Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
"Budapest 1920. XLII. évfolyam 187. (14,300.) szám. Szombat, augusztus 7. Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY testvérek. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS WYOrdDA : Budapesti, V., Vilmos császár út 7S. FIÓK KIADÓHIVATAL : Budapest, VII. Erzsébet körút L ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ........... 280 K — f Félévre........... 140 „ — jNegyedévre .......... 70 „ —jEgy hóra.................. 25 „ — * Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerinti A bojkott vége. A bojkottnak ez a hirtelen való beszüntetése neon lephet meg senkit, aki a világ jelenlegi gazdasági helyzetét ismeri. Beállott az az állapot, amikor az agrárállamok javára billent a mérleg, holott eddig évtizedeken át azt hangoztatta csaknem minden nemzetgazda, hogy csak az ipar teheti nagygyá és hatalmassága nemzeteket Bekövetkezett az az állapot amikor a világtermés csak szűkösen fedezi a szükségletet. Nem kisebb ember, mint Crookes, az angol tudományos akadémia elnöke, több mint húsz esztendő előtt megírta már, hogy ennek az állapotnak be kell következnie. Kimutatta könyvében — mégpedig szigorúan tudományos alapon, — hogy az emberiség sokkal gyorsabb tempóban szaporodik, mint aminőben a világ búzatermése növekszik. S könyvében arra a következtetésre jutott, hogy körülbelül 1921 év körül a kulturállamok népei nem lesznek abban a helyzetben, hogy fejenkint annyi búzakenyeret ehessenek, mint előbb. A háború folytán ez az állapot előbb bekövetkezett, mint amikorra Crookes számított. Az orosz búzafölöslegektől elesett a világ s Európa csaknem minden országában be kellett hozni a liszt fejkvóta szerinti szétosztását, még pedig sokkal kisebb adagokban, mint amenyit azelőtt fogyasztottak az emberek. X X X X X X X X X x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x S most nem egy nemzet tekint aggodalommal a tél elé. Csak néhány nap előtt olvashattuk az olaszok fölfajdulását, hogy honnan kapják és miből fizetik azt a harminc millió méter mázsa búzát, melynek behozatalára a sjörfi aratásig szükségük lesz. S az országokközött, melyekben nagy ez a szükség, talán a legelső helyen áll éppen Ausztria. Mierő oktalanság volt azért részéről ezt a gazdasági harcot fölidézni? Előre volt látható a végeredmény. X X X X X 5 X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X IX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X A magyar kormány helyesen cselekedett, amikor a bojkott dolgában nem engedett a terrornak és érdemleges tárgyalásba Fimmenékkel nem bocsátkozott X X X X XX X X Senki sem foghatja reánk, hogy kényszer alatt cselekszünk, amikor oda igyekszünk, amit egyébként Teleki miniszterelnök külpolitikájának alapzaitul tekint hesz, teljes belső konszolidációt teremtsünk. X X Xxxxxxxxxxxxx &XXXXXXXXXXXX A nemzetközi szakszervezetek szociáldemokrata szövetsége elhatározta, hogy a Magyarország ellem bojkottotbeszünteti. X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Foch tábornagy Varsóba utazik. Új lengyel békedelegáció Minszkben. Kopenhága, aug. 6. A National Tidende magántávirata szerint Foch tábornagy Varsóba utazik, hogy a helyzetet tanulmányozza. London, aug. 6. Az új lengyel békedelegáció tegnap délután elutazott Minszkbe. Bécs, ang. 6. A csehországi sorozások állandó zavarokkal járnak. A munkások ellentállása miatt egyes helyeken a katonaságnak be kellett avatkozni. Több helyütt kihirdették az általános sztrájkot. A lengyel front helyzete. Bécs, aug. 6. (A Pesti Hírlap kiküldött munkatársától ) Jól értesült helyen a következő hiteles adatokat közölték velem a lengyelországi helyzetről: A Varsó ellen operáló orosz északi sereg, amely a Nurec torkolatától nyomul előre, jutott eddig a legközelebb a lengyel főváros külső erődeihez, mert a vörös sereg ott a Visztulától már csak mintegy tíz kilométernyire áll. Az orosz északkeleti sereg Siedlecnél valamivel visszamaradt és dél felől is lassan halad az előnyomulás. Brodynál a lengyelek legutolsó tartalékaikat is latba vetették, hogy tarthassák a frontot legalább addig, míg az entente segédcsapatai, amelyeknek a