Pesti Hírlap, 1921. április (43. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-20 / 84. szám
mert ma Wnfe, meg kel! tr,ondajíf.'''fcogy mit a nemzet mig irá^yteU^aps. ^ politifcl4 ke" kezdenünk, mert a politikát ígj,"ihol Tisza Iytvin elhagyta, újra kezdeni nem lehet"'.} aégi Jqlszafak' elkoptak, sok irányzat, a mely annak ittenéit diadalmasan halasi cir.rc, ma nem kö.vethető. Megváltoztat a visam«f fkJiV'«Jváfloz©tt körülöttünk a világ képQ, megváltozol fcMonu erszáj- fc'ape, uj irányok és uj embse^k i JI»FI_f Ti ,L. 2)e az'ért, bár" 11 j politiikát keresünk, ezf^TJeKfrkát össze"kell kapcsol r nnk a amlltal: össze te® kapcsolnunk azokkal' .a 'nagy nemzetitradíciókkal,amelyeken felépült ennek a nemzetnek, ennek az országnak, ennek az államnak a rendje, mert ha ezeket nem vesszük figyelembe, romba dőel "ebben az országban minden. Új politikát kell követnünk", de a régi politika hibái nélkül. Mindenekelőtt tisztában kell tennünk azzal, hogy egy nemzet életének vagyónk az őrei, nem osztályoknak, nem felekezeteknek, nem pártoknak, .'felénk helyeslés és 'teps.) Sándor Pál: Ezt meg is feéíl tartani! Gróf Bethlen: Sutbit kell tih*t Botmonknak minden elvi cafmagot, sok minden hailomot, amihez lelkileg talán ragaszkodunk. Úgy látra, hogy még a nemzet és ez anemzetgyűlés is sok Montenben úgy érzi magát, mint az a morfinista, aki hozzászokott a Bogreg élvezetéhez,m ajd nemtud lemondani arról, de aki azt irtonálja, hogy mennyire ártalmas neki az a méreg. Erőt kell vennint önmagunkon !s ki kell küszöbölnünk a nemzet testéből tti a mérget,amely a lesikósra és az ország lemfigorcára vezet. Az ország elérte régi vágyát, a nemzeti függettenséffet. (Éljenzés és taps.-J A nemzetnek ezen függetléksígihez minden körülmények között ragaszkodunk kell (fsp). Ezt azonban olyan áron értük fel, amilyent soha sem fizettünk volna, ha öntudatosan akartuk volna azol megszerezni. Ilány politikát akarunk kezdeni, vizsgálnunk kell a múltat, hogy megytt voltak azok a hibáink,a-melyek a mai állapotba taszítottak. Ha, nézem, hogy tört-fonoma helyzetünk mennnyiben volt oka romlásunknak, megállapítom, hogy négyszáz éven keresztül defenzív poklát folytatott a nemzet és eltelt idő,alatt elvesztette külpolitikai láskörét. Egy nagyobb közfelétteeítélve, tósaínpira arht, hofy ezen nagyobb állami köztelet keretében. Az árkm. kd.fületbeli Ha májs fajokkal, vegye fel a harcot ... Hasujty: Dinasztiájával! Gróf Bethlen: . . . nem látta a'monarchia keretein kivül történő eseményeket, elvesztette kis'politikai látkörét. Ennek súlyos és nehéz következményei lettek. A magyar nemzet begubózva élt a magyar glóbusban, önámítás tal áltattamását saját ereje és feladatai tekintetében. Egy másik szövetkezésiége az volt, hogy kifejlődött benne úgyszólván egy egyoldalú jogászi észjárás. Steen és Zsír's alapján az egész rrlá®A úgy tekintetük, mintha a tíz fiykönyvvel és szerződésekkel kezünkben képesei volnánk arra, hogy minden nehézséggel megküzdjünk. Benkő Gábor: Nem adták meg az önálló hadseregét! Gróf Bohlen: És volt ennek még egy másik következménye. Túlbecsültük a nemzeti életszerepében az állami életet. Pedig egy nemzet akkor erős és hatalmas, ha a társadalmi élet adja az igazi állatvi életek A nemzeti hiúság, 'a k&ttnyoleitiisére, a lassítóvr. h/ jekzavart szeret'elé, a fegyelmezenefiség, az