Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-03 / 258. szám

1918. nov( i­­r 3. vh­r, au 4. Rendelkezéseinket hitek»­ ..­. « írd-A. ..­ a Máv. igazgatósába utakn­ak.' A 'rendelhet­ő 'f­­v­­á,. elinek» a­atozta. A Vasutas Szindikátus kadarat sz*r­ez a vasúti hálózat v­édelmére. A Vasutas Szindikátushoz érkező hirek szerint sok helyen még mindig tart a fosztoga­tás. A Vasutas Szindikátus a MÁV­ igazgatósá­gával és a hadügyminisztériummal folytatott ta­nácskozásokat a karhatalom megszervezése ér­dekében. Elhatározták, hogy egy zsoldos haderőt szerveznek a vasutak védelmére, amelynek élel­mezéséről a vasút fog gondoskodni. Ez a haderő az egész ország vasúthálózatát fogja védeni. Ezenkívül a vasutasok nemzetőrséget szervez­nek. A Vasutas Szindikátus a fizetések emelése és a természetben való ellátás kérdésében sürgős javaslatokat tett a kormánynak és így remélhető, hogy a vasutasok jólétéről és ellátásáról a leg­rövidebb időn belül gondoskodás történik. Egyébként a vasútak ma is rendesen közleked­nek, minden remény megvan arra, hogy a forga­lom napról-napra javulni fog. A visszatérő katonák lefegyverzése. A frontról visszaözönlő katonaságot egyes vizsgáló állomásokon fegyverzik­ le, ahol őket a katonatanács tagjai fogadják. A katonatanács fel­szólítja a katonaságot, hogy a lefegyverezés után teljes rendben folytassák útjukat hazafelé. A mentők beszámolója, Dr Kovács Aladár, a mentők igazgatója, írásos je­lentésben számoit be a Nemzeti Tanácsnak az utóbbi napokban előfordult balesetekről. A jelentés számada­tai örvendetesek, kidszül belülük, hogy az elmúlt há­rom nap alatt mindössze 110 esetben kellett a mentők­nek kivonulni és a 110 eset közül 16 embert kellett kórházba szállítani. Ez a jelentés is nagyszerű bizony­sága a potoáa rendnek és fegyelemnek, mely a fővá­rosban a nevezatos napokban uralkodik A vidékről mindenünnen karhatalmat kérnek.­ ­ • [ — Fölhívás a népúrségek megalakítására. — A vidéken mindenünnen karhatalmat kér­nek a hadügyminisztériumból. Erre vonatkozó­lag a hadügyminisztérium kéri a vidéki közönsé­get, hogy lehetőleg saját embereiből és szerve­zeteivel gondoskodjék a közrend fentartásáról Egyedüli helyes lépés csak a polgárőrség meg­szervezése, amely a legközelebbi katonai pa­rancsnokságoktól kérhet fegyvereket A kormány a népőrségek megalakításához már hozzáfogott A csendőrség létszámának tetemes felemelése iránt szintén a legsürgősebb intézkedések tör­téntek, azonkívül a katonai rendőrség átszerve­zése, létszámának kibővítése szintén folyamatban van. A karhatalmi parancsnokság intézkedése folytán most állítják össze Budapest kaszárnyái­ban a karhatalmi századokat. Több helyről azt jelentik, hogy a polgár­ság a helyi népőrségek szervezésétől távoltartja magát és a legkényelmesebb utat választja, hogy a régi módszer szerint a főispánok által kar­hatalmat kér. Ehelyett arra volna sürgősen szük­ség, hogy a polgárság is részt vegyen a mun­kássággal együtt és vele összhangban a helyi védelmi szervezetek (Népőrségek) megalakításá­ban. Ha ezek a szervezetek bármi tekintetben út­baigazítást és felvilágosítást óhajtanának, azokat Friedrich István hadügyminiszteri államtitkártól közvetlenül megkaphatják. Megölték a kecskeméti ügyészt. — Rablások és fosztogatások. — A polgárőrség is a munkásság helyreállította a remlit. — Kecskeméten tegnap este a békés demon­stráció a csőcselék nagyobbszabású fosztogatá­sává fajult. A fékevesztett tömeg behatolt­­a tör­vényszék épületébe, szétdobálta az iratokat, fel­borította az íróasztalokat, majd Gyalokay kirá­lyi ügyésztől azt követelték, hogy az összes ra­bokat azonnal bocsássa szabadon. Az ügyész iparkodott a tömegnek megmagyarázni, hogy a törvényszék épületében nincsenek politikai fog­lyok, hanem olyan egyének, akik ártalmasak a közrendre és ezért ezek kibocsátása helytelen volna. A tömeg azonban nem hallgatott az ügyész szavaira és mikor az ügyész tovább is vonako­dott