Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-04 / 184. szám
Budapest, 1920. ILII. évfolyam 184. (14,297.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : „ . évre 280 K — f Félévre 140 „ — j Negyedévre 70 „ — a jEgy hóra .. 25 „ — „ jEgyes szám ára helyben, vidéken 6b pályaudvaron 1 korona' , hirdetés és apróhirdetés dijazatáa szerint»l H V f Szerda, anosztus 4. Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V. Vilmos császár út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, VXL. Erzsébet-körút A vö A vörös diplomácia. Most már félhivatalosan megerősítettvalóság, hogy a Baranovici és Brzesko közötti műúton a lengyel kiküldöttek találkoztak az orosz delegátusokkal s ezzel Szovjetoroszország és Lengyelország között megkezdődött a fegyverszüneti tárgyalás. Rövidesen el kell várni jártnak, hogy megnyugodnak-e a fegyverek Európa keletén vagy nem, van-e reménység arra, hogy a bolsevizmus lemond arról, hogy Európa nyugalmát fegyveres erővel fenyegesse, vagy nincs? Mit higyyünk, miben reménykedjünk? Avárható kilátásokra éles fénynyel világít rá egy fölgyújtott híd tüzének a sugárzása. A híd Jarzjeskotól keletre állott, a lengyel kiküldötteket választotta el attól a ponttól, ahol, szigorúan megjelölt időben, az orosz kiküldöttek várakoztak reájuk. És ez a híd — ugye milyenkülönös véletlen? —éppen akkor gyuladt ki, amikor a lengyel megbízottakkal vágtató automobil feltűnt a látóhatáron. A lengyel küldöttség vezetője, úgy látszik, egy, pillanat alatt megértette a különös véletlen jelentőségét, miert az egész delegáció életének veszélyeztetéeével az égő hídra vezényelte az autót és még idejében átrepült arra az oldalra, ahol az orosz küldöttség várakozott. A lengyel delegáció vezetőjének bizonyára nyomatékos oka volt, hogyErre a filmdrámák trükkjére emlékeztető bravúrra vállalkozzék. És a nyomatékos okot nemis olyan nehéz kitalálni. Megtörténhetett volon, hogy ha a lengyelek visszariadnak az égő Judtól, amire kerülő úton, egy másik hídon,vagy valami gázlón átvergődnek a túlsó oldalira, az orosz kiküldötteknek már csak hűlt helyét találják. A vörös diplomácia egyszerűen arra hivatkozott volna, hogy a fegyverszünetitárgyalások nem indulhattak meg, mert a lengyelek a kijelölt helyre és időre nem küldtékel a követeiket. Egészen bizonyos, így történt volna, mert a híd fölgyújtásában ráismerünka vörös diplomácia erkölcsére és módszereire. Kun Béla idejében egészen közelről láttuk ezenz eszközöket és módszereket. Maga Kun Béla oktatott bennünket arra, hogy a vörösöket a burzsoáziával szemben nem kötelezi semmiféle ígéret, adott szó és tisztesség. Ezért mondottuk föntebb, hogy az égőnd fénye világít rá a most megindult fegyverszüneti tárgyalások kilátásaira. Ebben a pillanatban a helyzet az, hogyha a fegyverszünet Lengyelország érdeke és Európa akarata.Oroszországnak azonban nem érdeke és nem a atkarata. Oroszországnak az volna jó, hogy tovább folytathassa az előnyomulást és ne adjon időt Lengyelországnak szétvert hadserege újjászervezésére, az ententenak pedig ne engedjen alkalmat arra, hogy fenyegetését beváltsa és nagyobb erőket vessen keletre Lengyelország megmentésére. Nyilvánvaló tehát, hogyOroszország keresve keresi majd az alkalmatarra, hogy a