Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-19 / 222. szám
2 A numerus clausus vitája. A nemzetgyűlés szombati ülése elnöki kijelentéssel kezdődött, amely cáfolata volt egy bócsi lap amayikének, hogy a magyar nemzetgyűlés Rakovszky István elnök vezetésével, meg akarta volna látogatni a jugoszláv nemzetgyűlést, de nem talált kedvező fogadtatásra. ,,Bármily szerencsétlenek vagyunk is — mondotta az elnök — oda még nem jutottunk, hogy kopogtatnunk kellene bármely országban. A numerus clausus vitájának kiemelkedő szónoka, dr Milotay István volt. Általános érdeklődés kisérte szép, irodalmi formákba gyúrt fejtegetéseit nemcsak a baloldalon, háncsul a kisgazdák soraiban is. Beszéde végén pedig zajos ünneplésben volt része. A tanácskozást Rakovszky István, majd Bottlik József vezette. Jelentették, hogy a miniszterelnök felgyógyult, 13-án átvette hivatalát, s a kormányzó Rubineket felmentette a miniszterelnökség ideiglenes vezetésétől. Kacsa a külföld félrevezetésére. Habovszky István elnök nyilatkozatot tett annak a cikknek ügyében, amely a Neue Freie Presse 16-szó szájában „Jugoslavien und die kleine Entente" címen jelent is meg, s amelynek reá vonatkozó része hiteles fordításban következő: „A Jugoszláv nemzetgyűlés alelnökétől értelel* — írja a belgrádi tudósító — hogy Rakovszkytól, a ronftyai nemzetgyűlés elnökétől, a Skupcinához az a közlés érkezett volna, miszerint ő 13 magyar képviselővel együtt a jövő pénteken Belgrádban a nemzetgyűlésnél látogatást óhajtana tenni. Kérdés intéztetett, hogy e látogatás szívesen vétetnék-e Jugoszlávia mérvadó köreit Magyarországnak ezen Jugoszlávia iránti barátságos közeledése meglehetősen meglepte. A Jugoszláv állam budapesti képviselője által Belgrádban közvetített óhajtás vegyes hatást keltett. (Mozgás.) Meskó Zoltán: Ezt mind a Neue Freie Presse mondja? Habovszky elnök: Igen! (Tovább olvassa):A kormány, amelyhez a megkeresés intéztetett, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magyar nemzetgyűlés látogatása a jugoszláv nemzetgyűlés belső ügye. Rakovszky elnök tehát forduljon hozzá. Erre második közvetlen kérdés intéztetett Belgrádba. A válasz az volt, hogy a látogatás csak bizonyos előfeltételek mellett vétetnék szívesen. Az első előfeltétel volna, hogy a látogatás időpontja jugoszláv részről állapíttassék meg. Az alkalmas pillanatot Budapesttel idejében közölnék. Ez a látogatás most semmi esetre sem történhetnék meg, mivel Jugoszlávia és Magyarország között a béke még ratifikálva, nincs. A ratifikálás előtt ilyen természetű találkozás nem volna lehetséges." — Ez a cikknek szorosamn reám, mint a nemzetgyűlés elnökére, vonatkozó része. (Mozgás.) Erre határozottan, minden kételyt kizárólag kijelentem, hogy elejétől végig, egészében és minden egyes részletében, valótlan, koholmány. (Éljenzés.) Minden kételyt kizáróan kijelentem, hogy sem közvetlenül személyesen, sem közvetve, nem tettem ily, vagy bárminő más lépéseket és nem is hatalmaztam fel bárkit is arra, hogy helyettem vagy nevemben ilyeneket akár a jugoszláv nemzetgyűlésnél, akár a jugoszláv kormány budapesti képviselőjénél tegyen, aki nem alapnélküli meggyőződésem szerint, ily valótlan jelentést, amilyet a Neue Freie Presse neki tulajdonít, nem küldött. Ha a jugoszláv nemzetgyűlés alelnöke ily nem Rakovszky elnök az állítólagos belgrádi látogatásról. — A nemzetgyűlés ülése. — Igaz kijelentéseket a tudósító előtt valójan tett, akkor csak azt tételezem fel róla, hogy célzatosan félre lett vezetve. Kötelességemnek tartottam ezt az elnöki székből