Pesti Hírlap, 1920. május (42. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

2 Info REGÉNYE. / Irta: GÁRDONYI GÉZA. (8) / Az igazgató-asszony ránézett , intett neki: — Jöjjön. Ida dobogó szívvel követte. S mintha még a járása is súlyos titok volna az előtte haladó fehérkornétás vén szent-árnyéknak... Miért hivatta? Mit mond majd! Az igazgató-asszony az íróasztalához lé­pett. Aranykeretű ókuláját feltűzte, és az asz­talán heverő céduláikhoz nyúlt- Az­'egyik cé­dulát odanyújtotta Idának: — Olvassa, Telegramm volt az­ írógép-betűk. Csupa hiba a szavakban. Kérem, hogy Ida maradhasson még egy évet. Fizetem a költségét duplán. Kincs asszony a háznál, aki gardírozza. Ha netán apácza óhajtana Lenni, abba 18 készség­gel beleegyezek. Kiadom a móring­ját csakúgy, mintha férjhez men­­ne. Tíznap múltán szóval a Péter. Ida vállában hideg vonaglott. Szinte megkövülten bámult a telegrammra ? Nincs asszony a háznál. Hiszen éppen azért is kellene hazavinnie őt az apjának, hogy legyen otthon asszony is! ? . . . aki gardírozza. Minek nézik őt? Hát mért nevezik az érettségi bizonyítványt érettséginek, ha még pórázra való pincsi, aki megszerezte! ! Apáca óhajtana lenni. Dehogy óhajta­na! A bejáró növendékeket mindig irigyelték ők, bentlakók. Mennyi gyönyörű titkot újsá­goltak! Fiatalemberek leveleit, fényképeit mu­togatták. Táncvigalmakról, színházakról, el­jegyzésekről, divatról csevegték. Bolondítóan szép új nótáikat dúdoltak az órák szüneteiben egy-egy sarokba vonulva, Rácsos kapu rácsos ablak . . . Jaj, nem győzték szombatonként el­gyón­ni mindezeket a vétségeket De ha fenkó növendékei nem is volta­k volna az iskolának, már csak azért se lépett volna be az apácai rendbe, mert minden csütörtökön káposzta volt a főzselék. S meg kellett ermi­iök. A válo­gass a hét fő bum egyikébe ütközik. Engedet­lenség is. ő többnyire a vasárnapi süteményé­vel fizetett Papp Juliskának, hogy egye meg helyette, mikor az ügyelő apáca hátat fordít. Papp Juliska megette, néha még a másikét is megette, tíz-húsz fillérért, sőt egyszer bár­­om helyett megette. Éjjel beteg volt tőle min­dig, de másnap cukrot hozatott a pénzen, ő néha attól is megbetegedett megint Szomba­tonkint aztán mindnyájan meggyónták aláza­tosan a csinyjedket — Mennyi a móringja? — szólalt meg az igazgató­ asszony. Nem érdeklődéssel kérdezte. Pergamen­szin arca oly hideg volt mint a templom kö­vei. Aranykeretű okuláján át gondolkodó hi­deg szemmel nézett Ida arcára Mert bizony a növendékekről szóló naplóban Ida akaratos­nak, makacsnak, csökönyösnek volt bélyegez­ve. Évről-évre egyre panaszosabban. Noha Ida éppen ezt az egy hibáját nem gyónta meg so­ha. Mert csak akikor volt akaratos, makacs, csökönyös, ha ártatlannal feddezték vagy bün­tették, vagy ha olyan ételt kellett volna meg­ellnie, amely ellen a gyomra tiltakozott Nem érezte bűnének. A főasszony hát nem igen kívánta a •WIMIIII DIMIIW— —IIIBII IIIIIHHIIIII ÍSSZÜK nyájába. Mégis ihát ha jókora ,a móring, a szer­zetben olyan helyre is állítható az efféle maga kényén járó, hogy végre is alkalmazkodik. — Mennyi a móringja? Ida felvonta a vállát Szinte bénult nyelvvel, alig hallhatóan felelt: — Nem tudom. —­­Az édesatyja soha ne beszélt róla*! / — Soha- ! — Mekkora a birto­kuk? — Nem tudom. — Lehetetlen, hogy valamennyire ne tudnál — csak a pincénkre emlékszem, hogy sok a bordó benne, megszámlálhatatlan. Rég nem voltam otthon. A főasszony gondolkodva nézett az asz­tal sarkjára. — Hát majd az édesatyjával beszélem meg, ha eljön. Addig ott lakik a növendék­szobáiban. Ilona testvér rendelkezik majd önnel. Ida bókolt és kábultan támolygott ki az ajtón. • Tíz napra rá vagy tán inkább tízezer évre rá megjelent az apja. Idát a zongora­teremből szólította rá Ottilia mátert, s Ida szántó szédelegve sietett a látogató­terembe. Az apja még nem volt ott Majdn­em negyedóra tert belé, mikor végre hallatszottak a lépései, — az igazgatói iroda felől . . . Tehát ott járt előbb. Fekete hosszú kabát volt rajta Az ar­cán friss beretválkozás. "A kalapját a kezében lógatta, s gondolkodva lépegetett, mintha a folyosó fehér-fekete betonlapjait olvasná. Ida médiás örömmel sietett feléje. Mese*. / Vidám írások. Négysoros megjegyzések. 