felvonulását ezen az oldalon várják, megérkeznek. Brody visszahódításánál a lengyeleknek még az is sikerült, hogy az oroszokat valamennyire kelet felé visszaszorítsák, úgy hogy Keletgaliciát ez idő szerint nem fenyegeti közvetlen veszedelem. Az entente hatalmas segítsége biztosítva van Lengyelország részére. Franciaországnak Európában több mint egy millió harcképes csapata van és szívómra és ezeknek egy része Foch terve szerint már készen áll a Lengyelországba való elszállításra. Németország azonban szilárdul el van tökélve rá, hogy semlegességét megóvja és az esettben, ha Franciaország mégis megkísérelné az átvonulást, erre a vasutasok általános sztrájkjával fog válaszolni. Francia részről azonban már ezt az eshetőséget is számba vették és az a szándéka a francia hadvezetőségnek, hogy ha kell, a legfontosabb átvonulási vonalak katonai megszállásával biztosítja a csapatok átszállítását. Beavatott francia körökben tisztában vannak azzal, hogy ilyen hosszú vonalnak a megszállásához legalább is félmillió ember kel, de Franciaországnak még így is öt-hat hadteste állana rendelkezésre, hogy azokat a lengyel fronton harcba vesse. Minthogy az oroszok erőltetett menetekben közelednek Lengyelországnak a keleti tengerrel való egyetlen vasúti összeköttetéséhez, a danzigi korridorhoz és ennek az összeköttetésnek a megszakítása minden nap várható, az angolok is kénytelenek volnának Németországon át csapatokat küldeni, ha csak a középtengeri vagy az adriai kikötőket nem használnák fel arra, hogy a csapatokat a kelet galíciai frontra szállítsák. A Tisza-Ügy. Ötödik nap. — Gróf Almásy Denise tanúvallomása. Fekete ruhában, szomorú hangon, amelynek tompaságából kiérzült a mérhetetlen fájdalom, mondta el ma délelőtt tanúvallomását gróf Almásy Denise. Unokahuga gróf Tisza Istvánnak és haló porában is rajongó tisztelője, aki szemtanúja volt a kegyetlen jelenetnek, amelyben nagybátyja elesett a gyilkosok kezétő . Vallomását érdekessé teszi, hogy új, eddig nem hallott tényeket is szolgáltat a bűnpör anyagának. Előtte Tisza özvegyét kellett volna kihallgatni, de a grófné orvosa bizonyitványnyal igazolja, hogy beteg és kerülnie kell minden izgalmat. Gróf Almásy Denise a gyilkosság napjának reggelévelkezdi tanúvallomását. Akkor ment a Roheim-villába és már akkor figyelmeztette Tiszát, hogy veszélyben van az élete s ha ott marad, biztos halál a számára. A gróf azonban sehova sem akart elmenni. Kint az utcán katonák ödöngtek, lárma, átkozódás hallatszott Konrád Péterrel, a grófnő édesanyjának házmesterével Tisza két levelet akart a városba küldeni. Lukachichnak az egyiket, a másikat gróf Hadik Jánosnak. Arrakérte őket, hogy szólítsák bármilyen szolgálattételre, segíteni akar a végveszedelemben nemzetének. Konrád elment a levelekkel és dél felé kijött a villába Sándor János, majd később báró Radvánszky Béla, Sándor János ottléte alatti nőnikezdett az utcai lárma és a kapun egy csomó katona jött be. Bejött velük egy esőköpenyes, kissé ittas ember, aki négyszemközt akart beszélni Tiszával. A gróf ráállt, hogy beszél vele. Mondta, hogy van nála töltött revolver és erre a tolakodót is figyelmeztette. Gärtner — ő volt az esőköpenyes — aztmondtaneki, hogy nem akarja bántani, csak valami Ruzicsika nevű ügyészt keres, aki haragosa, azzal akar végezni. Ebéd után Tisza kérésére báró Radvánszky hazakísérte Sándor Jánost, Konrád pedig visszaérkezett a két levéllel, amelyeket már nem tudott kézbesíteni. Ezután egy civit úr jött a villába, aki jóindulatú embernek látszott és a telefon jelszavakat közölte Tiszával. A grófnő ezután a csendőrök viselkedéséről beszél. Egy őrmester délelőtt erősítést sürgetett Tiszától, aki azt mondta, hogy nem az ő feladata erről gondolkodni. Délután ugyanez az őrmester — báraz utca képe veszedelmesebb lett — azt jött jelenteni, hogy elmennek. Amikor Tisza csodálkozását fejezte ki ezen, azt felelte, hogy kenyeret kell szerezniük. Ekkora grófnő, csak hogy ott tartsa a csendőröket, a kapott jelszavak segítségével telefonálni próbált kenyérért, de nem kapott összeköttetést. Ekkor említette Tisza, hogy szeretne élni, hogy megmentse nemzetét. Délután a grófnő már nem hallott többet a csendőrökről. Amikor a dráma elbeszéléséhez, ért a grófnő vallomásában, előadása észrevehetőleg izgatottabb lett, öt óra tájban lövéseik hallatszottak a közelből, majd hirtelen éles csöngetés. Berohant Dömötör László, a gróf inasa, és sírva könyörgött a gazdájának, hogy ugorjék ki az ablakon. Tisza megveregette a vállát és azt mondta neki: ,,Köszönöm, hogy ilyen hűséges cselédem voltál, az Isten áldjon meg!