Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-17 / 220. szám
A csiszár nyomáb^n. (A Pe^ti fbrtep/tt^i - II. Vilmos íróasztalánál. — Tizenkét fűrész,tizenkét szekerce. Berlin, szeptember. Csipkerózsika nem alszik a tömör, súlyos vasajtók mögött, de mégis vajmi nehéz bejutni a berlini császári distályba, ahol egykor II. Vilmos rezideált Innerfromnak két esztendeje lesz immár, hogy elárvult a hatalmas palota a Luftgarten közepén — em ideigmég a forradalom matrózhadai laktak benne, most pedig másfél esztendeje már egészen üres. Féltékeny gonddal őrzi mindamellett a porosz pénzügyminisztérium az árva kastélyt és e sorok írója volt az első ujságíró, aki 1918 november kilencedike óta engedelmet kapott, hogy megtekinthesse második Vilmos egykori magánkorosztályát A kapuban szigorú vizsgálatnak vett ad, papírjaimat a portás , aki ima is az udvari alkalmazottak ruháját viseli. Az udvarban második vizsgálái onnan a várnagyhoz vezetnek. Harmadik papirvizsgálat után kísérőt adnak mellém és megindulunk az elhagyott császári fák néma folyosóin át A lépcsőn fel vannak szedve a szőnyegek. Takarítanak. Naponta csak ugy takarítanak az egész palotában, mint akkor, amikor a császár még itt lakott, holott az alkalmazottakon kívül — akik közül egyetlen egyet sem bocsátottak el — senki sem lakik most a palotában. Ciceroném bőbeszédűen vezet végig a kastély régi szárnyain. Ezekben a lakosztályokban voltak rendszerint a vendégfejedelmek elszállásolva. Itt lakott 1912-ben Ferenc Ferdinánd trónörökös, amikor — két esztendővel Princip revolverének dörrenése előtt — utoljára meglátogatta császári barátját Ebben a piciny m ódon német bútorral berendezett hálószobában hált ahol az egyetlen ékesség Caamphausennel, egy nagy képe a falon. Tovább. Pompás, régi tölgytabutorok, a német reneszánsz masszív stílusában, mennyezetes, oszlopos ágyak, csodaszép perzsaszőnyegek. Kép nagyon kevés. A gobelintámlájú székek piros vászontakarókkal behúzva, amelyeken fehérrel kivarrva a császári korona ragyog. Egy zöld malachitkandalló párkányán pompás Louis XVI. óra áll. Valaha féldrágakövekkel volt kirakva, de most eltömtek a kövek — a Volksmarine-division forradalmi hősei lökdösték ki őket ama nevezetes november hónapban. Csak egyetlen egy halaványzöld vhrysoberyllt hagytak meg, árváin. Díszművek sorakoznak egymás mellé — egy nagy állóóra, amelyet Pompadour márkiné küldött Nagy Frigyesnek, — egy malachitváza, VII. Edvárd ajándéka, — egy hegyi kristályból faragott tintatartó — III. Sándor cár emléke. Elhagyottak, ridegek, árvák ezek a szobák és csak egyetlen egy jele van annak, hogy hébe-korba mégis csak jár bennüik ma is még emberi lélek — minden teremben van legalább egy óra és valamennyi óra jár . . . Egy sor apró szoba következik. Ezekben lakott I. Frigyes, az első porosz király. Hálószobájában hatalmas menyezetes ágy. Ősi tradíció szerint ebben az ágyban töltötte el minden Hohenzollern-fejedelem a náezé éjszakáját Vajon ki lesz a következő ? Egy piciny, kerek szoba falai a padlótól a menyezetig csodaszép japáni lakktáblákkal vannak borítva; egy másik kis teremben Lukas Cranachnak hét pompás képe függ, — ezekben a szobákban lakott volt Nagy Frigyes, ha Berlinben tartózkodott. Hosszú folyosó vezet innen a kastély újabb szárnyába át. Itt is fel vannak szedve a szőnyegek és két takarítónő éppen azzal foglalkozik, hogy leporolja a hatalmas gobelineket amelyek a nagy választófejedelem haditetteit ábrázolják. Barnaszám gályák úsznak a gobelinek ultramarinbék tengerén . . . Mégkét vendéglakás — egészen