Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)
1919-11-19 / 157. szám
HM Budapest, 1919. 1 évfolyam, 157. (14.078.) szM, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 220 S — „ Félévre 110 „ Negyedévre...., £6 „ — „ Egy hóra 20 „ — „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron £0 f. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint november 19. SZERKESZTÉSED ÉS KIADÓ.. IVAVAFC: Budapest, Vilmos clászár-ut 78 TELEFONI: /22—91 122—92 '122—83 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIGKKI ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon : József 62—96 Frle^ricit lemondott. H kormány és a keresztény fel©kk Huszárt Jei&lf© relnöjének. — A keresztény egyesülés pártja sopponyi miniszterelöksége ellen. Friedrich István levonta a konzekvenciáit annak az entente jegyzéknek, amelyet Clerk tegnap a pártközi konferencia elé terjesztett: a ma délutáni minisztertanácson bejelentette lemondását, amire aminisztertanács és a keresztény blokk nevében Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi minisztert dezignálták miniszterelnökké. Huszár miniszterelnökségének a feltétele az volna, hogy vezetése alatt létrejöjjön a koncentrációs kabinet és az entente ezt a kormányt elismerje. Ilyen előzmények után ült össze ma este a pártközi értekezlet. Az értekezlet elején kiderült, hogy az ilyen módon tervezett kibontakozásnak egyik előfeltétele megvolna. Clerk az entente nevében kijelentette, hogy Huszár Károly kormánya, ellen nincs semmi kifogása. A pártok egy része is hajlandónak mutatkozott arra, hogy a Huszár Károly kormányában résztvegyen. A késő éjjeli órákban azonban a tanácskozások súlyos konfliktusra vezettek, aminek a következménye az volt, hogy a jelenlevő politikusok egy része otthagyta az értekezletet. Ebben a pillanatban a látszat tehát az, hogy a helyzet súlyosabb, mint valaha volt. Nem kételkedünk azonban abban, hogy csak a látszat mutatja, ezt, a kibontakozás minden újabb bonyodalom dacára meglesz, mert lehetetlen, hogy meg ne legyen. Mára teljes szövegében nyilvánosságra került az a beszéd, amelylyel az entente képviselője tegnap az értekezletet megnyitotta. Aki ezt a beszédet elolvassa, lehetetlennek tartja, hogy a magyar politikai vezérek lelkiismerete meg ne találja a kivezető utat. Clerk frappáns tömörséggel mutat rá arra a szükségességre, hogy az egymással hadilábon álló pártok megértsék egymást. „Kérdezzék meg a háziasszonyt, aki nem tud sót vásárolni, hogy ennek az országnak szüksége van-e békére?" — mondotta egy helyütt. És azt is megmondotta, hogy mi ennek a várva-várt és tovább már nem halasztható békének az ára: olyan kormány alakítása, amelyiket az entente hajlandó elismerni. „Amire egész idő alatt törekedtem — mondta beszéde más helyén Clerk, — az volt, hogy egy elbukott, de tiszteletreméltó ellenségnek segítsek talpra állani.. Ha azonban kinyújtott kezemet nem ragadják meg, ha fáradozásaimat a gyöngeség jelének és alkudozási lehetőségnek tekintik, akkor Budapestet nyugodt lelkiismerettel hagyom el, de azzal a szomorú tudattal, hogy Magyarország maga rohan a vesztébe". Ebben a szomorú, ránk nézve kétségbeejtő esetben Clerk csakugyan nyugodt lelkiismerettel mehetne el tőlünk. Becsületes, türelmes és jóindulatú közvetítőt ismertünk meg benne, aki minden tőle telhető eszközzel igyekezett megkönnyíteni azt, hogy a magyar válság megoldást találjon. De milyen lelkiismerettel maradnának itt azok a politikusok, akik