Pesti Hírlap, 1921. szeptember (43. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-15 / 204. szám

fel. Azt fejtegette, hogy a társadalmi békének meg­bontása az, ami most folyik, fölizgatják az elégedet­len elemeket a párt ellen, amelyet le akarnak járatni. A kormányban nincs elég erély, hogy szembeszálljon ezekkel a tendenciákkal, sőt a kormány bűnöi abban, hogy egyesek vétkei és bűnei miatt az egész pártot befeketítik. Azt eszik, célt érnek azzal, ha nagyatádi Szabó becsületé­t elveszik. Nem az ő becsületéről van sZÓ, mi tisztán és nyugodtan állunk. Semmi olyant nem tettünk, hogy „megfizetett és kitartott lapokkól az általunk támogatott kormány a közönség előtt diszk­redi­tálhasson bennünket." Nagy figyelem közben nagyatádi Szabó István állott most fel szólásra. " A felelősség viselése elől sohasem tértem­ ki, most is viselni fogom a legteljesebb felelősséget Kon­statálom mindenekelőtt, hogy a lapoknak az a hír­adása, amely a visszaéléseket megállapítja és azok megtorlását követeli, teljesen rendben levő dolog. Az azonban, amit egyes lapok tesznek, hogy megtévedt és esetleg bűnös embereknek hibái miatt ezt a pártot akarják befeketíteni a nemzet előtt, az izgatás. A la­po­k egy része azt írja, hogy a kiviteli engedélyek ki­adása idézte elő a drágaságot. Akik ezt írják, azok vagy tájékozatlanok, vagy gonoszak. Nehéz időkben félrevezetéssel és a tények hamis beállításával lází­tani a legnagyobb bűn. Nagyobb bűn, mint az a lá­zítás, ami a kommün alatt folyt a társadalmi osz­tályok közötti béke megbontására. Annyi gabonánk van, hogy az ellátás fenn nem akadhat és a kivitel, amely a kormány elhatározásán alapszik, nem­ befo­lyásolja a közellátást Ma, amikor súlyos pénzügyi válságban vagyunk s igen súlyos külpolitikai felhők jelentkeznek, nem szabad társadalmi ellentéteket szí­tani. Visszaélések mindig voltak és lesznek, de egyes emberek bűneiért a pártot diszkreditálni csak lelki­ismeretlen emberek tulajdonsága. — Kivitel nélkül nem élhet meg az ország. Az­­idei szemes termés ősziekben annyi volt, hogy a ki­viteltől gazdasági és pénzügyi okokból nem lehetett­­ eltekinteni. Az idei kivitel meg sem közelíti a múlt­­ évit. A gazdatársadalom részéről sok panaszt tettek,­­ hogy amikor megfelelő árakért lehetett volna külföl­­­dön állatállományunk feleslegét értékesíteni, enge­­­délyt nem adtunk ki és azokra hallgattam, akik a fogyasztóközönség érdekében azt kívánták, hogy ál­latkivitelt ne engedélyezzünk, mert az a hús árát a fogyasztó kárára emelni fogja. A múlt esztendőben egy cég bifoatott meg a kivitellel. Százával jöttek ke­reskedők és gazdák és kérték, hogy ne monopolizál­juk az állatkivitelt. A kormány elhatározta az állat­kivitel megengedését és azt is, hogy az engedélyeket minél több tételben adjuk ki, hogy kisebb exiszten­ciák is hozzájuthassanak. Itt pattantak ki esetek, hogy Esküdt titkár az engedélyekért pénzt fogadott el , neki semmi befolyása sem volt az engedélyek kiadására, legfeljebb úgy vezethetett félre jóhiszemű embereket, hogy egy nappal előbb tudatta velük, hogy engedélyt fognak kapni. Tizenötezer darab kér­vényt adtak át nekem, mindegyikre rá van vezetve az ajánlás s aki kíváncsi, hogy kinek ajánlatával adták be e kérvényeket, az az illetékes ügyosztályban megtudhatja. Háromszázharminchárom engedélyt adtunk ki marhaszállításra és szá­zhatvanhetet lószállításra. Ebből azonban több mint a felét nem vették igénybe, mert utóbb ez az üzlet nem bizonyult jövedelmező­nek. Százával jelentkeztek naponkint kihallgatásra engedélyekért, kereskedők, termelők, s akik nem voltak szakemberek, társas viszonyba léptek mások­kal. Száz és száz ajánlást hoztak hozzám, de én sen­kit sem fogadtam. A kérvényeket beküldték nekem vagy a titkárom asztalára tették le, de neki egyet­lenegy kérvény elintézésére sem volt ingerenciája. Az illetékes ügyosztály meghallgatásával, minden­féle szubjektív szempontok félretételével, lehetőleg minden kérvényezőnek