Pesti Hírlap, 1921. március (43. évfolyam, 48-68. szám)
1921-03-05 / 48. szám
Budapest, 1921. V ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....... 440 K Félévre 220 l negyedévre ...««. 110 Egy hóra 40 ^ Egyes számoira helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint. """"T-TTrfruwrMrr XLffl. évfolyam, 48. (14,468.) I MAR. • ^Szombat, március 5. / Kiadótulajdonosok LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA, Budapest, Vilmos császár út78. FIÓKKIADÓHIVATALI Budapest, Erzsébet körút 1. sz. A szedő-sztrájk vége. A nyomdai munkások ma délelőtt újból munkába adottak s az olvasó közönség, mely mígv nafton át nem értesülhetett a világ fopisáról s nem elégíthette ki hirlapolvasási igényét, most már újra eleget tehet ebbeli életsézükíégletének. örülünk ennek az olvasók érdekében, de örülünk magunk miatt is. Odaülhetünk a szerkesztőségi asztal elé s folytathatjuk azt a mesterséget, amelynél nincs nemesebb azok számára, akik tiszta intencióval gyakorolják. Folytathatjuk a megszakított munkát. Úgy ítéljük azonban, hogy a munka megkezdése fölötti öröm nem hallgattathat el bennünk néhány megjegyzést magára a lefolyt sztrájkra vonatkozólag. Nem vonjuk kétségbe a munkásságnak azt a jogát, hogy bizonyos esetekben sztrájkot kezdhessen. A sztrájk elítélendő fegyver akkor, ha annak a fölhasználásával a társadalom egyik osztálya egyoldalú osztálypolitikával a maga akaratát akarja rákényszeríteni az ország egész lakosságára. A sztrájk jogosultságát azonban egyetlen egy humánus és modern gondolkozású ember sem fogja kétségbevonnni akkor, ha annak a célja minden politikától mentesen csak az, hogy a munkás gazdasági helyzetén az észszerűség korlátain belül javítson. A sztrájk veszélyes fegyver ugyan, s vissza is lehet élni vele, de a késsel is vissza lehet élni, sokan meg is teszik s azért mégis meg kell engedni a kés használatát. Ám, minél élesebb valamely fegyver, annál óvatosabban szabad élni vele s annál szűkebb korlátok közé kell felorítani a vele való visszaélésnek lehetőségét !/A sztrájk intézménye is olyan, melyet kell, hogy fokozott lelkiismeretességgel kezeljenek túzok, akik annak urai. "Vannak azonban olyan üzemek, amelyeknek a körében mégfokozottabb mértékben szükséges ez a meggondolás. Bizonyos üzemekben az oktalanul fölidézett sztrájk egyenesen az emberiség elleni bűn számába megy. A vízvezetéki munkás, aki lehetetlenné teszi egy nagy város lakosságának vízzel való ellátását, vétkezik embertársai ellen, kockáztatja azok megélhetését, sőt esetleg pusztulásra kárhoztathatja felebarátait s velök együtt talán rokonait és hozzátartozóit. Vétkes lehet polgártársai ellen az a villamossági munkás is, aki sötétségbe merít egy metropolist s lehetővé teszi a tolvajok, a betörők és a rablógyilkosok munkáját. Bűnt követ el az a gazda, aki szervezi s országos sztrájkra egyesíti az ország gazdasági munkásait és termelőit, hogy a városok lakossága részére ne szolgáltassanak élelmiszereket. Ilyen esetekben százszor is meg kell gondolnia a következményeket annnak, aki a sztrájk szót szájára veszi. A nyomdássztrájk is sok ezer és százezer embernek az érdekeibe vág. Ma már — hála Istennek — nemcsak a műveltebb és vagyonosabb osztályok olvasnak lapokat, hanem széles társadalmi rétegek. Az újságolvasás lelki szükségletté vált. Ha hiányzik az újságjuk, nemcsak azok szenvednek kárt, akiknek életfoglalkozásához tartozik, hogy a reájuk vonatkozó tudósítások ki ne maradjanak, hanem nyugtalanság s bizonytalanság fogja el az egész közönségéét. Riasztó hirek terjednek el s nincs az az ostobaság, amelynek