modernül berendezve. Az egyik empire, a második Louis XVI. etilben. Ennek a két lakásnak az utolsó vendégei a cár és az angol király voltak — 1918 júliusában, Viktória hercegnő esküvőjekor. Azóta nem lakott bennük sor,ki. Az angol király íróasztalán egy telefonkészülék áll — leemelem a kagylót. Nem felel. A cár lakosztályában két hatalmas gobelin. Egy millióra becsülik a kettőt bár az egyik hibás. Pulkabolyó hasította át a novemberi forradalom éjjelén. Könyvek sorakoznak egy polcon, — francia lexikon 1813-ból, Tauchnitz kötetek piros vászonkötényben, arany koronával, Shakespeare, Claudewitz. Ki tudja, melyik könyv ezek közül fordult meg ama júliusban a minden oroszok cárjának kezében. Az ember gondolatai eltévelyednek. Kisértet szárnyai suhognak az aranyvarádás bútorok között . .. Dísztermek. A lovagterem Hatalmas sencerkél, amely egykor teljesen ezüstből volt, míg Nagy Frigyes pénzt nem veretett belőle Ma már csak ezüstözött fából van. Három hatalmas ajtó vezet ki az erkélyre, amely a Luftgartenba szolgál. Innen, erről az erkélyről beszélt II. Vilmos 1914 augusztus 1-én a néphez, amely odalenn szorongott, a mámoros százezrekihez, akik betöltötték a roppant teret Mintha ma is hallanám: . . . man hat uns gezwungen, das Sehwert zu ziehen . . ." Egy ujabb folyosó — valóságos labirint ez a kastély — a fekete Sas-rend termébe vezet Itt áll a trón. Itt áll ma is . . . A fehér terem: fehér márványoszlopoik, aranydiszitéssel Roppant perzsaszőnyeg borítja az egész termet Itt tartotta az udvar a nagy ünnepségeket és udvari bálokat — mondta kísérőm. Tudom — valamikor, egy juliusi napon, magam is végignéztem egy ilyen ünnepséget. Igaz, hogy csak az erkélyről, szerényen, mint újságíró. Viktória Lujza hercegnő esküvője volt A császár balján az angol király állott a gárdavértesek ruhájában, jobbján a cár, a Sándor-gránátosok ércsisakjával a kezében. Makor is volt ez: — hetedfél éve . . . Megint egy folyósé. Azután keskeny, meredek lépcső vezet lefelé egy nagy, kőkockákkal padlózott terembe, amely egészen olyan, mint valami középkori ivószoba. A menyezetről két miniatűr vitorláshajó csüng alá, a sarokban réz ivóedények, serlegek, a polcokon kannák, kupák. Nagy, kerek asztal, nyolc masszív tölgyszék. Ez volt II. Vilmos dohányzószobája. Minden érintetlen. A lépés tompán kong a kőpadlaton. A következő lakosztály volt a császár magánlakosztálya. A dolgozószoba már félig üres. A hatalmas diplomatairó asztal még itt van, itt van még a nyeregformájú szék is, amelyben a császár ült az ablak mellett a pult, amelynél legszívesebben dolgozott Ám a képek eltűntek a falakról. Cice-Proném csak mutogatja, hogy hol mi volt. A sarokban állott a császár kedves sehrwarzwaldi órája, a falak tele voltak családi fényképekkel, manőverképekkel, fotográfiákkal II. Vilmos különféle útjaira. A két ablak között egy tabella lógott amely a német és az angol flotta összehasonlító képét mutatta. Az íróasztal is üres. Hiányzanak a sastollak, amelyekkel a császár irt, a nagy bőrmappa, amelyen Nagy Frigyes óta valamennyi őse dolgozott Mindez Doornban van, csakugy, mint a hálószobabútor. A hálószoba egészen üres. Csak egy nagy üvegtábla lóg az ágy helyével szemben. Kísérőm megnyom egy gombot és a táblán vörös villamos lámpákból kigyullad egy N és egy 2. N ... 