adtunk szállítási engedélyt, aki a kellő illetéket lefizette. Az államot egy fillér kár sem érte. Ezért én és a minisztérium vállaljuk a felelősséget. Egyes emberek üzletembereket, bűnbe esve, megpumpolhattak, de az én lelkiismeretem tiszta és ebben az ügyben is tisztán, szeplőtlenül ál­lok önök előtt. Egyetlenegy kiviteli engedélyt adtak ki nem­­ az én, hanem a minisztertanács akaratából, ezért illetéket sem fizettek, ez az üzlet azon­ban, ahogy én informálva vagyok, nemzeti célokra fordította jövedelmét Hangsúlyozom azonban ismételten, hogy az enge­délyt nem az én kezdeményezésemre adták ki. A vizsgálat majd megállapítja, hogy az engedély ki­adása hogyan történt.­­ Ami a kijárásokat illeti, hogy kérvényeket politikusnak ajánlani szabad-e, ezen lehet vitatkozni. Közbenjárások, intervenciók azonban mind­egyik párt tagjai részéről történtek, sőt a kor­mány tagjai részéről is, ami régi gyakorlat Azt mondják: Tegyem közzé ezt a listát. Az ügyosz­tályban ott vannak és aki kíváncsi rájuk, az aktá­kat az ajánlólevelekkel együtt megtekintheti. Hang­súlyozom azonban, hogy illegitim befolyás semi­lyen oldalról nem érvényesült és a vizsgálat meg fogja állapítani, hogy kinek vannak anyagi érde­keltségei és mindenki viselni fogja a maga fényeiért a legteljesebb felelősséget. Azt azonban nem tudom, hogy a kiadott engedélyesek az ő üzleteiket hogyan bonyolítják le, saját maguk-e, vagy mások közremű­ködésével. Egyetlen engedélyt sem adtunk ki a kor­mány intenciói ellenében­. Ami a gabonakivitelt illeti, a kormány elő­ször tízezer vagyon kivitelét akarta engedélyezni, később azonban, miután a pénzügyminiszter látta, hogy a lisztkivitel nem sikerült, mert kellő időben nem került piacra és azok a pénzügyi eredmények, amelyeket hozzá fűzött, nem elkomptálhatók és ő nem lesz képes az ellátatlanok olcsó ellátására négy­­milliárdot fordítani, ezért a pénzügyminiszter azzal a javaslattal jött, hogy a szemes gabona kivitelér adjanak engedélyt. A pénzügyminisztériumban e szített szerződést hozta hozzám Kraft miniszteri ta­nácsos, ennek a lényege az volt, hogy egy részvény­­társaság ajánlatot tett a pénzügyminiszternek arra, hogy ha 900 vagy 1000 vagyon búzát az állam ad neki kölcsön, akkor ő ezen kvantum után lefizeti a kiviteli illetéket egy összegben előre és a kölcsönadott búzát november hó elsejéig visszaadja természetben. Ezt a pénzügyminiszter annál inkább megtehette, mert az ellátatlanok, részére 1022. február végéig együn van a búza. Ezt a szerződést é­n nem írtam alá, jóllehet a minisztertanácstól meghatalmazásom volt, a minisz­tertanácsba vittem és az határozta el a szerződés perfektuálását. Az 1000 vagyon helyett azonban csak 700 vagyon ment ki, 300 vagyon itt van az országban, de közfogyasztási célokra nem lehet felhasználni Meg kívánom állapítani, hogy ebből igen kis meny­nyiség ment ki és a szállítási engedélyt még ki sem adtam. Nem igaz tehát az, hogy azért van drágaság, mert eladtuk az ellátatlanok búzáját. Lelkiismeretem mindig tiszta volt, mindig le tudtam számolni a vádaskodókkal, akik vagy ne­vetségessé váltak, vagy megsemmisültek. Ily súlyos vádakkal azonban még nem illettek, mint most, ha nem is nyíltan, de burkoltan. Tiltakozom az ellen, hogy a párttal szemben ebből a vádból bármit is ki akarjanak használni és olyan konzekvenciákat von­janak le, amelyért a pártot semmi irányban fele­lősség nem terheli. Ez a párt tűrt két esztendőn ke­resztül eleget, erre mindig én bíztam rá, mert érez­tem, hogy az országnak békességre van szüksége és óvni akartam válságoktól. Annyit nyeltem és nyelt ez a párt, hogy ha ez még nem elég bizonyos oldalon, akkor ne­kem és a pártnak ebben a kormányzati rend­szerben nem érdemes tovább részt vennem. Az én személyemhez ne ragaszkodjanak, én mulandó vagyok, de azok az eszmék, amelyeket én és pártunk képviselnek, hosszú életre vannak hivat­va. Vannak eltévedt emberek. A bűnügyi vizsgálat­ba nem avatkozom bele. Konstatálom