“ Azután nem annyira neki, mint inkább magának mondotta: „Nem ugrom én sehova, ahogy éltem, úgy fogokmeghalni.“ Amikor kiléptek ajtót nyitni — Tisza nyitotta ki — öt óra után volt az idő. A szalonajtó előtt katonák álltak lövésre kész fegyverrel. Azt, aki a középen állott, Dobóban ismeri föl a grófnő, tőle jobbra egy huszonkétéves, serkenő bajszú, kékszemű fiatalembert, balra egy magasabb barna férfit látott, akit nem ismerne föl. Tiszánné egy nagyobb emberrel állt szemben, akit nem figyelt meg. Leshet, hogy ez volt Pogány. Kondada: Látta Pogányt? A Grófnő: Nem. Mondada: Képről sem? A grófnő elmondja, hogy képen akkor nézte meg, amikor elterjedt a hire, hogy fölismerte. Azon a képen nem ismerte föl. Most a gyilkosság előtt lefolyt párbeszédet mondja el a grófnő. Néha pillanatokig gondolkozik, hogy minél hivebben adhassa vissza a szörnyű dráma részleteit. Mind a három katona beszélt, de legtöbbet Dobó ésaz, akit Pogánynak mondanak. Mondták, hogy Tiszát keresik és megkérdezték, mi van a kezében. Tisza nyugodtan azt felelte nekik, hogy „az enyémben revolver, a tiétekben puska.“ Többszöri fölszólitásra letette a revolvert a tüköralatti állványra és ekkor a katonák őket (ahölgyeket) akarták feltessékelni a szobából. De egyikük sem ment Ekkor kezdődött az a párbeszéd akatonák és Tisza között, hogy ki az oka a háborúnak. Dobó azt mondta, hogy ő nyolc éve katona, négyszer megsebesült, a ki tehet erről? Azután Dobó hátranézett és megkérdezte a hallban álló Sztanykovszkytól, hogy megvan-e az összeköttetés. Ez azt felelte, hogy igen, mire Dobó, még mindig lövésre kész fegyverrel, odaszólt Tiszának: „Kegyelmes úr, ütött a végső órai“ A gróf ekkor egy elszánt kiáltással nekiugrott Dobónak, hogy lefogja fegyverét és ebben a pillanatban eldördült a sortűz. Ugyanebben a pillanatban előre ugrott Almásy grófnő is, de amikor Tisza rádőlt, elvesztette az eszméletét. Amikor újra kinyitotta a szemét, Tiszánét a túlsó oldalon látta feküdni. A szobában már nem volt senki, csak a nagy lőporfüst maradt ott Tisza,még élt és azt mondta: „A fejem, a fejem!“ Mondada tárgyalásvezető szembesítette a tanúval a tetteseket. Figyelmeztette a grófnőt, hogy jól nézze meg őket, mert életről-halálról van szó. Hüttnert nem látta a grófnő, Sztanykovszkyban fölismeri azt, aki az ajtóban állt Dobóban pedig, aki a középen volt a tettesek közül Az utóbbi személyazonosságát ismételt kérdésre is megerősíti. Mondada (Dobóhoz): Hallotta, amit a grófnő mondott? Dobó: Igen, de én nem lőttem. A védelem részéről megkérdezik ezután, hogy kük részéről féltették Tiszát merénylettől Almásy grófnő megmondja, hogy a hatalomra erült csőcseléktől, amely a gyilkosság után is lehetetlenné tette a villából való kimenetelt. Károlyi Mihály még aznap este koszorút küldött, de a család nyomban kidobta. A gyilkosság értelmi szerzőinek, a felbujtóknak Károlyi Mihályt és környezetét tartja. A geszti temetés részleteiről, a tömeg terrorisztikus hangulatáról nyilatkozik a grófnő s az utazásuk alatt történt zavargásokról az az impressziója, hogy tendenciózusak voltak. A rendőrségi kihallgatásokról szólva elmondja, hogy a gyakosság éjjelén Szentkirályi és néhány rendőrtiszt volt kint a villában. Azután nem történt semmi 1919 szeptember 5-éig, amikor Gyulán két detektív jelent meg. Röviden kihallgatták, de megint eltelt több hét anélkül, hogy érdeklődtek volna a dolog irán Október 10-én feljött a grófnő Pestre és telefonált a csendőrségre. Azt mondták neki, hogy másnap vagy harmadnap menjen el Nagy Károlyhoz. A grófnő csodálkozott ezen, mert azt hitte, hogy sürgős a dolog. Török védőnek arra a kérdésére, vajon az akkori kormány, ha a legkisebb mértékben akarta volna, meg tudta voltra-e állapítani a bűnösöket, Almásy Denise azt