fegyverszünet megkötését meggátolnia vagy ha másképpen nem megy, legalább néhány nappal kitolja. Ennek a célnakaz elérésére kevéssé válogatós eszközöket fogfölhasználni, amint ezt a felgyújtott híd „véletlene" is megmutatja. Minden tartós és minden komoly béketötéshez szükséges az, hogy a szembenálló feek komolyan és jóhiszeműen akarják a megjegyezést. Lenin és a bolsevisták nem tagadják, sőt nyíltan hirdetik, hogy ők soha sem köthetnek békét a burzsoáziával. A bolsevizmus szelleméből és egész természetrajzából különben is logikusan következik ez. Hihetetlen vakság ésrövidlátás lenne a nyugati nagyhatalmak rétezéről, ha ezt nem értenék meg, ha nem volnának tisztában azzal, hogy azzal a perfidiávalés elkeseredett gyűlölettel szemben, amelyik jűa kelet felől acsarkodik Európa rendje éskultúrája ellen, csak hosszabb, rövidebb fegyverszüneteikről lehet szó. A bolsevizmus végleges bukásáig itt nem lehet sohasem szó nyuga-Sojóról, ifitazi békéről. « A lengyel-orosz fegyverszünet bonyodalmai. A szovjet kormány a békéről is tárgyalni akar. Moszkva, aug. 3. reggel 3 óra. (Szikratávirat.) A lengyel fegyverszinteli bizottság távirata Sapicha lengyel külügyminiszterhez. A szovjet csapatok nyugati frontján működő főparancsnokság küldöttsége Baranovicsba érkezett és közölte velünk, hogy a szovjet kormány a fegyverszüneti tárgyalással egyidejűleg a békéről is tárgyalni akar. Azt a javaslatot tette, hogy a megbeszéléseket augusztus 4-én Minszkben kezdjük meg. A szovjet kormány azt kívánja, hogy vagy megfelelő felhatalmazással ellátott bizottság k küldessék ki, vagy a mi meghatalmazásunk módosíttassék. Minthogy ezért nem kezdhettük meg a fegyverszüneti tárgyalásokat, amire a lengyel kormánytól megbízást nyertünk, elhatároztuk, hogy visszatérünk Varsóba, hogy ... (itt a távirat meg van csonkítva) ... a szovjetkormány javaslatért . . . (hiány a táviratban). Ma útra kelünk, mihelyt a szovjetkormány erre vonatkozólag kiadja a szükséges utasításokat. Vrublevszk, Moszkva, aug. 3. A külügyi népbiztosság a következőket közli: Az után, hogy a szovjet kormány elutasította Anglia békeközvetítését, a lengyel kormány július 22-én Oroszországnak azt indítványozta, kössenek fegyverszünetet és kezdjenek béketárgyalásokat Oroszország azt javasolta a lengyel kormánynak, hogy megbízottait július 30-án küldje a frontra. Augusztus 1-én a lengyel küldöttek Baranoviciben kijelentették az orosz megbízottak előtt, hogy a lengyel főparancsnokságtól felhatalmazást kaptak fegyverszünet megkötésére. Az orosz küldöttek azt válaszolták, hogy a lengyel kormány megbízottainak az első ajánlat értelmében nemcsak fegyverszünetre, hanem béketárgyalásra is fel kell hatalmazva lenniök, s ennélfogva azt ajánlották, hogy a lengyel delegáció lépjen érintkezésbe kormányával abból a célból, hogy az új meghatalmazottak augusztus 4-dikén legyenek Minszkben. Varsó, aug. 3. A lengyel kormány szikratávíró útján azt javasolta a szovjet kormánynak, hogy az újságok levelezőit engedjék be a fegyverszüneti tárgyalásokra. A szovjetkormány erre az indítványra tagadó választ adott. Páris, aug. 3. Az Echo de Paris jelenti Londonból: Lloyd-George mindaddig nem fogadja Kamenevet és Krassint, mig a bolsevisták nem írják alá a fegyverszüneti