Pesti Hírlap, 1921. április (43. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-20 / 84. szám

mert ma Wnfe, meg kel! tr,ondajíf.'''fcogy mit a nemzet m­ig irá^yteU^­aps. ^ politifcl4 ke" kezdenünk, mert a politikát ígj,"ihol Tisza Iytvin elhagyta, újra kez­deni nem lehet"'.} a­égi Jqlszafak' elkoptak, sok irányzat, a mely annak ittenéit diadalmasan halasi cir.rc, ma nem kö­.­vethető. Megváltoztat a visam«f fkJiV'«Jváfloz©tt körülöt­tünk a világ képQ, megváltozol fcM­onu erszáj- fc'ape, uj irányok és uj embse^k i JI»FI_f Ti ,L. 2)e az'ért, bár" 11 j politiikát keresünk, ezf^TJeKfrkát össze"kell kapcsol r­ nnk a amlltal: össze te® kapcsolnunk azokkal' .a 'nagy nemzeti­­tradíciókkal,­­amelyeken felépült ennek a nemzetnek, ennek az országnak, ennek az államnak a rendje,­ mert ha ezeket nem vesszük figyelembe, romba dőel "ebben az országban minden. Új politikát kell követnünk", de a régi politika hibái nélkül. Mindenekelőtt tisztában kell tennünk azzal, hogy egy nemzet életének vagyónk az őrei, nem osztályoknak, nem felekezeteknek, nem pártoknak, .'felénk helyeslés és 'teps.) Sándor Pál: Ezt meg is feéíl tartani! Gróf Bethlen: Sutbit kell tih*t Botmon­k­nak minden elvi cafmagot, sok minden hai­lomot, a­mihez lelkileg talán ragaszkodunk. Úgy lát­ra, hogy még a nemzet és ez a­­nemzetgyűlés­ is sok Montenben úgy érzi magát, mint az a morfinista, aki hozzászokott a Bogreg élvezetéhez,m ajd­ nem­­tud lemondani arról, de aki azt irt­on­álja, hogy mennyire­ ártalmas neki az a méreg. Erőt kell vennint önmagunkon !s ki kell küszöbölnünk a nemzet testéből tti a mérget,­­amely a lesikósra és az ország­ le­mfigorcára vezet. Az ország elérte régi vágyát, a nemzeti függ­ettenséffet. (Éljen­zés és taps.-J A nemzetnek ezen fü­ggetlék­sígih­ez minden körülmények között ragaszk­odunk kell (fsp).­ E­zt azon­ban olyan áron értük fel, amilyent soha sem fizettünk volna, ha öntudatosan akartuk volna azol megszerezni. Ilá­ny politikát akarunk kezdeni, vizsgálnunk kell a múltat, hogy megytt voltak azok a hibáink,­­a-m­elyek a mai álla­potba taszítottak. Ha, nézem, hogy tört-fonom­a helyzetünk men­nnyiben volt oka romlásunknak, megállapítom, hogy négyszáz éven keresztül defenzív po­klát folytatott a nemzet és eltelt idő,alatt elvesztette külpolitikai láskörét. Egy nagyobb közfelétteeít­élve, tósaínpira arht, hof­y ezen nagyobb állami köztelet keretében. Az árkm­. kd.fü­letbeli Ha m­ájs fajokkal, vegye fel a harcot ... Hasujty: Dinasztiájával! Gróf Bethlen: . . . nem­ látta a'monarchia keretein kivül történő eseményeket, elvesztette kis'politikai látkörét. Ennek súlyos és nehéz következményei lettek. A magyar nemzet begubózva élt a magyar glóbusban, önámítás­ tal ál­tatta­­mását saját ereje és feladatai tekin­tetében. Egy má­sik szövetkezésié­ge az volt, hogy kifejlődött benne úgyszól­ván egy egyoldalú jogászi észjárás. Steen­ és Zsír's alapján az egész rrlá®A úgy tekintetük, mintha a tíz f­iykönyv­vel és szerződésekkel kezünkben képesei volnánk arra, hogy minden nehézséggel megküzdjünk. Benkő Gábor: Nem adták meg az önálló hadseregét! Gróf Bohlen: És volt ennek még egy másik követ­kezménye. Túlbecsültük a nemzeti élet­­szerepében az ál­lami életet. Pedig egy nemzet akkor erős és hatalmas, ha a társadalmi élet adja az igazi állatvi életek A nemzeti hiú­ság, 'a k&ttnyoleitiisére, a lassítóvr. h/ jekzavart szeret'elé, a fegyelmezenefi­ség,­ az