Pesti Hírlap, 1921. január (43. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-16 / 12. szám
tz ausztriai sztrájk bonyodalmai. Bécs, jan. 15. A Wienner Mitdagspost jelenti: Ma hajnali órakor Bécsben kitört a távírda- és telefonsztrájk. Ez által a helyzet, amely kezdetben a szocialisták által felvetett kicsinyes és jelentéktelen hatalmi kerítésnek látszott, meglehetősen kiélesedett. Miután éjjel fél 2-kor a sztrájkoló munkásoknak a kormánynyal folytatott tárgyalásait elnapolták, hogy a kormány köziben a keresztényszociális szakszervezetekkel tanácskozhassék, a műszaki egyesülés ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy a kormány eljárása ellen a távírászok és telefonisták sztrájkba lépnek. Úgy a bécsi, mint a vidéki telefon- és távirdaforgalom szünetelt. Az állami hatóságok és külföldi missziók sem kapnak telefonösszeköttetést. A mentők, a tűzoltóság és a rendőrség is ki van kapcsolva. Attól félnek, hogy ma este, vagy holnap a vasutasok is sztrájkba lépnek. A házfelügyelők ma régei elhatározták, hogy rokonszenvük jeléül ők is abbanhagyják a munkát. Ezzel szakszervezeti bizottság kiadja a jelszót az általános Sztrájkra. Az összeg postahivatalok a rendőrség megszállása alatt vannak. A vasúti postahivataloknál tegnap este a sztrájkolók összeütköztek a rendőrséggel. Attól tartanak, hogy a kormány levonja a konzekvenciákat és lemond. Megegyezés a szerb kori és Linderék között. Bécs, jan. 15. Baraisa autonómiája tárgyában a tárgyalásokat. Mohács©Akezdtéjjr meg. Azt a liftjét, mely a jugoszláv kormány meghatalmazottját, Draskovics szerb belügyminisztert hozta, kisebb baleset érte, így a hajó csak későn érkezett meg. A belügyminiszter megérkezése után nyomban megkezdődött a tanácskozás, amelynek során Linder Béla kész autonóm tervezetet terjesztett elő. A két óra hosszat tartó tanácskozás befejeztével az értekezlet résztvevői Draskovics belügyminiszterrel hajóra szálltak és a hajón tovább folytatták a tárgyalásokat, amelyekről a félhivatalos szerb sajtóiroda a következő jelentést adta ki: A január nyolcadik tárgyalások Baranya autonómiája ügyében Mohács és Drávaalmás között, egy hajón folytak le és két és fél órát vettek igénybe. A jugoszláv kormány megbízásából Draskovics belügyminiszter vezette a tárgyalásokat, amelyek során kiterjeszkedtek Pécs és Baranya minden gazdasági és politikai kérdéseire és teljes elvi megállapodásra jutottak. Az egyes konkrét tárgypontokat a szakminisztériumok bevonásával a legrövidebb időn belül meg fogják vizsgáln, és ennek megtörténte után kerül majd a sor az autonómia megvalósítására. P Lfts forrásból arról értesülünk, hogy ugyanakkor, amikor ezek a tárgyalások folytak, Pécsről egy tizenkét tagú küldöttség járt Belgrádban és tiltakoztak a Baranyának adandó autonómia ellen, viszont kérték a megszálló csapatok sürgős visszahívását és a megszállott baranyai területek kiüritését IDA REGÉNYE. Irta : GÁRDONYI GÉZA. (41) — Nem tudom, Csaba hogyan gondolja, — visszakozott Ida, — még csak úgy nagyjából beszélgettünk róla. — A lakás nem volna drága, — vélekedett az Oféliának nevezett szobrászné, — a bútorozásért számítanak sokat, Mikey különben azt mondta, hogy ahova szállásolt, vélhetőleg lakásotok marad. Van mellette egy műteremnek alkalmas világos szoba is, északra ablakos. Ida zavarodottam hallgatott. S közbenra fülelt, hogy Csorba Matyi őróla beszél Csabával. Szinte alázatosan kér valamit: — Nekem barátom olyan szükségem van a feleséged szemére, mint a falat kenyérre. Azt csak megengedheted, hogy, két félórára elmenjek a műtermedbe. S hogy Ida csodálkozását mellesleg meglátta, hozzáfordult: — Bocsánat nagyságos asszonyom, de Magdolnát festem, amint Krisztus beszédét hallgatja. És persze szépnek festem, és nem találtam eddig szemet neki. Nagyságos asszonyomat mintha maga a jó Isten igazította volna ide, a képem tökéletesítésére. Csaba szinte haszúsan szólt rá: — Ugyan ne beszélj ilyen bolondságot! Az utcai Magdolna-szem. A zsiráfnyakú hidegen egykedvű