a makacsságukkal, a kölcsönös gyűlölködésükkel és türelmetlenségükkel előidézték azt, hogy Magyarország éhezve és lerongyolódva, mindenéből kifogyva és kirabolva, télvíz idején a saját koldusságában és szétdúltságában elpusztuljon? Milyen lelkiismerettel állnának az ország elé és a jövő ítélőszéke elé azok a politikusok, akik okai lennének annak, hogy Magyarország a vesztébe rohanjon? Nem tudunk elképzelni olyan teherbírású lelkiismeretet, amelyik ezt a marcangoló öntudatot, ezt a herosztráteszi felelősséget elbírná A ma éjszakai konfliktust ezért nem is értékeljük túl és nem tekintjük másnak, mint a tárgyalások egy kellemetlen és múló emlékű epizódjának. A vezérek, akik türelmetlen haraggal ma ott hagyták egymást, vegyék tudomásul, hogy megint csak össze kell jönniök és meg kell érteniök egymást. Clerk szavából világosan megérthették: itt többről van most már szó, mint pártok presztízséről, politikai csoportok érdekéről, egyes embereik hiúságáról, vagy érvényesülési vágyáról. Itt az ország létéről, vagy nemlétéről döntenek. Magyar politikusok, akik a haza és a nemzet érdekének a jelszavát hordják az ajkukon, ne akarjanak nagyobb ellenségei lenni ennek a szerencsétlen országnak, mint a dúló hadiak voltak. Ma délután négy órakor Friedrich látván elnöklésével minisztertanács volt, amelyen Friedrich István beszámolt a tegnapi éjszakai miniszteri értekezletről és vázolta a helyzetet, amely az entente újabb szigorú jegyzékével előállott. Bejelentette, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy a kormánynak az a régebbi kívánsága, hogy a románok vonuljanak ki Budapestről és a főváros környékéről, teljesült, sőt az ententetal kötött megállapodás szerint nemcsak a Tiszáig levő területet kell kiüríteniök, hanem fokonként a megállapított határokig kell visszavonulniok, a kabinet deferál az entente határozott kívánságának, ő is föltétlenül levonja magára nézve a konzekvenciákat és visszalép a miniszterelnökségtől. A tegnapi éjszakai tanácskozáson olyan megállapodás jött létre, hogy tárcát cserél Huszár Károly közoktatásügyi miniszterrel. A kormány tagjai azt kívánják, hogy egyszersmint helyettes miniszterelnök legyen és a miniszterelnököt akadályoztatása esetén ő helyettesítse. Ez a változás a kormányban csak akkor menne végbe, ha az újonnan megalakult, illetve kiegészítendő kabinetet az entente hivatalosan is elismeri, illetőleg előzetes biztosítékot kapnak arra, hogy a kormány tárgyalóképes és a békekonferenciára meghívást kap. Ebben az esetben ő kinevezi az új miniszterelnököt és átadja neki a kormányzást. A minisztertanács ezek alapján Huszár Károlyt miniszterelnökké dezignálja és megkérte, hogy a pártközi konferencián mint kijelölt miniszterelnöke képviselje a kabinetet. A kormány kiegészítését a pártokkal való tanácskozás alapján természetesen Huszár Károly fogja végrehajtani. A kormány a koncentrációt illetőleg azt a föltétlen kikötést állította föl, hogy a választásokat az évente megengedje és azok a kitűzött időben végbemehessenek. Ezután a miniszterek fejtették ki álláspontjukat. Friedrich István és Haller István fél hat óra tájiban eltávoztak a Vigadóban tartott katolikus nőgyűlésre. Friedrich távozása után a minisztertanács további folyamán Huszár Károly dezignált miniszterelnök elnökölt. Rubinek Gyula bejelentette a minisztertanácson, hogy a tegnapi pártközi konferencián annak az álláspontjának igyekezett érvényt szerezni, hogy az új miniszterelnököt