önfegyelem, hiáií í'rt, mindezek olyan hibák, amelyek itt tsztéhdmi mérh­ek­fi.imr.H.3.n mindig e-hiötérbe léptek. Harmadik faktor, amely­­bajba sodort ben­nünket, az volt, hogy a nemzet intelligenciája gazdasági­lag meggyengülve, képtelenné vált a nagy polit­ikai­­ fel­adatok teljesítésére. A Bach-korszak ellen­séges erővel fe­küdt rá a magyar középosztályra. Gazdaságilag akkor bu­kott el a magyar középbirtokos osztály,­ és az­ volt a baj, hogy ez a középbirtokos tisrtály­ath­ltett, hogy a kereske­delemben, az iparban, a várakozásso­n keresett volna 6 ne­m első szó m­ind­ig a határomé. Uram — tor­du­ít felém — ön közöltette ezt a loshirdetést? Kishirdetés!. Hja, persze! . . . Virradni kez­dett a fejemben. Sejtettem már, hogy mi okozta a ház előtti csődületet. A rendőr orram­ elé tartotta az inkriminált kis­hirdetést: „lyífisolási munkára sjóslása fiatalembert keresek. Tiszteletdí­j ívenkint 80 fillér s a végén egy rendbeli ruha. Pályázók jelentkezzenek stb. Csajtugyan. Most már eszembe, jutott minden. Egy regényemet akartam lemásoltatni s ezen a már­nem szokatlan úton kerestem kiegfelel­t vállalkozót, íme az eredmény: kétszál: pályázó, csődület a ház előtt, pukkadozó házmester, tettdőri beavatkozás. Egyetlen drámámmal sem értem el ekkora sikert. Persze legott felpattantam a helyzet magaslatára. — Uraim­ — dobáltam ki szóval a biztos és házmester urat — volt szerencsém­, távozzanak fel­tűnés nélkül. A rendőr okvetetlenkedni próbált. — Bocsánat, a csődn­gunk 611 az oka. —• Az majd kisül a Vallatásnál.— vágtam a szavába — egyelőre távozzék, mert meztéláb va­gyok. Most már a háztttester akart okoskodni, de a törvénytudó rendőr befogta a­­teáját. — Kotródjunk, komnám, mert még.'m­i keve­redünk bajba magánlaksértés miatt. Álásszolgája! — köszönt el tőlem illedelmesen — bocsánatot kérek a háborgatásért. — Katalin — fordultam hü­­sztibaleányom­hoz, midőn magunkra maradtunk - itta, az imént egy fényes taluljelét adta hozzám való ragaszkodásá­nak, hogy szükségét érzem megjurtalmazásának. Az a kétszáz ur az utcák — folytattam — csupa intelligens fiatalember s mint kisült, a­ legjámborabb fajtából Valók — válasszon ki fegyíti kiférok. Azt, ain­elyik legjobban megfelel a gusztu­sának. Kati fülig pirult. — Jaj, n­e izéljen, a nagyságos ur. — Ne okíffikodjon, illagára kitómi a válasz­tónek új fejlődést, ahelyett a hivatalokba vonult. Ennek az eredménye az lett, hogy a kereskedelem, ipar, válalko­zás, pénzügy olyanok kezébe került, akik a nemzet érzé­sével nem voltak a talán Wiszben ma sincsenek még úgy összeforrva, mint­ ahogy az helyes és kivánatos volna. (He­lyeslés.) Nyéki József: Így mételyezték meg a kizigazgatást J­üróf Bethlen: Az utolsó időkben nagy közjogi har­coka­t vivett ez a nemzet, és választópontot képez­ abban a küzdelem­be­n az az idő, amikor a darabont-kormány után a koalíciós kormány vette kezébe az ország ügyeinek ve­zetését. Ekkor tűnt ki az az illúzió, amelyben ringattuk ma­gunkat,­ hogy nem elég a jog, hanem a jog mögött erőnek is kell lenni, mert ha nincsen, akkor a jogot érvényesíeni nem lehet. De ennek a kiábrándulásnak a nem­­zetre nézve katasztrofális határai voltak, mert mély desperáció vett a nemzeten erőt; eb­ben az időőben tűntek fel és vették az ország irányítását, vagy próbálták kezükbe venni a despe-rációk, ami végeredményben az országot katasztrófába is sülyesz­tette. Mit kell tehát tennünk ? Nézetem szerint négy feladat előtt állunk. Először­­ meg kell fékezni a destrukciónak m­inden nemét. .