Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-19 / 222. szám

2 A numerus clausus vitája. A nemzetgyűlés szombati ülése elnöki kije­lentéssel kezdődött, amely cáfolata volt egy bócsi lap amayik­ének, hogy a magyar nemzetgyűlés Ra­kovszk­y­ István elnök vezetésével, meg akarta volna látogatni a jugoszláv nemzetgyűlést, de nem talált kedvező fogadtatásra. ,,Bármily szerencsétlenek va­gyunk is — mondotta az elnök — oda még nem ju­tottunk, hogy kopogtatnunk kellene bármely or­szágban. A numerus clausus vitájának kiemelkedő szónoka, dr Milotay István volt. Általános érdek­lődés kisérte szép, irodalmi formákba gyúrt fejte­­getéseit nemcsak a baloldalon, háncsul a kisgazdák soraiban is. Beszéde végén pedig zajos ünneplés­ben volt része. A tanácskozást Rakovszky István, majd Bottlik József v­ezette. Jelentették, hogy a miniszterelnök felgyógyult, 13-án átvette hivatalát, s a kormányzó Rubineket felmentette a miniszterelnökség ideiglenes vezetésétől. Kacsa a külföld félrevezetésére. Habovszky István elnö­k nyilatkozatot tett annak a cikknek ügyében, amely a Neue Freie Presse 16-szó szá­jában „Jugoslavien und die kleine Entente" címen jelent is meg, s amelynek reá­ vona­tkozó része hiteles fordításban következő: „A Jugoszláv nemzetgyűlés alelnökétől érte­lel* — írja a belgrádi tudósító — hogy Rakovszkytól, a ronftyai nemzetgyűlés elnökétől, a Skupcinához az a köz­lés érkezett volna, miszerint ő 13 magyar képviselővel együtt a jövő pénteken Belgrádban a nemzetgyűlésnél lá­togatást óhajtana tenni. Kérdés intéztetett, hogy e látoga­tás szívesen vétetnék-e­ Jugoszlávia mérvadó köreit Ma­gyarországnak ezen Jugoszlávia iránti barátságos közele­dése meglehetősen meglepte. A Jugoszláv állam­ budapesti képviselője által Belgrádban közvetített óhajtás vegyes hatást keltett. (Mozgás.) Meskó Zoltán: Ezt mind a Neue Freie Presse mondja? Habovszky elnök: Igen! (Tovább olvassa):­­A kor­mány, amelyhez a megkeresés intéztetett, a­rra­ az állás­pontra helyezkedett, hog­y a magyar nemzetgyűlés látoga­tása a jugoszláv nemzetgyűlés belső ügye. Rakovszky el­nök tehát forduljon hozzá. Erre második közvetlen kérdés intéztetett Belgrádba. A válasz az volt, hogy a látogatás csak bizonyos előfeltételek mellett vétetnék szívesen. Az első előfeltétel volna, hogy a látogatás időpontja jugoszláv részről állapíttassék meg. Az alkalmas pillanatot Buda­pesttel idejében közölnék. Ez a látogatás most semmi esetre sem történhetnék meg, mivel Jugoszlávia és Ma­gyarország között a béke még ratifikálva, nincs. A ratifi­kálás előtt ilyen természetű találkozás nem volna lehet­séges." — Ez a cikknek szorosamn reám, mint a nemzetgyű­lés elnökére, vonatkozó része. (Mozgás.) Erre határozottan, minden kételyt kizárólag kijelentem, hogy elejétől végig, e­gészében és minden egyes részletében, valótlan, kohol­mány. (Éljenzés.) Minden kételyt kizáróan kijelentem, hogy sem közvetlenül személyesen, sem közvetve, nem tettem ily, vagy bárminő más lépéseket és nem is hatal­maztam fel bárkit is arra, hogy helyettem vagy nevem­ben ilyeneket ak­ár a jugoszláv nemzetgyűlésnél, aká­r a ju­goszláv kormány budapesti képviselőjénél tegyen, aki nem alapnélküli meggyőződésem szerint, ily valótlan je­lentést, amilyet a Neue Freie Presse neki tulajdonít, nem küldött. Ha a jugoszláv nemzetgyűlés alelnöke ily nem Rakovszky elnök az állítólagos belgrádi látogatásról. — A nemzetgyűlés ülése. — Igaz kijelentéseket a tudósító előtt valójan tett, akkor csak azt tételezem fel róla, hogy célzatosan félre lett ve­zetve. Kötelességemnek tartottam ezt az elnöki székből