2 ... Ííi ez? A császár nagy meteorológus volt és berendeztetett magának egy készüléket amelynek segélyével mindig megtudhatta, milyen a szél iránya és ereje. A tábla a hálószobában össze volt kötve a palota kupoláján forgó szélkakassal és így a rejtélyes írás azt jelenti: Kettős erejű északi szél . . . Lemegyünk Elbúcsúzom a várnaervtől. Az íróasztalon egy számla fekszik: tizenkét firesz, tizenkét szekerce ... A szemem reátéved a számlára és várnagy mosolyogva mondja: — ő felségének küldjük Doornba . . . Ő felsége asztalosmunkákkal szórakozik és mi minden szerszámot innen küldünk neki. Kertészkedik is. Éppen tegnap küldtem el száznegyven font különféle virágmagot . . . Szatmári Jon S. Scheidemann vészkiáltása- Cassel, szept. 15. Ma délután a Városligetben Németország szocialista pártjának vezetői népes összejövetelt tartottak. Scheidemlann főnotelmeeter vol az előadó, aki többi között kifejtette, hogy ha Oroszország legyőzné Lengyelországot akkor ez Lengyelország szovjetizálását jelentené. Abban a pillanatban, amint nálunk is bolsevizmus lenne, a bolhevizmust a Rajna, a Vogézek és a csatorna sem fogja többé feltartóztatni. Ezért újra és újra fel kell tárni az entente előtt, hogy a bolsevizmus,tól csak akkor óvhatja meg magát, ha Németország élni és dolgozni tud, tehát ha pénzügyileg sem fojtogatják. Arról a sokat vitatott kérdésről, hogy a szociáldemokratáik ismét belépjenek a birodalmi kormányba, Scheidemann a következőket mondotta: Az állapotok annyira elromlottak, hogy örülnünk kell annak, hogy a választások után olyan taktikát választottunk, amely akkor teljes mértékben helyes volt és a mostani órában is még helyes. Rossz hónapoknak nézünk elébe: élelmiszerhiány, a legkínosabb lakásnyomor, szenvilág, munkanélküliség és borzalmas nyomorúság fenyeget minket beláthatatlan ideig. Millerand nem akar elnök lenni. A papágály. Irta, ^KÖRMENpY VIKTOR. Az asztalágyis véget ért és Páter Jarraarros imután mindk közösségen fc egészségére kívánta az étkezést testvéreinek,réjrasietett az asztalfőn ülő vendéghez. Szeretetteljesen keblére ölelte és nyájasan arcon csókolt Páter Fernandót. Példáját követék a többi szerzetesek is és valamennyien elhalmozták kedveskedésük jeleivel a cagliari-i testvérház jeles főnökét, aki hivatalos küldetésben tájózott át a paekmói kapucinus-kolosorbi. Páter Fernando előtte való nap este érkezett szerencsés széllel, de kissé fáradtan, ma délelőtt pedig korai misemondás után az érseki palakiba ment sürgős dolgait elvégzendő, így a jámbor atyáknak tulajdonképen csak most volt módjukban Páter Fernandoval eldiskurálni, a refektóriumban, ahol az egyszerű, de szlesces ebédet néhány pohár messimaival főszerezve elköltötték. Fernando atya nem volt idegen Palermoban. Maga is szicíliai születésű, Sciacca napbarnított fia, de kékszemű, jóságos természet, jámbor, igaz pap, akit odtaát Cagliariban valósággal imádnaik a hivei és aki rendtársai előtt mindenütt mély tiszteletben állott. A programmját úgy tervezte Fernando atya, hogy mindössze egy napot tölt Palermoban és másnap reggel már indul is vjsza Szardiniába. Nem szeretett sokáig távol lenni meghitt cellájától. A palermói atyák egymással versenyezve törték a fejüket, hogyan tegyék, minél kellemesebbé a derék Fernandonak ezt a rövidke napot. Volt aki sétát ajánlott a Flóra-kertben, a pálmák alatt, egy másik úgy vélte, hogy Szent Rozália barlangjához kellene kirándulni a Monte Pellegrinora. Egy harmadik kutya a Monrealit akarta megmutatni a vendégnek, de Fernando atya milyteneket a helyeket jól ismerte még movicáns korából, látta nem egyszer a kolostor híres mamaa-folyosóját volt a katakombákban és sokszor imádkozott a dómban is Szent Rozália koporsójánál. Végre is Jaimarius atyának ötlött valami itj az eszébe. — Megvan, testvéreim ! Bemutatjuk Fernando