(Élénk helyeslés: Ideje volna! Minden nemét!)­­ Budaváry: Külön­­ösen a sajtót! Gróf Bethlen: Minden nemét. A világ ma nagy destruktiv eszmeáramlatok behatása alatt áll. Oroszország­ban még a bolsevizmus uralkodik, amely egész Európát be­hálózta ágenseivel és működésben van. Szomszédainknál hasonló tünetek mutatkoztak,­­ idebenn, ne áltassuk ma­gunkat, még itt is megvannak a feszítő erői. Ezek a feszítő erők, hogyha teljes szabadjára eresztjük őket, az állam konszolidációjának­­lehetőségét megakadályoznák. Második feladat: kézbe venni a társadalom gyógyítását gazdasági csatornákon keresztül, hordiképes középosztályt kell újra teremteni, még­pedig a gazdasági lehetőségek felhasználá­sával. Arra kell töre­kednünk, hogy a gazdatársadalomban egyfelől a harmóniát helyreállítsuk, m­ásfelől kisgazdatár­sa­dalmunkat megerősítsük, mert a kisgazdatáradalom a náel­zet gerince, amely, ha a kultúra terén haladva és va­gyoniban gyarapodva majdan kezébe veszi a hatalmat eb­b­en az országban, az inteligenciával ellőtt alapját fogja, megvetni annak az egészséges demokratikus fejlődésnek, amelyre ennek az országnak szüksége van. Conyos helyes­lés, éljenzés és taps.) Sándor Pál: Panamák nélkül! Gróf Bethlen: Harmadik feladat: kiküszöbölni azokat a hibákat, amelyek — sajnos — ennek a nemzetnek tulaj­donságai. (Egy hang­: Ez a legfontosabb!) Növelnünk kell a nemzet ellenálló képességét mindenféle demagóg jelszóval szemben, mert azai* ez a nemzet fülét elsősorban a dema­gógoknak adja, ebben az országbart igazi konszolidáció nem tehetséges (Élénk helyeslés és taps.) Báró Szterényi: Ez csak igazság?! (Mozgás) Gróf Bethlen: A negyedik­ fela­dat az, hogy emeljük és megteremtsük a nemzet külpolitikai horizontját. Végig fogok menni e négy feladat ismertetésén Az első feladat: a küzdelem destrukcióval szemben. A forradalomnak vége van, (Bártzy, István: Dehogy • ah.) véget, kell vetni h­át ? forradalmi .szellemnek is .tel­jes ei-Ön-l^el, most ha,.er?'.e kilesek ita®­­.wpwife abkMF. az országot a züllfebe taszítjuk. (Élénk hel­yíwlés. fe laps.) És amikor keresztény politikát hirdetünk, nem a szabadság­gal, nem a demokráciával szemben foglalunk állást, hanem új orientálódást keresünk ezen nagy javak tekintetében. (Heyeslés.) Mert a szabadság,­­melyet őseink ebben az o­rszágban meghonosítottak, csak javára vall ,ennek az orr­­zágna­k akkor, amikor felszabadí­tot­ta a gondolatot, az irott és kimondott, szót, a gazdasági létet a magyar kul­túrát. Ezen nagy javakat k­ényelműen kockáztatnunk nem tást , csak azt kötöm ki, hogy az illetőnek olvasható írása legyen. Kati néme t gyfenge mórikálás után megejtette a választást. Egy valóban szemrevaló legénykével tért vissza h­ozzám. — Hát ez az­? — kérdeztem mosolyogva. — Igenis, kezét csókolom, — mondta a szo­balány szörnyen pironkodva. , — Vállalja? — szólítottam meg a Kati vá­lasztottját. •— Szívesen vállalom. — tud írni? — Tudok. — Ismeri a feltételeket? . " — Igenis, hatezer korona mindjárt, a nagybácsi halála u­tán még kétszer annyi. Nagyot néztem. — Megbolondu­lt maga? Miféle hatezer koro­náról beszél? Most hiár az ifjút nézett nagyot. De nem rám, Katica. — Hát nem igaz, hogy annyi pénze Vaji? — Esküszöm, hogy igaz . . . • Hja ügy, fezek nem­ a másolási díjról beszél­nek, hanem h­ozomán­ról. No, annak nem sok hat­ezer korona. Csöppet sem haragudtam meg Katira, hogy én űzettem a kishirdetés díját, de ő vette a hosz­rtát.