1. Valuta Mór és Zürich. Valuta Mór egy nap vidáman fütyül másnap dörmög, miatt a medve, minden délben Zürichből sürgönyzik meg, hogy milyen legyen a kedve. 2. Izgalmas orvosgyűlés. Izgatottan kalimpált sok kéz és kiabált sok torok. Végre egyszer nem a betegeket, hanem egymást nyúzták, a tudós doktorok. 3.­­ A divat múltja és jövője.­­ Uszályos volt a női szoknya sok­rig, aztán nem ért tovább, csak bokáig, térdig ér majd idén nyáron. A jövő évet alig várom. Szenes ember. l­api hitet V ."(Monarchista mozgalmak Lengyelországban.) Genfből jelentik a Pesti Hírlapnak, hogy Lengyel­országban erős monarchista mozgalom indsult meg, amelynek célja a lengyel trón minél előbb való be­töltésére irányul. E hít kapcsán érdekes rámutatni arra, hogy a Magyar Királyság Pártjában, a párt főtitkára, Laczkó Antal részéről már az elmúlt tél folyamán fölmerült az az indítvány, hogy a király­ság eszméjének hullámait át kell vinni az ország határain túlra Lengyelországiba és Oroszországiba is, mert a bolsevizmiaa ellen a tekintély érintet­lenségén alapuló monarchiztánus a legbiztosabb védelem.­­ (Orvosok és a proletárdiktatúra.) A kom­munizmus bukása után az Orvosszövetség vizsgálat­­ot indított azok ellen az orvosok ellen, akik a prole­tárdiktatúra idejében tanúsított magatartásukkal az igazoltatásra rászolgáltak. Az Orvosszövetség a vizsgálatot, ahol az szükséges volt, nemcsak tagjai ellen rendelte el, hanem minden magyar orvos ellen, lévén a szövetség azon a helyes állásponton, hogy nemcsak tagjainak, hanem az egész magyar orvosi karnak erkölcsi fóruma. A vizsgálatok már mind befejeződtek, az ítéleteket meghozták, de senki előtt nem ismeretesek. Főig sérelmes ez az orvosi karra az Orvosegyesület tegnapi ítélkezése után és ma az a helyzet, hogy rosszul járt az a kommunista orvos, aki tagja volt az egyesületnek, de ne­m az Orvosszö­vetségnek. A Szövetség ítélkezése titkos, az egyesü­leté nyilvános. A közönség körében a legképtele­nebb hírek vannak az orvosokról elterjedve, holott a megtévedt orvosok száma távolról sem oly nagy, mint ahogy híresztelik. Az orvostársadalomban a szövetség titkolódzása kínos megütközést keltett , mozgalom indult meg, hogy a szövetség vezetőségét szólítsák fel az ítéletek közzétételére, hadd lássa mindenki, hogy az orvosok között mily kevés támo­gatója volt a kommunizmusnak, másrészt pedig, aki bűnösnek bizonyult, vegye el méltó büntetését.­­ (Esőzés.) A meteorológiai intézet jelentése sze­rint a pénteki nap folyamán itt-ott jelentékenyebb eső esett A csapadék mennyisége Szolnokon 83, Szegeden pedig 19 milliméternyi volt. Szenteleken 8, Püspökla­dányban pedig 7 millimétert tett ki az eső- Ezenkívül Szombathelyen, Sopronban, Egerben, Tárcákra és Pak­son volt jelentéktelen, alig szá­­ba vehető zápor. A hő­mérséklet az országban mindenhol magas, de a felhőzet ma megnövekedett. Magán­jelentések szerint egyes he­ty£ken erősebb harmat jelentkezett, ami némileg pótolta az esőt A fővárosban szombaton délután gyorsan mintr eső mosta el az utcák porát­. (Elégtétel a szombathelyi püspöknek.) A Károlyi-uralom idején gróf Mikes János szombat­helyi püspök ellen politikai hajszát indítottak, a kormány zárlatot rendelt el a püspöki vagyonra, majd internálta az egyházfejedelmet. A keresztény irányzat felülkerekedésekor a vallás- és közokta­tásügyi miniszter bizottságot küldött ki a zárlat felülvizsgálására Haller István