önfegyelem, hiáií í'rt, mindezek olyan hibák, amelyek itt tsztéhdmi mérhekfi.imr.H.3.n mindig e-hiötérbe léptek. Harmadik faktor, amelybajba sodort bennünket, az volt, hogy a nemzet intelligenciája gazdaságilag meggyengülve, képtelenné vált a nagy politikai feladatok teljesítésére. A Bach-korszak ellenséges erővel feküdt rá a magyar középosztályra. Gazdaságilag akkor bukott el a magyar középbirtokos osztály, és az volt a baj, hogy ez a középbirtokos tisrtályathltett, hogy a kereskedelemben, az iparban, a várakozásson keresett volna 6 nem első szó mindig a határomé. Uram — torduít felém — ön közöltette ezt a loshirdetést? Kishirdetés!. Hja, persze! . . . Virradni kezdett a fejemben. Sejtettem már, hogy mi okozta a ház előtti csődületet. A rendőr orram elé tartotta az inkriminált kishirdetést: „lyífisolási munkára sjóslása fiatalembert keresek. Tiszteletdíj ívenkint 80 fillér s a végén egy rendbeli ruha. Pályázók jelentkezzenek stb. Csajtugyan. Most már eszembe, jutott minden. Egy regényemet akartam lemásoltatni s ezen a márnem szokatlan úton kerestem kiegfelelt vállalkozót, íme az eredmény: kétszál: pályázó, csődület a ház előtt, pukkadozó házmester, tettdőri beavatkozás. Egyetlen drámámmal sem értem el ekkora sikert. Persze legott felpattantam a helyzet magaslatára. — Uraim — dobáltam ki szóval a biztos és házmester urat — volt szerencsém, távozzanak feltűnés nélkül. A rendőr okvetetlenkedni próbált. — Bocsánat, a csődngunk 611 az oka. —• Az majd kisül a Vallatásnál.— vágtam a szavába — egyelőre távozzék, mert meztéláb vagyok. Most már a háztttester akart okoskodni, de a törvénytudó rendőr befogta ateáját. — Kotródjunk, komnám, mert még.'mi keveredünk bajba magánlaksértés miatt. Álásszolgája! — köszönt el tőlem illedelmesen — bocsánatot kérek a háborgatásért. — Katalin — fordultam hüsztibaleányomhoz, midőn magunkra maradtunk - itta, az imént egy fényes taluljelét adta hozzám való ragaszkodásának, hogy szükségét érzem megjurtalmazásának. Az a kétszáz ur az utcák — folytattam — csupa intelligens fiatalember s mint kisült, a legjámborabb fajtából Valók — válasszon ki fegyíti kiférok. Azt, ainelyik legjobban megfelel a gusztusának. Kati fülig pirult. — Jaj, ne izéljen, a nagyságos ur. — Ne okíffikodjon, illagára kitómi a választónek új fejlődést, ahelyett a hivatalokba vonult. Ennek az eredménye az lett, hogy a kereskedelem, ipar, válalkozás, pénzügy olyanok kezébe került, akik a nemzet érzésével nem voltak a talán Wiszben ma sincsenek még úgy összeforrva, mint ahogy az helyes és kivánatos volna. (Helyeslés.) Nyéki József: Így mételyezték meg a kizigazgatást Jüróf Bethlen: Az utolsó időkben nagy közjogi harcokat vivett ez a nemzet, és választópontot képez abban a küzdelemben az az idő, amikor a darabont-kormány után a koalíciós kormány vette kezébe az ország ügyeinek vezetését. Ekkor tűnt ki az az illúzió, amelyben ringattuk magunkat, hogy nem elég a jog, hanem a jog mögött erőnek is kell lenni, mert ha nincsen, akkor a jogot érvényesíeni nem lehet. De ennek a kiábrándulásnak a nemzetre nézve katasztrofális határai voltak, mert mély desperáció vett a nemzeten erőt; ebben az időőben tűntek fel és vették az ország irányítását, vagy próbálták kezükbe venni a despe-rációk, ami végeredményben az országot katasztrófába is sülyesztette. Mit kell tehát tennünk ? Nézetem szerint négy feladat előtt állunk. Először meg kell fékezni a destrukciónak minden nemét. .