Pesti Hírlap, 1921. szeptember (43. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-15 / 204. szám
fel. Azt fejtegette, hogy a társadalmi békének megbontása az, ami most folyik, fölizgatják az elégedetlen elemeket a párt ellen, amelyet le akarnak járatni. A kormányban nincs elég erély, hogy szembeszálljon ezekkel a tendenciákkal, sőt a kormány bűnöi abban, hogy egyesek vétkei és bűnei miatt az egész pártot befeketítik. Azt eszik, célt érnek azzal, ha nagyatádi Szabó becsületét elveszik. Nem az ő becsületéről van sZÓ, mi tisztán és nyugodtan állunk. Semmi olyant nem tettünk, hogy „megfizetett és kitartott lapokkól az általunk támogatott kormány a közönség előtt diszkreditálhasson bennünket." Nagy figyelem közben nagyatádi Szabó István állott most fel szólásra. " A felelősség viselése elől sohasem tértem ki, most is viselni fogom a legteljesebb felelősséget Konstatálom mindenekelőtt, hogy a lapoknak az a híradása, amely a visszaéléseket megállapítja és azok megtorlását követeli, teljesen rendben levő dolog. Az azonban, amit egyes lapok tesznek, hogy megtévedt és esetleg bűnös embereknek hibái miatt ezt a pártot akarják befeketíteni a nemzet előtt, az izgatás. A lapok egy része azt írja, hogy a kiviteli engedélyek kiadása idézte elő a drágaságot. Akik ezt írják, azok vagy tájékozatlanok, vagy gonoszak. Nehéz időkben félrevezetéssel és a tények hamis beállításával lázítani a legnagyobb bűn. Nagyobb bűn, mint az a lázítás, ami a kommün alatt folyt a társadalmi osztályok közötti béke megbontására. Annyi gabonánk van, hogy az ellátás fenn nem akadhat és a kivitel, amely a kormány elhatározásán alapszik, nem befolyásolja a közellátást Ma, amikor súlyos pénzügyi válságban vagyunk s igen súlyos külpolitikai felhők jelentkeznek, nem szabad társadalmi ellentéteket szítani. Visszaélések mindig voltak és lesznek, de egyes emberek bűneiért a pártot diszkreditálni csak lelkiismeretlen emberek tulajdonsága. — Kivitel nélkül nem élhet meg az ország. Azidei szemes termés ősziekben annyi volt, hogy a kiviteltől gazdasági és pénzügyi okokból nem lehetett eltekinteni. Az idei kivitel meg sem közelíti a múlt évit. A gazdatársadalom részéről sok panaszt tettek, hogy amikor megfelelő árakért lehetett volna külföldön állatállományunk feleslegét értékesíteni, engedélyt nem adtunk ki és azokra hallgattam, akik a fogyasztóközönség érdekében azt kívánták, hogy állatkivitelt ne engedélyezzünk, mert az a hús árát a fogyasztó kárára emelni fogja. A múlt esztendőben egy cég bifoatott meg a kivitellel. Százával jöttek kereskedők és gazdák és kérték, hogy ne monopolizáljuk az állatkivitelt. A kormány elhatározta az állatkivitel megengedését és azt is, hogy az engedélyeket minél több tételben adjuk ki, hogy kisebb exisztenciák is hozzájuthassanak. Itt pattantak ki esetek, hogy Esküdt titkár az engedélyekért pénzt fogadott el , neki semmi befolyása sem volt az engedélyek kiadására, legfeljebb úgy vezethetett félre jóhiszemű embereket, hogy egy nappal előbb tudatta velük, hogy engedélyt fognak kapni. Tizenötezer darab kérvényt adtak át nekem, mindegyikre rá van vezetve az ajánlás s aki kíváncsi, hogy kinek ajánlatával adták be e kérvényeket, az az illetékes ügyosztályban megtudhatja. Háromszázharminchárom engedélyt adtunk ki marhaszállításra és százhatvanhetet lószállításra. Ebből azonban több mint a felét nem vették igénybe, mert utóbb ez az üzlet nem bizonyult jövedelmezőnek. Százával jelentkeztek naponkint kihallgatásra engedélyekért, kereskedők, termelők, s akik nem voltak szakemberek, társas viszonyba léptek másokkal. Száz és száz ajánlást hoztak hozzám, de én senkit sem fogadtam. A kérvényeket beküldték nekem vagy a titkárom asztalára tették le, de neki egyetlenegy kérvény elintézésére sem volt ingerenciája. Az illetékes ügyosztály meghallgatásával, mindenféle szubjektív szempontok félretételével, lehetőleg minden kérvényezőnek