ki­jelenteni, hogy a külföld tudomást szerezzen róla, hogy mint kívánják félrevezetni Magyarország tekintetében. (Élénk helyeslés.) Szterényi József: Ez a fontos! Rakovszky elnök: Bármily szerencsétlenek vagyunk is, hála Isteninek, oda Magyarország nemzetgyűlése nem jutott, hogy kopogtatnia kellene bármely országban. (Élénk helyeslés és taps.) Kötelességemnek tartottam ezt­ itt kijelenteni (Élénk éljenzés.) Beverték Curon ablakait Ugron Gábor bejelenti, hogy pénteken este 10 és 11 óra között ismeretlen tettesek lakása ablakait ökölnyi kö­vekkel bezúzták. Mivel kétségtelen!­ hogy megfélemlítése volt a céljuk, bejelenti mentelmi joga megsértését Az ura­kat pedig, (Orbók Attila: Nem urak, hanem csibészek!) akik ezt a valóban bátor cselekedetet az éj homályában elkövették, kéri, hogy a jövőben a keresztény szeretet ne­vében szíveskedjenek kisebb darab köveket alkalmazni, mert a célt, egy szegény ember megkárosítását, úgyis el­érhetik és teljesen felesleges családja és apró gyermekei testi épségét is veszélyeztetni A köveket, mint bűnjeleket, leteszi a Ház asztalára. Elnök a bejelentést vita nélkül a­­ mentelmi bizott­sághoz utasítja. (Felkiáltások: Hol a t­özség!) Diósdy Gyöző: A koronánk megint esni fogl Az Anya- és Csecsamővédő Egyss&tat floge. B. Szt­erényi József szem­élyes megtámadtatás el­etén a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület meg­támadása ellen védekezik Bernolákkal szemben. A vizsgá­lat során egyetlen vádlott ellen sem bizonyult be kommu­nista, cselekedet, úgy, hogy hitet fel kellett menteni, a többit azonban szigorú dorgálásra és a felsőbbség megkö­vetésére ítélték. Bánóczit a rétegpénztárnál 1920 augusz­tus 1-én függesztették fel állásától­, ő erről nyomban je­lentést tett Appomyrnak, mint a szövetség elnökének, aki utasította, hogy mindaddig, sírig ügyében ítélet nincs, folytassa tevékenységét. Így történt Madzsar igazgató ügyében is. (Karafiáth: Hát Engel Zsigmonddal?) Engel nálunk nem szerepelt mint al­almazott. Választmányi tag volt, de töröltetett a névsortól Mások is töröltettek. A védőnői személ­yzetben vannak olyanok, akiknek a mű­ködése nem kívánatos, de ezek ellen a szükséges intézke­dés máris megtörtént, ő vállalta az egyes igazgatósággal szemben a felelősséget, hogy rendet fog teremteni Ami a 150.000 korona szubvenciót illeti, kijelenti, hogy az nem szubvenció, mert az egyesület az állam helyett végez szo­ciális missziót társadalmi tevékenységgel és ez összeg költ­ségvetésszerű dotáció kiadásaira. A rendőrség a múlt hó­napban kiadott kormányrendelet alapján volt jelen az ülé­sen. (Barla-Szabó: Mindenütt jelen van, keresztény egye­sületek ülésén is!) Bernolák Nándor: Köszönettel veszi a felvilágosí­tást, és kijelenti, hogy nem volt szándékában a szövetség működését támadni, a zónába® Ramóczit, aki a kommuniz­mus alatt a budapesti színházak kommunizálásával fog­lalkozott, nyomban el kellett volna mozdítani helyéről. (Meskó Zoltán: Sokkal kiseb­b bűnösök Zalaegerszegen vannak!) Ami a hölgyeket illeti, ő is konstatálja, hogy azokat dorgálásra ítél­téik, de ismeri a dorgálás tartalmát fa. Felajánlja a legteljesebb bizonyítást Báró Szterényi: Köszönettel fogom venni és intéz­kedni fogok! A numerus clausus. A Ház ezután áttér a­­főiskolai­­bei­i­­knról szóló javaslat folytatólagos tárgyalására. Giesswein Sándor azt bírálja, hogy célszerű és fértő­szerű-e a javaslat? Itt beszéltek arról, hogy­ a kubikusok között nincsenek zsidók, és a zsidók között nincsenekc kubikosok. Hát ez igaz, de zsidók között van elég hand, (Derültség) és a handilé gyerekei közép- és