művész rávizsgálódott Ida arcára A fejét rázta. — Ilyen szemmel nem ábrázolhatod Magdolnát. Zsidó szemet keress. — Jól mondja az uram, — helyeselt a szobrászné. Csorba legyintett: — Mit értesz te ebben, Oféliusz. Más festők is odaszemlélődtek. Ida tisztatükrit szürke szeme még akkor klastromi tekintetű volt, mögöttes gondolatok nélkül való bizalmas és ártatlan, szinte gyermeki szem. A csupa szőr is a fejét rázta reá. — Nekem inkább a nyaka kellene, — mondta komolyan. — Beatriosét festem Csaba, Danténak egy jelenetét. Erről nem kell többet mondanom neked. Megint másik festő a termetét dicsérte, a kezét meg valamennyien. Ida boldogan hallgatta ezeket a beszélgetéseket és nyájaskodásokat. Soha ennyi szépet nem hallott magáról. Érezte, hogy Csabától irigylik. A férfiasan nyírt hajú leány, valóban olyan hidegsugarú szemmel vizsgálta mindig, hogy lehetetlen volt nem éreznie. Dehát mért hogy őt vette el Csaba? s mért nem azt a falusi hölgyet, akiért őt vette el? Mért nem az jött ide Csabával? Bizonyosan férjes nő, azért. S ő még csak meg se nézte jól: színlelte, hogy neki csak tárgy, tekintetre se érdemes. Igaz, hogy a színlelés nem került nagy erejébe: a gyomra is émelygett, hogy az ő pénze hát erre kellett olyan igen! Ezért vette őt a vásáron az a pesti úr! De elég volt annyit látnia, hogy nem olyan szép, mint ő, idősebb is tán. Ez a látvány enyhített valamit a jelenet utálatos unalmán. A szobában szivarfelhőcskék emelkedtek egyre sűrűbben. Csaba maga is rágyújtott. Mikeyné is cigarettát vett a tálcából. Idát is kínálta vele. —• Nem szoktál? Csevegtek, beszélgettek egyre hangosabban. — A gitárt! János a gitárt! — hangzott egy kiáltás. És vagy öten is visszhangozták": — A gitárt Sörbereky! Hacsak egy nótát is. Csaba fölkelt és intett Idának is. — Nem, ma este nem, — mentegetődzött, — a feleségem fáradt. Csak gondoljátok meg: reggel óta utazunk. A társaság egy része hazakísérte őket a kapuig. * Mikor Csaba elment, Ida letette a kalapját a konzoltükör előtt, ő megnyitotta ott is a villamos lángot. A haján nem volt semmi rendetlenség. Az arca azonban szebbnek látszott, mint akármikor is. Hosszan bámulta a szemét. Hát csakugyan olyan szép az ő szeme? A klastromban gyakorta hallotta. De más ha nők mondanak effélét, s más ha férfiak. S minden másnak magasan fölötte más, ha festők és szobrászok mondják. Festők igen értik az ilyet. Még akkor is a szemét csodálta, mikor a haja lebontásába fogott. Akkor azonban már a kezét is csodálgatta, ahogy le és följárt a keze a haja lefésülésében-kefélésében. Aztán a nyakát is nézte. Vékony le-i rtötl ItlKLAP litól. január 16., vasárnap. Vidám írások. Hu és «. Félévvel e felött történt. Belefitutam a Bajzautcába, síeltem, három óra eltaml és még nem ebédeltem, estig petsig még tiz különböző dolgot kellett elnéznem. A felét biztos Tholnapra kell hagyni, gondoltam éppen. ^jy&ttr megláttuk egymást. Ő a Damjemich utca felől jött, vidáman, alighanem már ebédelt. De mikor engem megláott, elment a jókedve. Ez az ember szakasztott olyan volt, mint én. Alakja, járása, szemének kedves tekintete, orrának nemes hajlása, minden, minden egyező — mintha egy tükörből léptem volna ki. — Szenes ura, — Ismer? — Hallottam már kegyedről. Több ismerősöm már mondta, hogy nagyon hasonlítok kegyedhez, de persze azt nem hittem volna, hogy ennyire. Azt hiszem, senki sem tudna bennünket megkülönböztetni. Kis szünetet tartott, aztán folytatta: — Egyébként magam is foglalkozom írással, de még nem ismerik a nevemet . . . állásom sincs .. . ha talán ön tudna valamit ... én nagyon szívesen dolgozom, bizonyára ön is, hiszen tudom, nagyon szorgalmas ... — Sokat dolgozom, mert kell. Jobb szeretnék sokat pihenni. Ezzel szemben ma is annyi elintézni valóm van, hogy két embernek is sok volna. — Uram ... ha talán ... de nem is merem ajánlani, — dadogta ő — de ez a meglepő hasonlatosság ... az ilyet kár felhasználatlanul hagyni . . . Aztán részletesen flfejtette, mire gondol. Átvenné munkám egy részét, a