adtunk szállítási engedélyt, aki a kellő illetéket lefizette. Az államot egy fillér kár sem érte. Ezért én és a minisztérium vállaljuk a felelősséget. Egyes emberek üzletembereket, bűnbe esve, megpumpolhattak, de az én lelkiismeretem tiszta és ebben az ügyben is tisztán, szeplőtlenül állok önök előtt. Egyetlenegy kiviteli engedélyt adtak ki nem az én, hanem a minisztertanács akaratából, ezért illetéket sem fizettek, ez az üzlet azonban, ahogy én informálva vagyok, nemzeti célokra fordította jövedelmét Hangsúlyozom azonban ismételten, hogy az engedélyt nem az én kezdeményezésemre adták ki. A vizsgálat majd megállapítja, hogy az engedély kiadása hogyan történt. Ami a kijárásokat illeti, hogy kérvényeket politikusnak ajánlani szabad-e, ezen lehet vitatkozni. Közbenjárások, intervenciók azonban mindegyik párt tagjai részéről történtek, sőt a kormány tagjai részéről is, ami régi gyakorlat Azt mondják: Tegyem közzé ezt a listát. Az ügyosztályban ott vannak és aki kíváncsi rájuk, az aktákat az ajánlólevelekkel együtt megtekintheti. Hangsúlyozom azonban, hogy illegitim befolyás semilyen oldalról nem érvényesült és a vizsgálat meg fogja állapítani, hogy kinek vannak anyagi érdekeltségei és mindenki viselni fogja a maga fényeiért a legteljesebb felelősséget. Azt azonban nem tudom, hogy a kiadott engedélyesek az ő üzleteiket hogyan bonyolítják le, saját maguk-e, vagy mások közreműködésével. Egyetlen engedélyt sem adtunk ki a kormány intenciói ellenében. Ami a gabonakivitelt illeti, a kormány először tízezer vagyon kivitelét akarta engedélyezni, később azonban, miután a pénzügyminiszter látta, hogy a lisztkivitel nem sikerült, mert kellő időben nem került piacra és azok a pénzügyi eredmények, amelyeket hozzá fűzött, nem elkomptálhatók és ő nem lesz képes az ellátatlanok olcsó ellátására négymilliárdot fordítani, ezért a pénzügyminiszter azzal a javaslattal jött, hogy a szemes gabona kivitelér adjanak engedélyt. A pénzügyminisztériumban e szített szerződést hozta hozzám Kraft miniszteri tanácsos, ennek a lényege az volt, hogy egy részvénytársaság ajánlatot tett a pénzügyminiszternek arra, hogy ha 900 vagy 1000 vagyon búzát az állam ad neki kölcsön, akkor ő ezen kvantum után lefizeti a kiviteli illetéket egy összegben előre és a kölcsönadott búzát november hó elsejéig visszaadja természetben. Ezt a pénzügyminiszter annál inkább megtehette, mert az ellátatlanok, részére 1022. február végéig együn van a búza. Ezt a szerződést én nem írtam alá, jóllehet a minisztertanácstól meghatalmazásom volt, a minisztertanácsba vittem és az határozta el a szerződés perfektuálását. Az 1000 vagyon helyett azonban csak 700 vagyon ment ki, 300 vagyon itt van az országban, de közfogyasztási célokra nem lehet felhasználni Meg kívánom állapítani, hogy ebből igen kis menynyiség ment ki és a szállítási engedélyt még ki sem adtam. Nem igaz tehát az, hogy azért van drágaság, mert eladtuk az ellátatlanok búzáját. Lelkiismeretem mindig tiszta volt, mindig le tudtam számolni a vádaskodókkal, akik vagy nevetségessé váltak, vagy megsemmisültek. Ily súlyos vádakkal azonban még nem illettek, mint most, ha nem is nyíltan, de burkoltan. Tiltakozom az ellen, hogy a párttal szemben ebből a vádból bármit is ki akarjanak használni és olyan konzekvenciákat vonjanak le, amelyért a pártot semmi irányban felelősség nem terheli. Ez a párt tűrt két esztendőn keresztül eleget, erre mindig én bíztam rá, mert éreztem, hogy az országnak békességre van szüksége és óvni akartam válságoktól. Annyit nyeltem és nyelt ez a párt, hogy ha ez még nem elég bizonyos oldalon, akkor nekem és a pártnak ebben a kormányzati rendszerben nem érdemes tovább részt vennem. Az én személyemhez ne ragaszkodjanak, én mulandó vagyok, de azok az eszmék, amelyeket én és pártunk képviselnek, hosszú életre vannak hivatva. Vannak eltévedt emberek. A bűnügyi vizsgálatba nem avatkozom bele. Konstatálom