Friedrich István nevezze ki, nem pedig a pártközi konferencia. A minisztertanács este hat óra után ért véget. Azok a miniszterek, akik meghívást kaptak a pártközi konferenciára, Clerk lakására hajtattak. Huszár Károly dezignált miniszterelnök a minisztertanács után a következőket jelentette munkatársunknak: , , Friedrich István a minisztertanácsnak bejelentette lemondását és utódjául engem dezignált. A minisztertanács ezt egyhangúlag tudomásul vette és én most átmegyek a pártközi konferenciára, ahol hivatalosan is bejelentem a minisztertanács határozatát és dezignálásomat. Amennyiben a pártközi konferencia és az entente meghatalmazottja a dezignálásomhoz hozzájárul, akkor azonnal megkezdem kormányom megalakítását. A megalakítandó kormány természetesen koncentrációs kabinet lesz. Este hat órakor Sir George Clerk lakásán folytatták a tegnap félbeszakított pártközi konferenciát, amelyen ugyanazok a politikusok jelentek meg, akik a tegnapi értekezletre meghívást kaptak. Az értekezlet előtt Sir George Clerk külön eszmecserét folytatott a megjelent politikusokkal. Az entente meghatalmazottja akkor már tudott a mai minisztertanács döntéséről, amely Huszár Károlyt dezignálta miniszterelnökké. Sir George Clerk gróf Apponyi Albert és még több politikus előtt kijelentette, hogy ezen az alapon létrejöhet a megoldás és a pártok vezetői tájékozásául kijelentheti, felhatalmazás alapján, hogy a békekonferencia Huszár Károly személye ellen semmi tekintetben kifogást nem emel, az ő miniszterelnökké való dezignálásának tehát az entente részéről nincs akadálya. Ezután megnyílt az értekezlet, amelyen ma is gróf Apponyi Albert elnökölt. Apponyi mindenekelőtt bejelentette Clerk üzenetét. Utána Rubinek Gyula a kormány nevében nyilatkozott. A minisztertanács határozatából közölte, hogy a kormány aláveti magát az entente akaratának és ennek megfelelően Friedrich István lemondott c. miniszterelnökségről és ugyanakkor dezignálta kormányelnökül Huszár Károlyt. Huszár a miniszterelnökség elvállalására abban az esetben, ha a békekonferencia kormányalakítása elé nem gördít akadályokat, hajlandónak nyilatkozott. Nagyatádi Szabó István a kisgazdapárt nevében kijelentette, hogy pártja, mint nemzeti és keresztény alapon álló párt, támogat minden kormányt, amelyet az entente a béke megkötésére alkalmasnak tart. Ennek következtében Huszár Károly kormányalakítását is támogatja, ha az entente részéről semmi ellenvetés nincs. Sokorópátka, Szabó István az egyesült földmíves párt nevében jelentette be Huszár támogatását. Garami Ernő kijelenti, hogy a szociáldemokrata párt bizalmatlan Huszár Károly iránt, mert az egyszerű tárcacserében, amelylyel a válságot meg akarják oldani, azt látja, hogy tulajdonképen az eddigi politka folytatódnék és csak a szerepek cserélődnének föl. A szocialisták ezért nem lépnének be Huszár kabinetjébe és nem támogatnák őt. A szociáldemokrata párt nem tartja alkalmasnak Huszárt egy koncentrációs kormány vezetésére, mert nem látja bnne a rendszerváltozást biztosítottnak. „ Lovászy Márton kijelenti, hogy az országos nemzeti párt nem akar nehézségeket gördíteni a megoldás elé és személyi-tekintetek egyáltalán nem befolyásolják elhatározásában. Amennyiben a dezignált miniszterelnök biztosítékokat tud és akar adni arra, hogy a mai politikai irányzat enyhíttetik és a társadalmi harcot és osztályok üldözését erős kézzel megszüntetik és hajlandó programmjába A Festi Hírlap mai száma 8 oldal