szerkesztőségbe is ő járna helyettem olyankor, ha fáradt vagyok. —• Rájönnek az emberek — vezettem a terv ellen. — Próbáljuk meg. Azóta fél év múlt el. A szerkesztőségbe egyik nap ő ment be, a másik nap én, senki nem vette észre a dolgot. Egyszer ő itt, másszor én, ha az ő írásai gyengébbek voltak is, senki nem gondolt arra, hogy nem én írtam, őket. Egy darabig ment a dolog. De újabban egyre több bajom lett vele. A szerkesztőségben gyenge, ötlettelen dolgokat irt, a társaságban kellemetlen modora volt, megbántotta legjobb barátaimat. De most már nem tudok szabadulni tőle. Itt is, ott is megjelenik helyettem. Színdarabokat, regényeket, cikkeket ír, kellemetlen, rossz modorú ember, sehol sem szeretik. A barátaim az ő dolgai miatt rám haragszanak. „Egészen megváltoztál" — mondják nekem. Hiába! — segíteni nem tudok a dolgon, a csirkefogó annyira hasonlít hozzám, hogy nem tudom megakadályozni rám nézve olyan káros működését. Hetek óta töröm a fejem, hogy mit tegyek. A Pesti Hírlapnak sok olvasója van. Önökhöz fordulok. Önök közül talán már volt valaki ilyen helyzetben. Mit szokás ilyenkor tenni? Szenes Béla. Esti levél. Tisztviselők elbocsátása. A tisztviselők nem egyéb, mint a Hasonlatos Magyar A legkeservesebb nyomora fölvetett. Egy részének elbocsátási intelligencia amputálásai rezág rtregcsonkításjáhon, wbllíma, amit ez állam egy óvónő, hol egy tövényszéki jegyző, hol egy kezelő tisztviselő sürgeti a fenyegető probléma megnyugtató megoldásai, mert az aggodalom őrli az idegeket, ízelítőül ime egy részlet egy fővárosi tisztviselő leveléből. „Egyes hivataloknál még mindig vesznek föl új alkalmazottakat, félként dijnokokat s igy szaporítják a máris sok tisztviselőt. Itt a tisztviselők egy részének elbocsátására kerül a sor, elsősorban a megtartott tisztviselő háztartásában élő tisztviselő-feleségeket és gyermekeket kellene elbocsátani s csak azután a családjukat egyedül fentartó tisztviselőket. Több alárendeltebb családfentartó tiszviselő attól tart, hogy őket elbocsátják, míg az ideiglenes dijnok feleségestfnl és sógornőstül állásban maradnak , élvezik a hármas fizetést s vezetnek belőle egy háztartást. A protekciósok minden hozzátartozójukat alkalmaztatják, pedig elég lenne, ha egy háztartásból csak egy lehetne állami alkalmazott. Így nem esnék meg, hogy három ideiglenes dijnoknak, (20 éves férj, 18 éves feleség, 10 éves sógornő, mind egy-két évi szolgálattal) több az összjövedelmük, mint egy 20 éve szolgáló nyolc gyermekes magasrangú tisztviselőnek, aki gyermekeit iskoláztatja s feleségét feleségnek tartja. A tisztviselői fizetéseket is az egész vonalon igazságosan csak a családi állapot figyelembevételével lehetne rendezni. Egy írnok házaspár 4 évi szolgálattal pl. kétszer annyi lakbért kap, mint egy 15 éve szolgáló hat gyermekes biró, pedig ennek nagyobb lakásra s több élelemre, stb. van szüksége. A család fentartása elvégre állami érdek s a 800 koronás évi családipótlék a házbér pótlására sem elég." Az elbocsátás dolgában én nem tudok ily rideg álláspontot elfoglalni ,s nem tudnám kiválasztani az elbocsátandókat. mihez hóhér-szív kell. Ebben a rovatban tíz év alatt a szellemi munkások minden szakmájának fizetésemelést követeltem, sorra megtanultam az összes hivatali fajtáik szaknyomorát a bíráktól a csendőrökig, a hitoktatóktól a végrehajtókig, én valamennyivel együtt érzek, tehát csak azt írhatom, hogy sem az állam, sem semmiféle hatóság el nem bocsáthat végleges alkalmazottat, ha ez nem szolgáltatott reá okot. Az állami és hatósági kinevezés holtt tartó szerződés, amit csak kellő kártérítéssel lehet fölbontani. De e jogi kötelezettségen kívül erkölcsi kötelessége is az államnak a maga tisztviselőjét elhelyezni. Azért "elbocsátásról" tulajdonképen nem is lehetne beszélni, hanem arról, hogy az állam, mint egy elszegényedett szülő, más pályára, új állásba igyekszik gyermekeit segíteni. Amíg pedig ez meg nem történik, addig fizetni kell a teljes gáz,zsit. Az utcára dobni senkit sem lehet. Ebben