azonban, hogy az a túlbuzgó rendőri nyomozás, amely folyt és folyik, sajátságos, hogy egy bizonyos irányban különösen buzgólkodik. Pártkasszánk nincs és nem is volt. Most sokszor támadtak, de most érzem magam legjobban megtámadva. A párt maradjon együtt és érvényesítse akaratát Nyugodt lelkiismerettel is tisztán állok Önök előtt, viselem a felelősséget. Engem se pénz, se hatalom, se hazugság nem tántorított meg. Látom tisztán, hogy egyik oldalról az igazság keresése, más oldalról azonban politikai hajsza van folyamatban. Állok elébe. A párt tagjai a beszéd után percekig tapsolták és éljenezték nagyatádi Szabót. Rubinett Gyula szólalt fel ezután s azt fejt®-; gette*Jififl| t1 „pártnak már régen le kellett volna : _íí:l í.-jVontrekvencikat, mert, háttérbe szorítják. r nem tartozik a párthoz, három a kereszténypárt tagja, kettő kisgazda. Ez teljesen leihetetlen helyzet A párt mindig nagyon kezes bárány volt. Adjon programmot a párt 1), merüljön ki a, mindenkori kormány támogatásában. A király kér' désben is biztosítékokat kell nyernie. Vagy jftc/jH* kapja a párt kellő pozícióját a kormányban és prosgrammjának végrehajtását, vagy ha nem, akkor, lépjen különútra.Hentz Károly azt fejtegette, hogy a párt eddig még prosgrammjának feláldozásával is igyekezett a békés parlamenti munkát biztosítani, azonban most egy alantas tisztviselő révén olyan aknamunka folyik a párt ellen és éppen a kormány részéről, hogy szükségesnek tartja felemlíteni azt hogy a párt által kívánt törvényjavaslatok végrehajtása körül a kormány állandóan mulasztásokat követ el Indítványozza ezért, hogy a párt szavazzon bizalmat nagyatádi Szabó Istvánnak, másodsorban pedig, ha a kormány nem változtatja meg ezt az álláspontját a párttal szemben, akkor fejezze ki iránta bizalmatlanságát A határozati javaslat egy nagy programm végrehajtását követeliés a mandátum-meghosszabbítás ellen irányul ott, ahol azt mondja, hogy az egykamarás nemzetgyűlést megváltoztatni csak új választás után lehet. Dömötör Mihály jogi szempontból fejtegette: Rencz Károly újból így összegezte indítványa lényegét: A pártértekezlet egyhargatag bizalmat szavaz nagyatádi Szabó Istvánnak, a kormánynyal szemben pedig csak feltételesen nyilvánítja bizalmát a jövőre vonatkozólag, vagyis csak arra az esetre, ha a kormány respektálja a párt programmjában lefektetett elveket, amelyek végrehajtásáért a kisgazdapárt tovább fog küzdeni. Hencz határozati javaslatának elfogadása után Meskó Zoltán is terjesztett elő határozati javaslatot; a párt felkéri nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert, hogy a minisztertanács utján kérjen felhatalmazást a kormánytól arra vonatkozólag, hoy a kérdéses ügyben szereplők neveit haladéktalanul nyilvánosságra hozhassa. Végül Bottik József szólalt fel, aki a pártegység szükségességét hangoztatva kijelentette, hogy a pártot semmiféle külső befolyás és támadás nem térítheti el a programmjában lefektetett elvek további fentartásától A pártértekezlet nagyatádi Szabó István, hoszszantartó és viharos éljenzés közepette éjfél után ért véget. A PESTI HÍRLAP elüréú- szeptember 15., csütörtök. Ujabb tárgyalás Nyugatmagyarország kiürítéséről. Schebsz kancellár jelentése a nemzetgyűlésen. — Olaszország magatartásának magyarázata. — Mivel fenyegetődzik Pasics ? Az osztrák nemzetgyűlés mai ülésén Schober kancellár ismét terjedelmes beszédben ismertette az újabb fejleményeket a nyugatmagyarországi kérdésben. A kancellár természetszerűleg az entente két jegyzékével foglalkozott és amint beszédében hangoztatta, Ausztria nyugodt lélekkel bevárja most, miként viselkedik Magyarország az entente utasításaival szemben. Schober kancellár nyugodtsága mindenesetre megnyugtató körülmény, de hozzátesszük, eddig sem volt oka nyugtalanságra, hiszen a magyar kormány ismételten kijelentette, hogy lojálisan teljesíteni kész a trianoni békeszerződés határozmányait