kijelenteni, hogy a külföld tudomást szerezzen róla, hogy mint kívánják félrevezetni Magyarország tekintetében. (Élénk helyeslés.) Szterényi József: Ez a fontos! Rakovszky elnök: Bármily szerencsétlenek vagyunk is, hála Isteninek, oda Magyarország nemzetgyűlése nem jutott, hogy kopogtatnia kellene bármely országban. (Élénk helyeslés és taps.) Kötelességemnek tartottam ezt itt kijelenteni (Élénk éljenzés.) Beverték Curon ablakait Ugron Gábor bejelenti, hogy pénteken este 10 és 11 óra között ismeretlen tettesek lakása ablakait ökölnyi kövekkel bezúzták. Mivel kétségtelen! hogy megfélemlítése volt a céljuk, bejelenti mentelmi joga megsértését Az urakat pedig, (Orbók Attila: Nem urak, hanem csibészek!) akik ezt a valóban bátor cselekedetet az éj homályában elkövették, kéri, hogy a jövőben a keresztény szeretet nevében szíveskedjenek kisebb darab köveket alkalmazni, mert a célt, egy szegény ember megkárosítását, úgyis elérhetik és teljesen felesleges családja és apró gyermekei testi épségét is veszélyeztetni A köveket, mint bűnjeleket, leteszi a Ház asztalára. Elnök a bejelentést vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasítja. (Felkiáltások: Hol a tözség!) Diósdy Gyöző: A koronánk megint esni fogl Az Anya- és Csecsamővédő Egyss&tat floge. B. Szterényi József személyes megtámadtatás eletén a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület megtámadása ellen védekezik Bernolákkal szemben. A vizsgálat során egyetlen vádlott ellen sem bizonyult be kommunista, cselekedet, úgy, hogy hitet fel kellett menteni, a többit azonban szigorú dorgálásra és a felsőbbség megkövetésére ítélték. Bánóczit a rétegpénztárnál 1920 augusztus 1-én függesztették fel állásától, ő erről nyomban jelentést tett Appomyrnak, mint a szövetség elnökének, aki utasította, hogy mindaddig, sírig ügyében ítélet nincs, folytassa tevékenységét. Így történt Madzsar igazgató ügyében is. (Karafiáth: Hát Engel Zsigmonddal?) Engel nálunk nem szerepelt mint alalmazott. Választmányi tag volt, de töröltetett a névsortól Mások is töröltettek. A védőnői személyzetben vannak olyanok, akiknek a működése nem kívánatos, de ezek ellen a szükséges intézkedés máris megtörtént, ő vállalta az egyes igazgatósággal szemben a felelősséget, hogy rendet fog teremteni Ami a 150.000 korona szubvenciót illeti, kijelenti, hogy az nem szubvenció, mert az egyesület az állam helyett végez szociális missziót társadalmi tevékenységgel és ez összeg költségvetésszerű dotáció kiadásaira. A rendőrség a múlt hónapban kiadott kormányrendelet alapján volt jelen az ülésen. (Barla-Szabó: Mindenütt jelen van, keresztény egyesületek ülésén is!) Bernolák Nándor: Köszönettel veszi a felvilágosítást, és kijelenti, hogy nem volt szándékában a szövetség működését támadni, a zónába® Ramóczit, aki a kommunizmus alatt a budapesti színházak kommunizálásával foglalkozott, nyomban el kellett volna mozdítani helyéről. (Meskó Zoltán: Sokkal kisebb bűnösök Zalaegerszegen vannak!) Ami a hölgyeket illeti, ő is konstatálja, hogy azokat dorgálásra ítéltéik, de ismeri a dorgálás tartalmát fa. Felajánlja a legteljesebb bizonyítást Báró Szterényi: Köszönettel fogom venni és intézkedni fogok! A numerus clausus. A Ház ezután áttér afőiskolaibeiiknról szóló javaslat folytatólagos tárgyalására. Giesswein Sándor azt bírálja, hogy célszerű és fértőszerű-e a javaslat? Itt beszéltek arról, hogy a kubikusok között nincsenek zsidók, és a zsidók között nincsenekc kubikosok. Hát ez igaz, de zsidók között van elég hand, (Derültség) és a handilé gyerekei közép- és