Pesti Hírlap, 1921. január (43. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-22 / 17. szám
192L ELŐFIZETÉSI ÁRAK s Egész évre . . 440K —1 Félévre ......... 220 „ — „ Negyedévre 110 „ —„ Egy hóra ........ 40 „ — „ Egyes Bzáta ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 korona. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint. o 17. (14,437.) szám Szombat, január 22. Kiadótulajdonosok i t É G R ÁBJY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V., Vilmos császár út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, VTL, Erzsébet-kert* 1. Az adó-morál, Hegedűs Loránt pénzügyminiszter fényes bizonyságot tett nemcsak törhetlen hitéről saját progranyája iránt, hanem szerved ügyességéről is, akkor a nőket meg tudta nyerni, hogy oly népszerűtlen kérdésben tartsanak gyűlést, miflo az adós mozgalmat tudott közöttük indítani abból a célból, hogy az emberek becsületesen vallják be ezután az adójukat Meg tudjuk érteni mi is, ha az adómorál emelése érdekében buzgólkodik az, aki az ország pénzügyi bajainak orvoslására vállalkozott. Becsületes bevallás nélkül hiszen hiába hoz a nemzetgyűlés akárminő szigorú törvényeket. Az egyes adózó mindig ki fog bújni kisebb vagy nagyobb mértékben, ha nem tartja vissza a saját lelkiismerete. A magyar társadalomban pedig ez a lelkiismeret az adózás terén nagyon is laza volt eddig. Aminek megvoltak a maga speciális okai. A régi időben a nemes ember egyáltalában nem fizetett adót s injuriának tekintette az adózást. Mikor pedig a függetlenségi harc után a Bach-korszak behozta az adózást, hazafias kötelesség volt megtagadni a fizetést. A nemzet tudatába ment át a gyűlölet minden iránt, ami adó. S ezt a későbbi korban sem lehetett a nemzet lelkéből kiirtani. Annál kevesebbé, mert az adóból befolyó összegek tetemes részét idegen célok érdekében s a méltán gyűlölt közös kiadások fedezésére költötték el. Ma mindez megszűnt. Amit adóban fizetünk, azt az ország érdekében fizetjük. Ma tézönségtől, mint eddig. S meg vagyunk róla győződve, hogy e tekintetben nem is fog csalatkozni. De ennek egy lényeges föltétele az, hogy a pénzügyi kormány is tegye meg azt, ami e kérdésben az ő kötelessége. Azt persze bajos elérni vagy csak remélni is nálunk, hogy azok, akik nem vallották be összes jövedelmüket, lelkiismereti furdalásból névtelenül küldjék be a kincstárba az adótöbbletet. Angliában ily címen milliók és milliók folynak be, de a világnak egyetlen állama Anglia, ahol e címen nagyobb jövedelem befolyik. Mi meg lehetünk elégedve azzal is — legalább egyelőre — ha megszűnnek az adóbevallások körül azok az állapotok, amelyek egészen botrányosak. A pénzügyminisztérium által közzétett adóstatisztikából meggyőződhetünk arról, hogy volt olyan közjegyző, aki 240 korona évi jövedelmet vallott be az adókivető bizottságelőtt, volt olyan ügyvéd, aki 80 korona jövedelem után fizetett adót, oly budapesti mészáros, akinek bevallása szerint csak 70 korona jövedelme volt egy esztendőben. Az ilyen állapotnak meg kell szűnnie. Ki hiszi el, hogy egy ügyvéd 60 korona jövedelemből éljen meg s tarthassa föl irodáját egy egész esztendőn keresztül, vagy hogy egy kéményseprőnek ne legyen több jövedelme 40 koronánál. Hiszszük is, hogy az önállóvá lett s ezer bajokkal küzdő Magyarországon ezek a viszonyok alaposan meg fognak javulni önmaguktól is. De hogy ez a javulás nagyarányú legyen, arra nézve ép a pénzügyminiszter tehet legtöbbet. Az adózónak mindenekelőtt azt kell látnia hetetlenebb szükségleteire fordítják s betartsák a köteles takarékosságot. Ehelyett azonban az utolsó időben a legőrültebb pazarlást láttuk. Olyat, aminőt a leggazdagabb államok sem engedhetnek meg maguknak, mert belepusztulnak. Hegedűs Lorántnak itt kell