felső-iskolába járnak, a kubikosé azonban ne­m. Itt a hiba. A középosz­­­álynak a népből kell regrutálódni. Az intellektuális pá­lyák vesztesége az, ha oda nem jöhetnek a földműves osztálytól és a munkásosztályból. Meskó Zoltán: Helyet akarunk csinálni nekik. Giesswein Sándor: De nem ez a kellő intraktus, hanem először a népnevelést magát kell intenzívvé tenni Az iskolák fejlesztése a legjobb módszer, arra, hogy ne legyen zsidó túltengés. Az 1868-ban alkotott törvényt, a kötelező oktatásról, végre kell hajtani Ez a remidium. A zsidók sokat áldoztak iskolákra. Kovács Emil: Skandalum! Hogy lehet ilyet mon­dani?­ Egyetlen középiskolájuk van Magyarországon! Giesswein: Az elemi iskoláról van szó! Rupert Rezső: Ezzel a törvénnyel a szegénysorsú keresztény ifjúságot szorítják ki! Haller miniszter: Egészen perfid beállítás! Giesswein: Az nem munka, ha mi csak a zsidót szidjuk. Ezzel épen a zsidó uralmat erősítjük. Haller miniszter: Mihelyt tenni akarunk valamit, akkor tiltakoznak! (Sándor Pál: Jogegyenlőségi) Giesswein: Az egyetem nem szakiskola, már pedig a1 numerus claususnak csak szakiskolában van helye. Biz­tosítani kell az egyetem autonómiáját, hogy ne tehes­sen miniszteri rendeletekkel annak beléletébe belenyúlni. A szabadság nevében nem fogadja el a törvényjavaslatot (Helyeslés.­ Milotay István beszéde. Milotay István: Megállapítja, hogy az eddigi vitá­ban vörös fonálként húzódott végig a liberalizmus kér­dése és bizonyos mértékig sikerült tisztázni ennek az irányzatnak a szerepét, mivoltát és jelentőségét. A ja­vaslat tulajdonképen állami beavatkozá­st jelent olyan területeken, amelyek eddig a szabad fejlődésnek voltak átengedve. A mi egész állami fejlődésünk Az elmúlt száz esztendő folyamán a liberalizmus jegyében állott. Ért­hető tehát a felszisszenés, amikor quasi szakí­lani aka­runk ezzel az iránnyal,­­ ezt a vitát azonban a szavak­kal való játéknak minősíti, m­ert hiszen a liiberalizmus maga is állami beavatkozást jelentett. Én azután mivé lett száz év­­alatt? önmagát gyilkolta meg, mart­ellen­­­kezőjét érte el mindannak, amit alaptételei gyanánt h­er­­etett. Megalkotta a plutokratikus kapitalista­ rendet, amely elnyomásra, kizsákmányolásra volt alapítva és a gazdasági, politikai és szellemi kizsákmányolásnak al eas­közeit új formáit A felszabadított erők elnyomottakká váltak. Nálunk ez a­­kapitalista liberalizmus a zsidóság fölemelkedésével és uralomra jutásával forrt össze. A szabadság mindhárom vonatkozásban: úgy a gazdaságiak­ban, mint a szellemiek­ben és a társadalmiakban, tulaj­­donképen önmagát cá­folta meg. Ezzel a folyamattal szem­ben érdemes utalni a mi nemzetiségeink közül a román példára. A románság minden állami hatalom nélkül, sőt szembe ezzel a hatalommal, az elmúlt félszáz esztendő alatt, pusztán a társadalmi önsegély, a társadalmi és gaz­dasági szervezkedés eszközeivel hatalmas eredményeket ért el. Kitermelt magából egy erős, öntudatos román ér­telmiséget, és létrehozott egy hatalmas külön román kulturális öntudatot Mi pedig az állami hatalom bir­tokában elvesztettük a magyar vezetőosztály zömét Sta­tisztikai adatokat sorol fel, hogy hogyan nőtt fel és urak IDA REGÉNYE. Irta GÁRDONYI GÉZA. (24) Egy papirosbolt előtt állt meg, s hogy a néma leány is megállt, a kirakatnak fordult, mintha azt szemlélné. A kirakat iskolás gyer­mekeknek való írószerekkel volt tele. A szeme azonban csak egy bőrkötésű kapcsos köny­vecskén pihent, amelyen aranybetűkkel ez a szó csillogott: Napló. A lányok közt is volt olyan vagy három, aki Naplót írt bent a klast­romban,­­ Végh Mariska titkos írással, amelynek a kulcsát azonban minden leány is­merte. Őneki nem volt rá kedve De ez csak mellékesen fordult az eszébe. "A fő gondolata a gyűrű volt, hogy hátha az apja haszontalanságnak vagy pazarlásnak itéli? Ezzel is kedvetlenítse-e! Nem, nem ked­vetleníti többé az apját! S fordult vissza az ékszerészbe.. .