a foglyokat szabadon bocsátani, több revol­verlövés dördült el. Egy golyó Gyalokayt szíven találta, holtan rogyott össze Az est folyamán a rendőrségnek a szerve­zett munkásság segítségével sikerült helyreállt­ A Hencziszobor megsem­misítése. Az, ami a leigázott svájciaknak a Gassler kalapja az volt nekünk a hírhedt Henczi szobra. A Henczi-szobor szimbolizálta azt, hogy a Bu­davárát elfoglaló hős honvédek vére hiában öm­lött, Henczi, akit legyőztek, Henczi, aki a Habs­burg-dinasztia nevében Pest váro­sát­­bombáztat­ta, halottan és eltemetve is hatalmasabb maradt az életéért és szabad jövendőért vérző nemzetnél. A nemzet szolga maradt, a Henczi-em­lék pedig gőgös pöffeszkedé­ssel provokálta a magyarság minden hazafias érzését előbb Budavárában, majd amikor ott már bombával támadt ellene a népharag, a Ludováka Akadémiában, végül a Hadapród-iskolában. És ha pör támadt a élő nemzet és a halott Henczi között, Ferenc József, aki valójában soha sem tudott felejteni, mindig a hideg szobornak és neon a nemzetnek adott igazat ... A friss, forradalmi áramlat nem felejt­kezett meg a magyar navizetnek erről az erőbe öntött gyalázatáról sem. A Hnezi-szobor ima dél­után óta nincsen többé. Erről ma este a követ­kező hivatalos jelentést kaptuk: A hadapródiskola udvarán felállított Henczi­szobrot a Nemzeti Tanács utasítására megfosz­tották történelmi szobor jellegétől. A budavári hősök vára meg sem ömlött Mária . . . A szobor megsemmisítése következő képein történt: Tolnay Károly budapesti ke­reskedő tegnap délután megjelent a had­apródiskolában, ahol kijelentette, hogy a Henczer szobrot meg akarja semmisíteni. A had­apródiskola vezetősége bizalmatlansággal s el­lenszenvvel fogadta ezt a tervet Tolnayt felszó­lították, hogy igazolja magát és mutassa ki, hogy erre az eljárásra jogosultsága van. Tolnay erre azt felelte, hogy vagy megengedik neki a szobor megsemmisítését vagy pedig ötezer ember élén jön a hadapródiskolába vissza. Ennek a szobornak, Magyarország megaláztatása szégyenletes emlé­kének azonban el kell tűnnie a föld színéről. Hosszas tárgyalások következtek, végül az iskola parancsnoksága azt mondotta, hogy Tolnay hoz­zon írásbeli parancsot a Nemzeti Tanács részé­ről, akkor semmi kifogáásuk ellene, ha a szobrot megsemmisítik Tolnay Károly elment, megsze­rezte a szükséges írást és ma újra beállított a hadapródiiskolába. Ismért hosszas tárgyalások következtek. Végre is a hadapródiskola igazga­tósága megengedte azt, hogy Tolnay szándékát végrehajtsa. Segítséget azonban nem adott neki a több mint négyszáz méter mázsás szobor szét­bontásához. Tolnay eleinte maga dolgozott, az­után egy Fazekas István nevű közbaka szegő­dött­ hozzá, hogy segítsen neki rokonszenves és hazafias bankájában. Ketten leszerelték a szo­bor elmozdítható részeit, úgy, hogy végül az egész Ilenczi-szobor egy alaktalan vörösréztömb lett, melynek 400 méter mázsa a súlya. A szo­borról leszerelt részek 300 kilót nyomnak. Az anyag a legfinomabb vörösréz. A h­adapródisko­lában maradt réztömböt a Nemzeti Tanács fogja belátása szerint érr­ékesíteni, a leszerelt részeket bemutatják a vasárnapi népgyűlésen, azután a fölvett jegyzőkönyvvel együtt elhelyezik a Ma­gyar Nemzeti Múzeumban. A hadapródiskola növendéképületének be­járatinál jobbra egy magyar géniusz, balra pe­dig egy méter magas Habsburg-címer állott az osztrák kétfejű sassal. Tolnay Károly erről a címerről sem felejtkeze­t meg és ezt a negyven kiló súlyos domborművet is magával hi­ózta. , Károly királynak is van egy szobra az akadé­mia kertjében, a hazafias fővárosi kereskedő en­nek a szobornál? megkegyelmezett. A hadapródiskola parancsnoka úgy látszik még mindig nehezen érti meg azt, hogy ma vál­tozott időket élünk, mert nem kis szörnyű­kö­déssel nézte Tolnay Károly munkáját és azt kérdezte tőle: — Nem fél attól, hogy a fejével játszik. A régi rend vissza talál jönni és akkor . . . Tolnay Károly azonban már nem fél a