atyának Corallo tudományát , bizonyára nagy gyönyörűségét fogja benne találni. — Corallo? — kérdezte meglepetten Fernando atya. — Ki az? A kapucinusok jóízűen nevettek és maga a komoly Paer Janussius te derülten mosolygott. — Jaj, az egy hircs tudós, kedves testvérem! Hanem, mert úgy sem találnád ki hamarosan, elárulom: Corallo egy derék papagály az arák családjából. Hamisiterian Brotogerys, gyönyörű tollazatú és csodálatosan tanulékony. — De milyen tanulékony! — tódította egy kapucinus. — Mennyit beszél! — erősítette egy másik. — Egész sorokat tud a zsolozsimáikból! — bizonygatta a harmadik. Fernando atya kék szemében megcsillant a kíváncsiság. — Hol van az a papagály? — A kerti filagóriában tartjuk egy nagy kalit-Icában, — világosította föl Januárius atya. És már vezették is szeretett vendégüket a barátok, ki a kolostor széles kertjébe, melynek kőfaláról tündéri szép kilátás nyílt a palermói öbölre. Könnyű szél olajfaillatot hozott a tenger felől és valami távoli ének szertefoszló hangjai hallatszottak. A kék tükör szelíden hullámzott de messze északom Ustich felé, fehér farajsipkájuk volt a haboknak. A fal egyik bástyaszerü kiszögellésében állt a filagéria, melyet egészen boboritott a futórózsa Bécs, szept 16. A Wiener Algemeine Zeitung jelenti: Genfből táviratozzák. A Matin külön tudósítója közli: Millerand határozottan elutasította a köztársasági elnökké való jelölést és kijelentette: „Hogyha valóban tettem ezekben a nehéz időkben szolgálatot hazámnak, ez csak azért történik, mert azon a helyen állok, melyen maradni szeretnék mindaddig, míg a parlament bizalmát bírom. Másként ezt sohasem végezhettem volna es Jelöltetni semmi szín alatt nem kívánom magam." Az elnöki méltóságra a legtöbb kilátása Jomiart szenátornak van, nevető virága. Finer Hilarius szolgálatkészen előre sietett, hogy a padokat letörölje, de alig ért magas, szitkár alakja a lugas bejárasa elé, belülről rikácsoló, éles hang köszöntötte: — Pax tecum! Akkor már Fernando atya is odzeért Páter Januarius oldalán. Derült arccal, kedvtelve nézte az okos madarat Gyönyörű példány volt, az alapszina fehér, széles szárnyában tűzvörös és halaványsárga tollakkal. És újra megszólalt a madár, az előbbi jámbor köszöntéssel üdvözölve az érkezetteket — Ez valóban kedves, — mondta a vendég és elismeréssel bólintott. De Corailo már ismét beszélni kezdett: — Fratres, sobris estore et vigilats . . . És mondott még sok mást is, egész strófákat a zsolozsmákból, amit az atyáktól hallott reggel és este, mikor a kápolnába vonultak imádkozni. Fernando atya nagy gyönyörűséggel hallgatta, Januarius atya pedig megmagyarázta vendégének, hogy mindössze két hónapja van náluk a madár, de roppant tanulékony és igen kedves órákat szerez nekik. Fernando hosszasan elidőzött ailúgosban és még vacsora alatt is sokat emlegette Corallot. Reggel aziután elbúcsúzott palermói testvéreitől és hazavitorlázó Cagliciriba. Megint gyönyörű útja volt és amikor frissen, jókedvűen keblére ölelte testvéreit a refektóriumban, örömmel beszélte el, micsoda ritka okos papagály van túl a tengeren. A jó atyák álmélkodva hallgatták Fernando elbeszélését és szívükben őszinte vágy támadt, bárha ők is gyönyörködhetnének Corallo okosságában. Ég addig kérték a házfőnököt amíg Fernando hajlott a szavukra és levelet írván Páter Januariusnak, sikerült kieszközölnie, hogy a palermói atyák néhány hétre átküldjék a jeles madarat Cagliariba, hogy ott énre testvéreit is megcsodálhassák* ^ • • PESTI HÍRLAP 1920. szeptember 17., péntekc. ««••• • • i .. . i . i •