feltételeket és mig ezek a feltételek nem kerülnek nyilvánosságra. Varsó, aug. 3. Pilsudszkoi államfő Lemberg védelme céljából a brody-i frontra utazott, ahol az önkéntes csapatok harcolnak. Lemberg város védelmét francia tisztek vezetik. Miskolc, augusztus 3. (A Magyar Távirati Ügynökség jelentése). A sorozást elrendelték a 20, 21. és 22 éves korosztályokra. Községenként 15—20 drb szarvasmarhát rekviráltak és az állatokat mozgósítás esetén azonnal be kell szállítani. A katonák közt a hangulat csehellenes. Napirenden vannak az egy századba beosztott cseh és tót fiuk közt a torzsalkodások Az eddig fölmentett fiatalabb korosztályú vasutasokat és közigazgatási alkalmazottakatmost behívták. • A lengyel hadsereg főparancsnoksága azt a kívánalmat fejezte ki, hogy a lengyel fegyverszüneti bizottság állandó összeköttetésben lehessen a lengyel főhadiszállással. Csicserin külügyi népbiztos azt felelte, hogy az orosz kormány nem akar megakadályozni eeímni ilyen érintkezést, de felhívta a küldöttség figyelmét arra, hogy béketárgyalásokról van szó. A Neue Freire Presse szerint a lengyel békedelegáció megérkezését az a váratlan incidens késleltette, hogy amikor a deputáció autója át akart haladni a Brzeskotól keletre levő hídon, a hidat felgyújtották. A gépkocsi utasai életük veszélyeztetésével mentek át a folyó túlsó partjára és a híd néhány perccel később belezuhant a folyóba. A lengyel küldöttség a Baranovici és Brzesko között levő műuton találkozik az oroszokkal. A Tisza ügy a hadbiróságon. JO^^J^Jj® A tárgyalás második napján fokozott érdeklődés figyelte a Tisza-pör szenzációit. A forradalom szennyese nagymosásba került és a monstre-pör katlanjából ragyogó tisztán fog kikerülni az igazság. Kilenc óra után nyitotta meg a tárgyalást László ezredes, aki a védők kérdéseire engedelmet adván, közülök elsőnek Török Sándor kérdezi meg Hüttnertől, vajon fizikai, vagy lelki kényszer hatása alatt vett részt a gyilkoságban. Hüttnar a hiúságára apellál s azt mondja, abban érezte magát sértve, amikor szemére vetették, hogy csak addig van bátorsága, amíg a szobában ül. Erre megmondta, hogy elhozza a grófot elevenen, de nem öli meg.A védők újabb kérdésére kijelenti, hogy a nemzeti tanács által kibocsátott röpirat ötvenezer példányát az ő lakásán tették le. Letartóztatása után első vallomását Pálóczy főhadnagy, a miskolci körlet parancsnokságának vizsgálóbírója előtt tette, amelyet most is fentart. Kérdést intézett Hüttnerhez Lengyel Zoltán is, Sztanykovszky védője. Hüttner itt kijelentette, hogy nem tudja, hogyan került Csernyák a katonatanácsba, csak annyit tud róla, hogy mátyásföldi. Friedrich október 27-iki szerepéről sem tud felvilágosítást adni. Ellenben igennel felel a Védőnek arra a kérdésére, hogy ismeri-e Friedrich írását és meggyőződött a százezer koronás levél aláírásának valódiságáról. Tudomása van arról is, hogy egyesek nagy pénzeket áldoztak a forradalom céljaira. Fényes László egész vagyonátadta oda. (Derültség.) A védő ezután határozott feleletet kér Hüttnertől arra, hogy ki bírta rá döntő erővela gyilkos szerepi Hüttner kijelenti, hogy a végső elhatározásra Friedrich István vitte rá, amikor október 29-én azt mondotta neki, hogy gyáva. Részletesen szól itt a vádlott