(Élénk helyeslés: Ideje volna! Minden nemét!) Budaváry: Különösen a sajtót! Gróf Bethlen: Minden nemét. A világ ma nagy destruktiv eszmeáramlatok behatása alatt áll. Oroszországban még a bolsevizmus uralkodik, amely egész Európát behálózta ágenseivel és működésben van. Szomszédainknál hasonló tünetek mutatkoztak, idebenn, ne áltassuk magunkat, még itt is megvannak a feszítő erői. Ezek a feszítő erők, hogyha teljes szabadjára eresztjük őket, az állam konszolidációjánaklehetőségét megakadályoznák. Második feladat: kézbe venni a társadalom gyógyítását gazdasági csatornákon keresztül, hordiképes középosztályt kell újra teremteni, mégpedig a gazdasági lehetőségek felhasználásával. Arra kell törekednünk, hogy a gazdatársadalomban egyfelől a harmóniát helyreállítsuk, másfelől kisgazdatársadalmunkat megerősítsük, mert a kisgazdatáradalom a náelzet gerince, amely, ha a kultúra terén haladva és vagyoniban gyarapodva majdan kezébe veszi a hatalmat ebben az országban, az inteligenciával ellőtt alapját fogja, megvetni annak az egészséges demokratikus fejlődésnek, amelyre ennek az országnak szüksége van. Conyos helyeslés, éljenzés és taps.) Sándor Pál: Panamák nélkül! Gróf Bethlen: Harmadik feladat: kiküszöbölni azokat a hibákat, amelyek — sajnos — ennek a nemzetnek tulajdonságai. (Egy hang: Ez a legfontosabb!) Növelnünk kell a nemzet ellenálló képességét mindenféle demagóg jelszóval szemben, mert azai* ez a nemzet fülét elsősorban a demagógoknak adja, ebben az országbart igazi konszolidáció nem tehetséges (Élénk helyeslés és taps.) Báró Szterényi: Ez csak igazság?! (Mozgás) Gróf Bethlen: A negyedik feladat az, hogy emeljük és megteremtsük a nemzet külpolitikai horizontját. Végig fogok menni e négy feladat ismertetésén Az első feladat: a küzdelem destrukcióval szemben. A forradalomnak vége van, (Bártzy, István: Dehogy • ah.) véget, kell vetni hát ? forradalmi .szellemnek is .teljes ei-Ön-l^el, most ha,.er?'.e kilesek ita®.wpwife abkMF. az országot a züllfebe taszítjuk. (Élénk helyíwlés. fe laps.) És amikor keresztény politikát hirdetünk, nem a szabadsággal, nem a demokráciával szemben foglalunk állást, hanem új orientálódást keresünk ezen nagy javak tekintetében. (Heyeslés.) Mert a szabadság,melyet őseink ebben az országban meghonosítottak, csak javára vall ,ennek az orrzágnak akkor, amikor felszabadította a gondolatot, az irott és kimondott, szót, a gazdasági létet a magyar kultúrát. Ezen nagy javakat kényelműen kockáztatnunk nem tást , csak azt kötöm ki, hogy az illetőnek olvasható írása legyen. Kati néme t gyfenge mórikálás után megejtette a választást. Egy valóban szemrevaló legénykével tért vissza hozzám. — Hát ez az? — kérdeztem mosolyogva. — Igenis, kezét csókolom, — mondta a szobalány szörnyen pironkodva. , — Vállalja? — szólítottam meg a Kati választottját. •— Szívesen vállalom. — tud írni? — Tudok. — Ismeri a feltételeket? . " — Igenis, hatezer korona mindjárt, a nagybácsi halála után még kétszer annyi. Nagyot néztem. — Megbolondult maga? Miféle hatezer koronáról beszél? Most hiár az ifjút nézett nagyot. De nem rám, Katica. — Hát nem igaz, hogy annyi pénze Vaji? — Esküszöm, hogy igaz . . . • Hja ügy, fezek nem a másolási díjról beszélnek, hanem hozománról. No, annak nem sok hatezer korona. Csöppet sem haragudtam meg Katira, hogy én űzettem a kishirdetés díját, de ő vette a hoszrtát. — Rendben van, Katalin .