felső-iskolába járnak, a kubikosé azonban nem. Itt a hiba. A középoszálynak a népből kell regrutálódni. Az intellektuális pályák vesztesége az, ha oda nem jöhetnek a földműves osztálytól és a munkásosztályból. Meskó Zoltán: Helyet akarunk csinálni nekik. Giesswein Sándor: De nem ez a kellő intraktus, hanem először a népnevelést magát kell intenzívvé tenni Az iskolák fejlesztése a legjobb módszer, arra, hogy ne legyen zsidó túltengés. Az 1868-ban alkotott törvényt, a kötelező oktatásról, végre kell hajtani Ez a remidium. A zsidók sokat áldoztak iskolákra. Kovács Emil: Skandalum! Hogy lehet ilyet mondani? Egyetlen középiskolájuk van Magyarországon! Giesswein: Az elemi iskoláról van szó! Rupert Rezső: Ezzel a törvénnyel a szegénysorsú keresztény ifjúságot szorítják ki! Haller miniszter: Egészen perfid beállítás! Giesswein: Az nem munka, ha mi csak a zsidót szidjuk. Ezzel épen a zsidó uralmat erősítjük. Haller miniszter: Mihelyt tenni akarunk valamit, akkor tiltakoznak! (Sándor Pál: Jogegyenlőségi) Giesswein: Az egyetem nem szakiskola, már pedig a1 numerus claususnak csak szakiskolában van helye. Biztosítani kell az egyetem autonómiáját, hogy ne tehessen miniszteri rendeletekkel annak beléletébe belenyúlni. A szabadság nevében nem fogadja el a törvényjavaslatot (Helyeslés. Milotay István beszéde. Milotay István: Megállapítja, hogy az eddigi vitában vörös fonálként húzódott végig a liberalizmus kérdése és bizonyos mértékig sikerült tisztázni ennek az irányzatnak a szerepét, mivoltát és jelentőségét. A javaslat tulajdonképen állami beavatkozást jelent olyan területeken, amelyek eddig a szabad fejlődésnek voltak átengedve. A mi egész állami fejlődésünk Az elmúlt száz esztendő folyamán a liberalizmus jegyében állott. Érthető tehát a felszisszenés, amikor quasi szakílani akarunk ezzel az iránnyal, ezt a vitát azonban a szavakkal való játéknak minősíti, mert hiszen a liiberalizmus maga is állami beavatkozást jelentett. Én azután mivé lett száz évalatt? önmagát gyilkolta meg, martellenkezőjét érte el mindannak, amit alaptételei gyanánt heretett. Megalkotta a plutokratikus kapitalista rendet, amely elnyomásra, kizsákmányolásra volt alapítva és a gazdasági, politikai és szellemi kizsákmányolásnak al easközeit új formáit A felszabadított erők elnyomottakká váltak. Nálunk ez akapitalista liberalizmus a zsidóság fölemelkedésével és uralomra jutásával forrt össze. A szabadság mindhárom vonatkozásban: úgy a gazdaságiakban, mint a szellemiekben és a társadalmiakban, tulajdonképen önmagát cáfolta meg. Ezzel a folyamattal szemben érdemes utalni a mi nemzetiségeink közül a román példára. A románság minden állami hatalom nélkül, sőt szembe ezzel a hatalommal, az elmúlt félszáz esztendő alatt, pusztán a társadalmi önsegély, a társadalmi és gazdasági szervezkedés eszközeivel hatalmas eredményeket ért el. Kitermelt magából egy erős, öntudatos román értelmiséget, és létrehozott egy hatalmas külön román kulturális öntudatot Mi pedig az állami hatalom birtokában elvesztettük a magyar vezetőosztály zömét Statisztikai adatokat sorol fel, hogy hogyan nőtt fel és urak IDA REGÉNYE. Irta GÁRDONYI GÉZA. (24) Egy papirosbolt előtt állt meg, s hogy a néma leány is megállt, a kirakatnak fordult, mintha azt szemlélné. A kirakat iskolás gyermekeknek való írószerekkel volt tele. A szeme azonban csak egy bőrkötésű kapcsos könyvecskén pihent, amelyen aranybetűkkel ez a szó csillogott: Napló. A lányok közt is volt olyan vagy három, aki Naplót írt bent a klastromban, Végh Mariska titkos írással, amelynek a kulcsát azonban minden leány ismerte. Őneki nem volt rá kedve De ez csak mellékesen fordult az eszébe. "A fő gondolata a gyűrű volt, hogy hátha az apja haszontalanságnak vagy pazarlásnak itéli? Ezzel is kedvetlenítse-e! Nem, nem kedvetleníti többé az apját! S fordult vissza az ékszerészbe.. .