régi rendtől és a nemzet fellélegzelve ad neki igazat. Az a rend éppen úgy megsemmisült, mint az osztrák szoldateszka utolsó magyaror­szági silbakja, a Henzi szobor. Attól a régi rendtől, ma már senkinek sem kell félnie . . . Az érdekes aktusról a következő jegyző­könyvet vették föl: Jegyzőkönyv felvétetett 1918. nov. 2-án a budapesti Hadapród­iskolában Tolnay Károly, a Nemzeti Tanács megbízottja és Hennyey Emil tartalékos őr­nagy, mint a hadapródiskola megbízottja jelen­létében. Tárgy: A budapesti Hadapródiskola udvarán fel­állított Hentzi-szobor megsemmisíttetett, még­pedig a következő módon: A géniusz által tartott babérkoszorú, to­vábbá a harcost jelképező sisakos feje, a Habs­burg dinasztia címerével díszített védőpajzs, harcos buzogány, a vitéz kardja, egy bárd fel­sőrésze, marsallbot feje, két lándzsa főrész, ösz­szesen 9 (kilenc) darab eltávolíttatott. A tárgyak a szobor nevezetesebb­ ré­szeit képezték, ezek eltávolításával a szobor el­vesztette történelmi szobor jellegét. A tárgyak eltávolítását Tolnay Károly, a Nemzeti Tanács megbízottja, hajtotta végre. Kmf. A jegyzőkönyv helyességét igazolom: Hennyey Emil tart őrnagy a hadapródiskola képviseletében. A Nemzeti Tanács részéről­ Tolnay Károly, mint a N. T. megbízottja. Hajnal. Hi tani a i < . ki a ktp, hogy a tru.k',. t... ei.rh*s i'le . :n neuze isegti ka­ton.'k­ee 1 ' z a*. ni' en óriási károkat oko­zott / ott strtf házit l­iraboltak és fölgyújtot­tak. A bőrgyárat teljesen kifoszlották. Az éjeza­* ica folyamán megszervezték a polgárőrséget is, ugy, hogy ennek erélyes és hatályos működése révén ma már a teljes nyugalom és rend helyre­állott. Délben az eddig zárvatartott üzleteket is kinyitották. A Kecskemét szomszédságában lévő többi városokban még mindig folynak a foszogatások és különösen Nagykőrösön, Félegyházán, Lajos­mizsén öltenek nagyobb mértéket. Félegyháza Kecskeméttől kért segítséget és ma reggel az újonan szervezett polgárőrségnek egy nagyobb fegyveres csapata át is ment Félegyházára. A gödöllői kastélyban... Mikor Gödöllő felé halad a valamaa-fielv érdekű utasa, minden állomáson körb­ötön, ko­kárdás, pengangos puskája polgárokat üt, akik felszál­lanak a vonatra és csak akkor bocsátják azt útnak, ha mindenit rendben találnak. Komoly, derék férfiak, nagyobbára a környék gyárainak munkásai közül valók, kik higgadtan, tapintato­san őrködnek új világunk rendje felett. A gö­döllői királyi kert kapujában két öreg magyar népfölkelő pipázik csendesen, fejük fölött két hatalmas magyar trikolort ver az ólmos, őszi eső. A kastély boltozatos kapualjában ellenben imár ideges, hangos német szót visszhangoznak az öreg falak: diplomata arcú, nagyobbára ősz udvari lakások vitatják az eseményeket Egy ter­metes, vállas főember viszi a szót és bécsi dialek­tusban magyarázza: — Persze, hogyha efféle Windásohgraetz­féle emberek ... A többi nem igen mondja ki hangosan véle­ményét, óvatosan körül-körül néz, jönnek-mennek a kapu alatt az emberek, minek is vágjon a hol­nap elé szóbeszéddel egy óvatos udvari ember. A bőröndöknek, kis ládáknak, nagy ládák­nak, kalapskatulyáknak, cilinderdobozoknak egész hegyei állanak a kapu alatt és bent a kas­télyudvaron óriási teherautó áll hegymagasság­nyira rakva mindenféle úti holmikkal: mindez megy a va­sutra. Azaz, hogy csak menne, mert futva érkezik a kapuba egy jóarcú magyar szá­zados és kihirdeti: — Parancs érkezett a hadügyminisztertől semmit sem szabad még elszállítani. Az udvari nép kelletlenül néz össze, de hiába, máris a kapuba áll a fegyveres őrség, fia­tal, kis magyar önkéntesek­ba még a széles tölgy­fa kapu félszárnya is csikordulva fordul be. A teherautó vezetője pattog, hogy­ neki parancsa van és máris kurblizza a gépet Reámordul az­­Őrség parancsnoka, hogy ne bolondozzék, svert ''t csak e­gy parancs van, amit kihirdettek, hogy Ti­nden itt marad. Kiderül, hogy nem is akart a Chaffeur meglépni, de tényleg parancsa van a ma-

Next