kezdenie a reorganizáció nagy munkáját. Csak akkor hivatkozhatik a nemzet áldozatkészségére, ha ezt jól megoldotta. Remélnünk kell, hogy meg fogja tenni. S akkor bizonynyal nem lesz eredménytelen, ha a nemzetre s az adófizetők becsületesítéére appellál. Az Andrássy-féle pártalasítás dolgában ma jdentősebb esemény nem történt, Andrássy tovább tárgyalttöbb vezető politásssal, köztük gróf Klebelsberg Kunéval, s a megbeszélések előreláthatólag még hosszú időt igénybe vesznek. A keresztényszocialista párt szombaton újabb értekezletet tart, azonban enek sem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani és bizonyos, hogy döntő jellegű elhatározás ott sem fog történni, mert hiszen a pártalalás még nincs olyan stádiumban, hogy a zászlóbontást aközeli napokban várni lehetne. A pártalakulás céljáról teljesen beavatott forrásból az alábbi érdekes információkat közlik velünk: " Az alakulás célja az, hogy a sok kis pártfrakció helyett, amelyeknek törekvései nagyjában azonosak, egy országos, nagy, komoly kormányzatipárt jöjjön létre, egy olyan hatalmas magyar párt, amely az intelligenciának minden rétegét magához tudja vonzani, amelyben a munkásság is jó barátját láthatja, — és egy ilyen párt kedvéért, amelynek hiánya a mi beteg pártviszonyaink között sokszorosan érezhető, —• hajlandó volna áldozatot hozni a keresztényszocialista párt és hihetőleg más polgári pártok is. Ezen utóbbiak alatt a Nemzeti középpártra és más a forradalmakban nem kompromittált, programmunkkal egyetértő kis pártokra gondolunk, és a pártokon kívül álló neves politikusokat, az egy közéleti értékeket, aminek gróf Apponyi Albert és elvbarátai, gróf Zichy János, gróf Bethlen István, gróf Hadik János és másokat. A keresztényszocialista párt rendkívül nagy súlyt helyez arra, — amint ezt Huszár Károly tegnap az értekezleten általános helyeslés közben kifejtette — hogy az uj alakulásban gróf Apponyi Albert is vegyen részt. Mindent el fogunk követni, hogy a jövőben Apponyival együtt mehessünk és mert ez a célunk, azért nem akarjuk elsietni az új párt nyélbeütését Különben is a kezdet kezdetén vagyunk, a programmot még csak tegnap hallottuk először, ez különben nem is programot, csak And- pártalakulásnak? rássy gondolatmenete és okfejtése a jelenlegi helyzetről. Különben Andrássy is csak akkor hajlandó élére állni a pártnak, ha abban nem csupán a keresztény-szocialisták vesznek részt, hanem a többi említett frakciók is. Ami a párt céljait illeti, igen komoly tényezők minden erővel arra törekednek, hogy az ujjalakulásnak ne legyen az a jellege, mintha az a legitimisták előretörése volna. Ép úgy le akarják törni azokat az extremitásokat is, amelyeket néhány a közelmúltban szélsőséges álláspontot kifejtő politikus képviselne a pártban. A munkáskérdésben olyan megoldást kívánnak, amely a munkástömegeket kielégíti és megnyugtatja. A nemzetiségi kérdésben követendő magatartásuk olyan lesz, amely vonzóerőt gyakorol a tőlünk elszakított területeken élő nem magyar ajkú népekre. A keresztény kulurpolitika és egyházpolitika terén olyan programmal állítanak fel, amelyben katholikusok és protestánsok megnyugvást találnak. Az állami konszolidáció terén pedig különösen arra törekszenek, hogy mindenki a saját hatáskörében maradjon és a hatásköri túllépések megszűnjenek. Az egész pártalakulás gerince pedig a becsületes, a nép ügyeit szeretettel felkaroló jó közigazgatás. A keresztényszocialista párt csak abban az esetben vesz részt az új alakulásban, ha a fenti célok elérhetők. A tárgyalásokat kissé akadályozza gróf Andrássy Gyula gyengélkedése, továbbá az a körülmény, hogy a kategorikus képviselők közül többen Pannonhalmára utaznak lelkigyakorlatra és csak a jövő hét végén érkeznek vissza a