azonban, hogy az a túlbuzgó rendőri nyomozás, amely folyt és folyik, sa­játságos, hogy egy bizonyos irányban külö­nösen buzgólkodik. Pártkasszánk nincs és nem is volt. Most sok­szor támadtak, de most érzem magam legjobban megtámadva. A párt maradjon együtt és érvénye­sítse akaratát Nyugodt lelkiismerettel is tisztán ál­lok Önök előtt, viselem a felelősséget. Engem se pénz, se hatalom, se hazugság nem tántorított meg. Látom tisztán, hogy egyik oldalról az igazság ke­resése, más oldalról azonban politikai hajsza van folyamatban. Állok elébe. A párt tagjai a beszéd után percekig tapsol­ták és éljenezték nagyatádi Szabót. Rubinett Gyula szólalt fel ezután s azt fejt®-; gette*Jififl| t1 „pártnak már régen le kellett volna : _íí:l í.-jVontrekvencikat, mert, háttérbe szorítják. r nem tartozik a párthoz, három a ke­reszténypárt tagja, kettő kisgazda. Ez teljesen leihe­tetlen helyzet A párt mindig nagyon ke­zes bárány volt. Adjon programmot a párt 1), merüljön ki a, mindenkori kormány támogatásában. A király kér­' désben is biztosítékokat kell nyernie. Vagy jftc/jH* kapja a párt kellő pozícióját a kormányban és pros­grammjának végrehajtását, vagy ha nem, akkor, lépjen különútra.­­Hentz Károly azt fejtegette, hogy a párt eddig még prosgrammjának feláldozásával is igyekezett a békés parlamenti munkát biztosítani, azonban most egy alantas tisztviselő révén olyan aknamunka folyik a párt ellen és éppen a kormány részéről, hogy szükségesnek tartja felemlíteni azt hogy a párt által kívánt törvényjavaslatok végrehajtása kö­rül a kormány állandóan­­ mulasztásokat követ el Indítványozza ezért, hogy a párt szavazzon bizalmat nagyatádi Szabó Istvánnak, másodsorban pedig, ha a kormány nem változtatja meg ezt­­ az álláspontját a párttal szemben, akkor fejezze ki iránta bi­zalmatlanságát A határozati javaslat egy nagy programm végre­hajtását követeli­­és a mandátum-meghosszabbítás ellen irányul ott, ahol azt mondja, hogy az egy­­kamarás nemzetgyűlést megváltoztatni csak új vá­lasztás után lehet. Dömötör Mihály jogi szempontból fejtegette: Rencz Károly újból így összegezte indítványa lényegét: A pártértekezlet egyhargatag bizalmat szavaz nagyatádi Szabó Istvánnak, a kormánynyal szemben pedig csak feltételesen nyilvánítja bizalmát a jövőre vonatkozólag, vagyis csak arra az esetre, ha a kor­mány respektálja a párt programmjában lefektetett elveket, amelyek végrehajtásáért a kisgazdapárt to­vább fog küzdeni. Hencz határozati javaslatának elfogadása után Meskó Zoltán is terjesztett elő határozati javaslatot; a párt felkéri nagyatádi Szabó István földmivelés­ügyi minisztert, hogy a minisztertanács utján kérjen felhatalmazást a kormánytól arra vonatkozólag, ho­­y a kérdéses ügyben szereplők neveit haladéktalanul nyilvánosságra hozhassa. Végül Bottik József szólalt fel, aki a pártegység szükségességét hangoztatva kijelentette, hogy a pár­tot semmiféle külső befolyás és támadás nem térít­heti el a programmjában lefektetett elvek további fentartásától A pártértekezlet nagyatádi Szabó István, hosz­szantartó és viharos éljenzés közepette éjfél után ért véget. A PESTI HÍRLAP e­­­lüréú- szeptember 15., csütörtök. Ujabb tárgyalás Nyugatmagyarország kiürítéséről. Schebsz kancellár jelentése a nemzetgyűlésen. — Olaszország magatartásának magyarázata. — Mivel fenyegetődzik Pasics ? Az osztrák nemzetgyűlés mai ülésén Schober kancellár ismét terjedelmes beszédben ismertette az újabb fejleményeket a nyugatma­gyarországi kér­désben. A kancellár természetszerűleg az entente két jegyzékével foglalkozott és amint beszédében han­goztatta, Ausztria nyugodt lélekkel bevárja most, miként viselkedik Magyar­ország az entente utasítá­saival szemben. Schober kancellár nyugodtsága mindenesetre megnyugtató körülmény, de hozzátes­­szük, eddig sem volt oka nyugtalanságra, hiszen a magyar kormány ismételten kijelentette, hogy lojá­lisan teljesíteni kész a trianoni békeszerződés hatá­rozmányait Ha az osztrák kormány