— Kérem, ne irjuk apám kontójára ezt a gyűrűt. Az én külön kiadásom ez. Holnap délelőtt behozom a pénzt Kérem törölje ki a könyvből. Ahogy parancsolja kisasszony. Aztán hogy megint a papirosbolt elé értek, megint megnézte a Naplót. Tetszett neki, hogy a kapocs be is zárható. Bement és megvette. Eleinte az volt a gondolata, hogy az irást az emlékezésein kezdi, az első emlékezésein: egy arasznyi porcellánbábun, amelynek mindjárt az első órában kifeslett a hasa és fűrészpor ömlött ki belőle, s ő elcsodálkozott, aiogy a baba fürészport eszik. De aztán mikor hazaért, másutt a gondolata: ha a múltakat is megírja, a klastromi életével tölti meg a könyvet Érdemes arra emlékeznie? Nem, az ő élete azzal a nappal kezdődik, amelyen kiszabadult, s a gyűrűvel. A gyűrű akkor már az ujján csillogott. Kedvvel szemlélgette. Mennyivel szebb most a keze, hogy a gyűrű rajta csillog! Formás keze volt és fehér, mint az apácáké. Nyolcféle krémet ismert a bejáró növendékek kezet szépítő tudományából, és, még néhány titkát a kéz-szépítésnek. Azonban, hogy a lépcsőre ért, levonta a gyűrűt Mégiscsak jobb lesz, ha akkor mutatja meg az apjának, mikor már eloszlott köztük minden felhő. Ez a reménysége azonban nem teljesült mindjárt Az apja szobájától férfibeszéd hallatszott ki Valami borvásárló idegen ült ott, alkudoztak. Ó Péter lement aztán az idegennel a boltba. Ida vagy negyedóráig a gyűrűjét szemlélgette. Aztán megkezdte a naplója írását — szép kis gömbölyű állóbetűkkel, amelyekből magasra nyúladt minden l, t, d, b és k, — mint nyírott sövényből a vékony telegráf oszlopok. Április 12. Ma születtem. Az eddigvaló életem nem volt élet Istenem! az minden kis virágnak adtál életet, adj az én szivemnek is! mint ahogy más nők szivének megadod. A boldogság az élet. Ahol nincs boldogság, ott nincs élet Engedd megtalálnom azt a férfit akinek az ajka ha nevemen szólít, a szeme így szólítson: Boldogságom ! Engedd Istenem, hogy boldog legyek! öt óra felé hallom, hogy atyám visszatér a szobájába. Dobogó szívvel sietek át tí szalonon, hogy a nyakába boruljak, s elmúljon végre közülünk az a hideg árnyék, amely eddig elválasztott bennünket Azonban megintcsak ott találom az idegen urat egy asztrahán-kabátos gácsot Mint valami felfújt hólyagembet, amilyeneket népünnepeken gázzal megtöltve a levegőbe szoktak ereszteni. Bankókat olvas az asztalon atyám elé. — Mit akarsz? — förmed rám atyám. — Semmit, — rebegem, — nem tudtam .. . Bocsánat . . . S leöltem a Szalonba, ültem, mintha főbe ütöttek volna Néhány perc múlván benyitott. — Mit akartál! — kérdezte enyhébben. — Csak azt kérdeztem volna, — feleltem engesztelő-alázatosan, — hogy nem mehetnénk-e át Ellához, . . . Nórához! Már megbántam, hogy annyira idegenkedtem tőle. Az arca erre megvidámult — Hát gyere. Én is éppen oda készültem. S visszasietett a kabátjáért, kalapjáért Még öltözködtem, mikor ismét benyitott Más nyakkendő volt rajta, pipacsszin selyem,, bajusza is hegyesebb mint előbb. — Apukám, — mondom még a tükör előtt, —• boldogult édesanyámnak a gyűrűi el vannak ugye téve! Látom a tükörben, hogy megütközik a kérdésemen. — Nincsenek, — hörkenti szinte bosznean, — régimódi értéktelen gyűrűk voltak. EL*adtam őket .ESTI HÍRLAP 1920. SZEPTEMBE 19., VASÁRNAP.