miniszter most értesítette a püspököt a vizsgálat eredményéről, megbélyegezve a politikái hajszát, meleg elisme­réssel és dicsérettel emlékezik meg a püspöknek a­ Dunántúli hazafias és keresztény irányzata, forradalomell­en.fi® mozgalmaikban vitt vezető sze­repéről és magatartásáról, amelynek végül áldo­zata lett és minden tekintetben tisztázza Miké* püspök szerepét . (Adakozás.) A Pesti Hírlaphoz e héten a kö­vetkező adományok érkeztek: Az oroszországi hadifog­­lyok hazahozatalára: Zábrák Dezső Intéző gyűjtése Pál" major, Iémész és Téglaházmajori lakosságtól 1137 K.­­— A jóregény gyermekeknek: Olasz Frank A. Newyork­'100 K. Különböző célokra 100 koronám alul befolyt adomá­­syok összege fe­nyvelőségü­nkben megtekinthető adatok BBOTint 266 K. PESTI HÍRLAP Esti levél. — Háztartási tanács. — Ilyen is van. Minden családban a kény­szer alakította meg. Miután a drágasággal szemben „tanácstalanul" áll több százezer háztartási tanács, ezek nevében egy pár alá­zatos megjegyzést bátorkodom tenni. Minde­nekelőtt az összes vásárcsarnokokra e fölírást alkalmazzák: „Lasciate ogni speranza! Hagy­jatok föl minden reménynyel!" A kofákkal, hentesekkel s mindenféle élelmiszerárusokkal boldogulni nem lehet. Egy napon szegény em­ber is vehetett borsót és Sanvaro Vendel bol­dogan citálta az Ember tragédiájából: „Még a borsón is szépet álmodom". Ma virradóra azonban visszaugrott minden a régi magas árba. Az árbetyárkodásra már valami külön statáriumot kell kiszabni. Aztán olyan ára­kat diktálnak Illetékes vagy Érdekelt urak egyes újságokba, amelyekért egyáltalán nem lehet vásárolni. Lehet, hogy Hivatalos ár kap­hat ily olcsó áron, de Fogyasztó úr nem. A mészáros kiírja a 70 koronás árat, de mikor azért akar valaki vásárolni, akkor azt mondja: vigye el egy darabban az egész ökörcombot; ha csak egy kilót akar, az 120 korona. Akinek pe­dig csak egy negyed kilóra telik, annak ezért az árért — ha egyáltalán kiszolgálják — csak csontot adnak. Másutt az „olcsón" hirdetett hús büdös, romlott. Persze a tiszti orvosokat agyonterhelik irodai munkákkal, nem tarthat­nak razziákat. Félhavi munkát tesz ki csak a tej­utalványok kiutalása, melyekre vagy egy­általán nem kapunk tejet, vagy csak moslékot. Két alaphibája van a mi élelmezésünknek. Az egyik az, hogy semmiféle hivatalos fejadagból nem élhet meg egy fej se, tehát a többletet árdrágítóktól veszi horribilis áron. A másik pedig az, hogy Hivatalos úr és Befolyásos úr mindig hozzájutnak a maximált áron bármi­hez, tehát ők s a Gazdag Úr nem érzik a drá­gaságot, csak a legszegényebb emberek. Ret­tentő hipokrízis dúl az egész jegyrendszer alatt: akik behozták és kormányozzák, sohase élnek a szerint. Szeretnék életemben egy minisztert látni, aki a saját rendelete szerint él s csak a hivatalos fejadag szerint eszik. Ez legfölebb Succi lehetne, a versenykoplaló. A szegény emberekkel való nemtörődés az oka annak is, hogy az egyetlen okos rendeletet, amelylyel vidékről a saját szükségletre kis mennyiségű élelmiszernek postán vagy kézi podgyászban való szállítását engedélyezték, visszavonták. Nagyon tele lehet az éléskamrája vagy a Wertheim-szekrénye azoknak az uraknak, kik ezt tették. Kérem, tegyék jóvá hamar. Hisz láthatják, hogy az árdrágítókat nem tudják letörni. Sőt maga az állam is ár­drágító. Mikor a fa métermázsája Budapes­ten már 85 korona volt, az állam emelte föl egyszerre 120-ra. S mikor cukrot titokban már 100-ért is árultak, az állam 112-ért adja. Csak egy dolog használna: a fogyasztó közön­ség hetekig tartó bojkottja minden áruval szemben. De ezt is a gazdagoknak kellene el­kezdeni. S ha nem teszik, akkor olyan ren­delkezést kellene behozni, hogy egyes hírhedt árdrágító boltokkk­ nemcsak az eladót, ha­nem a vásárlót is le kellene tartóztatni. Zsolt, Í&O. május 30., vasárnap.

Next