hasonló loja­litással viseltetett volna a magyar nemzet jogos ér­zelmeivel szemben, akkor sok minden nem történt volna, ami Schober kancellár és Ausztria nyugal­­mát megzavarta volna. A mindenkori osztrák kor­mányok és ebben nincs különbség, akár Renner, akár Mayr vagy Schobernek hívták a kancellárt, mereven visszautasítottak minden józan ajánlatot, a­melyet a magyar kormány tett a 30 szomszédság és a barátságos viszony érdekében. Pedig ha csak egy kis előzékenységet tanúsít Bécs a Balplatzon, ak­kor Schober és Ausztria az irigylésreméltó nyugal­mat már sokkal előbb élvezhették volna. De a Bal­platzon mereven ragaszkodtak az írott betűhöz, az­zal a csökönyösséggel, amely, úgy látszik, a régi hagyományok átkaként szállt át a köztársaság ve­zetőire. A kancellárnak még egy érdekes kijelentését kell itt leszögeznünk. Az osztrák kormány vezetője azt mondja, hogy Nyugatmagyarország népe sóvá­rogva várja az egyesülést Ausztriával. Az utóbbi hetek eseményei nem igen fedik a kancellár megál­lapítását, mert az, hogy néhány nagynémet érzelmű agitátor mit mond Bécsben, az még nem kifejezője a lakosság érzelmeinek. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy a magyarok erőszakosan bántak Nyugatma­gyarország lakóival, erre csak kérdéssel felelhetünk: A magyar hatóságok szedték-e össze a túszokat — majdnem minden faluból a vezetőket — vagy az osztrák hatóságok? A magyarok bántalmazták a leg­brutálisabban Bécsújhely utcáin ezeket a szerencsét­len embereket, vagy az osztrák kommunisták csend­őri fedezet mellett? Ezek olyan tények, amelyeket nem lehet letagadni, bárhogyan is szeretné meg nem történtté nyilvánítani az osztrák kormát Az olasz különakcióról terjesztett íárek —­ amint már megírtuk —­ részben alaptalanok, részben túlzottak. A Pesti Hírlap római tudósítójának táv­irata szerint az olasz idegesség tulajdonképen nem egyéb, mint félelem a korridor rémétől. Az olaszok azonban nem óhajtanak külön akciót kezdeményez­ni, annál is inkább, mert ők a gazdasági bojkottot is elég erős fegyvernek hiszik Magyarországgal szemben. Érdekes, hogy Schober kancellár is céhoz­ ebben a beszédében erre az intézkedésre. Pedig épen az osztrák kormány tudhatná a legjobban, hogy­­nem a gazdasági bojkottal való fenyegetés miatt akarjuk mi békésen elintézni a nyugatmagyarorszá­gi kérdést, mert hiszen ez a fegyver már egyszre csütörtököt mondott az osztrákok kezében.­­ Mai tudósításunk a következő: nem lesz külön olasz Róma, szept 14. (A Pi­nak távirata.) A Nyugat megindult sajtóhadjárat láz.­ mindinkább kezd kibontano valódi célja, amely minden kiü­ritésre kivánja rábírni, esetleges cseh vagy jugoszl­­en tudniillik rettegnek attól, korridor uira szóba jöhetne, veszélyt jelentene ez a nagys­áv érdekeire. Hivatalos körök Hirlap ai Mósnósor­ ügyében n folyik toívább, de, ennek az akciónak on a igrgyarokat a gy elégl vágyet aa ozásnak. It­r egy gj cseh-jugoszláv; tudják, milyen ám Olaszország túllőttek a cér­ meri­len, amidőn Schober kancellár előtt egy k­ülön olasz­ intervenció eshetőségét helyezték kilátásba. A Bre­j­fani-ügynökség sietett is cáfolni és a külügyi hiva­­­tal félhivatalosa, a Tribuna, ennek az álhírnek a keletkezését a Sziléziáb­a induló gránátos zászlóaljak­nak tulajdonítja. Kizárt dolognak tartja, hogy­, Olaszország szövetségeseitől különváltan akciót kezdeményezne. A Giornale d'Italia vezércikkben emlékszik arra a nagy nyomásra, amelyet az egyko­­ri monarchia Itália keleti határára gyakorolt. Az­ utódállamok közül Jugoszlávia az, amely most át-­­vette a volt monarchia szerepét azzal, hogy az ad­riai tengeren gravitál. Az utódállamok utóbbi egye­sülését Olaszország minden áron meg akarja aka­dályozni, azért követeli oly szigorúan a monarchiát­­ megszüntető szerződések betartását. Ebben a törek­vésében Olaszországot bizonyára támogatni fogják­szövetségesei, amelyek biztonságát viszont más,­­ ezekkel összefüggésben tevő szerződseek­­lán petfid­ enció.

Next