— mondtam — bár félreértett kissé! mert én ugy gondoltam, hogy nekfeki válasszon irnokat, "né magának férjet, de na már megtörtént, ugy is jó: áldásom magukra. A szenliérmetes Kari igen élszegítate magát. — Hiszen azért kielégítneti, a vőlegényem a nagyságos lirat is, — vélte s az ikfitá eradte szerelmes kérő szemét. — Vay-fe ütéglésíi? — Meg t- vilid®, az ifjútoHki lákkciből , Vftrrök íteki, hogy édékelni fog . . . Azdzsuszter volt a Kati választottja, Kom filozoftér. VHétleriüt kfivérülett bele a pályázók töinlegébe, csodálatos, hogy Katinak éppen rajta akadt megy sicfcüié. Mit csinált volmi szigény leány egy valódi filozopter mell szabad, a szabadság lehetővé tette és lehetővé teszi a versenyt, s a verseny az egyedüli, mely a jó és jobb között a jobbat hozza felszínre'/ • " Hassa?: Ezt Hirdetjük! Gróf Bethlen: figyelembe kell azonban vennünk azt, h.'ity a teabadság, nem egyedüli forrása a haladásnak. A haladásárak igazi forrása azok a nagy erkölcsi javak, azok a nagy morális,azok a nagy nemzeti princípiumok, amelyek felől sekkillék kítérnie nem szabad. (Helyeslés.) Sándor Pál: Panama nélküli . Gróf Bethlen: A szabadság eszköz, de nem cél. A Cél a kulturálissan erkölcsi, emelkedés. A kettőt együtt ki-ll látnunk, mert ha nem együtt haladnak, és más ellen dolgoznak. S hogy állunk a demokráciával ! A demokrácia az állam uralmi formájának berendezésie és biztosítja azt, hogy minden néposztály megtalálja boldogulását egyformálán az országban, azáltal, hogy az állami hatalmat úgy szabályozza, hogy minden néposztálynak egyforma befolyása legyen reá. (Mozgás.) Azt mondtam azonban, hogy egyorma Nem jelentheti tehát a demokrácia a tömegeknek, a hivers- tömegeknek vakuralmát. Nem jelenti a kisebbség előjogait sem, de nem jelentheti a tömegek uralmát sem. Az igazi demokrácia biztosítja az intelligens osztályoknál a vezetést, s levonja a nép széles rétegeit az állami életbe. Az a demokrácia amely nem meri kimondani azt, hogy ebben a demokráciáibam az intelligencia vezető szereprevan hivatva, az nem demokrácia, hanem, demagógia. (Élénk taps a keresztény párban. Zaj az ellenzéken.) Praktikus következmények folynak ebből a jelen kormányra részre: az a következmény folyik, hogy lehetőleg a szabadságjogokat helyreállítsa; de őrködjék minden körülmények között a felett hogy ezekkel a szabadságjogokkal olyan destruktív elemek, amelyek a múltban ezt az államot már bajba sülyesztették, felül ne kerekedjenek. Itt való a cenzúra kérdése. A kormány el van szánva reá, hogy a sajtószbidságot kellő időpontban helyreállítja. (Mozgás.) Drózdy: Mikor? Gróf Bethlen: Meg fogom mondani. Ennek az ideje ,akkor főtt el, amikor .. . (Élénk helyeslés és taps. Mozgás.) Brózdy: Ki sem próbálták a Tisza-féle sajtótörvényt! Gróf Bethlen: . . . amikor kellő módon, sajtótörvény útján gondoskodunk arról, hogy a destrukció a sajtóban tstja ,meg ne nyilvánulhasson. (félénk helyeslés.) A munkásosztálylyal szemben a kormány a legnagyobb megértést fogja tanúsítani. (Élénk helyeslés.) Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy sok mindenféle intézkedés áll fenn, amely a munkásosztálylyal szemben ma már mélánytalan. A kormány minden tekintetben enyhíteni fog ezeken és el van tökélve arra, hogy a rpm-kisosztálylyal az érintkezést felvéve, vele ez©,köt a dolgokat megbeszélje és lehetőleg olyan rendezést teremtsen, amely a munkásosztályt is megnyugtatja. (Élénks helyeslés.) . A demokrácia, kértésével összefügg három törvényjavaslat, amelylyel a kormány alkalmnas időben fog foglalkozni. Ezek vitkoznak a. jog. a.főrendiház és adassSy: Alkalmas iduben! Ostíf-Bethkn: A?! 1930. évi 1.1. c.; kötelezően előírja a teamnártyniss!r ''azt,, hogy' a ráfettetői jogra vmratkozos refomiot terjessszen elő. ,Ra'!Kay:'Ne negfeszen ezt irja elő! ' Gróf Bethlen: A jelenlegi kormány vállalja el a kötelezettséget és ennek meg fog afelelni. A főrendiház reformja szükségessé vált, mert hi®én a főrendiház mai összeálllásában ...""" Hassay: Nem létezol! Gróf Bethlen: . . . nem volna képes meggyőződésünk s szerint a nemzetgyűléssel, illetőleg a jelenlegi demokratikus parlamenttl együttműködni. Szükség van tehát a főrendiház reformjára már azért is, mert a nemzetgyűlés önmagát nem mint egy állandó szervet iktatta törvénybe, hanem mint egy átmeneti szervet, amely helyet ad az országgyűlésnek akkor, amikor erre mód van és aint erre a helyzet megérett. A harmadik javadat: a közigazgatási reform. Zsacserof János: Ez legyen az első, rtem a harmaduk ! Gróf Bethlen: A közigazgatási reformot szét ökbel sürgetik. Egyrészt bizonyos aggályok támadtak, s hogy vajon a közigazgatás rendelkezésére áll-e a kormányzatnak a földreform végrehajtására. Drózdy: Elsikkasztja! Gróf Bethlen: Nézetem szerint ez az aggály még nem volna elegendő ok, merthiszen a belügyminiszternek kötelessége, hogy a törvénykönyvünkbe beiktatott törvényt közegeivel végrehajtassa. Ez a kormány és benne a belügymóniszter, minden garanciát megad abban a tekintetben, holgy a törvénykönyvben levő földbirtokreform-törvényt a közigazgatási hatóságokkal végre fogja hajtatni. (általános helyeslés és tápé.) A másik ok, amiért a reformot sürgetik: az, hogy a törvényhatsági bizolttságok s a községi és városi képviselőtestületekt összeállítása a mai demoratikus iránynak nem egészenelel meg. A kormány a maga részéről honorálja ezt afelfogást, szükségesnek tartjaa törvényhatósági bizottságok, és egyéb testületek összeállításának megváltoztatását, hogy abban azok a demokratikus rétegek, altdtek , választói jog révén a parlamentben is képviseletet nyernek,s szintén képviseletet kapjanak. (Általános helyeslés.) . Szükségesnek tartja a kormány azt is, hogy a törvényhatósági bizottságok összeállítása révén lehetővé tegye a törvényhatóságok összeműködését a jelenlegiközhátiyzati írány.Gy.ji, áttolt nemcsak ennek a kormánynak irányzata, frantui nézetem szerint magáé a nemzeté is. Óva intek a Villeryi ezen a téren minden túlzástól. A demagógiát a megyógyűlésekbe keresztelni nem fogjuk* (Taps.) mert .a megyegyüléseknek, tösrvénthatóságainknak ősi, tradícióit, ősi nemzeti alapjait meg akarjuk őrizni és nem akarjuk írinteni. (Élenk' 'helyeslés a kereszténypárton és a középen. Wirágás a kisgazdáknál.) Stassny: Nui'nztít dinászia mellett nincs rá sí.nksúg! (1951 Bethlen: A Msodik Mádat irradalmi bajaink gyógyitása. A xtfagyar jV'ízéj^i£jui.ly elvesztetté, vezető szerrp.'t gazdasági téren. Ezt a vezető szerepet szármára, vissza kell PESTI HÍRLAP 1921. ráfprilis 20., szerdai.