Ha az osztrák kormány hasonló lojalitással viseltetett volna a magyar nemzet jogos érzelmeivel szemben, akkor sok minden nem történt volna, ami Schober kancellár és Ausztria nyugalmát megzavarta volna. A mindenkori osztrák kormányok és ebben nincs különbség, akár Renner, akár Mayr vagy Schobernek hívták a kancellárt, mereven visszautasítottak minden józan ajánlatot, amelyet a magyar kormány tett a 30 szomszédság és a barátságos viszony érdekében. Pedig ha csak egy kis előzékenységet tanúsít Bécs a Balplatzon, akkor Schober és Ausztria az irigylésreméltó nyugalmat már sokkal előbb élvezhették volna. De a Balplatzon mereven ragaszkodtak az írott betűhöz, azzal a csökönyösséggel, amely, úgy látszik, a régi hagyományok átkaként szállt át a köztársaság vezetőire. A kancellárnak még egy érdekes kijelentését kell itt leszögeznünk. Az osztrák kormány vezetője azt mondja, hogy Nyugatmagyarország népe sóvárogva várja az egyesülést Ausztriával. Az utóbbi hetek eseményei nem igen fedik a kancellár megállapítását, mert az, hogy néhány nagynémet érzelmű agitátor mit mond Bécsben, az még nem kifejezője a lakosság érzelmeinek. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy a magyarok erőszakosan bántak Nyugatmagyarország lakóival, erre csak kérdéssel felelhetünk: A magyar hatóságok szedték-e össze a túszokat — majdnem minden faluból a vezetőket — vagy az osztrák hatóságok? A magyarok bántalmazták a legbrutálisabban Bécsújhely utcáin ezeket a szerencsétlen embereket, vagy az osztrák kommunisták csendőri fedezet mellett? Ezek olyan tények, amelyeket nem lehet letagadni, bárhogyan is szeretné meg nem történtté nyilvánítani az osztrák kormát Az olasz különakcióról terjesztett íárek — amint már megírtuk — részben alaptalanok, részben túlzottak. A Pesti Hírlap római tudósítójának távirata szerint az olasz idegesség tulajdonképen nem egyéb, mint félelem a korridor rémétől. Az olaszok azonban nem óhajtanak külön akciót kezdeményezni, annál is inkább, mert ők a gazdasági bojkottot is elég erős fegyvernek hiszik Magyarországgal szemben. Érdekes, hogy Schober kancellár is céhoz ebben a beszédében erre az intézkedésre. Pedig épen az osztrák kormány tudhatná a legjobban, hogynem a gazdasági bojkottal való fenyegetés miatt akarjuk mi békésen elintézni a nyugatmagyarországi kérdést, mert hiszen ez a fegyver már egyszre csütörtököt mondott az osztrákok kezében. Mai tudósításunk a következő: nem lesz külön olasz Róma, szept 14. (A Pinak távirata.) A Nyugat megindult sajtóhadjárat láz. mindinkább kezd kibontano valódi célja, amely minden kiüritésre kivánja rábírni, esetleges cseh vagy jugoszlen tudniillik rettegnek attól, korridor uira szóba jöhetne, veszélyt jelentene ez a nagysáv érdekeire. Hivatalos körök Hirlap ai Mósnósor ügyében n folyik toívább, de, ennek az akciónak on a igrgyarokat a gy elégl vágyet aa ozásnak. Itr egy gj cseh-jugoszláv; tudják, milyen ám Olaszország túllőttek a cér merilen, amidőn Schober kancellár előtt egy külön olasz intervenció eshetőségét helyezték kilátásba. A Brejfani-ügynökség sietett is cáfolni és a külügyi hivatal félhivatalosa, a Tribuna, ennek az álhírnek a keletkezését a Sziléziába induló gránátos zászlóaljaknak tulajdonítja. Kizárt dolognak tartja, hogy, Olaszország szövetségeseitől különváltan akciót kezdeményezne. A Giornale d'Italia vezércikkben emlékszik arra a nagy nyomásra, amelyet az egykori monarchia Itália keleti határára gyakorolt. Az utódállamok közül Jugoszlávia az, amely most át-vette a volt monarchia szerepét azzal, hogy az adriai tengeren gravitál. Az utódállamok utóbbi egyesülését Olaszország minden áron meg akarja akadályozni, azért követeli oly szigorúan a monarchiát megszüntető szerződések betartását. Ebben a törekvésében Olaszországot bizonyára támogatni fogjákszövetségesei, amelyek biztonságát viszont más, ezekkel összefüggésben tevő szerződseeklán petfid enció.