az októberi forradalom kulisszatitkairól. A pénzügyminisztériumban és a külügyben azzal foglalkoztak, hogy külföldre küldjék az embereket, a belügyminisztériumban azzal, hogy a főkapitányság ne nyomozzon. Ha tudta volna, hogy Károlyi első hadügyminisztere megígérte Kunst pártjának a hadsereg feloszlatását, nem vállalkozott volna semmire. November 16-án, amikor kikiáltották a köztársaságot és hire járt, hogy Pogány kommunista puccsot tervez, Csernyák és Friedrich Pogány lelövésére akarta rábírni. Erre vállalkozott is, de közbejött akadályok miatt a terv meghiúsult. Kottra őrnagy kérdezi meg ezután Hüttnertől, hogy kik jártak a kezére okmányainak biztonságba helyezésével. Hüttner megtagadja a választ, mert nem akarja barátait elárulni. Ugyancsak Kottra őrnagy kérdésére jelenti ki, hogy azért ment ki a Tisza-villába, mert Friedrich azt mondta neki: intézzük el ezt mi, urak egymás között és ni vonjuk bele a parasztokat. Friedrich Sztanykovszkyt és őt akarta Tisza megöléséire ráibizni si ha nem mertt volna ki, nem lett volna semmi kellemetensége. Mondada százados: Tudta ön, miért mennek kii? Kapott szerepet Kéritől? Hüttner: Igém. Most Sztanykovszky Tibor kihallgatása következett. Sötétkék zubbony, fekete szalonnadrág van rajta. Nyugodtan, tisztán beszél. Nem tudja emlékezetébe teljesen belehelyezni az 1918 .október 24-ike után történt események sorrendjét, azért engedelmet kér jegyzeteinek használatára. Vallomása a következő: — Csernyák október 31-én délután négy órára fölrendelt az Astoriába. Ott voltak Hüttner, Dobó, Horváth -Lanovics, Pogány, egy tengerész, Kundecker, Láng, én, Csernyák, Kéri, Friedrich és Fényes. Kéri megmutatta a Roheim-villa skizzét és kiosztották a szerepeket Friedrich és Csernyák engem is kapacitált, hogy löjjem te Tiszát, de én azt mondtam: nem. Mondada: Akkor is kellett kapacitálni, az mikor elindultak? Sztanykovszky: Igen. Kint a vilában engem a hall színes üvegajtaja mögé állított Pogány. Kondada: Nem emlékszik egy vörösbajuszú csendőrre, akinek a fegyverét Pogány elvette? Sztanykovszky: Nem, de lehetséges. A vádlott ezután elmondja a gyilkosság ismeretes lefolyását. Tisza Pogány és Horváth-Sanovics golyóitól rogyott össze. Ekkor beszaladt egy fiatal hölgy és jajveszékelve borult a sebesültre, de Dobó elrántotta őt onnan. A dulakodásban még két-három lövés esett. Mondada: Mikor ott feküdt Tisza István? Sztanykovszky: Dobó félrelökte a hölgyeket és ekkor lőtt Horváth-Lanovics és Pogány. Én a két első lövés után előugrottam a hall ajtaja mögül, mire mindnyájan ijedten szétszaladtak. A második sortűz után én is kifutottam. Az udvaron lévők már a lövések zajára elmenekültek. Mondada: Mitől lehetett ön meglepetve, miszrt öt, hat lépésről látta az egész dolgot? Sztanykovszky: Nem hittem, hogy csakugyan megölik Tiszát. Mondada: ön azt mondta, hogy a második sortűz két vagy három lövés volt. Ez nagykülönbség. Sztanykovszky: Egyszerre hallatszottak a lövések. Ha két lövés volt, Horváth és Pogány lőttek, emlékszem, mikor lövésre kapták puskájukat. ruondada: Miért nem emlékszik vissza a harmadikra is? Sztanykovszky: Lehetséges, hogy lőtt Dobóra. Mondada: A fegyveres ember mozgása nehézkes. Hogy tudott Dobó odaugrani a hölgyekhez?, védők kérdései. —