— Kérem, ne irjuk apám kontójára ezt a gyűrűt. Az én külön kiadásom ez. Holnap délelőtt behozom a pénzt Kérem törölje ki a könyvből. Ahogy parancsolja kisasszony. Aztán hogy megint a papiros­bolt elé értek, megint megnézte a Naplót. Tetszett neki, hogy a kapocs be is zárható. Bement és megvette. Eleinte az volt a gondolata, hogy­­ az irást az emlékezésein kezdi, az­­ első emléke­zésein: egy arasznyi porcellánbábun, amely­nek mindjárt az első órában kifeslett a hasa és fűrészpor ömlött ki belőle, s ő elcsodálko­zott, aiogy a baba fürészport eszik. De aztán mikor hazaért, másutt a gon­dolata: ha a múltakat is megírja, a klastromi életével tölti meg a könyvet Érdemes arra emlékeznie? Nem, az ő élete azzal a nappal kezdődik, amelyen kiszabadult, s a gyűrűvel. A gyűrű akkor már az ujján csillogott. Kedvvel szemlélgette. Mennyivel szebb most a keze, hogy a gyűrű rajta csillog! Formás keze volt és fehér, mint az apácáké. Nyolc­féle krémet ismert a bejáró növendékek kezet­­ szépítő tudományából, és, még néhány titkát a kéz-szépítésnek. Azonban, hogy a lépcsőre ért, levonta a gyűrűt Mégiscsak jobb lesz, ha akkor mutatja meg az apjának, mikor már eloszlott köztük minden felhő. Ez a reménysége azonban nem teljesült mindjárt Az apja szobájától férfibeszéd hallatszott ki Valami borvásárló idegen ült ott, alkudoztak. Ó Péter lement aztán az idegennel a boltba. Ida vagy negyedóráig a gyűrűjét szem­lélgette. Aztán megkezdte a naplója írását — szép kis gömbölyű állóbetű­kkel, amelyekből magasra nyúladt minden l, t, d, b és k, — mint nyírott sövényből a vékony telegráf oszlopok. Április 12. Ma születtem. Az eddigvaló életem nem volt élet Istenem! az minden kis virágnak adtál életet, adj az én szivemnek is! mint ahogy más nők szivének megadod. A boldogság az élet. Ahol nincs boldogság, ott nincs élet Engedd megtalálnom azt a férfit akinek az ajka ha nevemen szólít, a szeme így szólítson: Boldogságom ! Engedd Istenem, hogy boldog legyek! öt óra felé hallom, hogy atyám vissza­tér a szobájába. Dobogó szívvel sietek át tí szalonon, hogy a nyakába boruljak, s elmúljon végre közülünk az a hideg árnyék, amely ed­dig elválasztott bennünket Azonban megintcsak ott találom az ide­gen urat egy asztrahán-kabátos gácsot Mint valami felfújt hólyagembe­t, amilyeneket nép­ünnepeken gázzal megtöltve a levegőbe szok­tak ereszteni. Bankókat olvas az asztalon atyám elé. — Mit akarsz? — förmed rám atyám. — Semmit, — rebegem, — nem tudtam .. . Bocsánat . . . S leöltem a Szalonba, ültem­, mintha főbe ütöttek volna Néhány perc múlván benyitott. — Mit akartál! — kérdezte enyhébben. — Csak azt kérdeztem volna, — feleltem engesztelő-alázatosan, — hogy nem mehet­nénk-e át Ellához, . . . Nórához! Már megbán­tam, hogy annyira idegenkedtem tőle. Az arca erre megvidámult — Hát gyere. Én is éppen oda készültem. S visszasietett a kabátjáért, kalapjáért Még öltözködtem, mikor ismét benyitott Más nyakkendő volt rajta, pipacsszin selyem,, bajusza is hegyesebb mint előbb. — Apukám, — mondom még a tükör előtt, —• boldogult édesanyámnak a gyűrűi el vannak ugye téve! Látom a tükörben, hogy megütközik a­ kérdésemen. — Nincsenek, — hörkenti szinte boszn­ean, — régimódi értéktelen gyűrűk voltak. EL*­adtam őket .ESTI HÍRLAP 1920. SZEPTEMBE 19., VASÁRNAP.

Next