkét félnek kölcsönös előnyöket nyújt anélkül, hogy oly más államok érdekeit károsítaná, melyekkel a jövőben is éppenúgy, mint a múltban, barátságos kereskedelmi viszonyt akarunk fentartani. (Helyeslés.) Ha ez alapon meginduló tárgyalásaink eredményre is vezetnek, az Ausztriával kötött kiegyezés tekintetében azt a biztosítékot feltétlenül megóvjuk, hogy lekötöttségünk harmadik államokkal szemben ne vonhasson reánk lekötöttséget Ausztriával szemben (Taps bal felöl.) és ne érinthesse sem jogilag, sem tényleges kényszerhelyzet teremtésével a jövő országgyűlésnek fentartandó azt, a jogot, hogy az Ausztriával kötött megegyezés iránt teljes szabadsággal határozzon, mert meg nem engedhető, hogy a harmadikkal szemben vállalt lekötöttség az Ausztria irányában való lekötöttséget vonhassa maga után. (Helyeslés balfelöl.) Pénzügyi helyzetünk súlyos megterhelést von maga után. Minden kínálkozó bevételi forrást ki kellene használnunk kiadásaink fedezésére. Az államnak fentartott jogok hasznosítása, monopolszerű jövedelmi források, egyes ipari termelvényeknek a termelők koncentrációjával való hasznosítása, illetőleg a haszonban való részesedés, a forgalmi adóknak, fogyasztási adóknak kimerítő hasznosítása, a jövedelmeknek nemcsak progresszív, hanem a nyereségtöbbletekre is kiterjedő megadóztatása a modern adótechnikának azok az eszközei, amelyek a kiadásokat bevételeikkel ellensúlyozzák. De eredményre csak úgy vezetnek, ha a nagyobb arányú gazdasági fellendülés, a produktív munka teremti meg azt a szélesebb adóalapot, azt a fokozottabb teherviselési képességet, mely a kiadóbb állami bevételeknek előfeltétele. Állami adósságaink konszolidálása, hoszszabb lejáratú vagy pedig járadékkölcsönökre való átváltoztatása, mérsékeltebb kamatoztatása mellőzhetetlen feltételei a kibontakozásnak. Azt a nagy és okvetlenül elérendő célt pedig, hogy pénzünk értékét helyreállítsuk, csak úgy érhetjük el, ha jelentékenyebb vagyonadó által igyekszünk fölös pénzforgalmi eszközeinket legalább fokozatosan bevonni, másfelől pedig fokozott gazdasági tevékenység, a mellőzhető behozatal megszüntetése s kivitelünk fokozása által fizetési mérlegünk passzivitását elenyésztetni. Maga ez a körülmény oly odaadó gazdasági munkára serkent bennünket, melynek útjából el kell távolítanunk minden zavaró körülményt, mely az egész nemzeti erő összműködését hátráltatná. Az egész közfelfogásnak, ennek a gazdasági erőnek összhangzatos kifejtésére kell tömörülnie s ezért kívánatos, hogy kiküszöböljük közéletünkből, legalább egyelőre, hosszú időre azokat az ellentéteket, melyek politikai életünkre nehezednek s szüntelen akadályát képezik az együttes erő kifejtésének. Azok a közjogi ellentétek, melyek politikai felfogásunkba éket vernek, két sarkalatos pontra vezethetők vissza: a gazdasági önállásra, helyesebben különválásra és a hadsereg önállóságára. A gazdasági különválás kérdésének megítélésénél, bármi legyen e tekintetben rendes viszonyokra vonatkozó álláspontunk, ma nem hagyható figyelmen kívül a háború következtében beállott megrendülés, mely fölöttébb kockázatossá tenné gazdasági életünk új alapokra helyezését és huzamosabb időhaladékot követel a kibontakozási műveletek zavartalan keresztülvitelére, épen gazdasági fejlődésünk előkészítésének, pénzügyi viszonyaink rendezésének és ha semmi másról nem is lenne szó, pénzértékünk helyreállításának érdekében. (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Húsz éves vagy negyven éves lesz a kiegyezés? Wekerle Sándor miniszterelnök. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül a háború által teremtett világgazdasági helyzet, melyből Magyarország sem vonhatja ki magát legvitálisabb érdekeink kockáztatása nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) Míg tehát egyfelől féltékenyen meg kell óvnunk törvényeinkben biztosított önrendelkezési jogunkat arra az esetre, ha a gazdasági viszonyok kialakulása és saját érdekeink megóvása az önálló gazdasági berendezést tennék szükségessé (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.), addig ma nem állhatunk doktriner egyoldalúsággal arra az álláspontra, hogy azt a világgazdasági helyzet és az előbb említett szempontok követelményeivel szemben is föltétlenül követeljük. (Nyugtalanság a szélsőbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) A mai viszonyok ezt a nézetellentétet úgyszólván tárgytalanná teszik; feladatunk elsősorban az, hogy amint már kifejtettük, a jövő országgyűlés elhatározási szabadságát teljesen biztosítsuk. (Zaj a baloldalon.) ( Lovászy Márton: Tisza is így csinált! Wekerle Sándor miniszterelnök: A másikat, az önálló hadsereg kérdését is sarkalatos pontként vettük föl programmunkba (Halljuk! halljuk! a Ház minden oldalán.) Célunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági sempontból való önálló kiépítése. * (Élénk helyeslés, taps és éljenzés.) Ebbeli törekvésünk az egységes vezérletnek, vezényletének és belszervezetnek megóvása mellett, melyek a katonai védelem egységét és hatályát biztosítják, ő felsége helyeslésével találkozik. (Élénk tetszés és taps a baloldalon. Élénk felkiáltások: Éljen a király!) Lovászy Márton: Csináljunk róla mindjárt törvényt! Wekerle Sándor miniszterelnök, T. Ház! önként érthető, hogy ez a reform csak a háború befejezése után lesz keresztülvihető, s hogy egyelőre csak az előkészítésre szorítkozhatunk. Amint ezt már a t. Ház előtt Balla Aladár képviselő úr interpellációjára adott válaszomban kifejtettem, bármennyire ragaszkodom is ahoz az állásponthoz, hogy jogilag e kérdésnek szabályozása tulajdonképpen a magyar nemzetnek és királyának ügye, magasabb politikai szempontok követelik, hogy az bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánynyál is tisztáztassék. (Élénk ellentmondás a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Ez jogfeladás, miniszterelnök úr! Wekerle Sándor miniszterelnök: Világosan mondom, hogy ez egyedül a mi jogunk, de hogy politikai szempontok követelik, hogy bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánynyal is tisztáztassék. Hock János: És ha a kettő összeütközik? Wekerle Sándor miniszterelnök: Akkor a mi javunkra dől el! Polónyi Géza: Azt már láttuk a koalíció idején! Wekerle Sándor miniszterelnök: Jelentékeny lesz az a megterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása által vállalunk magunkra, de sokszorosan ellensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá teendik az ellátást. Nagy politikai előnynek tartom továbbá azt, hogy megszűnnek azok az ellentétek, amelyek a hadsereg beszerzéseinek kvótaszerű megosztása körül Ausztriával szemben folyton napirenden voltak s magának a kvótának jelentősége is úgyszólván a minimumra redukálódik. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) A véderő reformjának tervezett keretei teljesen megvalósítják azt a jogos kívánságunkat, hogy hadseregünk igazán nemzeti legyen s megvalósítják azt a másik kívánságot is, hogy az önálló legyen, megvalósitják addig a határig, ameddig azt a védelem egységének és sikerének megóvása mellett csak megvalósítani lehet (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) .