nem akadnának hivői. A párisi szedők — amikor legutóbb bérharcot kezdtek a munkaadókkal szemben, maguk is érezték ennek a felelősségnek a súlyát s a sztrájk alatt is gondoskodtakarról, hogy a francia közönség ne maradjon információk nélkül. Kiszedtek egy alkalmi napilapot s kinyomatták azt annyi példányban, amennyiben máskor az összes újságok megjelennek. Nálunk azonban csak a műegyetemi hallgatók önfeláldozó s eléggé nem méltányolható derék munkája tette lehetetővé, hogy az ország közönsége értesülhetettlegalább a legfontosabb hírekről . A Teleki-kormány helyzetevita az állami és társadalmi rendről. —Átdolgozzák a vagyonváltság javaslatot. A nyomdászsztrájk elsimultával a pártok érdeklődése a belső politika egyéb függő kérdései felé terelődött. Holnap folytatják az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A javaslat egyes rendelkezéseit aggodalommal fogadták és hosszú vitára van kilátás. Eddig 17 szónok iratkozott fel a javaslat mellett, fele ellene. Különösen kifogásolják a törvénytervezet 6-ik szakaszát, amely arról rendelkezik, hogy aki a katonaság, csendőrség vagy rendőrség intézkedései ellen szóval vagy írásban izgat, öt évig terjedhető fegyházzal sújtandó. Ezt a rendelkezést igen erősen kifogásolják azért, mert nem tartják elég szabatosnak és úgyszólván minden jóhiszemű bírálatot lehetetlenné tesz, választás esetén pedig — mondják — az egyes katonai parancsnokok kezébe volna letéve a pártok agitációs szabadsága. Felvetették, hogy ezt a szakaszt lényeges korlátozással is csak legfölebb egy évig lehetne hatályban tartani, amíg a konszolidáció az ilyen intézkedéseket teljesen feleslegessé nem tenné. Aggályok merültek fel a javaslat 7. és 8. szakaszai ellen is, amelyek tudvalevőleg igen szigorú rendelkezéseket tartalmaznak a magyar állam és nemzet ellen terjesztett rágalmakkal és meggyalázó tudósításokkal szemben. A tervezett rendelkezések ellen több irányból is merültek fel kifogások és ma délután egy értekezleten, amelyen Tomcsányi igazságügyminiszter, Gratz külügyminiszter, a külföldi tudósítók szindikátusa Turi Béla képviselő vezetésével, valamint a javaslat előadója vettek részt, lényegesen módosították a tervezetet. Az új rendelkezések, mint értesülünk, teljes mértékben megvédik az állam érdekeit, de viszont elejét veszik annak, hogy bárki arra gondolhasson, mintha Magyarországnak bármilyen oka lenne akármilyen tényt eltitkolni a külföld előtt és a legkisebb mértékben is korlátoznák a valóságos tényekre vonatkozó hírszolgálat szabadságát. A javaslat vitája a megegyezések ellenére előreláthatólag a jövő hét végéig eltart. A nemzetgyűlésen az állami és társadalmi rend javaslata után a pénzügyi javaslatok kerülnek napirendre és pedig a gyufa, a szesz és vadászati adók. A pénzügyi bizottság ma tárgyalta a vagyonváltságról szóló törvényjavaslatot, amely ellen több oldalról merültek fel kifogások. Iklódy Szabó János előadó beszéde után a bizottság elhatározta, hogy a javaslatot megfelelő átdolgozás végett kiadja egy szűkebb körű bizottságnak, melyben a pénzügyi szakreferenseken kívül az érdekképviseletek kiküldöttei is részt vesznek, így az Omke, az Orige, a Tébe és a Gyosz. Hegedűs pénzügyminiszter kijelentette, hogy a javaslat nagy elvi rendelkezéseihez ragaszkodik, a részletekről azonban hajlandó a felmerült kívánságokat honorálni. A pénzügminiszter különben optimizmussal néz a pénzügyi kibontakozás elé és azt hiszi, hogy már az 1921/22. évi költségvetésben sikerülni fog az összes állami kiadásokat, sőt a mutatkozó deficitet is belső kölcsönökből fedezni, vagyis ez a