­­ — Rendben van, Katalin .— mondtam — bár félreértett kissé! mert én ugy gondoltam, hogy ne­kfeki válasszon irnokat, "né magának férjet, de na már megtörtént, ugy is jó: áldásom magukra. A szenliérm­etes Kari igen­ élszegítate magát. — Hiszen azért kielégítn­eti, a vőlegényem­ a nagyságos lirat is, — vélte s az ik­fitá eradte szerel­mes kérő szemét. — Vay-fe ütéglésíi? — Meg t- vilid®, az ifjút­­­oHki­ lákkciből , Vftrrök íteki, hogy édékelni fog . . . Azdz­suszter volt a Kati választottja, K­om filozof­tér. VHétleriüt kfivérü­lett bele a pályázók töinlegébe, csodálatos, h­ogy Katinak éppen rajta akadt m­­eg­y sicfcüié. Mit csinált volmi szi­gény leány egy valódi filozopter mell szabad, a szabadság lehetővé tette és lehetővé teszi a ver­­senyt, s a verseny az egyedüli, mely a jó és jobb között a jobbat hozza felszínre'/ • " Hassa?: Ezt Hirdetjük! Gróf Bethlen: figyelembe kell azonban vennünk azt, h­.'ity­ a teabadság, nem egyedüli forrása a haladásnak. A haladásárak igaz­i forrása azok a nagy erkölcsi javak, azok a nagy morális,­­azok a nagy nemzeti princípiumok, ame­lyek felől sekkillék kítérnie nem szabad. (Helyeslés.) Sándor Pál: Panama nélküli . Gróf Bethlen: A szabadság eszköz, de nem cél. A Cél a kulturáliss­­an erkölcsi, emelkedés. A kettőt együtt ki-ll látnunk, mert ha nem együtt haladnak, és más ellen dol­goznak. S hogy állunk a demokráciával ! A demokrácia az állam uralmi formájának berende­zésie és biztosítja azt, h­ogy minden néposztály megtalálja boldogulását egyformálán az országban, azáltal, hogy az ál­lami hatalmat úgy szabályozza, hogy minden néposztály­nak egyforma befolyása legyen reá. (Mozgás.) Azt mond­tam azonban, hogy egyorma Nem jelentheti teh­át a de­mokrácia a tömegekne­k,­ a hivers- tömegeknek vak­­uralmát. Nem jelenti a kisebbség előjogait sem, de nem jelentheti a tömegek uralmát sem. Az igazi demokrácia biztosítja az intelligens osztályoknál a vezetést, s levonja a nép szé­les rétegeit az állami életbe. Az a demokrácia amely nem meri kimondani azt, hogy ebben a demokráciáibam az intel­ligencia vezető szerepre­­van hivatva, az nem demokrácia, hanem, demagógia. (Élénk taps a keresztény párban. Zaj az ellenzéken.) Praktikus következmények folynak ebből a je­len kormányra részre: az a következmény folyik, hogy le­hetőleg a szabadságjogokat helyreállítsa; de­ őrködjék min­den körülmények között a felett hogy ezekkel a szabad­ságjogokkal olyan destruktív elemek, amelyek a múltban ezt az államot már bajba sülyesztették, felül ne kereked­jenek. Itt való a cenzúra kérdése. A kormány el van szánva reá, hogy a sajtósz­­bid­ságot kel­lő időpontban helyreállítja. (Mozgás.) Drózdy: Mikor? Gróf Bethlen: Meg fogom mondani. Ennek az ideje ,akkor főtt el, amikor .­. . (Élénk helyeslés és taps. Mozgás.) Brózdy: Ki sem próbálták a Tisza-féle sajtótörvényt! Gróf Bethlen: . . . ami­kor kellő módon, sajtótörvény útján gondoskodunk arról, hogy a destrukció a sajtóban tstja ,meg ne­ nyilvánulhasson. (félénk helyeslés.) A munkásosztálylyal szemben a kormány a legnagyobb megértést fogja tanúsítani. (Élénk helyeslés.) Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy sok mindenféle intézkedés áll fenn, amely a munkásosztály­lyal szemben ma már mélán­ytalan. A kormány minden tekintetben enyhíteni fog ezeken és el van tökélve arra, hogy a rpm­-kisosztálylya­l az érintkezést felvéve, vele ez©,­köt a dolgokat megbeszélje és lehetőleg olyan rendezést teremtsen, amely a munkásosztályt is megnyugtatja. (Élénks helyeslés.) . A demokrácia, kért­ésével összefügg három törvény­ja­vaslat, amelylyel a kormány alkalmnas időben fog foglal­kozni. Ezek v­itkoznak a. jog. a.főrendiház és a­d­assSy: Alkalmas idub­en! Ostíf-Bethk­n: A?! 1930. évi 1.1. c.; kötelezően előírja a­ teamnártyniss!r ''azt,, hogy' a­ ráfettetői jogra vmratkozos­ refomiot terjessszen elő. ,Ra'!Kay:'Ne n­egfeszen ez­t irja elő! ' Gróf Bethlen: A­ jelenlegi kormány vállalja e­­l a kö­­te­lezettsége­t és ennek m­eg­­ fog afelelni. A főrendiház reformja szü­kségessé vált, mert hi®én a főrendiház mai összeáll­lásá­ban ...""" Hassay: Nem létezol! Gróf Bethlen: . . . nem volna képes meggyőződésünk s szerint a nemzetgyűléssel, illetőleg a jelenlegi demokrati­kus parlamentt­­l együttműködni. Szükség van tehát a fő­rendiház reformjára már azért is, mert a nemzetgyűlés ön­magát nem mint egy állandó szervet iktatta törvénybe, ha­nem mint egy átmeneti szervet, amely helyet ad az ország­gyűlésnek akkor, amikor erre mód van és a­­int erre a helyzet megérett. A harmadik javadat: a közigazgatási reform. Zsacser­of János: Ez legyen az első, rtem a har­maduk ! Gróf Bethlen: A közigazgatási reformot szét ö­kbel sü­rgetik. Egyrészt bizonyos aggályok támadtak, s hogy va­jon a közigazgatás rendelkezésére á­ll-e a kormányzatnak a földreform végrehajtására. Drózdy: Elsikkasztja! Gróf Bethlen: Nézetem szerint ez az aggály még nem volna elegendő ok, mert­­hiszen a belügyminiszternek köte­lessége, hogy a törvénykönyvünkbe beiktatott törvényt kö­zegeivel végrehajtassa. Ez a kormány és benne a belügy­móniszter, minden garanciát megad abban a tekintetb­en, holgy a törvénykönyvben­ levő földbirt­okreform-törvényt a­ közigazgatási­ hatóságok­kal végre fogja hajtatni. (általános helyeslés és tápé.) A másik ok, amiért a reformot sürgetik: az, hogy a törvényha­t­­sági­ bizolttságok s a községi és vá­rosi képvi­selőtestületekt összeállítása a mai demo­r­atikus iránynak nem egészen­elel meg. A kormány a maga részé­ről honorálja ezt a­­felfogást, szükségesnek tartja­­a tör­vényhatósági bizottságok, és egyéb testületek össz­eállítá­sának megváltoztatását, h­ogy abban azok a demokratikus réteg­ek, alt­dtek , válas­ztói jog révén a parlamentben is képviselet­et nyernek,s szintén képviseletet kapjanak. (Álta­lános helyeslés.) . Szükségesnek tartja a kormány azt is, hogy a törvényhatósági bizottságok összeállítása révén le­hetővé tegye a törvényhatóságok összeműködését a jelen­legi­­közhátiyzati írány.Gy.ji, áttolt nemcsak ennek a kor­mánynak irányzata, frantu­i nézetem szerint magáé a nem­zeté is. Óva intek a Villeryi ezen a téren minden túlzástól. A demagógiát a m­egyógyűlésekbe k­e­resztelni nem fogjuk* (Taps.) mert .a megyeg­yüléseknek, tösrvénthatóságainknak ős­i, tradícióit, ősi nemzeti alapjait meg akarjuk őrizni és nem akarjuk írinteni. (Élenk' 'helyeslés a kereszténypárton és a középen. Wirágás a kisgazdáknál.) Stassny: Nui'nztít­ din­á­szia mellett nincs rá sí.n­ksúg! (1951 Bethlen: A­ Msodik Mádat irr­adalmi bajaink gyógyitása. A xtfagyar jV'ízéj^i£jui.ly elvesztetté, vezető szerrp.'t gazdasági téren. Ezt a vezető szerepet szármára, vissza kell PESTI HÍRLAP 1921. ráfp­rilis 20., szerdai.

Next