fővárosba. Az a felfogás, hogy az új párt megalakítására legfeljebb csak a képviselőház összeillése táján kerülhet sor, a költségvetésről, a,,pénzkicserélésről és a pénzintézetek megadóztatására. "Hegedűs Lóránt pémügrmgószter ma este kinügyminiszter bemutatkozósa alkalmából megjelent a kormánypárt ködnílyiségeiben, ahol a képviselők körülvették és kidőgítődtek pénzügyi programmjafelöL A minist^Hipsezas és érdekes nyilatkozataiból a k^jj^Éfezőiket van módunkban közölni. A február 3-ikán összeülő nemzetgyűlés elé tizenkét törvényjavaslatot terjesztek, amelyek egytőlegyig pénzügyi programmom keresztülvitelével vannak összefüggésben. Általában azt szeretném, hogy a nemzetgyűlési most már lehetőleg nagyobb szünetek nélkül állandóan együtt maradjon és akadály nélkül dolgozhasson, mert a szünetek és a nemzetgyűlés tétlensége okozza rendszerint azt, hogy személyi kérdések és olyan ügyek, amelyek időnként a magyar politikai világot feleslegesen foglalkoztatják és izgatják, egyáltalán felszínre kerülhetnek. A parlamentnek ezután két költségvetést kell letárgyalnia, ami, — nemm tudom eléggé hangsúlyozni, — menynyire fontos, a pénzügyi konszolidáció szempontjából. De egyébként is fontos, mert hiszen nem véletlen az, hogy például az angol alkotmány a budgetjogon épül fel. Az első költségvetés a körülbelül nyolc hónappal ezelőtt elődöm által benyújtott törvényjavaslat, a másik költségvetést pedig én szándékozom benyújtani, ez már a jövő költségvetési évre szól, roosé dolgoznak rajta a minisztériumokban. Rendkívül fontos,hogy az állami kiadások és bevételek szigorúan a költségvetés által megállapított keretei között történjenek. Mielőbb vissza kell térnünk ahoz a budget-állapothoz, amelyet az 1913. évi utolsó rendes költségvetésünk jelez, gondoskodni arról, hogy a kiadásokat, amelyeket nem lehet magukból az adókból fedezni, az állam lehetőleg belső, kölcsönökből fedezze. Szóba hozták a miniszter előtt a pénzkicserélésről szóló híreket, melyekkel ismét nyugtalanítani igyekeznek a közvéleményt. — Remélem, — mondotta a pénzügyminiszter — május elejére sikerül a pénzviszonyok rendezésének első etapjához elérkezni. Pénzünk értéke az, osztrák koronához képest jelentékenyen kedvezőbb, s remélem, hogy május elejére búcsút vehetünk a régi koronától. Az államjegyekre való kicserélés előkészítése folyamatban van, a nagyobb címletek elkészültek, most csináltatjuk a kisebb címleteket, amelyekből igen nagy készletekre van természetesen szükség, hogy a kicserélés egyszerre s megrázkódtatás nélkül megtörténhessék. A kisebb címleteket három helyen is nyomják, Budapesten, Bécsben és Svájcban, azért volt szükség a külföld igénybevételére, mert itthon nincs elegendő, e célra jól felszerelt intézetünk. Az a tervem különben, hogy az államnyomdát modern nagy üzemmé fogom kifejleszteni, mert hiszen az önálló jegybankra való áttérés szükségessé teszi egy ilyen intézet létesítését. Májusra természetesen megszűnik a bankóprés munkája is. Elmondotta ezután a miniszter, hogy két nagy parti bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Általános Hitelbank számításokat végeztetett, hogy milyen megterheltetést jelent számukra a pénzügyminiszter által tervezett megadóztatás. A számítások arra az eredményre vezettek, hogy mindkét bank körülbelül egy-egy milliárd adót lesz kénytelen fizetni az államuak. Ezzel a nagy megterheltetéssel szemben, mondotta a miniszter, szívesen vállalja a felelősséget és állja a támadásokat, amelyek azért érik, hogy a kis falusi szövetkezeteket nem adóztatta meg. Szóba hozzák a miniszter előtt,, hogy milyen érzékeny veszteség Böckh Hugó miniszteri tanácsosnak, a külföldön is ismert kiváló geológusnak, a távozása, aki parlaaentben Ereky Károly által