költségvetés struktúrájában már egészen a békeidők költségvetéseinek elvein fog nyugodni. A kisgazdapártban nagy elégületlenség mutatkozik, különösen a képviselőtagok körében amiatt, hogy a miniszterek nem látogatják a pártkör helyiségeit. Ezt ingorálásnak veszik a pártnak úgy politikus tagjai, mint a kültagok és emiatt a párt legközelebbi értekezletén felszólalás fog történni. Ugyancsak sokat beszéltek ma a pártban arról, hogy a kormány a kisgazdapárt határozatainak megfelelően nem teszi meg azokat az intézkedéseket, amelyek a koalíciós alapon álló kormányzattól a szövetséges párt érdekében elvárhatók. Vonatkozik ez a katonai requirálások megszüntetésére és a belügyminiszteri tárca betöltésére. A párt különben kifejezést fog adni legközelebbi értekezletén azon kívánságának, hogy a minisztertanácsok ezentúl minden hét pénteki napján tartassanak. Ezt abból az okból tartják indokoltnak, mert a párt intézőbizottsági ülései szerdai napokon, a pártértekezletek csütörtöki napokon fognak megtartatni és épen ezért technikailag is sokkal helyesebb, ha a sürgős ügyekben hozott határozatok közvetlenül kerülnek a minisztertanács elé, nesa pedig egy hét lefolyása után. Diadal. Irta: LÁZÁR ISTVÁN. A nap megjelent a láthatár alján. Öt óra múlt. A repülőtér fölött foszladozni kezdett a ködfátyol A zászlócska teljes szélcsendet jelzett a középső hangár tetején. — Hozzák ki a gépemet! — intett a pilótanő a szolgának. — Nem lesz még korán? — kérdezte Frommer aviatikus. A pilótanő ránézett kacéran. — Fölkelt a nap, szélcsend van, lássunk hozzá. Jön? — Megyek. — Te most ne szállj föl — mondta Frommerné, ki eddig hallgatagon állott mellettük. — Majd később, ha Erna leszállt . . . Szelid Özszeme kérően tapadt az urára, ki épen inteni akart, hogy a hangárból az ő gépét is gurítsák elő. — Miért? — kérdezte mogorván. — Nem tudom . . . úgy félek ... — felelte az igénytelen barna asszonyka elfogódott hangon. A pilótanő fölnevetett. Ugy villogott a foga, mint valami szép, fehér macskáé. Megfogta barátnője kezét. — Mitől félsz? — erőltette a kedvességet. Guny rejtőzött a hangjában s Frommerné megértette, hogy mire céloz .. . — Nos, mondd, mitől félsz? — kérdezte az ura is, majd elfordult közönyösen s a kolleganő gépét kezdte nézni, melyet a hangárból elönrítottak. — Mindig kergetitek egymást a levegőben . . . És ez olyan különös ... Mintha két lepke járna egyre más nyomában és én .— Különös? — mosolygott a pilótanő bizonyos részvéttel. — Miért különös? Hiszen az egész csak egykis bravúr . . . — Tudom ... De attól tartok, hogy egyszer igen közel mentek egymáshoz — folytatta hangsúly nélkül — és szerencsétlenség ér . . . Csak akkor vette észre, hogy képletet mondott, mikor a szép, szőke asszony ragyogó fehér fogát az ajkába vágta s azt momdta Frommernek: — Csakugyan ne szálljon föl velem egy idősben. Még összeakadunk. Inkább kövessen az automobilt . . . összevillantottak, de el sem kerülte el Frommerné figyelmét. Az urára nézett s kissé elhalványodott. — Amint parancsolja — szólt az aviatikus. A pilótanő a kettőefedetű géphez lépett — Várjon csaik, hadd nézzem meg, nem lazult-e meg valamelyik csavar? — járta körül a gépet aggodalmasain. — Rögtön! Az asszony homlokán az árnyék még jobban megsötétedett, mert látta, hogy az ura föl-föl mosolyog a kolléganőre, ki hóditó mosolylyal szállt föl a nyeregbe. — Istenem, — gondolta — hogy kacérkodik az urammal! És az uram is . . . — Szervusz, Mariskai — szólt le a nyeregből. — Szervusz! .. . A motor megdörrent. Begyújtották a benzint. A propellercsavar süvíteni kezdett s a nagy, kettőe